Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-10-19 / 42. szám

Budapest, 1932 október 19. 6 Veszedelmesen csökken a főváros adórészesedése Glücksthal Samu dr. tanácstag javaslata A költségvetés általános vitája során Glückstlíal Samu dr. tanácstag nagyfontosságú indítványt terjesz­tett a tanács elé, amelyben azt javasolta, hogy a fő­város polgármestere a városi adóztatás megfelelő re­formja érdekében sürgős javaslatot terjesszen elő. A közszolgáltatások megosztásának az a rendszere ugyanis, amely egyes adók pótlékán és a forgalmi adóban való részesedésen alapszik, az új szükségadónak, illetve az új állami rendkívüli adópótlékoknak, továbbá az egy­fázisú forgalmi adónak megalkotása folytán, tarthatat­lanná vált.. Tarthatatlanná vált azért, mert a pótléko­lás és részesedés alól rendszeresen és fokozatosan egyre több olyan adóbevételt vonnak ki, amely eddig a fővá­rosi adózás gerincét alkotta. A nagyfontosságú adóreformról kérdést intéztünk Glücksthal Samu dr. törvényhatósági tanácstaghoz, aki a következőkben fejtette ki álláspontját a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — A fővárosi adózás gerince a pótiadó és a forgalmi- adó-részesedés. Ezeken kivül jelentőséggel birnak még a kereseti adók, körülbelül 15 millió pengő, a városi vám 6 millió pengő bevétellel, a községi fogyasztási adó 12 mil­lióval, ia közlekedési adó 5 millióval. A többi közszolgáltatá­sok jelentősége ezek mellett eltörpül. A pótadót a földadói, a házadó, a társulati adó és a tantiém-iadé utón vetik ki olymódon, hogy az állami adók után külön 501 százalékot kell fizetni iá fővárosi háztartás javára. — Pótadók c'rnién 1931-ben még 28 millió pengő folyt be, az idei évre már csak 25 millió pengő lett előirányozva, míg 1933. évre csupán 21 millió pengő' az előirányzat, vagyis 4 millió pengővel kevesebb, mint 1932-re, mert az idei tényleges bevételnél nagyobb bevételre nem számítha­tunk. 'Sőt félő, hogy ez az előirányzott 21 millió pengő sem fog befolyni, mert 1932-ben a házbérek lényegesen, 20—30 percenttel csökkentek és 1933-ban már csak a csökkentett házbér alapján kell a házadét fizetni. Ezen a címen 5—6 millió pengős csökkenésre számíthatunk. — A kincstár a saját hiányát ellensúlyozta azzal, hogy ezükségadóval, majd július elseje óta rendkívüli adópótlé­kokkal terheli á házbirtokot, amely új közteher a bruttó házbérbevétel-5 ,százalékára rág..Ez az. áj ..pótlék.valójában nem más, mint a házadé 17 százalékos kulcsának további 5 százalékkal való felemelése. A főváros háztartására nézve a házadé kulcsának emelése annyiban jelent károsodást, hogy a rendkívüli pótlékot községi pótadóval nem lehet terhelni, mígha a házadé kullcsát emelték volha fel, >a főváros ebből is részesednék. Ugyanez a helyzet a társulati adónál. Ennek az adónak rendkívüli pótléka a tényleges adó 30 százaléka, ami annyit jelent, hogy az adókulcs ennél egy- harmadával emelkedett. E rendkívüli pótlék után sem jár pótadó és a főváros ennél a tételnél is lényegesen károsodik. — Az idei, 1932-es év első kilenc hónapjában az állam- kincstár javára 58 millió pengő folyt, be állami adókban Budapesten, míg pótlékokban és különadók címén 35 millió pengő, vagyis több, mint az állami adóbevétel 60 százaléka. Ha a pótlék címén befolyt összeg pótadó alá ikerülne, iá fő­város ezen a címen 17 és félmillió pengő bevételhez jutna. Előreláthatóan ez lesz az adóbevétel további folyamata is, úgyhogy a pótadőzás mai rendszere a főváros szempont­jából tarthatatlan, mert végeredményben ebből az következnék, hogy a hiány ellensúlyozására a pótadókulesot kellene felemelni, ami ellen azonban az adózó polgárság érdekében teljes erővel tilta­kozni kell. Hasonlóan járt a főváros háztartása ;a forgalmi adózásnál is. Amikor a forgalmiadét életbeléptették, a Budapest terüle­tén elért bevétel egynegyed része illette meg a fővárost és ennek ellenében viselni kellett az összes adminisztrációs költségeket. Ez az arány megmaradt mindaddig, amíg az adó kulcsát 2 százalékról 3-ra nem emelték. Ebből a plusz­ból azonban a fővárost közvetlenül már semmi részesedés sem illeti. Minthogy pedig a forgalmiadóbevétel általános­ságban is csökken, így a főváros részesedése is napról-napra kisebb lesz. MIÉRT KELL, hogy ön a | VIZEKET HASZNÁLJA? MERT a MIRA keserű- víz 55 perc alatt telje­sen görcsmentesen hat, íze kellemes, színe fe­hér, ára a legolcsóbb © — Lényegesen ártott a főváros érdekeinek az egyszeres fázis­adó bevezetése is. Ez a rendszer közgazdaságilag teljesen indokolt, de a fő­várost károsítja. Míg azelőtt ugyanis a forgalmi adót min­den egyes Budapesten megkötött ügylet után helyben fizet­ték le, addig a fázisadót abban a gyárban fizetik, ahol az árut előállítják, — legtöbbnyire a. fővárosi vámhatárokon kivül _ és a kereskedőnél forgalmiadó azután az áru után már többé nincs, amely fázisadó alá került. Minthogy pedig folytatólagosan egyre több árult vonnak a fázisadó kereteibe és a végcél is az, hogy csak fázisadózási legyen, a főváros forgalmiadó részesedése egészen mi­nimális összegre fog összezsugorodni. Tekintve, hogy a részesedés a költségvetésben 8 millió pengővel szerepel, a süllyedés a háztartási egyensúly felborulásá­nak veszélyét jelenti. —• A községi fogyasztási adónál is lényeges bevételi csökkenés fenyegeti a fővárost, mert tervben van a borfogyasztási adó 50 százalékos leszállítása. Itt újabb 3 millió pengő bevételtől esnék el a főváros. — Mindebből kitűnik, hogy a főváros háztartását egyik oldalon az a csökkenés fenyegeti, ami a gazdasági forgalom visszaesésével jár, a másik oldalon pedig az a deficit, amely az újabb törvényhozási rendelkezésekből kö­vetkezik. Ezért feltétlen{ül szükségesnek látszik, hogy a tör­vényhozási rendelkezések sürgősen olyképpen módosíttassa­nak, hogy a változott adózási rendszerek mellett is legalább a régi mederben mozogjanak továbbra is a főváros bevételei. — A módosítások természetszerűen törvényhozási ren­delkezéseket igényelnek és ezért egyelőre csak azt javasol­tam, hogy a tanács kérje fel a polgármestert olyan javas­latok előterjesztésére, amelyek alkalmasak arra, hogy a~z adóbevételeknek a kincstár és a főváros közötti megosztását a status quo ant alapján helyreállítsa. Remélem., hogy a kormány, a fővárosnak ilyirányú kéréséit, honorálni fogja. Városközi bizottságot alakítanak a főváros és a környék közös problémáinak megoldására Tájékoztató tárgyalások folynak Nagy-Budapest előkészítéséről A MIRA glaubersós gyógyvíz ötszörösen na­gyobb győgyerejű, mint a karlsbadi víz, nem kell külön sót hozzáadni. — Kaphatók . gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszerüzletekben A városfejlesztési bizottság munkásságához fűzött várakozások jogosságát minden tekintetben alátámasztják azok az eredmények, amelyeket az autonómiának ez a leg­fiatalabb testületé Harrer Ferenc ny. alpolgármester irá­nyításával már eddigi ülései alatt produkált. A Harrer- féle tervezet a főváros vezetőségének és a törvényhatósági élet legszélesebb köreinek elismerését nyerte el, sőt fel­figyeltek rá a Közmunkák Tanácsa, a kormánykörök, a környező városok is. A Nagy- Bu d ap es tr e vonatkozóan megkezdett nagy­jelentőségű tanácskozásokról és a v árosközi bizottság dele­gálásáról Dorner Gyula miniszteri tanácsos, törvényhatósági tanácstag a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A városfejlesztési bizottságban felvetettük azt a kérdést, hogy Budapest amerikai tempójú és mester­séges eszközökkel elősegített fejlődésének további szor­galmazása kivánatos-e? Valljuk be ugyanis, hogy Bu­dapest fejlődése nem természetes folyamat, hanem a tudatos centralizáció eredménye volt. Véleményem sze­rint ennek a mesterséges fejlesztésnek ma már semmi célja nincs, mert a főváros túlnépesedése a mai nehéz gazdasági viszonyok között szinte legyőzhetetlen terhet és gondot jelent a várost fenntartó polgárságnak. A külföldi várospolitikusok is belátták, hogy mammutvárosok létesítése nem indokolt. Igaz, hogy Budapest a külföldi metropolisok mellett még nem. mammutváros, de Csonka-Magyarországban, a mai gazdasági és népsűrűségi viszonyok mellett igen nagy város, sőt nagyvárosnak számít a régi M'agyar- oiszág határainak alapulvétele mellett is. Ennek a nagyvárosnak olyan problémái vannak, amelyeket mes­terséges további fejlesztéssel növelni neim volna logikus. — Szükségesnek tartom a mai túlzott perifériális fejlődés helyes irányba terelését és bizonyos fokú kor­látok közé szorítását is. Itt az ideje, hegy hozzáfogjunk Budapest belső városrészeinek kiépítéséhez és hogy ezt szorgalmazzuk a külterjes fejlődés helyett. Igaz, hogy ez nem könnyű kérdés, mert a belső város­részek építése nagy pénzügyi megoldásokat kíván, míg a perifetiális fejlődést főként a szegényedés, a magas lakbérektől való menekülés idézi elő. Még sem lehet szó nélkül elmenni a belső építkezés szükségessége mellett, mert végeredményben pazarlásszámba megy a munka­helyektől, a város központjától, a jó közlekedéstől nagy távolságokban építkezni, sok-sok kilométernyire új közműveket építeni, akkor, amikor a város szívé­ben nagy területek állanak beépítetlenül és amikor még kiépítésre vár a Tabán> a Víziváros, a Józsefváros nagyrésze. Utcasorok vannak, egész városrészek föld­szintes viskókkal, amelyek között a sugárutak és a körútak Potemkin-falvak gyanánt hatnak, hiszen mögöttük alig pár lépésnyire roskadozó, föld­szintes házikók, sora húzódik meg. — Ami Nagy-Budapest kérdését illeti, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kör­nyékbeli városokkal történjék valamilyen megállapodás, megegyezés létesít tessék a harmonikus együttműkö­désre. Hogy ez hogyan történjék, arra vonatkozóan már kitermelődött az elgondolás a városfejlesztési bi­zottságban és rövidesen kialakul a tanácskozások so­rán, hogy miként tartjuk azt leghelyesebben megold­hatónak. Felvetődött az a gondolat, hogy Budapest küldjön ki egy bizottságot, amely a környékbeli váro­sokkal közös kérdéseket lesz hivatva megvitatni és intézni. Ennek a bizottágnak a feladatairól és Na.gy-Budapest megval ósí fásának el őkészületeir ől illetékes helyen a következőkben tájékoztatták munkatársunkat: — Ma már napról-napra erőteljesebben látszik, hogy Nagy-Budapest problémájában elodázhatatlan az állasfoglalás. Mindenesetre számolni kell a probléma nehézségeivel, mert hogy nehézségek vannak, az tagad­hatatlan. A problémák három irányúak: politikaiak, gazdaságiak és közigazgatásiak. Addig is, amíg ezeket az akadályokat elgördíthetjük, valamit cselekedni kell, mert tétlenül várakozni nem lehet. A legsürgősebben közös plattformot kell találni például az egységes úthálózat kialakításárat a köz­művek egységes kiépítésének rendezetlen volta pedisr már most is a legképtélenebb szituációkat szüli. A fő­város és az egyes környékbeli városok egymásra való tekintet nélkül intézkednek, úgyhogy a kirívó példák egész halmazát lehetne e téren felsorolni. Elsőrendűen kiépített budajoesti If'őútvonaLak a város határán zsák­utcában végződnek, mert a környékbeli városokban nincsen folytatásuk. — Pillanatnyilag a legalkalmasabbnak játszik a városközi bizottság kiküldése, amelyben azonban ne az adminisztráció emberei, hanem az autonómia delegáltjai foglaljanak helyet, mert egy ilyen önkormányzati testület minden megkötöttség nél­kül sokkal szabadabban és sokkal gyorsabban tárgyal­hat. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez a bizott­ság összeül, nagyon rövid idő alatt megértik egymást a főváros és a környékbeli városok, amelyek között most látszólag igen mélyreható ellentétek, szinte ellen­ségeskedésszámba menő kötekedések, rivalizálások ta­pasztalhatók. — Egyébként megállapítható, hogy a környék városainak lakossága maga is sür­geti Nagy-Budapest problémájának dűlőre jutását, mert érzi a közös problémának életbevágó voltát. Az az elgondolás, amely a városfejlesztési bizottságban felmerült, minden tekintetben megnyugtatónak látszik és minden valószínűség .szerint meghozza a kívánt ered­ményeket. Leukoplast magyar gyártmány

Next

/
Thumbnails
Contents