Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-28 / 39. szám
Huszonegyedik évlolyam Budapest, 1932 szeptember 28, 39. szám Előfizetési Ari Égési évre .........24 pengő Fé lévre ...........12 pengő FE LELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden izerd&n Bssrkssxtőség és kiadóhivatal t Budapest, VI^ Szív-utca 18. Egyes szám érái 50 fillér Tslefonszám : A at. 1S7—15. Kormányválság Sipőcz Jenő polgármester: Nagy feladat összeegyeztetni a fővárossal szemben támasztott jogosult Igényeket a lecsökkenteti költségvetési keretekkel Nyilatkozik a polgármester a defícitmentes költségvetésről, a bánhidaí centráléról és a szökségmunkák kiadásáról Károlyi Gyula gróf kormányának lemondása meglepetésként érte az országot és az ország fővárosát. Nincs a magyar földön senki, aki — pártkülönbség nélkül — ne gondolna szeretettel, tisztelettel arra az időszakra, amíg ez a nemes férfiú és munkatársai hősi küzdelmüket tvívták a történelmi időkkel. Több, mint egy esztendeig tartott a küzdelem és valljuk be, ez alatt az idő alatt állandóan vállalniok és viselniük kellett még a népszerűtlenség .hullámverését is, amely természetszerűen körülveszi és ostromolja az olyan államférfiakat, akik az ország életének megmentését súlyos operációkkal kívánják biztosítani. Károlyi Gyula gróf és munkatársai azért jöttek, hogy felemeljék az adóinkat, leszállítsák a fizetésünket, rettentően szűkre szabják az ország budgetjét és csak annyi sza- badlevegőt hagyjanak, átmenetileg ímindannyiunknak, hogy meg ne fulladjunk. Ez volt az ára annak, hogy most levegőhöz kezdünk jutni. És még sem lehet- teljesen és tökéletesen megérteni, hogy távoznak: a helyükről, mert ennek a népszerűtlen feladatokat elintéző kormánynak a népszerűsége most kezdett volna igazán kivirágzani. Most kezdtük volna áldani az operálókést, amelynek láttán eddig csak káromkodtunk. Ma, amikor a politika legfőbb irányítói -a válság csomójának kibogozásával vannak elfoglalva, megállapíthatjuk, hogy a legjobb szándékú magyar kormánytól veszünk búcsút. Megállapítjuk pedig ezt speciálisan úgy is, mint Budapest székesfőváros polgárai, mert mint ilyenek azután a kormány, főként a belügyminiszter minden cselekedetében Budapest szeretetét és megbecsülését láttuk és tapasztaltuk. Annyi szeretettel és jóindulattal, mint Károlyi Gyulai kormánya és Keresztes-Fkcher Ferenc belügyminiszter kezelték a főváros ügyeit, régen nem találkoztunk. Nem mondunk vele titkot, mindenki tudja, ,aki Budapest ügyeit ismeri, hogy úgy a politika berkeiben, mint- a minisztériumok környékén, hosszú évtizedek óta bizonyos a.ni- mozitással, hol enyhe, hol kiadósabb elfogultsággal, legtöbbször megmagyarázhatatlan bizalmatlansággal nézték, ami a budapesti városházán történik. Károlyi Gyula kormánya és Kenesztes-Fischer beliigyminisz- tersége idején ezen a téren is tökéletes elfogulatlanság, sőt szeretet és jóindulat uralkodott. Ékes bizonysága volt ennek a megértő politikának az a nyilatkozat- sorozat, amellyel Keresztfis-Fischer Ferenc a Fővárosi Hírlap hasábjain véleményét, terveit és szándékait kifejezésre juttatta. Minden ügyben — az üzemi, kérdésektől a szociálpolitikáig — a felügyeletet gyakorló belügyminiszter jószándékú bírálója és támogatója ivóit a fővárosnak és minisztériumának hagyományos komor szigorát tolta sokszor félre, amikor éreztette, hogy ő félti, óvja és segíti a főváros közérdekű tevékenységét. Budapest polgársága csak hálásan gondolhat vissza ennek a kormánynak és belügyminiszterének a működésére. Reméljük, bízunk benne, hogy ja főiváros ügyeinek kezelése terén most már maradandó lesz a- politikusok és a miniszteriális tényezők között is az az objektív atmoszféra, amelyet ők teremtettek meg. Az új kormány, amely jönni fog, bizonyára magáévá teszi ezt a tisztánlátást, amelynek a főváros dolgainak megítélésében végre el kell jönnie. Ebben a pillanatban még távolról sem láthatók: a kibontakozás körvonalai, de ha Károlyi gróf visszavonul is a politikától, élénken áll szemünk előtt Keresztes-Fischer posszibilitása. Sok szó esik az ő miniszterelnökségéről, mint a belügyi tárca további birtokosát pedig általánosan emlegetik. Nem tudjuk, bogyau lesz, mint lesz, d!e mi, Budapest polgársága hiszünk benne, begy az a Budapest-barát szellem, amelyet! ő teremtett meg és amivel beírta nevét a főváros történetébe, többé meg nem szűnhetik. A kormányzó bölcsessége meg fogja oldani a mostani válságot, rövidesen új kormánya lesz Magyarországnak, s mi hiszünk abban hogy a súlyos időket enyhíteni fogja az új emberek friss munkakedve. Bárki jön azonban, Budapestről megfeledkezni, vagy — ami nem egy esetben szintén sokszor megtörtént — Budapest ellen cselekedni senkinek sem szabad. Nem szabad, mert ez a város legnagyobb kincse ennek az országnak. Még a múlt hét elején átvette hivatalának vezetését Sipőcz Jenő polgármester, akinél a nyári szabadságot nyomban a feltorlódott súlyos problémák tömege váltotta fel. Liber Endre és Borvendég Ferenc alpolgármesterek helyettesítették a polgármestert, aki azokban számos vonatkozásban fenntartotta magának a Személyes döntésit és így az előkészített tervezetek egész tömege várta a polgármester1 végérvényes intézkedését. Amióta Sipőcz Jenő polgármester nyári szabadsága után újra átvette Mvtaftalának vezetését', azóta megnépesült -a városháza és á polgármesteri elöSpoba ismét a régi mmr-gf.szokott képet mutatja: főtiszte iseíők, tanácstagok, városatyák, közéleti előkelőségek keresik fel a polgár- mestert. Intern tárgyalások követik egymást, ankétek és tanácskozások következnek és a polgármester irányító felelősségén keresztül keresik a; megfelelő megoldásokat. Teljés gőzeiével dolgozik a polgármesteri apparátus és már most bizonyosra vehető, hogy a törvényhatóság őszi munkarendje a fon,tosab;bnál'-fontosabb teendőket fogja tartalmazni. Óriási elfoglaltsága mellett is szakított magának időt a polgár mester arra, bogy fogadjia a Fővárosi Hírlap munkatársát, alá mindenekelőtt azt kérdezte, hogy milyen reményeket fűz a készülő költségvetéshez. Sipőcz Jenő dr. polgármester a következőképpen válaszolt-:-— A székesfőváros jövő évi költségvetésének tervezete ezúttal is deficitmentes, jóllehet a mai súlyos gazdasági viszonyok között nagy feladat összeegyeztetni a főváros adminisztrációjával szemben támasztott jogos igényeket a kényszerűségből lecsökkenteti költségvetési keretekkel. Amint mondottam, a deficitmentesség a tervezetben megnyilvánul, azonban ez attól is függ, hogy a kormányhatóság rendelkezésünkre tudja-e bocsátani azokat az anyagi eszközöket, amelyek a megnövekedett szociális, terhek fedezésére szükségesek. Remélhetőleg sikerül ebben a vonatkozásban is kiegyenlítő megoldást találni, amely esetben a feltétlenül előirányzandó kiadások nem fogják túlhaladni a bevételi várakozásokat. A polgármestert erősen foglalkozatják <a Dunántúli V.ülanjgssági Rt.-Ve 1 megindított tárgyalások, amelyek azt célozzák, hogy a bánhidai e:iőműtelep a fővárossal' szoroldbb kontaktusba kerüljön. Megkérdeztük a polgármestert, hogy miképpen áll ezeknek a tárgyalásoknak a mentete és hogy milyen eredményekre van kilátás: — Még a nyári szünet előtt — hangzott a válasz — indultak meg biztató tanácskozások a dunántúli erőmütelep dolgában, a döntést azonban a törvényhatósági tanács az őszi hónapokra halasztotta. Annakidején olyan előterjesztést készítettem, hogy a főváros az eddigi áramvásárló szerepe helyett bérlet, vagy vétel útján jusson a bánhidai centrálé birtokába, végleges megegyezés azonban mindezidáig nem jöhetett létre. E pillanatban az a helyzet, hogy a dunántúli elektromos centrálé vezetőségével folynak a tárgyalások, az áram egységárának megállapítása, de másrészt az erőmütelep átvétele tárgyában is és ha sikerül bármely vonatkozásban megfelelő megállapodást létrehozni, úgy annak eredményét a törvényhatósági tanács elé fogom terjeszteni. Olyan hírek hallatszottak, hogy a főváros új intézmény létesítését tervezi: áttér az önbiztosítás megalkotására, amelyik különben már évek’ óta foglalkoztatja az illetékes köröket. Erről a kérdésről a következő választ kaptuk: — A községi biztosítóintézet létesítése ezidő- szerint nincs tervhevéve, mert az óriási költségekkel terhelné meg a főváros háztartását. Tagadhatatlan, hogy bizonyos előnyei mutatkoznak ennek a rendszernek, azonban a megvalósítást nézetem szerint későbbi időre kell halasztani. Végül a seükségmtmkkík állásáról intéztünk kérdést a polgár mesterhez, amelyek eddig is a legnagyobb reményekre jogosítják fel .az érdekelt vállalkozókat és iparosokat. — A megindítandó szükségmunkákra vonatkozó előterjesztés a törvényhatósági tanács után most a törvényhatósági bizottság elé kerül — válaszolta a polgármester. Felvetettük a kérdést, hogy a nyári szünet élőit a polgármesternek adott széleskörű felhatalmazás után miért van szükség újabb közgyűlési jóváhagyásra? — A generális felhatalmazás érvényben van, — úgymond, — mégis meg kell kapni a közgyűlés jóváhagyását ahhoz, hogy ez a vagyonjogi ténykedés, a többmilliós hitelművelet végrehajtható legyen. A törvényhatósági bizottság hozzászólása nem hátráltatja és késlelteti a munkák kia-dását, amelyre most már gyors egymásutánban sor is kerül. A többi szükségmunka is rövidesen a végrehajtás stádiumába jut, és meggyőződésem szerint komoly segítséget nyújt mindazoknak a rétegeknek, amelyek most munka és foglalkoztatás nélkül vannak. A Sipőcz Jenő dr. polgármester nyilatkozata a városháza. vezetőségének felfokozott aktivitásáról számol be. Akik a (közeljövő újabb terveit és elgondolásait ismerik, azok nagyon jól tudják, hogy a közérdek szolgálatában további lépések történnek a polgármester részéről, hogy az általános gazdasági tespedés között is hatóságilag megszervezett munkaalkalmak legyenek végrehajhatók.
