Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-08-31 / 35. szám

Előfizetési dr t Egész évi*® • • • • • 24 pengő Félévre .............12 pengő Eg yes szám árai 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdám Szsrkesztőség és kiadóhivatal > Bndnpest* VI»* Szív-utca 1®» Telefonazám : Aut 137—15. Kontrát mond az élet Szeptemberben 150 gyakornoki állásra hirdet pályázatot a főváros Túlnyomóan fizetéses állásokat szerveznek — A fogalmazási szakon kívül mérnök, orvos, adóhivatali, számvevőségi, könyvtári és kezelőgyakoruokokat is alkalmaznak Ezer résztvevővel a télé a ismét megszervezik a szellemi szíikségmunkát A nmlthéten került nyíl vánossájgira a belügyminiszter­nek a törvéinyhat-óságokhoiz intézett az a r-endelete, 'amely­ben a kormány felihívja a vármegyéket, a városokat és külön a székesfővárost, hogy mielőbb intézkedjenek a gya­kornoki állások megszervezése iránt és hogy erről a lehető legrövidebb idő alatt tegyenek hozzá jelentést. Ez a miniszteri rendelet csak alátámasztja a fő­város ilyenirányú elhatározását, amely előiször a közigazgatási bizottság márciusi ülésén merült fel. De közvetlenül betegsége előtt Sipőcz Jenő dr. polgármester utasítást adott az elnöki ügyosztály vezető­jének, hogy a státusrendezési javaslat most folyó össze­állításánál legyen gondja olyan alkalmaztatáisi lehetősé­gekre is, amelyek a diplomás ifjúság elhelyezkedésénél számbajöhetnek. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Liber JbVidre helyettes polgáiv west ért, aki a következőket mondotta ja gyakornoki állások meg­szervezéséről :-— A főváros álláspontja az, hogy a gyakornokok lehetőleg fizetést kapjanak, mert komoly munkát ellenszolgáltatás nélkül nem várhatunk. — A most érkezett miniszteri leirat teljesen egybe­hangzó a főváros álláspontjával, mindent elkövetünk tehát, hogy a mielőbb elkészülő státusjavaslat pontosan megállapítsa: hány gyakornokot lehet alkalmazni az egyes közigazgatási ágazatokban. Valószínűnek tartom, hogy valamennyi gyakornoki állás fizetéses l&s Is, a díjazás azonban arányban áll majd a. fiatalemberek tudomá­nyos1 képzettségével. Azt akarjuk, hogy ne csupán a jogászok nyerjenek elhelyezést, éppen ezért a fogalmazási szakon kívül lösznek szám­vevőségi, mérnöki, orvosi, adóhivatali, könyvtári, levél­tári és kezelési, gyakornokok is. Összesen mintegy százötven alkalmazási lehetőség nyílik ilyenformán a fiatalság számára. A terv az, hogy szeptemberben nyilvános pályázatot hirdetünk, az elbírálásnál pedig a tudományos kép­zettséget,, ' a rátermettséget és a rászorultságot fogjuk elsősorban figyelembe venni. Miután kormányjéváha- g'yásra nincs szükség, novemberre megtörténhetnek már a kineve­zések is. Természetesen csupa ideiglenes jellegű alkalmazásról van szó, amelyet a főváros bármikor felbonthat, ha a gyakornok nem válik be. Véglegesítés után azonban az ideiglenes szolgálati időt is beszámítjuk a nyugdíjba. A gyakornoki állások megszervezése persze nem keresztezi a tervbevett szellemi szük- ségmunkaakeiót, amelynek során az idén is körülbelül ezer embert alkalmazunk valamilyen speciális munkakörben. Legkézenfekvőbb megoldásnak látszik a szellemi szükségmunkások be­kapcsolása a> szegénygolndozásba és a téli insé(/akciók lebonyolításába. £ A szellemi szükségmunkások foglalkoztatására nézve — mint a Fővárosi Hitrlap munkatársa beavatott helyről ér­tesült —*az az elgondolás merült fel, hogy az akció kereté­ben alkalmazottakat a szociális gondozás és a szegényellátás munkájának sok-száz különféle ágazatában fogják felhasz­nálni és­velük a kerületi elöljáróságok szociálpolitikai tevékenységénél beosztott kisszámú személyze­tét egészítik ki. Az akció megindításának időpontja még nincs megálla­pítva, annyi azonban valószínű, hogy még az idén, a tél be­állta előtt dönt a polgármester az újjászervezés, a munka- program és a felvételek dolgában. U| terv a gázgyár szen- ellátásának megoldására Előrehaladott tárgyalások vannak folyamatban a szénkormánybíztossa! és a keres­kedelmi minisztériummal a gázszén árucsere alapon történő beszerzése iránt Az idők jobbrafordulásáról hallunk biztató- szavakat, ugyanakkor azonban nekünk az a véleményünk, hogy a jelen bajairól nem szabad egy pillanatra sem levenni a tekintetünket. A miniszterelnök szemének szélesebb .hori­zontot kell befognia, mint amilyet mi, szerény halandók látunk. Az ő szavai tehát keltsenek bizalmat a szívünkben a jövendő iránt, de ugyanakkor ne szűnjünk meg egy pillanatra sem küzdeni a ma bajaival. Ezek a bajok ugyanis a maguk teljességében meg­vannak. Mert csak nem lehet boldog állapotnak nevezni azt a helyzetet, amikor sajtóban és a közélet egyéb fórumain nap-nap után krajeáros gondok miatt kell hada­kozni, amikor a drágaság-ellenes küzdelem még mindig nőni hagyhat alább? Eldorádó-e az, amelyben a lecsökkent jövedelmeket még több, mint egy esztendő után sem kö­vették az árak és így a megélhetésért való harc még ma is elkeseredetten folyik? De nőm lehet Eldorado az a főváros sem, amely bölcs előrelátással' küzd a saját létéért, takarékoskodik, de ellátja szűkölködött, kuporgat, de nem temeti el az életét és mégis: Utáni küzdelmeket kell folytatnia, hogy rendel­kezésre álljon a garas, amellyel ezt a nehéz harcot meg­vívhatja. Nem arról beszélünk, papíroson rendben van itt mind-ön. Sehol egy filléres hiba nem csúszott be a számí­tásokba, de a legszebben, a legtökéletesebben összeállított kártyának is kontrát mond az élet. Nem tudunk —- mi, akik gáncsolni és kritizálni szoktunk —•_ olyan szuper- lativuszokat, amelyeket a főváros mai vezetősége meg -ne érdemelne. A gép tökéletes, a precíziós mérleg ragyogóan működik, mindenki mindent megtett. A főváros pénzügyi helyzetét baj nem érheti, bármilyen viharok jönnének még, pedig minden prognózis ellene mond annak, hogy az idők nehezén ne lennénk már túl. A főváros pénzügyi helyzetét baj nem érheti, pedig kultúrába és szociális kötelezett­ségeit csodálatosan teljesíti, de . . . De .. . kontrát mond az -élet. Csak két jelenséget emlí­tünk meg. Az egyik, hogy negyvenhét pályázat érkezett az ötmillió pengős csatornázási szükségmunkára, ami rendkívül örvendetes jelenség lenne, ha a legtöbben a fő­várossal szemben nyújtandó hitelműveletet nem tekintették volna alkalomnak a főváros megnyúzására. Rendkívül örvendetes, hogy a kis- és iközépipar-osok is szép számmal jelentkeztek, de fájdalmas, hogy a hitelezési ajánlatok­nál a készpénzfizetésre vonatkozókkal szemben száz, sőt kétszázszázalékos árdifferenciák 'is mutatkoznak. Remény­kednünk kell a vállalatbaadás sikerében, de egyszer és mindenkorra meg k-öll állapítani, hogy megszűntek az idők, amikor a főváros mindenki fejőstehene volt és a mai súlyos viszonyok között örülniük kell a hiteltnyujtó cégek­nek, hogy olyan biztos fizetőre, olyan jó adósra bízhatják a pénzüket, mint a főváros. A főváros ezekkel a szükség- munkákkal rengeteg áldozatot hoz. De kontrát mond az élet: nem produkál emelkedettlelkü tőkéseket, akik a maguk vagyonának védelmét is abban keresné, hogy a fővárosnak a mai társadalmi rendet védő nagy akciójába lelkesen és áldozatkészen -kapcsolódnának bele. És kontrát mond az élet a másik oldalon is. A főváros számszéki igazgatójának most megjelent múltévi jelentése szerint a főváros bevételi hátraléka negyvönnégymillió pengő. Hogyan teljesíts*- a főváros előre beígért, jó­hiszeműen megállapított kötelezettségeit, ha nem folynak be azok a jövedelmek, amelyekre teljes joggal számítha­tott a főváros vezetősége? Negyvennégymillió pengő biz­tosnak vélt jövedelem elmaradása egy világváros életében is katasztrófát jelentene, ha nem lehetne és nem kellene azzal számolni, hogy ezek a követelések nem leírandők, javarészt még csak nem is dubiozusak. A főváros minden­esetre előre gondoskodott arról, hogy költségvetése kellő­képpen elasztikus legyen, nem rejlenek tehát veszedelmek a most nyilvánosságra körűit súlyos szám mögött. De fi­gyelmeztető jelnek mindenesetre igen jó az ilyesmi, bár a főváros vezetősége a legteljesebb pesszimizmussal áll az idők őrtornyában. A nehéz napok végét jósolja mindenki, annál fontosabb, hogy ha száraz lábbal keltünk át eddig a nagy válság tengerén, most a partraszállás idejének el következésekor össze nö csapjanak fejünk fölött a hullámok. A budapesti Gázgyár szémbeszerzése körül fel­merült nehézségek újból aktuálissá tették a problémát: hogyan lehetne a Gázgyárat a hanviru-oslraui bányák­nak a főváros érdekeivel esetleg ellentétes elhatározá­saitól függetleníteni. Ezzel kapcsolatban Becsey Antal, aki legalaposabb ismerője a kérdésnek, a Fővárosi Hírlap multheti számában ismét felvetette az ideát, bogy a Gázgyár szénszükséglete anatóliai szénnel is fedezhető volna. Ez a megoldás, amelyet Becsey Antal már évek előtt is szóbaliozott a Fővárosi Hírlap ha­sábjain, természetesen- csak a jövő biztosítására szol­gálhatna, merthiszen máról-holnapra ezt a kérdést meg. oldani nem lehet. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a Gázgyár fűtőszerkezetét a karwini szén használatára rendezték he, másrészt az anatóliai szén gazdaságos szállítása csak a komphajó megvalósításával válna lehet­ségessé. Ez pedig ugyancsak hosszabb tanulmányozást, nagy­arányú előkészületi munkálatokat és elsősorban jelenr tős pénzáldozatot igényelne. Most tehát csak arról le­het szó, hogy egyelőre biztosítsuk a karwini szénszállí­tást és csak későbben gondolhatunk arra, hogy az anatóliai szén szállításának megszervezésével- függet­lenítsük magunkat a oseh szén használatától. Ugyan­ekkor dűlőre kell vinni azokat az évek óta folyó tanul­mányokat is, amelyek a hazai szenek gázosítására vonatkoznak, mert végre is a legideálisabb megoldás az lenne, ha a Gázgyár hazai szeneket használhatna. Ebben a pillanatban közvetlen veszedelemtől azon­ban nem kell tartani, mert, amint a Fővárosi Hírlap multheti számában jelentettük, a provizórikus megálla­podás értelmében naponta 100—150 tonna szén érkezik a Gázmüvek telepeire, tígy, hogy nem csupán a napi szükségletet sikerült fe­dezni, hanem kismértékben mindinkább ki­egészítik a megbontott tartalékot is.

Next

/
Thumbnails
Contents