Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-10 / 32. szám
Budapest, 1932. augusztus 10. Párizst szemüveg Irta: BALASSA EMIL Barátom, a párizsi fiú, amikor megérkezett a Keleti pályaudvarra, nem azért jött Budapestre, hogy íokoscht reggelizzen és délibábot vacsorázzék. Ő pontosan tudta, hogy hová jön. Egy hétig mászkált velem az esti Dunaparton, üldögélt a Margitszigeten, ődön- gött a Tabánban, feljött a Svábhegyre, az Andrássy- ilton úgy érezte magát, mintha egy kis Champs Ely-1 sée aszfaltját barangolná és a pesti kávéházban éppen úgy könyökölt az asztalra, mint otthon, a Boulevard mentén. Egy éjszaka megállt a Margithíd közepén, a lámpák végtelenje a víz tükrén reszketett, elkábultan nézte a Gellérthegy sziluettjét, halkan ilyen szavakat mormogott, hogy Canale Grande, Boszporusz, aztán hirtelen hozzám fordult: — Gyerünk gondolázni! Megmagyaráztam neki, hogy az nálunk nincsen. — Hát akkor valami virágos csónakba üljünk. Nézd, milyen szép volna ott összevissza barangolni, ahol a strandról odasugárzik a vízre az a nagy világosság és muzsika száll a víz fölött. Röviden strandnak nevezte a dunaparti korzót. Kénytelen voltam kiábrándítani abból a hitéből, mintha nálunk holmi virágos csónakok mászkálnának a Dunán, mire azt indítványozta, hogy legalább olyan kicsi hajóra üljünk, amelyik ide-oda szaladgál a két part között és viszi az utasokat. Gondoltam, hogy legjobb lesz, ha rögtön elvégzem rajta a nagy harakirit. És ötperces előadásban felkértem arra, hogy itt tegyen le a romantikáról és ne várjon olyan rekvi- zitumokat, mindenféle andalító fogdmeg-dolgokat, amelyekkel Velencében, Salzburgban, iSltambulban és egyéb helyeken bűvölik az idegent. Szomorúan csóválta a fejét: —- Hát akkor mit csináltok ti ezzel a gyönyörű nagy vízzel? * Hamarosan rájöttem arra, hogy barátomat a pénzügyi, politikai és hasonló problémák nem érdeklik. Ő párizsi polgár és itt is megpróbált polgár lenni. És miközben próbálta, a pesti ember életének néhány apró, kis momentuma fúródott az oldalába. —< Mondd, kérlek, — kérdezte egyszer hirtelen, — itt Pesten, valahányszor az ember felmegy egy lakásba, belépődíjat kell fizetnie? — Hogy, hogy? — Hát a liften! Pia naponta négyszer hazamész, mind a négyszer belépődíjat fizetsz? —■ Kern belépődíj az kérlek, hanem liftpénz. — És valahányszor megfürdesz a fürdőszobádban, azért is külön díjat fizetsz? — Nem, — mondtam. — A fürdőszoba benne van a házbérben. — Csodálom, — felelte. — Mert nálunk is benne van. Az egész világon benne van. A vízvezeték használata is benne van. A vízcsapot annyiszor nyitom ki, ahányszor akarom és nem kell minden vízcsapnyitásnál külön díjat fizetnem. Se óra, se taxaméter nincs rászerelve. De nálunk a ház- bérben az a jog is Ibennfoglaltatik, hogy az ember a legegyszerűbb módon jusson be a lakásába. A legegyszerűbb, legrövidebb és legkényelmesebb módon. Ha kifizettem a lakbért, akkor nemcsak a lakást béreltem ki, hanem a lakáshoz vezető legrövidebb útvonal használatát is. Tehát nem a kéményen keresztül kell bemásznom a lakásomba, sem kötélhágcsón az ablakon át, nem is négyemeletnyi lépcsőn kell felkapaszkodnom, amíg szívbajos leszek, hanem beülök a liftbe. A lakáshoz a hozzávezető lift éppen úgy hozzátartozik, mint a villanyvezeték, a vízvezeték, a gázcsap, vagy az ajtókilincs. Egyikért se fizetek külön. Miért éppen a liftért? A lift nem kedvezmény és nem esemény. Nem kivételes, megvásárlandó szenzáció. A lift a legrövidebb út. Ami húsz évvel ezelőtt a lépcső volt. A lépcsőért se kellett külön fizetnem. * Párizsi barátom meglehetősen clcsodálkozott azon is, amikor éjjel kapupénzt kellett adni a házmesternek. — Mért nincs itt mindenkinek saját kapukulcsa? — kérdezte. — Hát hányféle borravalót kell itt fizetni, amíg az embert beengedik a saját lakásába? Sértődötten világosítottam fel arról, hogy ez nem borravaló, hanem a házfelügyelő- jogos illetménye. De voltak párizsi barátommal egyéb apró nézeteltéréseim is. A vendéglőben, kávéházban az első napon elfelejtett pénzt hagyni az asztalon. A pincér furcsán bámult utána. Nagyon félénken és tapintatosan kellett neki megmagyaráznom, hogy itt a számla összegéhez nem"' csapnak hozzá felszolgálási díj címén tíz százalékot, mint másutt, hanem azt külön kell adni. Legközelebb aztán, amikor egy feketét ivott és hatvan fillért fizetett, letett az asztalra hat fillért. Ez tipikus, született párizsi dolog volt. Egy fillérrel se többet. Akkor elmagyaráztam neki, hogy ez kevés. Itt két úrnak kell felszolgálási díjat adni. Az egyiknek, aki hozza a feketét, és a másiknak, aki rendet tart, mindent elintéz neked és végül átadja a számlát. Tíz-tíz fillért, legalább. Most megint egy született párizsi dolog következett, amire pesti ember sohase lenne képes. Egy Módosítják az ötm inségmunka pályáz Százötven utcát látnak el közművekkel Zuglóban, Lágymányoson és a budai hegyvidéken A főváros polgármestere csütörtökön írta ki a pályázatot az ínséigmunikák (keretében! lebonyolítandó csatornaépítési munkákra. Az augusztus 26-án lejáró pályázat ötmillió pengőre irányozta elő az elvégzendő munká- kákat, amely sok tekintetben újszerű elveket érvényesít a fővárosi közmunkák krónikájában. A pályázati hirdetmény szerint a főváros e munkálatok elvégzéséhez előleget nem ad és időközi keresetekre részösszegeket sem folyósít,, hanem a munkált végösszegét 36 hónap alatt egyenlő részletekben fizeti ki. Az efeő részlet a kiadott munkacsoport teljes befejezését követő hónap elsején esedékes és ettől kezdve a fennmaradó tőke után a Nemzeti Bank váltóleszáimítoiási kamatlábánál egy százalékkal magasabb kamatot fizet. A munkákat csak akkor adják vállalatba, ha a pályázók igazolják hitelnyújtási képességüket és ha a hitel igénybevételéhez az illetékes szervek hozzájárultak. A kisebb felkészültségű vállalatok részvétele érdekében a versenytárgyalási feltételek 100.000 pengős részletekre bontották az ötmilliós keresetet, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy -egyes pályázók több ilyen százezerpengős részletekre ajánlatot tegyenek., A munkálatok terveiről és a lebonyolítás részleteiről illetékes helyen, a következőket mondották a Fővárosi Hnlap-nak: — Az ötmillió pengős csatom aépítlkezés révén a főváros mintegy százötven utcát fog csatornáztatni és pedig az alsórákcsi réteken, egész Zuglóban, a Lágymányoson és az óbudai hegyvidéken, mert ezek a vidékek Csatornázási szempontból eddig nagyon el voltak maradva. Tékintve,, hogy egy folyóméter csatorna építési költsége átlag 70 pengő, az ötmillió péngő felhasználásával legalább hetven kilométer hosszúságú új csatorna létesülhet, ami rendkívül nagy- teljesítmény, tekintve, hogy Budapest mai eléggé fejlett-csatornahálózatának Imssza ösz- szesen hatszáz kilométer. — A munka kiadását azért kellett november 30-ra kijelölni, hogy az ajánlatok átvizsgálása és azoknak műszaki, valamint 'technikai szempontból való felülbírá- lata a leggondosabb muntiát igényli. A döntés után a vállalkozók nyomban megindítják tevékenységüket és így már az ősszel megindul ez a, nagyarányú közmunka,, amelynél természetesen csakis budapesti illetőségűek nyerhetnek alkalmazást. * A vállalkozók és a nagy építési cégek örömmel fogadták a fővárosnak ezt a nagytérjedelmű foglalkoztatási tervét, azonban máris hallatszanak olyan aggodalmak, amelyeket a főváros vezetőségének feltétlenül mérlegelni kell. Súlyos nehézséget jelent ugyanis az ajánlattevők számára az a kikötés, hogy az ajánlatokat a csatornaépítés helyének, idejének, valamint a csatorna méretének és minőségének figyelembevétele nélkül kell megtenni. Köztudomású ugyanis, hogy a csatornák átmérői a különböző városrészekben váltakoznak és így súlyos nehézséget okoz a kalkuláció, amely nem tudja, hogy milyen mérethez igazítsa a maga pénzügyi terveit. A hitelnyújtás kérdése is nehézségeket jelent, mert a kisebb vállalkozóknak 100.000 pengő sem áll rendelkezésükre, tehát kénytelenek bankkölcsönökkel operálni, amelyek pedig a mai kamat mellett a remélhető haszon egy jelentékeny hányadát foglalják le. Értesülésünk szerint ebben a vonatkozásban módosító rendelkezések történnek, amelyek tisztázzák a félreértésre alkalmat szolgáltató összes körülményeket. pillanat alatt kiszámította, hogy hiszen akkor nem tíz százalék, hanem harminchárom százalék az úgynevezett felszolgálási díj. Csak nehezen sikerült megértetnem vele, hogy ezek az emberek mindössze ezeket a tíz filléreket kapják fárasztó munkájukért. Ebből élnek. És bogy a magyar pincéméi jobb, udvariasabb, szolgálatkészebb nincsen a világon. Ők igazán nem tehetnek arról, hogy a kávés a közönségre hárítja az alkalmazottak eltartását. * A városligetben beültem vele a földalattiba. — Odáig menjünk — mondta, — ahol a hegyek vannak. A Duna másik oldalára. Ahol valami finom, elegáns villaváros kezdődik. És nagyon bámult, amikor körülbelül tíz perc után azt mondtam, hogy itt ki kell szállni, mert ez a végállomás. És hogy nem vagyunk a Duna túlsó oldalán, a város szélén, hanem még mindig csak itt a közepén. — Hát hogyan lehet az, hogy tízperces útért építettek ilyen gyönyörű földalatti vasutat. És mért nem építik tovább? Mért nem megy Budára is? Mért nem ágazik el ? És mert jó szeme van, észrevette azt is, bogy a Vörösmarty-téren eldobtam az elhasznált földalattijegyet és az autóbuszon, amellyel Budára folytattuk az utat, új jegyet váltottam. Azt hitte, hogy valami nagy felfedezést árul el nekem: — Tudod kérlek, hogy feltalálták már az úgynevezett átszállójegyet is. Az egy olyan jegy, amely- lyel egyik járműről a másikra át lehet szállni és képzeld, érvényes még akkor is, ha ezek a járművek különböző vállalatok kezében vannak. * A Margitszigeten megrészegedett a rózsák illatától és azt mondta, hogy egész életén át ezen a szigeten szeretne lakni. Aztán kereste a part hosszában végig azt a tíz-tizenöt luxus-szállodát, hatemeletesét, és minden egyebet, amit az ő párizsi fantáziájával ráépítene, ha ez a sziget a Szajnán, Párizs közepében volna. Mondtam neki, hogy ez most lehetetlen. Szegények vagyunk. A dunaparti korzón ültünk, amikor éppen erről esett a szó. Párizsi barátom hátrahajtotta a fejét. Az eget nézte. Jó szagú szél szállt Visegrád felől. A párizsi fiú szeme megakadt valahol egy csillogó ponton, beledűlt, belefeküdt ennek a városnak a szépségébe, talán ébren se volt egészen, talán részeg is volt egy kicsit, amikor váratlanul egy idősebb nő toppant eléje. — Húsz fillér, —• mondta szárazon. Barátom fölriadt az álmodozásból. Átvette a jegyet. Átadta a húsz fillérjét. Már nem csodálkozott egyáltalában. Már meg se kérdezte tőlem, hogy miért kell ebben a nagyon szegény városban fizetni azért, ha valaki leül egy székre, hogy megbámulja a Duna fölött a csillagos eget. ÁM ON ANTAL ÉS FIÁI KÖVEZŐMESTEREK, ÜT-, CSATORNA- Es BETON ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓK, FÖLD- MUNKA, VÁGÁNYFEKTETÉS, MÉSZKŐBÁNYA Vin„ FUTÓ-UTCA 10. TELEFON: J. 303—83. HAJNAL IMRE oki. mérnök, kövezőmester Budapest, IX., ÜMöi-út 55. Telelőn: 386-93. Telefon: 386—93. Halmos István és Fia kovezőmeslere.í és Budapest, X., Halom-utca 25 Útépííö VálSaSkOZÓk Telelonszám : József 339—52 PROCZELLER BÁLINT kövező, útépítő és burkoló vállalkozó Telefon: Budapest, Kőbánya 74—81. X., Korponai-u. 11. SpÁNYI ERNŐ • k 1 • v a 1 • a m é i a # k mélyépítő-, kőveiö- éa bitóm an- épltö vállalata. Bndmpsat, L kar., Gyfizö-ntca 8. Tal.i Ant. 579-91. SZEGEDY BÉLA JENŐ OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK, ÚT-, VASÚTÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ, KÖVEZOMESTER BUDAPEST, I., TÁRNOK-UTCA 2. TELEFON: AUT. 608—52, SCHAFFER KÁROLY OKLEVELES MÉRNÖK Vasút-, út-, betonépítősi vállalkozó, kövező-mester Budapest, IV, Kecskeméti-u. 13-, III. em. 1. Telelőn 844—12 HORTOBÁGYI JUHTŰRÚ Mindenütt kaphatói ,/N Termeli: Orsz. f41#» Magy. TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT
