Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-03 / 31. szám
3TZZ Huszonegyedik évfolyam Budapest, 1932 augusztus 3. 31. szám Előfizetési ár i Egész évre ................24 pengő Fé lévre t ..... . 12 pengő Egyes szám ára * 260 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MejgJelenllL minden szerdán Sz«rkeaxt6»ég ém kiadóhivatal 1 Budapest* VI.* 8zív«uíea IS. Telefocisaáia 2 Aut 187—15. Kár volt Aláírta a belügyminiszter a HÉV-tranzakció végrehajtására vonatkozó jóváhagyást A Községi Takarékpénztár kárpótolja a BSzKÁRT a jelentkező deficitért és a kispesti áramfejlesztő elmaradó hasznáért — Reméli a miniszter, hogy a HÉV átvételével lehetővé válik Budapest nagyarányú terjeszkedése Várospolitikai- körökben nagy érdeklődéssel várják Keresztes-Fischvc Ferenc belügyminiszter leiratát, amely végérvényesen jóváhagyja a főváros közgyűlésének határozatát és a pestkörnyéki közlekedést a BSzIvRT irányítása alá adjon. Nem titok, hogy a belügyminiszteri döntést -minden részletre kiterjedő beható tanácskozások előzték meg azzal a célkitűzéssel, hogy a tranzakció pénzügyi és közlekedési vonatkozásai tisztán álljanak a kormányhatósági szervek előtt. A belügyminiszternél tartott- ankét anyagáról már beszámolt a Fővárosi Hírlap és így most már csak arról kell hírt adnunk, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter több olyan pontról kért tüzetesebb felvilágosítást,' amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a HÉV átvételével kapcsolatban felmerült túlzott aggodalmak kiküszöbölhetőkké váljanak. A legfontosabb kérdés az esetleg fenyegető deficit elhárítása az amúgy is nehézségekkel küzdő BSzKRT fölül, amelynek érdekéiben több- megbeszélés folyt le az illetékes tényezők bevonásával. Másik tisztázásra váró részlet a kispesti világítási üzem átadásának körülményei voltak, amelynél -elsősorban arra kell törekedni, hogy a BSzKRT terhére mutatkozó bevételi hiány kellő eszközökkel ellensúlyozható legyen. A harmadik probléma a svábhegyi és gellérthegyi telkek parcellázásának üzleti lehetőségei felé irányult, amelynél ugyancsak pontos képet kellett nyerni arról, hogy a parcellázás valóban beváltja-e a hozzáfűzött várakozásokat. A megbeszéléseken résztvett Borvendég Ferenc alpolgármester irányításával Lamotlte Károly tanácsnok,, ReményF&chneüer Lajos,, a Községi Takarékpénztár és Folkusházy Lajos a BSzKRT vezér- igazgatója, míg a belügyminisztérium részéről maga K ereóztos-F ischer Ferenc belügyminiszter és Tatits Árkád miniszteri főtanácsos hallgatták meg a különböző előtérj esztéseket. Ilyen előzmények után hétfőn délelőtt elkészült a belügyminisztériumban a jóváhagyó leirat, amely számos oldalról vizsgálja a tervezett tranzakciót és véleményét nyilvánítja az átvétellel együttjáró Összes kérdésekről. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter hétfőn aláírta a jóváhagyásról szóló kormányhatósági leiratot. A jóváhagyás indokolása többek között bizonyos aggodalmakat táplál a HÉV deficitje miatt és ennek során nem hallgatja el azt- sem, hogy az utasszám nagymérvű csökkenése miatt nehéz pénzügyi helyzetben lévő BSzKRT miként fogja -tudni vállalni a terheket. A belügyminiszter éppen ezért arra hívja fel a Községi Takarékpénztárt, hogy a parcellázásokból származó üzleti haszon arányos részét, a BSzKRT-nak adja át, amelyik nemcsak, hogy a HÉV deficitjét veszi magára, hanem elesik a kispesti világítási -üz-em eddig élvezett jövedelmétől is. Felhívja a miniszter a figyelmet aiz adminisztrációi egyszerűsítésére és arra, hogy a HÉV-nél a legmesszebbmenő takarékosságot érvényesítsék, mert a kereskedelmi miniszter közlése szerint előbb-utóbb mégis esedékessé válik a HÉV- vonalak rekonstrukciója, ami komoly tőke- befektetést fog igényelni. A miniszter abban a reményben engedélyezi a tranzakció végrehajtását, hogy az á közlekedés Egységesítése révén meOfiZákihcitó fejlődésit biztosít Budapest terjeszkedése számáén. Információnkat kiegészíthetjük azzal, hogy az eladói érdekeltség megbízottai csütörtökön ülnek össze Reményi-Schneller Lajos és Folkusházy Lajos vezérigazgatókkal a szerződések megkötésének előkészítésére, amit megkönnyít az a körülmény, hogy a tervezetek már teljesón készen várják a jög&rvényes aláírásokat. Maguknak követelik a pestkörnyéki városok a villamosjegyek után lerótt közlekedési adó egy részét Beadvánnyal fordulnak a közigazgatási bírósághoz — Pártközi jogász- bizottság szövegezi a beadványt — Újpest vezeti az akciót, melyhez csatlakozásra hívták fel Pestszenterzsébetet, Kispestet és Rákospalotát Már a legesl-egelső pillanatban is azzal kezdjük, hogy nem tulajdonítunk valami nagy fontosságot az esetnek, amit itt szó-vátesziink. Csak egy rossz szokásra akarjuk felhívni a jó-szándékú emberék figyelmét. Ez a rossz szokás pedig az, ho-gy ha Ma-gyarországon két emíbe-r összeszólalkozik, mondjuk a japán császári ház örökösödési rendje körül, akkor a végén legalább az egyik, -de .ehetőleg mind a kettő Budapestre húzza rá a vizes lepedőt. Eszünlkbe jut az a hetyke, harcias, minden kákán csomót kereső újság, amely egyidőb-en eleveneket és holtakat kipéeézett, valóságos rémuralmat gyakorolt Magyar- ország fölött. Aztán lassan meg is öregedett, de- meg lassan mindenkivel ki is békült. Múltak az évek és az egykor kíméletlen, véresszáj-ú orgánum kezdett f-ogatlan oroszlánná vedleni. De megtorpant a gazda: elhagy a mi szen- záci-óéhes közönségünk, ha nem konco-lunk föl neki mindennap valakit. De kit? Megállapodtak tehát abban, hogy a — F-el-d-s-zínház mindenesetre támadható. Azzal szemben nincsenek elkötelezve. Nos a magyar életnek, főként pedig a magyar politikai életnek -ez a mai Feld-színháza — a főváros. Abba mindenki beletörölke.ti a sáros csizmáját, de csak addig, amíg mi, budapesti polgárok, öntudatra nem ébredünk és nem csinálunk olyan kemény íalankszot, amelybe a könnyelműen támadók majd betörik a fejüket. Ezt el -kellett mondani Eckhardt Tibor kiszólása alkalmából, amely eszünkbe juttatja azokat, akik Priigelkuabe- uak tekintik Budapestet. Nem vonatkozik azonban a mondanivalónk magára Eckhardt Tiborra, akit kiváló elméinek és jószándékú embernek tartunk, aki nem ellensége Budapestnek. őt is kérni kell azonban, hogy ha he-ve elrag-a-dja, ne. Budapestet használja haragja céltáblájának. Ha baja van Wolff Károllyal, vagy a Wolff Károly politikájával, intézze el a kereszténypárt vezérével, aki — Eckhardt is elismeri — elég -erős legény, de Budapest sokkal nagyobb éls szentehb érdeke ennek a nemzetnek, minthogy a politikai akrobaták labdázzanak, vele.. — Már most megüzenem, — mondja Eckhardt Tibor, — a politikai élet megindulásakor, sürgős kötelességünknek fogjuk tartani a fővárosban is leszámolni ezzel a rendszerrel, mely Budapest keresztény nemzeti társadalmának annyi csalódást, pusztulást és szolgaságot jelentett. Miért mondja ezt Eckhardt Tibor? Mert szerinte „Wo-lff Károly, mint a székesfőváros, tehát a legnagyobb fogyasztóérdekeltség politikai- vezére, a keresztény politikát hangoztatta ugyan, -de tűrte, hogy egy évtizeden át a kartel- és nagybankliatalom kihasználja és fosztogassa a nagytőke oltá\ráov 1az ő vezetéséibe bízott föváéosté ‘ Mi sokszor állottunk szemben Wolff Károllyal, ide hogy a „kartel- és nagybankhatalom“ ‘ számára fo-sztoga- tási lehetőséget és időt engedett volna a városházán — ezt igazán nem mertük volna róla soha leírni. Ez azonban — ismételjük — kettejük dolga. Mi azt szeretnénk megállapítani, hogy a városházán nem vo-lt és nincs egyetlen páit se, egyetlen városatya, vagy tisztviselő se, aki ennek a fosz- tog-atásnak ajtót nyitott volna, vagy csak elnézte volna is. Ebben az országban aztán demokratikusabb, szociális érzé- kűíbb közület, mint Budapest, székesfőváros, igazán nincsen. A budapesti városházán a demokrácia, a kapitalizmus kinövéseinek megfékezésére, a -szociális gondoskodás, az egyenlő elbánás igazán nem jelszavak, hanem élő valóságok. És a kartelek! Eckhardt Tibor éles elméje nem sokat foglalkozhatott a főváros ügyeivel, mert akkor tudnia kellene, hogy a főváros nem küld a kormányhoz feliratot, amelynek ceterum censeoja nem .a kartelek leépítése, lenne. Mi a-zt hisszük, hogy Budapest a legjobb úton jár, mert amíg Eckhardt Tibor a kartel- éa bankhatalom által való kifosztottság vádját emeli ellene, addig a „kartel- és bankhatalom“ bizony nem egyszer olyanformán aggódik, mintha a főváros gyakran radikális túlzásokba tévedne. Ez a legjobb út, ha a két szélső oldal -nincs megelégedve, mert akkor Budapest székesfőváros bizonyára polgárai számára •a legjobbat cseleks-zi. Ez régi tapasztalat és ha hibának tartjuk is Eckhardt Tibor vádaskodását, d-e megnyugtat bennünket abban a tekintetben, hogy Budapest vezetői helyes úton járnák. Van azonban még valami, amit igazán kár volt megcselekednie Eckhardt Tibornak. Nem vesszük rossz néven, ha majd a „politikai élet megindulásaikor“ “ előáll a kritikával és — amint ez tőle másként nem is várható — a konkrét adatokkal. Kár azonban a nyár hevében olyan mondatokat elpuffanta,ni, amelyek gyanút, talán éppen alaptalan -gyanút kelthetnek, amely-ek a főváros ellenségeinek tesznek szolgálatot. Ez a harci taktika nem illik ő hozzá, akik ezt eddig gyakorolták, azok — hitünk -szerint — nem lehetnek Eckhardt Tibor tanítómesterei. Furcsa beadvánnyal akar Újpest városa a köz- igazgatási bírósághoz fordulni, s ha a bíróság e beadványban foglalt ,kívánságnak eleget tenne, az súlyos anyagi károsodásával járna a Beszkárt számára. Nincs egyébről szó, minthogy Újpest magának követeli a villamosjegyek után lerótt közlekedési adó egy részét. A különös követelés először Újpest város közgyű- Tó.én hangzott el. Azt indítványozták, hogy a város követelje maga számára Újpest területén eladott villamosjegyek után a közlekedési adót, -mely minden villamosjegy árának Vn-ed ré zé. A közgyűlés többsége elfogadta az indítványt, arra az álláspontra helyezkedtek ugyanis, -hogy a főváradnak 1 nincs ndószedési joga Újpest területén. Újpest közgyűlésének határozata, felkerült a vármegyéihez. Pest vármegye törvényhatósági bizottsága az őszi első közgyűlésen fogja tárgyalni a határozatot.
