Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-06-08 / 23. szám
Ripka Ferenc főpolgármester: A gazdasági válság sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a Szent Isíván-héí ünnepségeinek fejlesztése terén az idén is tovább menjünk Elkészült az ünnepségek programja. Júniusban vagyunk és elérkezettnek véljük az időt, amikor a Szent István-hét előkészületeit meg kell indítani és minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy az augusztusi nemzeti ünnepi hét legalább az eddigiekhez, hasonló sikerű lehessen. Gazdasági válság’ban élünk nemcsak mi, hanem az egész világ, aminek azonban nem szabad nyomokat hagyni Szent István-heténele ünnepi gazdagságán. Amikor Ripka Ferenc főpolgármester hivatalba lépett, a Szent István-napnak nagy nemzeti ünneppé, az egész magyar nemzetet egyesítő hatalmas összefogó erővé való ki- fejlesztésének tervével aratta egyik legszebb és legmaradandóbb sikerét. A Szent István-lréten esztendők óta ösz- szesereglenek a világ minden tájáról a szerteszóródott magyarok, nincsenek országhatárok, nincsenek távolságok, mindenünnen megjönnek ezekre a fényességes napokra magyar véreink, akik az anyaország fejlődő kultúrájában felüdülve, nemzeti érzéseikben megerősödve térnek haza, ahol tőlünk elszakítva keresik kenyerüket. Az idei Szent István-hétre nem tudunk annyit áldozni, amennyit szeretnénk, de a fejlődés emelkedő vonalának niegállania nem szabad az idén sem. Vonzót, újat, magyart kell adnunk azoknak, akik idesereglenek és hogy a mai mostoha viszonyok között sem fáradozunk hiába, annak tanúsága a nemzetközi vásár, amely ma is tudott igazi nagy eredményeket felmutatni. A Szent István-hét nagy gondolatának meg’valósítójához^ Ripka Ferenc főpolgármesterhez fordultunk, aki a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A nagy nemzeti gondolat, lamelyet 'Szent István hetének megünneplése kifejez, esztendőkön át őszinte és nagy visszhangot keltett a világon, ahol elszórva magyarok laknak, egyben pedig felhívta a külföld figyelmét arra a nemzeti erőre, amelyet a magyarság ezen az ünnepen ki tud fejteni és azokra a kultúr ér tétekre, amelyek ezeken a napokon megnyilatkoznak. Természetesen a gazdasági válság sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a Szent István-hét ünnepségeinek fejlesztése terén az idén is tovább menjünk. Azoknak, akik kritikus szemmel fogják nézni az idei ünnepségeket, bizonyára módjukban lesz konstatálni, hogy néhány szép, fölemelő és gyakorlati gondolat is meg fog valósulni. Legelsősorban az idén is megismételjük a, tavalyi Szent - István-hét legnagyobb sikerét, azokat a magyar nép költői lelkét bemutató jeleneteket, amelyeket Paulini Béla oly páratlan odaadással, művészi érzékkel és lelkesedéssel állított össze. A Városi Színház és a Kamara (Színház voltak tanúi ezeknek a meleg, sikert aratott népművészeti estéknek, amelyek, azt hiszem, az idén még szeretettel je- sebb fogadtatásban részesülnek. — Zsembery István, a Katolikus Népszövetség elnöke készített egy másik, magasztosan szép tervet, amelynek eredményeként Budapestre fog zarándokolni az ország számos vidékének népe, festőién szép, színgasdag népviseletében résztvesz itt a Szent Jobb-körmenet- ben. Erről a tervről ma már a kultuszminisztérium illetékes ügyosztálya tárgyal és így minden remény megvan arra, hogy az amúgy is díszes körmenetnék iái népviseletben megjelenő asszonyok és lányok új színt és új pompát kölcsönöznek. Ezek a különböző vidékekről érkező csoportok elhozzák dalárdáikat is, amelyek régi egyházi kórusokat énekelnek, hogy a könnenetet ezzel is impozánsadba tegyék. — Minden reményünk -megvan arra is, hogy magyar véreink az elszakított területekről az idén is nagy számban jönnek el és a tőlünk idegen külföld is mind nagyobb mértékben vesz tudomást arról, hogy a budapesti Szent IstvámHiét ünnepségei olyan kultúrértékeket nyújtanak, amelyeket érdemes meglátogatni. Idegenforgalmunk az utóbbi időben különben is igen jelentékeny módon emelkedett és azt mondhatnánk, hogy meglepően szépen alakult. Ha a szomszédos államok idegenforgalmát összehasonlítjuk a miénkkel, azt kell tapasztalnunk, hogy az utóbbi időben mi erőteljesen előrehaladtunk velük szemben. A nyári programunk is olyan vonzó, hogy a legszebb reményekkel nézhetünk idegenforgalmunk fejlődése elé. Ebben a tekintetben természetesen Szent Ist- ván-hetétől várjuk a legtöbbet. * A nagyszabású programon kívül, amelyet a fentiekben Ripka Ferenc főpolgármester vázolt, különös sikert ígér a MÁV-nak a filléres1 gyorsvonatok révén már rendszeresített az a kedvezménye, liogy la Szent István-hétben naponta indít vonatokat a szélrózsa minden irányából az ország szíve felé, hogy ezzel is serkentse a vidékiek feljövetelét. A Dunán hatalmas méretű hajó- és csónakfelvonulást is rendeznek, amelyhez a részvételüket máris jelezték nemcsak a hajózási vállalatok, hanem az összes sport- és csónakázó tömörülések. Még nincsen ugyan döntés1 a Nemzeti Színház kapunyitásáról, azonban az előjelek szerint az ország első müintézete Szent István hetében színrehozza az elmúlt szezon legnagyobb sikerű darabjait. A főváros idegenforgalmi hivatala is sorompóba lépett és a külföld érdeklődésének fokozása céljából idegennyelvű plakátok és nyomtatványok százezreit küldötte szét. A bécsi idegenforgalmi iroda nagy erőpróbájának ígérkezik az augusztusi Szent István-hét, ahol óriási lendülettel készítik elő a bécsiek és az osztrák fővárosban tartózkodó külföldiek Budapestre való irányítását. ummm |pfl munkálataival legnagyobb bizalommal fordulhat a 32 óv óta fennálló, szolidságáról elismert Haas üpü céghez. Főiizieh VIL User«, Rákócziját 24« Telefon : «löasaeS -42 G—d-1 JUBILÁL A PESTI ZOO Irtás Márkus Jemő dr. Május 23-án volt húsz éve, hogy a főváros európai hírű állatkertjét átadtuk a rendeltetésének. Ebből az alkalomból az állatkert igazgatósága emlékeztető sétát rendezett és erre a városháza jelenlegi vezetőivel együtt kedves figyelmességgel meghívott többünket, .akik ott állottunk az intézmény bölcsőjénél. A hazatérő ember derűs örömével léptünk be a kertbe, s miközben végigmentünk a tavasz üde szépségében pompázó park kanyargó utain, gyönyörködve a kies tópart, a művésziesen megoldott sziklacsoportok, a rácsos házikók festői képhatásában, felújult képzeletünkben a múlt feltörő boldog ibókevilága, amikor Bárczy István polgármestersége idején a kislakások, a müvésztele- pek, a fürdők, a népszálló, a jánoshegyi kilátó, a modern iskolák és az' állatkert: Budapest mindmegannyi maradandó, világvárosias alkotásai megépültek. * Bizonyára sokan emlékeznek még a régi, elhanyagolt, düledező állatkertre. Az üres ketrecekben néhány tüdővészes majmon és kivénlhedt, fogatlan medvén és oroszlánon kívül látnivaló alig akadt s a korhadt fák és a fel- burjánzott gaz között a pusztulás szele csapta meg a gyér látogatókat. A kertet fenntartó „Állat- és Növényhonosító Társaság'1 állandó anyagi gondokkal küzdött. Hogy mégis valami bevételre tegyen szert, télen a tavon korcsolyapályát csináltatott, ahol a nagyszakállú Peczke bácsi — aki a kánikulában a híres Beitscher-íéle dunauszodának volt közismert úszómestere — tanította irringálni a fiatalságot. Akkoriban ugyanis az volt a szokás, hogy a szülők először az állatkerti jégpályára küldték a gyerekeket, mert a „Korcsolyázó Egylet' ‘ városligeti nagy jégpályájára csak akkor engedték őket, amikor már felnőttek és jól megtanulták a korcsolyázás minden fortélyát. Nyáron át a társaság különböző mutatványok rendezéséhez folyamodott. Egyszer indiánusokat, másszor beduinokat mutatott be, majd kötéltáncosokat szerződtetett, felléptette Carvert, a híres céllövőt, . a búrharcosok Európát járt csoportját, nemkülönben az idetévedt amerikai cow-boyokat, arab és hindu derviseket és kígyóbüvölőket. Szóval valóságos artista erikusz lett az állatkertből, ide a bajon ez sem segített, mert ezek az egzotikus mutatványok csakhamar unot- takká váltak és elvesztették vonzóerejüket különösen attól kezdve, hogy a ligeti kiirtások az egyik fránya szingaléz- ban, aki előadás közben egyszer véletlenül magyarul szólalt meg, határozottan felismerték és nyomban nyakoncsíp- ték hűtlen társukat. * Uj attrakcióról .kellett tehát .gondoskodni és a terveztetések során felmerült a hirhedt budapesti bikaviadalok ötlete. A tavat lecsapolták s a part körül hatalmas arénát építettek. A tófenók volt a porond, körös-körül magas védő fapalánkkal, az emelvényen elhelyezett zenekarral, szemben a íbikaistállóhoz vezető széles kapuval s fölötte ezzel a rejtelmes felírással: „II Toro.“ Kiragasztották iaz öles plakátokat, nap-nap után hasábos reklámeikkek jelentek meg, de a közönség várt lázas érdeklődését már előre le- kűtötte a rendőrség, mert — nagyön okosan — nem engedélyezte a bika leszúrását. így hát alig féligtelt aréna tapsolt a megnyitó viadalon a torreádor-induló hangjai mellett délcegen bevonuló szolgaseregnek, fekete bársonyruhás lovagoknak és Piáinak, a híres eszpadának és amikor hosszas előkészületek és ceremóniák után végre feltárait a kapu és a küszöbön megjelent a bika: megbukott a bikaviadal! .. . Mert a spanyol bika bizony alig tehénnyi kezes jószág volt, lekunkorodó szarvacskákkal, kecses lábacskákkal. Nem prüszkölt, nem fújt, nem túrta a földet s nagyon kellett noszogatni, hogy kimenjen a porondra. Ott aztán únottan megállóit s bizony sok fáradságba került, hogy valamennyire is felizgassák. Mikor végre a Puli képletesen leszúrta, mint aki a dolgát elvégezte, a vérző testéből kilógó nyilacskákkal szépen visszakocogott a kapun az istállójába. Hiába döfte bele véletlenül a Iszarvát másnap Puli lábszárába, hiába hozattak hamarosan Széli Kálmán rátóti híres magyar bikáiból is egyet, a bikaviadal csúnyán megbukott és a vállalkozás csődöt mondott. * Bár a társaság régi, érdemes igazgatói: Serák Károly, majd utána Lónyay Elemér elismerésre méltó igyekezettel mindent elkövettek az intézmény megmentése érdekében, az anyagi bajokon már nem lehetett segíteni, miért is a belügyminiszter a társaságot 1907-ben feloszlatta és az állatkertet átadta a fővárosnak, mint különben is a terület tulajdonosának. Ezzel1 együtt ráhárult az a feladat, hogy a romokat újjáépítse. A tervnek lelkes kezdeményezője és pártfogója Vázsonyi Vilmos volt. Akkoriban Kozma Jenő és Neuschlosz Kornél külföldi tanuimányútjukon megtekintették llaggenbecknek nemrég’ megnyílt stellingeni állatkertiét s felhívták rá a városházi körök figyelmét. Történetesen azidőben érkezett vissza ázsiai kutatásáról Lendl Adolf, a kitűnő természettudós, aki hajlandó volt a munkában résztvenni és utóbb vállalta az igazgatói tisztet. A vázlatos tervek a nemrég elhunyt Haggenbeclc Károly szabadtéri rendszere szerint és az ő tanácsadásával hamarosan elkészültek s megalakult az építési bizottság’., melynek tagjai voltak: Bódy Tivadar, Vázsonyi Vilmos, Lendl Adolf, Neuschlosz Kornél, Kovács Aladár, Végli Gyula, Behyna Ákos és e sorok írója. Lendl Adolf dolgozta ki a zoológiái feladatot, Zrumeczky Dezső, Neuschloss Kornél és Végli Gyula voltak a tervező műépítészek, Ilsemann Károly a tájkertész, a többiek pedig az organizációt végeztük. Az építkezést 1908-ban kezdtük meg. öt éven át, napról-napra szakadatlanul folyt a nagy munka, amelyben hasznos segítségünkre voltak: Garády Viktor, a fiumei biológiai intézet igazgatója, a nemrég elhunyt neves magyar író és tudós, Ráthonyi Zoltán főállatorvos és az állatkert akkor alkalmazott felügyelői: Auer Károly biológus, Czerva Frigyes ornitológus, Király Lajos főkertész, Bánó Dezső gazdasági intéző és az olasz Gardona Vilmos állatszelidítő. * Nyaranta végigfanulmányoztuk a nevezetesebb külföldi állatkerteket. Ismételten kinn jártunk Stelling enben, majd Rómában, ahol szintén akkor épült Haggenbeclc rendszere szerint az új, de a miénknél kisebbméretü állatkert. Eszméket, ötleteket hoztunk haza és iparkodtunk minden látott hasznos, szép dolgot megvalósítani. Közben elkészültek az épületek és kialakult a kert képe. Megkezdődött a megvásárolt gazdag állatállomány vasúti szállítása és elhelyezése. Mennyi gond, mennyi baj volt ezzel is! Keményfából készült, alacsony kerekeken guraló, vasráesos, nagy alkotmányokat készíttettünk, amelyek odaillettek a vasúti kocsik ajtajához. Ezekben hozattuk haza a szűk faketreeekbe zárt fenevadakat, rendőri fedezet mellett, az ápolók seregétől kísérve. Otthon a kertben aztán az okos Bébi elefánt volt segítségünkre. Nekitámasztotta óriás homlokát a kerekes .alkotmányoknak és kedvteléssel odalökdöste újonnan érkezett jegesmedve és oroszlán-társait pesti hajlékukba. Gardona mester felnyitotta a ketrecek rácsát, mi pedig az oroszlánbarlang* széles, ároktól védett túlsó partja felől izgatottan lestük, hogy mi is fog történni? Készenlétbe helyeztük a gumitömlővel felszerelt vízi-hydránsokat, Kovács Aladár, a nagy vadász, felhúzta éles golyóra töltött mannlicherének ravaszát és így vártuk a pillanatot, amikor a hátsó oldalról a tizenkilenc oroszlán fülhasogató, bősz üvöltéssel berohant a barlangba! Egy percre megtorpantak a meglepetéstől, majd rá egy pillanatra az egyik hatalmas sörényű hím nekiugrott. ..! Széles ívben röpült az árok föléj de a partról megközelíteni nem tudta s belezuhant a mélységbe, ahonnan Gardona vasvillákkal zavarta vissza a feljáró lépcsőn át a barlangba. Utána egy másik balul végződött ugrás következett, mire megeresztettük rájuk a vízsugarakat és a fenevadak megnyugodtak. A csalódott Kovács Aladárt pedig megkértük, hogy lőjje agyon az egyik öreg, dühöngő jegesmedvét. Ezt ő nagy örömmel meg is tette és mindig büszke volt erre a ritka fegyvertényére.. * Sok ilyen kedves epizód közben 1912. tavaszán készen állott a 1.5 millió aranykorona költséggel épült állatkert. A közönség nagy örömmel és szeretettel fogadta az új intézményt. Első nap 80.000 látogatója volt és sűrű tömegek keresték fel a kertet este is, gyönyörködve a berlini mintára rendszeresített filharmonikus hangversenyekben és a tóparti kivilágított vízesésben. A világháborút és az azóta bekövetkezett súlyos viszonyokat természetesen az állatkert is erősen sínyli. De a jelenlegi lelkes igazgatónak: Nadler Herbertnek hozzáértése és az állatkert kipróbált tisztikarának a múltban gyökerező ügyszeretete biztosíték arra, hogy a főváros mai vezetőségének mindenkor .áldozatkész támogatásával ez a hírneves magyar kultúrintézmény meg fog küzdeni a mostani nehézségekkel s meg fogja őrizni régi színvonalát és népszerűségét.