Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-04-13 / 15. szám
Budapest, 1932 április 13. Olcsó gáz,villany és közlekedés teremtheti csak meg a közüzemek reális termelését és a bevételek emelkedését Az üzemek állandó és teljes kihasználására kell törekedni — A termelési költségek megoszlása csökkenti a rezsit és az egységárakat A fővárosi gazdálkodás súlypontja nem mindig támaszkodott csak az üzemekre, amíg azonban a kiegyensúlyozott gazdasági viszonyok a szorosan vett közigazgatási bevételek biztonságát eredményezték, addig a mai helyzet elsősorban az üzemektől vár ja a központi igazgatás terheinek enyhítését Ezzel magyarázható, hogy az üzemi probléma mindinkább erőteljesebben kívánkozik a legégetőbb feladatok első vonalába: természetes, hogy az összes érdekeket szolgáló megoldásokból és tervezgetésekből csak nehezen alakul ki az összes részletkérdések megnyugtató elintézése. Legújabban a belügyminiszter leirata hívta föl a főváros figyelmét az üzemi politika fontosságára és oly módon való kialakítására, hogy az számoljon a bevételek visszaesésével. A kormány állásfoglalásáról kért üli ki a törvényhatóság egyik legkiválóbb üzemi szaktekintélyének, Becsey Antal törvényhatósági tanácstagnak, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökének véleményét, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros pénzügyi és gazdasági helyzetéről beszámoló havi jelentések pontosan ábrázolják azt a tényt, hogy az üzemek bevételei csökkenő tendenciát mutatnak. Kivételt egyedül a Gázművek kimutatásában láthatunk, ez azonban nem tévesztheti meg azokat, akik tudják, hogy a bevételi többlet az üzembe olvasztott Tüzelőszerraktár forgalma révén állott elő: ha ezt leszámítjuk, akkor a dekadencia itt is mutatkozik. Ez a tünet azonban nemcsak nálunk jelentkezik, mert az európai, sőt amerikai nagyvárosok közüzemei mindenütt érzik a bevételek visszaesésének a gazdasági helyzetből fakadó káros következményeit. — Az a figyelmeztetés, amit a belügyminiszter a költségvetés jóváhagyása kapcsán a fővároshoz intézett, hogy a bevételi előirányzatoknál reális és megfontolt ösz- szegekkel kell számolni: amennyire meg színlelésre méltó, annyira áltálén osságban tartott intő tanács. Az üzemek bevételeit ugyanis nem a vezetés, hanem az általános viszonyok szabják meg. Vannak területek azonban, ahol az üzemek bevételeit új lehetőségek és elgondolások bekapcsolásával lehet tágítani. Ha ebben a vonatkozásban vizsgáljuk a helyzetet, kénytelen vagyok utalni arra a két ellentétes felfogásra, ami a törvényhatóság kebelében felmerült. Az egyik hangoztatta a bevételek fokozásának szükségességét, hogy ezzel a községi háztartásra nehezedő terhek súlya enyhüljön, a másik irányzat pedig kívánta a közszolgáltatások árainak csökkentését, mondván: ez is közteher, amit a fogyasztók szempontjából kell mérsékelni. Ez a két követelés egymással szemben mintha kizárná a másik érvényesülését, mert ha keresztülvisszük az üzemek bevételeinek fokozását, akkor egyidejűleg a tarifákat nem lehet csökkenteni. Mindaizonáltaí a mélyreható ellentmondások csak az első tekintetre mutatkoznak, mert vannak komolyan mérlegelhető áthidalási lehetőségek. Köztudomású, hogy az üzemek számára állandó terhet jelentenek azok az annuitások, amelyeket a beruházási tőke után tartoznak megfizetni: a kötelezettség mértéke mindenképpen megvan, akármint alakul vagy váltakozik a fogyasztás mértéke. A fővárosi közüzemeknek súlyos adottsága, hogy nem napokhoz és órákhoz kötött termelésre vannak méretezve: vonatkozik ez a közlekedési eszközökre éppúgy, mint a gázgyártásra, a legszembeötlőbben azonban az Elektromosműveknél mutatkozik, ahol az úgynevezett csúcsterhelés csak a nap néhány órájára szorítkozik. Különös, de a 'helyzet mégis az, hogy erre a csúcsterhelésre, a téli időszak napjainak 5—6 órájára kellett méretezni a világítási üzem szolgáltatási képességeit, már pedig a kamatterhek egyforma összegre rúgnak, bármiképpen is ingadozik a fogyasztás mértéke. Az egészséges kiegyenlítődés pedig azt kívánná, hogy minél több az üzemi termelés, minél szélesebb igényeket elégítünk ki, arcnál jobbcin megoszlanak a kiadások a szolgáltatott mennyiségekben. Minél nagyobb a produkció a villanyban, a gázban és a közlekedési eszközökben, annál kevesebb teher jut egy-egy egységre, annál olcsóbb az üzemek termelvénye. Látnivaló tehát, hogy így mégis létesíthető kapcsolat az olcsó közszolgáltatási árak és a nagyobb bevételi lehetőségek között. Ennek a nagy fontosságú rendszernek a megteremtése megvalósítható az üzemi koncentráció gondolatának a keretében. Nézetem szerint nem szabad félreérteni az üzemek közös adminisztrációjában rejlő nagyvonalú lehetőségeket: a leolvasás és az inkasszó csak csekélyebb része annak a gondolatkomplexumnak, ami az üzemi koncentráció lényegét jelenti. Egy általános és mindent átfogó üzemi koncentráció főtörekvése csak arra .irányulhat, hogy a termékek népszerűsítésével a terjesztésnek nyújtson széles kereteket, mert csak így lehet az árak csökkentését elérni. ★ — A főváros üzemi gazdálkodásának jövő útja — fejezte be nyilatkozatát Becsey Antal -—• a produktumok népszerűsítése, a tömegek részére hozzáférhetővé tétele, a jövedelmezőségnek ily módon való fokozása, amelyek együttesen mind szolgálják azt a célt, hogy a községi háztartás szilárdabb alapokra kerülj ön. Nemzetgazdasági érdek, hogy a fokváros miméi több áramot vegyem át a bambidat erőomteleptél T\ belügyminiszter a megkötendő szerződésről és annak feltété- leiről április 30-dig jelentést vár a fővárostól Még mindig nem fejeződtek be azok a tárgyalások, amelyeket a főváros indított a Dunántúli Villamossági Bt. áramtermelésének átvételére. Három év óta ideiglenes megállapodás fűzi egymáshoz a két érdekeltséget cs nincsen terminusa a végleges szerződésnek, amely pedig mindkét fél szempontjábóll megnyugtató helyzetet teremtene. Volt egy időszak, amikor olyan hangok hallatszottak, hogy a főváros mintegy szívességet tesz a bánhidai erőműtelepnek, ha tőle áramot vásárol. Ezt a furcsa megállapítást azonban megcáfolta az elmúlt évek példája, mert azóta bebizonyítást nyert, hogy a BSzKRt áramellátása a bánhidai távvezeték felhasználásával vált tökéletessé. Ma már : senki sem. tartja felesleges intézménynek a nagy dunántúli erőműtelepet, lamelyiknek hivatása messze túlnő azon, hogy csak Budapestet táplálja. Megszűnt az az ellenállás is, amelyik a budapesti igények kielégítését kizárólag az Elektromosmüvekre akarta korlátozni, mert kiderült, hogy a budapesti energiatermelők egymagákban nem képesek a növekedő igények kielégítésére. Ebben a megváltozott szituációban szükségesnek tartottuk a kereskedelmi minisztérium véleményét kikérni, ahol a bánhidai telep és a főváros viszonyáról a következő nyilatkozatot mondották a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Semmiképpen sem egyeztethető össze a nemzetgazdasági szempontokkal, de a főváros érdekeivel sem, hogy végleges megállapodás a két fél között meg mindig nem jött létre. Hibáztatható az is, hogy az átvett áram- mmoiyiség növelésére nem történt a főváros részéről megfelelő kezdeményezés, holott e tekintetben a székesfőváHr Painr ^i^n*úkvmm ft osztály! létesített l- és 9.- pengő napi ÜLI fisJUl"d£dliulullliillápolási díjjal, smériami ellátássá! Vili., Vas-ü. 17. - A kiilönszobák árai is lényegesen leszállítva - Vízkúrák, Zander orlhopädia bélfürdő stb. bejáróknak is ft Sanyarú életviszonyok közepette is örülni a jelennek — mert csakis a jelent éljük át valóban — akkor vagyunk képesek, ha a korszak legértékesebb javát felismerjük, megbecsüljük és élvezzük. Mindennapi nélkülözhetetlen élvezetünk a kávé; az emberiség a kávé korszakát éli. JJ(Ö> IKÁVí£ - MOKILKÄ' E©Tir®©m®iMi2 rost még az előbbi évekből származó kijelentések kötelezik. Rendelkezésünkbe áll a fővárosnak 193.217/XII. számú felterjesztése, amelyben kijelenti, hogy Bánhidáról évi 130 millió kilovatt átvételére tesznek előterjesztést a törvényhatósági bizottsághoz. Ennek az előterjesztésnek a végrehajtása még mind a mai napig nem történt meg, holott az erőműtelep jövedelmezőségi számításai nagyrészt erre épültek. A bánhidai telep 1930-ban készült el és a költségek 36 millió pengőbe kerültek. Ahhoz, hogy ez az üzem rentábilis legyen, évi 3.6 millió pengő bevétel szükséges} ami azonban csak úgy érhető el, ha az évi kapacitás a 180 millió kilovattot eléri. Ebből a tételből 130 millió kilovattot a fővárosnak szántak, az idézett felterjesztés alapján ezzel kalkuláltak, amely- lyel szemben a tényleges áramátvétel jóval kevesebb maradt. A jelenlegi termelés legnagyobb részét a BSzKRt veszi át évi 78 millió kilovattal, míg az Elektromosmű- vek igénylése csak 14 millió kilovatt. Ez a helyzet indokolta, hogy a közelmúltban átirtunk a belügyminiszter úrhoz, akivel közöltük, hogy az erőműtelep jövedebnezőségének fokozása azzal lesz áthidalható, hogy a február 23-án megtartott értekezleten a főváros képviselői nem zárkóztak el az eddigi négy filléres egységárnak 4.8 fillérre való elfogadása elöl. Mindezeken túl szükséges az is, hogy az ^Eíektoromos- művek fokozza az átveendő árammennyiség nagyságát, mert ebből nemcsak a fővárosnak, hanem a nemzeti értéket jelentő bánhidai erőműtelepnek is komoly előnyei származnak. * Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter a költség- vetést jóváhagyó leiratában magáévá tette a kereskedelmi miniszter álláspontját és felhívta a fővárost, hogy április SO-áig elhatározásáról részletes jelentésben számoljon be. Valószínűleg eddig az időpontig befejeződnek az áramvásárlási egységár új megállapítására és a magasabb tételek átvételére vonatkozó tárgyalások, amelyektől függetlenül folynak a megbeszélések a bánhidai erőmű- telepnek a főváros tulajdonába való átadása céljából. Egyelőre csak elvi deklaráció történt: a főváros átvállalja a centi-álét azokkal a terhekkel és szerződésekkel együtt, amelyek az intézmény létesítésével vannak összefüggésben, vételárról, vagy megváltási összegről azonban szó sem lehet. Megegyezés esetén a főváros viszi tovább az üzemet, megkapja a Budapesttől 30 krn-es körzetben fekvő községek és városok monopolisztikus világítását és eddigi áramtermelő telepeivel összhangzásban fogja kihasználni a bánhidi centrálét. Értesülésünk szerint az állam és a főváros képviselői a jövő hét végén kezdik meg az átadásra vonatkozó döntő tanácskozásaikat. 34i2iki>V ILLÄKÄT építünk eladásra, a meglévőkhöz hasonló kottage-rendszerben a Mártoniiegyi-út és Németvölgyi-ét sarkán Árak: 25-28.000 pengő Bővebb felvilágosítás • Ka'ona, Székely és Molnár építészmérnökök irodájában, V-, Személynöku{ca 9-11. szám. - Telefon : 29-8-29 és 13 5-41 j LINOLEUM É 5 ’gTTm’^mT km-koEásí szakvállalat CSÁSZÁR IMRá Budapest, IX., Lónyai-u. 36. Telefon : Automata 887—49. Ajánlatok díjmentesen
