Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-04-06 / 14. szám
Budapest, 1932 április 6. Kenéz Béla dr. miniszter ragaszkodik a temetkezési iparéiig©** délyek korlátlan kiadásához Érdekelt körökben máris megindult a kegyeletsértö versengés — Rendkívüli tanácsülésen követelik a temetkezési iparűzés tisztességének megóvását — A főváros a miniszter döntése ellen panasszal fordul a közigazgatási bírósághoz Nagy meglepetést és megdöbbenést váltott ki a városházán az elmúlt napokban a kereskedelmi miniszternek az a, döntése, amelyik megengedte, hogy temetési kégyszcrek árusítására ismét iparigasolványokát adjanak a kérelme- zöknek. Ez a rendelkezés végeredményben nem jelent mást, mint a temetkezési ipar szabaddá tételét, amelyet tíz évvel ezelőtt a főváros közönségének legnagyobb megelégedésére a hatóság monopol isztikus munkakörébe utalt a kormányzat. Az az elégedetlenség tehát, amelyik a rendelkezés kiadásával az autonómiát érte: teljes egészében megnyilvánul a nagyközönség körében is, ahol nagyon jól tudják, hogy a temetkezésnek a magániparba való visszajuttatása ismét a visszaélések, a sorozatos botrányok és az üzleti mohóság kegyeletben váj- káló felelevenedését hozza magával. A temetkezési kérdés oly sokat szellőztetett ügyeiben mindenekelőtt a községesített temetkezés történetét kell ismerni. Köztudomású, hogy a komrnün alatt az úgynevezett városházi direktórium szocializálta a temetkezési ipart és arra utasította az illetékes ügyosztályt, hogy az összes temetkezési vállalkozók iparengedélyeit azonnali hatállyal érvénytelenítse. Ennek megtörténte után a népbiztosok tanácsa rendeletet adott ki, amelyben felhívta a vállalkozókat, hogy az üzemükben rendelkezésre álló koporsókat és kegyszereket szolgáltassák be a hatóság számára. Az akkori viszonyok között ennek a rendelkezésnek a végrehajtását nem lehetett elkerülni és a szocializált temetkezés iránytítását a Temetkezési Intézet volt kénytelen átvenni, amely minden zökkenő nélkül lebonyolította ezt a feladatot. A legnagyobb zavarok a konunüii bukása után kezdődtek, amikor a temetkezési vállalkozók üzemeinek lebontása után nem állott rendelkezésre a a temetés lefolytatásához szükséges árúraktár és így a legkomolyabb veszedelmek fenyegettek a temetés tényleges végrehajtása körül. A polgári kormánynak egyik legégetőbb feladata volt tehát, hogy a Budapesten naponta történt haláleseteknél a vőg- tisztesség ténykedését biztosítsa és ezért már az első kormányrendeletek egyike úgy szólott, hogy a főváros minden átmenet nélkül folytassa a temetések végrehajtását, ugyanakkor pedig gondoskodjék a temetkezési vállalkozók kártalanításáról, Kétségtelen, hogy az akkori helyzetben a főváros nem Budapest Székesfőváros Elektromos Művelne?! igazgatósága mély szomorúsággal jelenti, hogy Deutsch Lajos m. kir. kormányfőtanácsos úr, a Székes- főváros Elektromos Műveinek vezér- igazgatója í. évi március 30 -án rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult előbb mint műszaki igazgató, később mint vezérigazgatóhe- lyettes, 1919 augusztus 1. óta pedig mint vezérigazgató állott a Székesfőváros Elektromos Műveinek szolgálatában. Az Elektromos Művek újjáépítése és annak a mai kor színvonalára való fejlesztése az ő hervadhatatlan érdeme. Tudásánál és szakavatottságánál csak a Székesfőváros iránti odaadó hűsége, továbbá buzgó és önzetlen kötelességtudása volt nagyobb. Budapest, 1932 márc. 30-án. Példáját követjük, áldott emlékét híven megőrizzük! lehetett máit, mint hogy a halottak eltemetését minden fennakadás nélkül lebonyolítsa és kormányrendelet alapján vállalja ezt a feladatot. Megindultak a tanácskozások a főváros cs a temetkezési vállalkozók között, amelynek eredményeképpen a főváros a mai értékben körülbelül hárommillió pengő megváltási ösz- szeget fizetett és ezzel megszerezte Budapesten a temetés monopóliumát. Súlyos áldozatokat jelenítettek akkoriban ezek az összegek, azonban kényszerhelyzetében a főváros .nem térhetett lu a kormányhatóság utasítása elől. El kell ismerni, hogy Budapest közönsége ezzel felszabadult a halotta'Sházakbaii folyt kíméletlenül végrehajtott ostromok alól, amelyeket az egymással konkurráló temetkezési vállalkozók indítottak meg és a halottas ágy fölötti alkudozásokkal rombolták le a gyászházban uralkodó kegyeletes érzéseket. A Községi Temetkezési Intézet a maga versenynélküli képességeinek birtokában a legnagyobb előzékenységgel és tisztességgel folytatta ezt a nehéz üzletágat és elmondható, hogy azóta Budapesten megszűntek a szégyenletes temetkezési versengések. Az addigi vállalkozók más elhelyezkedéseket kerestek és a fővárostól élvezett horribilis megváltási összegekből új egzisztenciáikat teremtettek maguknak. Éveken át nem is hallatszott hang, amelyik a főváros eljárását kifogásolta volna. Hat évvel ezelőtt egy fatális véletlen tűzte ismét napirendre ezt az ügyet: az egyik elöljáróság tévedésből iparengedélyt adott ki temetési kegyszerek árusítására az egyik vállalkozónak, aki enneik alapján meg akarta bontani a Községi Temetkezési Intézet üzletkörét. Az akkori tanács az iparigazolványt megsemmisítette, ezt a határozatot azonban az íparigazolványos vállalkozó megfellebbezte a kereskedelmi miniszterhez. Egészen bizonyos, hogy a döntés az érvényben lévő szabályrendelet és a kommíin után kiadott rendelet szellemében történt volna, ha időközben nem találnak a vérszemet kapott volt temetkezési vállalkozók úgynevezett előkelő támogatókat, akik egyéni elfogultságból, vagy rosszul értelmezett kötelezettségből éppen a legkényesebb üzletág felaprózását követelték. Hozzájárult mindehhez a Kereskedelmi es Iparkamara állásfoglalása, ahol kimondották, hogy a temetkezés szabad ipar és annals gyakorlása mindenki száimára közérdeket jelent. Ebben a légkörben a minisztériumban most érlelődött meg a döntés, amelyik azt a meglepetést hozta, hogy a próbaképpen megfelebbezett ügyben a főváros terhére született meg a kedvezőtlen ítélet. A poraiból megelevenedett ex-temetkezési vállalkozók most már sűrű egymásutánban bombázzák a kerületi elöljáróságokat a temetkezési kegyszerek árusítására jogosító iparigazolvány kiadásáért. A fellebbezésnél nyertes vállalkozó máris megnyitotta üzletét a kerepesi-úti köztemető közvetlen közelében, olyan hangzatos felírással, amelyik azt matatja, hogy a vállalat országos jellegű temetkezési intézmény. Kezdődik tehát a közönség jóhiszeműségének kijátszása és a legnagyobb aggodalommal kell tekinteni a jövő elé, amikor a temetkezések lebonyolításáért ismét megindul az ádáz konkwrrenoia as elhunytak végtisztességének megkaparintásáért. A helyzet ugyanis úgy alakul, hogy az iparengedélyes vállalkozóknak joguk van temetést vállalni, ami azt jelenti, hogy ők kötik meg az elhunyt hozátartozóival a temetési szerződést : szállítják a koporsót, az ahhoz való kellékeket és kegyszereket, megállapodnak a végtisztesség osztályozása felől és miután az elhunyt hozzátartozóitól a temetés összegét felvették: megjelennek a Községi Temetkezési Intézetben, amelyet csupán a halott kiszállításával és felra,vatalozásával bíznak meg. A községi üzem pedig példátlanul nagy összegeket invesztált ennek az üzletágnak a tisztességes ellátására, mert a megváltási illetékeken felül komoly tételeket fektetett be az üzem naggyátételéhez, most pedig egyszerűen lefokozták hal ott fuvarozási vállalattá, amelyiknek kiépített fiókhálózata ezek szerint a sokkal mozgékonyabb és erőszakosabb temetési ügynökök miatt feleslegessé válik. Sipőcs Jenő polgármester a Temetkezési Intézet ügyeivel kapcsolatban nagy érdekességéi felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, amelyben több helyen is kimutatja, hogy a miniszteri döntés az 1907. évi 00. törvénycikk paragrafusait sérti és ezért a rendelkezés visz- szavonását kéri. A polgármesternek ezt a feliratát liipka Ferenc, dr. főpolgármester a törvény rendelkezései értelmében a maga észrevételeivel együtt eljuttatta a kereskedelmi miniszterhez, kérve a kiadott rendeletnek a polgármester előterjesztésében hangoztatott érvek alapján való módosítását. Kenéz Béla dr. kereskedelmi miniszter a. felirat vétele után szóbeli tárgyalást tartott és annak eredményeképpen közölte- a főpolgármesterrel, hogy legnagyobb sajnálatára nem áll módjában a rendeletet megváltoztatni, amely az ő véleménye szerint nem érinti a főváros temetkezési üzemének kizárólagos üzletkörébe tartozó ipari tevékenységet. A miniszter erre vonatkozó döntése néhány napon belül írásban is megérkezik a fővároshoz, amelynek alapján a polgármester rendkívüli közgyűlés összehívását fogja kérni, hogy a közgyűlésnek módja legyen a sérelmezett rendelettel szemben'panasz jogát gyakorolni a közigazgatási bíróságnál. A Községi Temetkezési Intézet ügyét, a polgármester felterjesztéséit, valamint az általunk ismertetett miniszteri választ szerdán rendkívüli tanácsülésen tárgyalják és azt követőieg a pénteki folytatólagos közgyűlésen, minden valószínűség szerint egyhangú határozat alapján, panasszal fordulnak a miniszteri döntéssel szemben a köz- igazgatási bírósághoz. A most, március Í7-én befejezett 27. magyar királyi osztálysorsjáték V. osztályú főhúzásain a nagy ßuta 300.000 ar. -pengőt a z S953&. számú sonsjegg&eí isméi TOROK szerencsés vevői nyelték. A legújabb 28. m. kir. osztálysorsjáték húzásai nemsokára megkezdődnek. Hivatalosan megállapított 1. oszt. betétárak: Eyész sorsjegy J Fél sorsjegy Negyed sorsjegy ar. P 24,— 1 ar. P — ar. P 8.— Rendelésié levelezőlap elégséges. S# 99 l. és Társa Bankház Rt Budapest, IV, Szervita^tér 3 torok ....- . W — ----------- - - V Bi li iisijij L legjobb minőségben és legolcsóbb árban 1 Schaffes4 János műbútorasztalos lakbc- J rendezési üzlete Budapest, 11., Török-u. 2. ■ Margíthidnál Telefon: 552—9S. A Magyar Lovaregyíet április 7., 10., 16., 17., 23., 2d.-én versenyt tart. Kezdete d. u. 3.30 óra. Helyárak: I. úri P, 6.—, hölgy P. -1.—, El. hely P 2.50, HÍ. hely 80 fillér. Páholyülés: P 8.—, Ring P. 10.—. Totálisaiéul', vendéglő minden helyen. Villamos I.—II. helyhez a 29, III. helyhez a 24, 38 kocsikkal. HÉV-en az I., II., III. helyhez. Autóbusz ,,A‘‘ Vörösmarty-ténről 2.10, 3.05, „0‘ ‘ Oktogon-térről 2.15—3.10 óra között. Vissza a versenyek befejezése után. Háromszori átszállójegy P. 1.—. Újjáéledi NOVOPIN szénsavas f e sí ;i? ő f ü <dl ö h in idegesség, fáradtság el lev I A FŐVÁROSI HÍRLAP HIRDETÉSEI EREDMÉNYESEK
