Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-04-06 / 14. szám
Budapest, 1932 április 6. «IT—”»”=”«• ■^«TjmiaaegietMBBitBnOTt&a^^gaBg^fPrir aa Pesti kirakat A szív t&I&lJcozik a testtel A Turi-vonaJt, — vagy nevezzük mindjárt azon a néven, ahogy a kitűnő Megyeri/ Ella elkeresztelte: filléres gyors.? — Budapestnek legkedvesebb ajándéka. Az is kedves benne, hogy visz, az is, hogy hoz. Az is, hogy pestieket röpít a vidékre, az is, hogy Szeged, Miskolc, Pécs, Debrecen, Sopron és meg sok más város népét árasztja el a főváros utcáin. Az is, hogy a pesti ember estére kelve vidéki emlékekkel megrakodva jön haza, frissen és fék élénkülten a sok pompás benyomás után s az is, hogy a vidék meg'-meigszívta. magát egy vidám pesti nap alatt a főváros számtalan látni és élvezuivalójával és hogy ha eddig nem látta is az ország legelső városát, ezután mindig igazi honvágyat fog majd utána érezni. Mert nem olyan város ez a Pest, hogy egy nap alatt meg lehetne telni vele. A MÁV pompás módon kapta fel az olasz gondolatot és kitünően ültette azt át a hazai talajba. Az olasz „treni ■popolari“, a nép-vonatok, csak a nagy nyár idején száguldanak keresztül-kasul az olasz félszigeten s úgy látszik, hogy ott ennyit is elégnek tartanak belőle. A mi MÁV-unk sokkalta jobban bízik a magyar nép látni-vágyásában és nem riad vissza attól a feladattól, hogy egész éven. át programmot termeljen a mi „filléres gyor&aiinJo“-nak. Egy esztendő alatt, ha majd belejönnek és ha fokozatosan kialakul a programm, ötvenkét vasárnapon át szűri át a vidék közönségét Pesten és mutatja meg a pesti népnek a vidéket, amelyből, valljuk meg, valóban elég keveset ismerünk. Ha számolni kezdünk s ha jól számolunk, és ha feltesszük, hogy a kezdő siker továbbra is megmarad, sok százezer pesti ember fordul meg a kicsinyre szabdalt, de azért annyi látnivalóban gazdag ország különböző pontjain és feleannyi vidéki vendéget kapunk a főváros falai közé kulturkincseink, vendégszeretetünk méltánylására, élvezésére. Ma, amikor mindjobban értékeljük az idegent és százszorta jobban, ha mellé még nem is az, hanem a magunk vére, nagy dolog ez! Aki ott volt az első vonaton, el nem felejti soha. A pestieknek egészen új típusa volt ez. Olyan, amelyet nem is lehetett volna, másutt megtalálni, csak éppen itt. A MÁV nem a hegyektől hódította el rajongóit, nem a szöges cipő és nem a hátizsákok népét terelte új. irányba, hanem a közönségnek éppen azt a rétegét mozdította meg, amelyik ad arra, hogy a vasárnapját is kultúr-formák között töltse el. A pestiek nem nézték le a vidéki várost, — és jól is tették, mert ugyancsak megjárták volna vele a nagyszerű kultúrájú Szegeden. Ellenkezően, úgy öltözködtek fel és úgy is indultak el, mint aki vendégségbe megy. Nem a természet ölére, hanem barátainak, rokonainak otthonába. Amellett az sem utolsó 'szolgálata a MAV-nak, hogy a túri-vonaton az is rendet tanult, aki nem akart. Ivét vonat állott egymás mellett, két hatalmas szerelvény. Mindegyiken több mint ezer ember. De mindenki fölösleges izgalom és kérdezősködés nélkül azonnal rátalált a maga helyére, S hogy a MÁV nem osztott ki egészen zordon an hely-jegyeket az egyes kocsikon belül, az csak annál jobb volt, mert így minden társaság" együtt maradhatott és mégis minden társaság ismerkedhetett is egymással, öröm volt nézni, milyen hamar kialakult a szakaszok parányi, nyolc tagból álló kicsiny életközössége és hogy igyekezett este mindenki a maga szakaszába vissza, a reggel megszokott és megszeretett társaságába. Érdemes lett volna valahogy megcsinálni annak a statisztikáját, hogy hány pesti látta ezek közül az első kirándúlók közül Szegedet ezelőtt is. Szemmel!áthatóan nagyon kevesen lehettek. S éppen ebben van az ötlet érdeme. Abban, hogy olyan elemeket mozgat meg, amely enélkül. otthon maradt volna és sohasem jut el ahhoz, hogy a maga hazájában, szétnézzen egy kicsit. A szegedi vonat meg éppen ilyen közönségből verődött össze. Emberekből, akik a MÁV gondoskodása és vállalkozó szelleme nélkül igazán sohasem láthatták volna meg a királyi várat, tetején az aranykoronát; a Lánchidat; a Szabadság-téren a nemzeti fájdalom négy szobrát és az országnak fél árbocra eresztett, bús zászlaját. . . De nem látták volna, az itt nyüzsgő életet sem, amelynek nem árt, hogy éppen a húsvéti ünnepség díszében kerültek vele kapcsolatba. Nem élvezték volna végig azt a nagyszerű találkozást, amit egy régi, örök vágynak a beteljesedése jelent: látni az ország fővárosát, annak az életét élni egy napig, részesévé lenni attól kezdve, hogy a reggeli élet kibontakozik, egészen addig, amíg a színházak is ki nem ürülnek. .. . Ha meggondolom, talán a legszebb név mégis az lett volna a MÁV ragyogóan új, vadonattiszta, kemény padjaival is barátságos és pihentető meglepetése számára: a Találkozás Vonala. Milyen idegenül is éltek mindeddig egymás mellett ennek az országnak az egyes részei. Ha üzlet, hivatal, idézés, hatóság meg nem mozgatja népeit és rá nem kényszeríti arra, hogy egymás városát meglátogassák, az egész élet eltelik és már a szomszéd község is csak írott szó marad. S mit lát a fővárosból, akit idézés hozott ide? Mit gondol népéről, aki csak az üzletembert látta belőle? Meg a képviselőjelöltet? A Tajálhosiás Vonata belülről mutatja meg a várost; harmóniát hoz, visz és teremt; barátságot alapoz meg, az egymáshoz tartozásra ébreszt rá fővárost és vidéket. Köszönet érte a MÁV-nak! LINOLEUM ES GUM MI burkolási szakvállalat CSÁSZÁR IMRE Budapest, IX., Lónyai-u. 36. Telefon : Automata 887—49. Ajánlatok díjmentesen Ügyes telekpolitikával megindíthatja a főváros a& építési tevékenységet Az ingatlanpiacon még más értékesítési lehetőségek is vannak Az eladási árakból rövidlejáratu hiteleket kaphatnak az építtetők szerezzen. Utalni kívánok a közúti villamos példájára, ahol a társulat vagyont nem a táskapénzekből, hanem az észszerű telekspekulációból szerezte. Ma, amikor a főváros kezében összpontosulnak az összes közlekedési tényezők és van megfelelően mozgékony pénzr intézete is, adva van a lehetőség, hogy jelentős közjövedelmeket szerezzen. — Sokszor hangzik el az a megállapítás, hogy a. város fejlődése költséget okoz és ezért a külső telkek, felparcellázása »cm látszik kívánatosnak. Ezzel szemben nem jszabad elfelejtesd, hogy a- kisexisztenciák a külvárosokba törekednék és !ha nem adatik mód számukra telkek vásárlására, úgy a ''környékbéli községekben' keresnek lakást és a Budapesten szerzett jövedelmeiket ott költiik el1. Nem szabad tehát mereven elzárkózni a perifériák fejlesztésétől, mert ez az alapja a város nagyarányú fejlődésének. — Semmi jértelme sincs annak, hogy a főváros holt tőkéket, rezerváljon és a mai viszonyok között inagyon is kívánatos, hogy telkeit megfelelő időben realizálja a maga és a közgazdaság javára. Vonatko>- zik ez a bérházakra is, amelyek húszmillió értéket képviselnek. Ezek az ingatlanok már betöltötték / hivatásukat, nem jövedelmeznek, tehát itt a legfőbb ideje, hogy a főváros ezeket megfelelő körülmények között eladja. * Rendelkezésre állanak a megfelelő tatarozás!, és modernizálási lehetőségek — mondotta végül — és nagyszerű munkaalkalmakat lehetne meginditani, ha rövid- lejáratú hiteleit fölött diszponálhatnánk. Sajnos, ilyen hitel nincs é.s ezért fokozottabb meggondolást igényel egy olyan, telekpolitika, amelyik mozgósíthatja a bennerejlő tőkéket és azt az általános gazdasági vérkeringésbe. tudja bebocsátani. la kamatmentes kiesőül akar építeni, vagy ingatlant venni, lépjen be a Magyar Országos Építkezési Takarékszövetkezetbe V., Erzsébet-tér 14. Telefest s 801—21. sz. Ingyenes felvilágosítás és tájékoztató. LetMkoplmsi magyar gyártmány 9 AS 499 ÁRNY. RACSU NAGY- FREKVENCIA [mm] DETEKTOR ÉS ELLENÁLLÁSOS ERŐSÍTŐ , Ae 495# ftp 430] KS8FREKVENCIA ERŐSÍT© tu VÁLTÓÁRAMÚ hálózati ERŐCSÖVEK KETTŐS VEZÉRLÉSŰ SOKSZOR© VÉGERÖSIT at RÉGI KÉSZÜLÉKÉNEK UJ ERŐT ADNAK EGYSÉGES KÖZSÉGI POLGÁRI PÁRT hiv a t at o a lapja Nem egy alkalommal került szóba illetékes helyeken a főváros telekpolitikájának revíziója. A legutóbbi tanácsülések egyikén az Egységes Községi Polgári Párt részéről határozottan új irányt követeltek és főleg azt hangoztatták, hogy a meglevő telkek értékesítése révén igyekezzék a főváros új munkaalkalmakat megteremteni. Erről a kérdésről folytattunk beszélgetést Becsey Antal törvényhatósági tanácstaggal, az Egységes Községi Volgán Várt társelnökével, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Rendelkezésre állanak a komoly lehetőségek, mert óriási kereslet nyilvánul az ingatlanpiacon: a tőke elhelyezkedést keres. A fővárosnak hatalmas mértékű ingatlanai vannak, amelyek a mai viszonyok között páratlan gazdasági értékeket jelentenek. A költségvetés adatai szerint üres telkek 277 négyszögölben vannak kimutatva, szántók, rétek és nagyobb telekkomplexumok, közöttük a Krausz-Mayer-féle telkek, 5,700.000' négyszögöl területet jelentenek. A főváros telkeinek a mérete feléri a hatmillió négyszögölet, amelynek a hozacléka azonban a legutóbbi kimutatások szerint sem több, mint hatszázezer pengő. — Nyilvánvaló, hogy ennek a nagy értéknek a hozadéka reálisnak nem mondható. A hatmillió négyszögöl terület egységárát 5—10 pengő átlagértékben számítva.: olyan erőt képvisel, amelynek megmozgatása a mai viszonyok között elsőrendű közgazdasági érdeket jelent. Érdemes lenne, ha a főváros pénzügyi osztálya feldolgozná ezt az anyagot. Becslésem szerint a telkek 50—60 millió pengőt érnek i és így nyilvánvaló, hogy végeredményben a hozadék az egy százalékot sem haladja meg. A realizálás mindenképpen jelentős készpénztőkét produkálna, mert ha ebből a hatmillió négyszögölből csak tíz százalékot értékesítünk, mondjuk 15—20 pengő egységárral, akkor is 9—10 millió készpénz érhető el, amelyet, ha építkezési kölcsönökre adunk ki: körülbelül 25—30 millió értékű munkát lehetne végeztetni. Azért ennyit, mert hiszen a magántőke is mozgósítana tőkéket, amelyek együttesen a munkaalkalmak széles területét biztosítanák. — Felmerült az a gondolat, hogy a telkeket me értékesítse a főváros, hanem mint Angliában bevezetett rendszer: örök bérletet adjon az építtetőknek. Mérsékelt feltételek mellett így is komoly kamatozást jelentedé és feltétlenül megindítaná, az építkezési tevékenységet. Annáik ellenére, hogy .ma divatos \ jelszó az, hogy pe építsünk, mégis feltartóztatni nem lehet a tőkét abban), lliogy elhelyezkedést keressen. Egy ügyesen elindított ingatlanpolitika kétségtelenül óriási hatást váltana iki és ebben a vonvathozásban nem szalbad figyelmen! kívül hagyni azt sem, bogy a főváros annakidején ezeket az ingatlanokat közcélú létesítmények céljaira vásárolta. Ha tehát a főváros pénzt adott, úgy minden jogosultsága megvan ahhoz, hogy e forrásból jövedelmet
