Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-26 / 34. szám
Budapest, 1931 augusztus 26. jMvdZO&lfígMP s Pesti kirakat Őszinte búcsúsz távozó kormány tagjaihoz Budapest autonómiája a belügyminiszteri megrovást kalandok tükrében. Decentralizáció a vidéki Potemkin-Salvak kedvéért Az ellenzéki leszed A keddi tanácsülés után Peyer Károly szocialista városatya azzal a megjegyzéssel hagyta el az üléstermet, ■hogy Payr Hugó egységespárti városatya ellenzéki beszédet mondott. Aztán jött a sajtó és az egyik lap jobban aláhúzta, mint a másik ezt. az ellenzéki jelzőt. Végül akadt lap, amely már úgy találta Payr felszólalását., hogy polgármesterbuktató beszéd volt. Érdemes ezzel, illetve ezekkel a megállapításokkal egy kicsit foglalkozni, mert hiszen, ha egyszerűen elfogadjuk, hogy minden, ami kritika, az mar ellenzéki ténykedés, akkor a városházi 'politikát irányító többségi pártok tagjai üljenek le a sarokba az ujjúkkal malmozni és várják nyugodtan, hogy Peyer Károly, Rassay Károly, vagy más baloldali urak elmenydörgik a kritikájukat. Ezek szerint a beállítások szerint ugyanis — úgy látszik —- csak Peyer, Rassay és Bródy uraknak szabad kritizálniok, meg nem elégedve lenniök a városházán történt dolgokkal, a többségi pártoknak pedig az a kötelességük, hogy mindenkor, mindenben és minden körülmények között egy véleményen legyenek a polgármesterrel és a tanácsnokokkal- De van még egy hivatásuk, hogy a baloldali boxbajnokok támadásait -és csapásait türelmes ábrázattal elviseljék és szerényen, a visszavágás veszedelme nélkül, alázatosan, önmegadással védekezzenek. Ezt a munkabeosztást jelölte ki a többségi pártok számára Peyer szocialista városatya és vele együtt a baloldali sajtó, amely szerint Payr Hugó ellenzéki, sőt polgármesterbuktató beszédet mondott. Vájjon miért volt ellenzéki ez a -beszéd? Mert kritizálni mert és amiért észre merte venni a hibákat, amelyek többé-kevésbé már az egységes párt többrendbeli fellépése révén nem is voltak egészen ismeretlenek? Payr Hugó csak csomóba fogta össze a hibákat, a kiküszöbölni való jelenségeket, rámutatott a segítés eszközeire. Vájjon ez az ellenzékiség? ,Nem hinnénk, mert a budapesti városháza nun ellenzékénél eddig sohasem vettük észre, hogy segítségére akart volna lenni a városi adminisztrációnak új tervek kovácsolásában, új akciók indításában, a hibák kiküszöbölésében, de olyanformán-, hogy á javítás, a segítség eszközeire is rámutattak volna. Ezt sohasem tették. Payr Hugó ezzel szemben megmondta, melyek azok a luxuskiadások, amelyeket mellőzni, vagy legalább csökkenteni lehet, melyek azok a módok, amelyekkel a mai helytelen és eredménytelen üzemvezetést helyessé és eredményessé lehet tenni. Vagy talán az volt az ellenzéki megnyilatkozás, hogy Payr Hugó a tisztviselők sorsa iránt merészkedett érdeklődni és ebben a tekintetben is az igazságosság érvényesülését követelte? Ez már nem is ellenzéki, hanem Peyerék szerint már szinte forradalmi szellem. Ám kétségbeejtően ellenzéki akció volt az is, amikor Payr Hugó azt követelte, hogy meg kell akadályozni aa álláshalmozásokat, a több helyről húzott fizetéseket és a nyugdíjasok alkalmazását. Ha jól tudjuk, a rebellis Payr előtt ezeket már a nem kevésbé forradalmár Ripkci Ferenc főpolgármester is követelte és ebben az irányban már intézkedett a lázadó Sipőcz Jenő polgármester is. De végig mehetnénk Payr Hugó „ellenzéki“ beszédének minden passzusán, refrain szerűen minden pontnál ugyanerre a következtetésre lyukadnánk ki. Egyebet aztán ők sem tudnak és ha nekik szabadalmuk van is az ellenzékieskedésre, más egyebet ők sem tehetnek, mint előállnak ugyanazokkal a kívánságokkal, amelyeket Payr Plugó csokorba kötve, a köz érdekében már prezentált nekik.. Ennek dacára mi még sem firtatjuk, hogy Bródy Ernő demokratapárti jogon most nemzeti szabadelvüpárti tanácstag — sajtójuk híradása szerint — patentirozott ellenzéki beszédet tart-e a csütörtöki tanácsülésen a mammutfizetéselc és az álláshadmozások rendezéséről. Mert ha jelenlegi pártja megbizásából ő is ugyanazt akarja, mint amit az Egységes Községi Polgári Párt is kifejezetten követel, akkor mi szívesen fogadjuk a támogatást. Ennél azonban sem többet, sem kevesebbet nem jelent az ő hamisítatlan ellenzékieskedésük és még csak azt sem vetjük a szemükre, hogy lekésett kuruckodósukkal a népszerűségükön esett csorbát most így utólag kiköszörülni szeretnék. Meg kell azonban végül még állapítani, hogy tényleg elkövetett Payr Hugó egy nagy hibát: elvégezte a maga kötelességét és elvégezte azokét is, akiknek tényleg legelsőrendű feladatuk lenne a tárgyilagos kritika és a javítás eszközeinek megjelölése. Ezt azonban ők nem tudják megbocsátani. Bethlen István kormányának lemondása és Károlyi Gyula gróf kormányának kinevezése természetszerűen igen mély hatást keltett fővárosi körökben is, ahol a nagyjelentőségű eseményt igen élénken per- traktálják. A főváros sorsa mind erősebben függ a kormányzattól, különösen amióta az új fővárosi törvény érvényben van. Egyáltalán nem tekintik tehát a városházán közömbösnek, hogy milyen kormány van hatalmon, sőt az is igen súlyosan esik a latba, hogy személy szerint kikkel töltötték be a miniszteri tárcákat, mert a főváros ügyei iránt való rokonszenv, vagy ellenszenv minden egyes miniszternél komoly tényező lehet. így volt ez már a múltban is és amikor a Bethlen-kormánytól és annak tagjaitól a főváros közönsége elbúcsúzik, akad egy és más igen komoly el- mondanivaló is. Ennek a városnak minden polgára és maga a székesfőváros is teljes elismeréssel van a távozó miniszterek hazafias és nemes törekvésű tevékenységével szemben. Tisztelettel és megbecsüléssel búcsúzik tőlük, akik sokat s legtöbbször nagyszabásút alkottak. Ugyanakkor azonban nem csinálhat a főváros titkot abból, hogy a Bethlen-kormány több tagja esett tévedésbe a divatos és a lényeget soha sem érintő fővárosellenes szólamok révén, más szóval a Bethlen-kormányban több miniszter volt, akik nem kerestek bizonyítékokat, amikor a fövdro'ß elled való vádaskodásokat ' szinte teljesen magukévá tették. Nem tudni mi okból, de a főváros iránt való ellenszenv nem egyszer igen erős mértékben nyilatkozott meg a parlamentben és a Bethlen-kormány nem minden tagja volt hajlandó arra, hogy a fővárost védelmében részesítse. El kell azonban ismerni, hogy a kormánynak nem egy tagja őszinte rokonszenvvel viseltetett Budapest iránt, vagy legalább meg volt bennük az az objektiv megbecsülés, amellyel mindenik hazafi tartozik az ország fővárosának. Kétségtelen, hogy Budapest barátai között elsősorban Bethlen István gróf kormányelnököt kell említeni, akinek minden cselekedetében megnyilatkozott a főváros iránt való rokonszenv és aki — hogy mást ne említsünk, — legutóbb is a két dunai híd kérdésének megoldásával sietett segítségére a fővárosnak. De megnyilatkozott ez a jóindulata a volt miniszter- elnöknek minden olyan cselekedetében, amely a főváros érdekeit bármely tekintetben érintette. A miniszterelnök mellett talán legelsősorban Ernszt Sándor népjóléti minisztert kell említeni, aki minisztériuma élén átvette azt a szeretetett, amellyel kiváló elődje, Yass miniszter tüntette ki mindig a fővárost. Jólinformáltan, a, tények kitűnő ismeretével, tisztánlátással döntött mindig a főváros ügyeiben s ennek köszönhetjük azt a nagy eredményt is, hogy Ernszt Sándor munkájának és jóindulatának sikerült megoldani azt a problémát is, amelyet évtizedeken át mint az ápolási díjak tengeri kigyóját ismertünk. Hasonlóképen sok jóindulatot tapasztalhatott a főváros Wekerfe Sándor pénzügyminiszter és Búd János kereskedelmi miniszter részéről, akik a főváros kérései es szükségletei iránt mindig megértéssel viseltettek és a főváros megsegítésére is mindig készek voltak. Wekerle nagynevű atyja tradícióit követte ezen a téren, Búd János pedig őszinte lelkesedéssel viseltetett Budapest- fürdőváros eszméje iránt. A többi miniszter, ha mást nem, de hűvös objektivitását mindig megőrizte a fővárossal szemben, volt azonban a Bethlen-kormánynak két tagja, akik kiváló kvalitásaik érvényesítésénél mindig — nyilván tudatosan — megfeledkeztek Budapestről. Sajnos, az egyik a kettő közül Szcitovszky Béla belügyminiszter, a főváros felügyeleti hatósága volt, aki a mindenkori belügyminiszterek között is rekordot állított fel a főváros megleckéztetése terén. Mindenki elismeri, hogy a belügyminiszternek ezen a téren jogai és kötelességei vannak, sőt igen sok felelősség is teukeld. De kétségtelen az is, hogy Szcitovszky Béla belügyminisztersége alatt minisztériuma túlzásba vitte a „feliigyelet“-et, a főváros autonómiáját minden erejével igyekezett elnyomni és a belügyminiszter valósággal diktátor lett a városházán. Tisztában vagyunk vele, hogy ezeknek a precep- toroskodó gesztusoknak, diktátoroskodó hajlandóságoknak nem maga Szcitovszky Béla, a belügyminiszter volt a mestere, de ő fogadta el azokat a tanácsokat, amelyekkel már régóta el szokták látni a belügyminisztériumban a tárcát betöltő minisztereket. Szcitovszky elődeinél nem igen érvényesültek ezek a törekvések, a legtöbb belügyminiszter igyekezett egyes főtisztviselők fővárosellenes aspirációit háttérbe szorítani. A legtöbbnek sikerült is ez és ma már elmondhatjuk, hogy Szcitovszky Béla volt az, aki teljes mértékben honorálta minisztériumának főváros-ellenes hangulatát. így és csak így születhetett meg1 az a töméntelen megrovási kaland, amelyet az utolsó években szinte gyárilag állítottak elő a belügyminisztériumban. A Bethlen-kormány másik fővárosellenes minisztere Klebßlsberg Kunó gróf kultuszminiszter volt. Ez a zseniális kulturpolitikus a decentralizálás vitatható alapelvét vallotta, ugyanakkor azonban túlzásba vitte ezt a két és értékű gondolatot és egyes vidéki potemkin-metropolisok kedvéért odáig züllesztette volna Budapestet, hogy az Andrássy-útból akár libalegelőt csinált volna. Budapest fejlődését nem akasztotta meg a kultusz- miniszter decentralizáló törekvése, sőt a Bethlen-kormány segítő kezének jóindulatú törekvései nem múltak el nyomtalanul a főváros életében. Általában Budapest meg lehet elégedve, ha az apró mellőzéseket leszámítva, Károlyi Gyula gróf is olyan jóindulattal lesz a székesfővárossal szemben, mint amilyennel Bethlen István gróf kormánya volt. Hogy ez mennyiben fog sikerülni, éppenséggel nem lehet tudni, mert maga a kormányelnök, Károlyi gróf, de maga a belügyminiszter, Keresztes-Fischer, ebben a pillanatban a legrejtélyesebb kérdőjelek abban a vonatkozásban, hogy a fővárossal szemben milyen érzelmeket és nézeteket táplálnak. Ebben a tekintetben semmiféle információ nem áll rendelkezésre, csak annyit tudunk, hogy mind a ketten jóindulatú, befolyásolhatatlan, kitűnő judiciumú, objektív férfiak, akik Budapesttel szemben elfogulatlanul, Magyarország székesfővárosának kijáró megbecsüléssel és szeretettel fognak eljárni. Budapest legjobb barátja, istápolója és pártfogója ebben a kabinetben Ernszt iSándor kultuszminiszter és népjóléti miniszter lesz, aki kitünően ismeri Budapest ügyeit, tisztában van a Budapest-ellenes áramlatok eredetével és sikerével, szereti Budapestet és méltányolja azt a szerepet, amelyet ennek a világvárosnak a nemzet életében be kell tölteni és tudja, hogy ezt a szerepet be is tölti. HYäEENIKUS FALVÉDELEM nagy ETERNIT-lemezekkel, elpusztíthatatlan, féregmentes, nem kell vakolni mosható, tűzbiztos. — Kérjen díjtalan prospektust! ETERNST MÜVEK, BUDAPEST, VI. KERÜLET, ANDRÁSSY-ÚT 33. SZÁM Szász Albert oki. mérnök építő és faipari vállalata Budapest, II., Tölgyfa-utca 14. Fatelep : (Depot) VI., Máglya-utca 76. Budapest—Dunapart teherpályaudvar Sziget vágány. Telefon: A. 514-06 HIRSCH LÁSZLÓ ÜT-, VASÚTÉPÍTÉSI ÉS KÖVEZÉSI VÁLLALKOZÓ BUDAPEST, I., ELEK-UTCA 9/a. TELEFON: 69-5*45 az EGYSÉGES KÖZSÉGI POLGÁRI PÁRT hivat a fos lapja
