Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-04 / 9. szám
Huszadik évfolyam Budapest, 1931 március á. 9. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre....................................24 pengő Félévre ..........................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Felelős szerkesztő DACSO EMIL / Főmunkatárs PAYH HUGO MEGJELENIK MINDEN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍT UCCA IS. SZ. Telefon : Aut. 137—15 és 555—15 EGYES SZÁM ÁRA 5 0 FILLÉR csöndesen, nyugodtan, szinte izgalom nélkül kezdődött meg, a pártok egykettőre megegyeztek a főpolgármester és a polgármester személyében. Már azt hitte volna az ember, hogy a többi is megy patriarchálisán, nagyobb megrázkódtatás nélkül. A kijelölő- választmány alpolgármester-jelölő ülése azonban meglepetést hozott. Nem jelölték a két régi alpolgármestert, akiknek pedig érdemeit, kiváló munkáját mindenki elismeri. Az elv azonban, úgylátszik, az, hogy helyet kell adni a friss tehetségeknek, a fiatal erőknek. Az alpolgármester-jelölésnél már érezhető volt ez a tendencia, de azok a hírek,, amelyek azóta lábrakap- tak, mindinkább világossá teszik, hogy ennek az elvnek az érvényesítése generális törekvés. Máris sokat beszélnek a tanácsnokok testületének fölfrissítéséről és a hangulat után ítélve nem lehetetlen,, hogy a főváros főtisztviselői sorában a közelgő választások során nagy változások lesznek. Sohasem szerettük a jelszavakat és ezúttal is veszedelmesnek tartjuk azokat. Tiszteljük a fiatalságot, hiszünk az új munkaerők frisseségének eredményességében, de tiszteljük az idősebb főtisztviselők idők során gyűjtött, bölcsességét és egy város adminisztrációjában sohasem nélkülözhető tapasztalatait. Ameny- nyire jogosnak és természetesnek tartjuk tehát a törekvést, hogy helyet biztosítunk a fiatalságnak, épp annyira fontosnak kell minősítenünk azt az elvet, hogy a fiatalok térfoglalása ne jelentse az idősebbek üldözését. Magyarország és Budapest székesfővárosa ma olyan súlyos időket él, hogy akármilyen tetszetős jelszavakat dobjanak is bele a közvéleménybe, azok után meggondolás nélkül szaladni nem szabad. Olyan időket élünk, amikor nem fiatalokra és nem öregekre, hanem minél nagyobb tehetségekre, minél szorgalma^ sabb, odaadóbb, lelkesebb vezető-elmékre van szükség. Hitünk és meggyőződésünk, hogy a törvényhatósági közgyűlés és a törvényhatósági tanács bölcsessége ugyanezeket az elveket vallja és nem dobja oda magát egyik testület sem a jelszavak mindenhatóságának. A két kitűnő alpolgármester távozása fájdalommal tölt el bennünket és a megérdemelt pihenés útjára az egész főváros lakosságának szeretete kíséri őket. Alkotó, nemes lelkületű, puritán főtisztviselők voltak, akiknek emlékét sok új intézmény dicséri és akiknek példáját mindenki a legmelegebben ajánlhatja az utánuk következő tisztviselő-generációnak. A legkisebb kétség sem férhet ahhoz, hogy továbbra is tökéletes erővel megállták volna helyüket a főváros élén, de bízunk benne, hogy az ő nyomdokaikon kiváló tanítványaikból fogják betölteni helyüket. Az az érzésünk, hogy amikor a kijelölőválasztmány eltekintett az ő újra való jelölésüktől, tulajdonképpen egy új elvet állított föl. Az új elv pedig megtörése annak a szentimentális tradíciónak, amellyel eddig a főváros nem tudott megválni egy-egy már egészen elaggott főtiszt- viselőjétől sem, nyilván) nem azért, mert pótolhatatlan volt, hanem barátságból és megszokásból. Tulajodon képpen pedig ez a szentimentális tradíció az illető kiváló férfiakkal szemben is kegyetlenség volt. Az isteni gondviselés azért adott az embernek gyermekkort és azért adott öregséget, hogy az elsőben játékos pihenéssel készüljön el az éle{ nagy munkájára, az öreg korban pedig kipihenje az élet becsületes munkájának fáradalmait. Ennyire mi is hajlandók vagyunk elmenni a „helyet a fiatalságnak” elv alkalmazásában. Tovább azonban nem. Következik a tisztújításban majd a tanácsnokválasztás és egyéb főtisztviselők kiválasztása. Itt se nyilatkozzék meg egy pillanatig se az előbb említett szentimentális tradíció, igenis,, menjenek nyug aló mb a, akik a becsületes mimkába belefáradtak és menjenek nyugalomba azok is, akik a vezető pozícióban középszerűnek bizonyultak. Más, csöndes,, nyugodt időben, síma utakon, biztos körülmények között nem bűn a középszerűség, sőt néha erény is. Ma azonban a legkiválóbbakra, a legtöbb reményre kecsegtetőkre van szükség, hiszen ez a város nem fogja bánni azt sem, ha akár a legmélyebbre nyúlnak le a fiatal tehetségekért, de nem Sipőcz Jenő polgármesternek a főváros 1930. év második feléről szóló jelentése mindenfelé nagy feltűnést keltett. Különösen a polgármesteri jelentésnek az a része váltott ki általános érdeklődést, amely a közmunkák megindítására vonatkozik és amellyel kapcsolatosan a polgármester beszámolt arról, hogy az elmúlt évben a főváros milyen jelentékeny összegű közmunkákat adott ki és hogy az 1931. évre milyen fontos beruházásokat fognak eszközölni. A jelentéssel kapcsolatosan a Fővárosi Hírlap munkatársa beszélgetést folytatott Sipőcz Jenő polgármesterrel, aki rendkívül érdekes kijelentéseket tett. Mindenekelőtt megkérdeztük a polgármestert, hogy mikorra várja a közmunkák megindulását? — A közmunkákat, — mondotta — tulajdonképpen nem kell megindítani, azok folynak, de természetesen a szükség, a fizikai lehetőség és 'a pénzügyi fedezet által meghatározott időrendben. A törvényhatósági bizottság átalakulása és a tisztújítás nem okozott fennakadást, mert az előkészület zavartalanul folyt, példa rá az Elektromosművek beruházási munkálata, amelyet a multhei törvényhatósági tanács változatlanul fogadott el. Gondunk van arra is, hogy a főváros munkássága és a főváros ipara részére folyamatos, A képviselőház most tárgyálja az új iparfejlesztési törvényt, amely külön intézkedik a kisipari hitelkérdések megoldásáról, a közszállítási szabályzat reformjáról és az üzemi kérdéseikkel. Mindezekre vonatkozóan beszélgetést folytattunk Búd János kereskedelmi miniszterrel, aki a következő nagy fontosságú kijelentéseket tette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Akisipari hitel problémájának megoldására, mióta a kereskedelmi tárca vezetését átvettem, állandóan nagy gondot fordítok, mintahogy általában véve a kisipar támogatása egyik főprogrampontom. Már többízben beszéltem a kisipari hitel kérdésének megoldásáról és rámutattam azokra a tervekre és megoldási módokra, amelyek e téren lehetségesek. Magam is azon a nézeten vagyok, hogy bánná azt sem, ha akár nyugalomból hoznának vissza kiváló embereket. Budapest székesfőváros közönségét a gyilkos idők megtanították arra, hogy a maga szent és nagy céljaiban egészségesen önző legyen. Ez a város ma tehetségekért, hősi lelkekért, Budapest szerelmeseiért kiált és a közeljövő meg fogja mutatni, hogy a főváros tisztviselőkarában vannak-e ilyenek? Becsületes meggyőződéssel mondjuk, hogy egy ilyen testületben tucatjával kell lenni a zseniknek és az apostoloknak. A főváros érdeke, mindnyájunk jövője mondatja velünk, hogy adjon a gondviselés messze- látó és mélyenkutató szemeket azoknak, akik a most következő napokban ezt a nagy sorozást hivatottak elvégezni. nem pedig injekciószerű munkaalkalmakat biztosítsunk. — Mi történik a midtévi költségvetésben felvett, de el nem használt küzmunkafedezetekkelf — A főváros multévi zárszámadása még nem készült el és így ebben a kérdésben ezidőszerint még nem tudunk határozni. Szóvátettük azt az örvendetes eseményt, hogy Budapest belépett a milliós metropolisok sorába. — Örvendetes jelenségnek tartom, — válaszolta a polgármester, — mert a székesfőváros fejlődését látom abban, hogy népességének erőteljes szaporodása, amely a háborús években megakadt, ismét megindult. Akik aggodalmaskodnak esetleg azon, hogy Budapest a Csonkaország méreteihez képest túlságosan fejlődött, azoknak nézetem szerint azt is figyelembe kell venniök, hogy a mai állapot minden magyar ember meggyőződése szerint csak átmeneti és a határok revíziója után Budapest ismét, talán még az eddiginél is hatalmasabb fejlődés előtt fog pllani. Sipőcz Jenő polgármester félévi beszámolóját a közigazgatási bizottság legközelebbi ülésén fogják tárgyalni, amikor is a bizottság a polgármester indítványára több szociális kérdésben felterjesztést fog intézni a kormányhoz. a rendelkezésre álló összeget olymódon kell szétosztani, hogy a reászoruló kisiparos feltétlenül hitelhez jusson. Éppen ezért tervbevettem bizonyos decentralizációt, másrészt pedig, — amit rendkívül fontosnak tartok, — a hitel feltételeinek megkönnyítését. Egyelőre elég szép összeg áll rendelkezésre, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne iparkodjunk, ha mód és lehetőség van rá, újabb összegeket előteremteni. Úgy a meglevő összeget, mint az esetleg még később rendelkezésre álló pénzt a kisiparosság között a hitelfeltételek könnyebbé tételével kell majd szétosztani. — Ez természetesen nem jelenti, hogy köny- nyelmű és fölösleges kihitelezések történjenek, de föltétlenül az a célunk, hogy a kisiparosságon segítsünk, aminek egyik fontos kelléke az egészséges hitelnyújtás. Én már többször tettem ebben az ügyben megfelelő A tisztúfítás Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a milliós Budapestről, a közmunkák kiadásáról és a főváros Jövő fejlődéséről Felülvizsgálják a közüzemeket, hegy van-e szükség rájuk BÚD JÁNOS KERESKEDELMI MINISZTER NYILATKOZATA