Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-03-04 / 9. szám

Huszadik évfolyam Budapest, 1931 március á. 9. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre....................................24 pengő Félévre ..........................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Felelős szerkesztő DACSO EMIL / Főmunkatárs PAYH HUGO MEGJELENIK MINDEN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍT UCCA IS. SZ. Telefon : Aut. 137—15 és 555—15 EGYES SZÁM ÁRA 5 0 FILLÉR csöndesen, nyugodtan, szinte izgalom nélkül kezdő­dött meg, a pártok egykettőre megegyeztek a főpol­gármester és a polgármester személyében. Már azt hitte volna az ember, hogy a többi is megy patriarchá­lisán, nagyobb megrázkódtatás nélkül. A kijelölő- választmány alpolgármester-jelölő ülése azonban meg­lepetést hozott. Nem jelölték a két régi alpolgármes­tert, akiknek pedig érdemeit, kiváló munkáját min­denki elismeri. Az elv azonban, úgylátszik, az, hogy helyet kell adni a friss tehetségeknek, a fiatal erők­nek. Az alpolgármester-jelölésnél már érezhető volt ez a tendencia, de azok a hírek,, amelyek azóta lábrakap- tak, mindinkább világossá teszik, hogy ennek az elv­nek az érvényesítése generális törekvés. Máris sokat beszélnek a tanácsnokok testületének fölfrissítéséről és a hangulat után ítélve nem lehetetlen,, hogy a fő­város főtisztviselői sorában a közelgő választások so­rán nagy változások lesznek. Sohasem szerettük a jelszavakat és ezúttal is ve­szedelmesnek tartjuk azokat. Tiszteljük a fiatalságot, hiszünk az új munkaerők frisseségének eredményes­ségében, de tiszteljük az idősebb főtisztviselők idők során gyűjtött, bölcsességét és egy város adminisztrá­ciójában sohasem nélkülözhető tapasztalatait. Ameny- nyire jogosnak és természetesnek tartjuk tehát a tö­rekvést, hogy helyet biztosítunk a fiatalságnak, épp annyira fontosnak kell minősítenünk azt az elvet, hogy a fiatalok térfoglalása ne jelentse az idősebbek üldözését. Magyarország és Budapest székesfővárosa ma olyan súlyos időket él, hogy akármilyen tetszetős jelszavakat dobjanak is bele a közvéleménybe, azok után meggondolás nélkül szaladni nem szabad. Olyan időket élünk, amikor nem fiatalokra és nem öregekre, hanem minél nagyobb tehetségekre, minél szorgalma^ sabb, odaadóbb, lelkesebb vezető-elmékre van szükség. Hitünk és meggyőződésünk, hogy a törvényható­sági közgyűlés és a törvényhatósági tanács bölcses­sége ugyanezeket az elveket vallja és nem dobja oda magát egyik testület sem a jelszavak mindenhatóságá­nak. A két kitűnő alpolgármester távozása fájdalom­mal tölt el bennünket és a megérdemelt pihenés út­jára az egész főváros lakosságának szeretete kíséri őket. Alkotó, nemes lelkületű, puritán főtisztviselők voltak, akiknek emlékét sok új intézmény dicséri és akiknek példáját mindenki a legmelegebben ajánl­hatja az utánuk következő tisztviselő-generációnak. A legkisebb kétség sem férhet ahhoz, hogy továbbra is tökéletes erővel megállták volna helyüket a főváros élén, de bízunk benne, hogy az ő nyomdokaikon kiváló tanítványaikból fogják betölteni helyüket. Az az ér­zésünk, hogy amikor a kijelölőválasztmány eltekintett az ő újra való jelölésüktől, tulajdonképpen egy új elvet állított föl. Az új elv pedig megtörése annak a szenti­mentális tradíciónak, amellyel eddig a főváros nem tudott megválni egy-egy már egészen elaggott főtiszt- viselőjétől sem, nyilván) nem azért, mert pótolhatat­lan volt, hanem barátságból és megszokásból. Tulajo­don képpen pedig ez a szentimentális tradíció az illető kiváló férfiakkal szemben is kegyetlenség volt. Az isteni gondviselés azért adott az embernek gyermek­kort és azért adott öregséget, hogy az elsőben játékos pihenéssel készüljön el az éle{ nagy munkájára, az öreg korban pedig kipihenje az élet becsületes mun­kájának fáradalmait. Ennyire mi is hajlandók va­gyunk elmenni a „helyet a fiatalságnak” elv alkal­mazásában. Tovább azonban nem. Következik a tisztújítás­ban majd a tanácsnokválasztás és egyéb főtisztviselők kiválasztása. Itt se nyilatkozzék meg egy pillanatig se az előbb említett szentimentális tradíció, igenis,, menjenek nyug aló mb a, akik a becsületes mimkába belefáradtak és menjenek nyugalomba azok is, akik a vezető pozícióban középszerűnek bizonyultak. Más, csöndes,, nyugodt időben, síma utakon, biztos körül­mények között nem bűn a középszerűség, sőt néha erény is. Ma azonban a legkiválóbbakra, a legtöbb reményre kecsegtetőkre van szükség, hiszen ez a vá­ros nem fogja bánni azt sem, ha akár a legmé­lyebbre nyúlnak le a fiatal tehetségekért, de nem Sipőcz Jenő polgármesternek a főváros 1930. év második feléről szóló jelentése mindenfelé nagy fel­tűnést keltett. Különösen a polgármesteri jelentésnek az a része váltott ki általános érdeklődést, amely a közmunkák megindítására vonatkozik és amellyel kapcsolatosan a polgármester beszámolt arról, hogy az elmúlt évben a főváros milyen jelentékeny összegű közmunkákat adott ki és hogy az 1931. évre milyen fontos beruházásokat fognak eszközölni. A jelentéssel kapcsolatosan a Fővárosi Hírlap munkatársa beszél­getést folytatott Sipőcz Jenő polgármesterrel, aki rendkívül érdekes kijelentéseket tett. Mindenekelőtt megkérdeztük a polgármestert, hogy mikorra várja a közmunkák megindulását? — A közmunkákat, — mondotta — tulajdon­képpen nem kell megindítani, azok folynak, de ter­mészetesen a szükség, a fizikai lehetőség és 'a pénzügyi fedezet által meghatározott időrendben. A törvényhatósági bizottság átalakulása és a tisztújítás nem okozott fennakadást, mert az előkészület zavartalanul folyt, példa rá az Elektromosművek beruházási munkálata, amelyet a multhei törvényhatósági tanács változatlanul fo­gadott el. Gondunk van arra is, hogy a főváros munkássága és a főváros ipara részére folyamatos, A képviselőház most tárgyálja az új iparfej­lesztési törvényt, amely külön intézkedik a kisipari hitelkérdések megoldásáról, a közszállítási szabályzat reformjáról és az üzemi kérdéseikkel. Mindezekre vo­natkozóan beszélgetést folytattunk Búd János kereskedelmi miniszterrel, aki a következő nagy fontosságú kijelentéseket tette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Akisipari hitel problémájának megoldására, mióta a kereskedelmi tárca vezetését átvettem, ál­landóan nagy gondot fordítok, mintahogy általában véve a kisipar támogatása egyik főprogrampontom. Már többízben beszéltem a kisipari hitel kérdésé­nek megoldásáról és rámutattam azokra a tervekre és megoldási módokra, amelyek e téren lehetsége­sek. Magam is azon a nézeten vagyok, hogy bánná azt sem, ha akár nyugalomból hoznának vissza kiváló embereket. Budapest székesfőváros közönségét a gyilkos idők megtanították arra, hogy a maga szent és nagy céljaiban egészségesen önző legyen. Ez a vá­ros ma tehetségekért, hősi lelkekért, Budapest szerel­meseiért kiált és a közeljövő meg fogja mutatni, hogy a főváros tisztviselőkarában vannak-e ilyenek? Be­csületes meggyőződéssel mondjuk, hogy egy ilyen tes­tületben tucatjával kell lenni a zseniknek és az apos­toloknak. A főváros érdeke, mindnyájunk jövője mondatja velünk, hogy adjon a gondviselés messze- látó és mélyenkutató szemeket azoknak, akik a most következő napokban ezt a nagy sorozást hivatottak elvégezni. nem pedig injekciószerű munkaalkalmakat bizto­sítsunk. — Mi történik a midtévi költségvetésben felvett, de el nem használt küzmunkafedezetekkelf — A főváros multévi zárszámadása még nem készült el és így ebben a kérdésben ezidőszerint még nem tudunk határozni. Szóvátettük azt az örvendetes eseményt, hogy Budapest belépett a milliós metropolisok sorába. — Örvendetes jelenségnek tartom, — válaszolta a polgármester, — mert a székesfőváros fejlődését látom abban, hogy népességének erőteljes szaporo­dása, amely a háborús években megakadt, ismét megindult. Akik aggodalmaskodnak esetleg azon, hogy Budapest a Csonkaország méreteihez ké­pest túlságosan fejlődött, azoknak nézetem szerint azt is figyelembe kell venniök, hogy a mai állapot minden magyar ember meggyőződése szerint csak átmeneti és a határok revíziója után Budapest ismét, talán még az eddiginél is hatalmasabb fejlődés előtt fog pllani. Sipőcz Jenő polgármester félévi beszámolóját a közigazgatási bizottság legközelebbi ülésén fogják tárgyalni, amikor is a bizottság a polgármester indít­ványára több szociális kérdésben felterjesztést fog intézni a kormányhoz. a rendelkezésre álló összeget olymódon kell szétosztani, hogy a reászoruló kisipa­ros feltétlenül hitelhez jusson. Éppen ezért tervbevettem bizonyos decentralizációt, másrészt pedig, — amit rendkívül fontosnak tar­tok, — a hitel feltételeinek megkönnyítését. Egye­lőre elég szép összeg áll rendelkezésre, ami termé­szetesen nem jelenti azt, hogy ne iparkodjunk, ha mód és lehetőség van rá, újabb összegeket elő­teremteni. Úgy a meglevő összeget, mint az esetleg még később rendelkezésre álló pénzt a kisiparosság között a hitelfeltételek könnyebbé tételével kell majd szétosztani. — Ez természetesen nem jelenti, hogy köny- nyelmű és fölösleges kihitelezések történjenek, de föltétlenül az a célunk, hogy a kis­iparosságon segítsünk, aminek egyik fontos kelléke az egészséges hitelnyújtás. Én már többször tettem ebben az ügyben megfelelő A tisztúfítás Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a milliós Budapestről, a közmunkák kiadásáról és a főváros Jövő fejlődéséről Felülvizsgálják a közüzemeket, hegy van-e szükség rájuk BÚD JÁNOS KERESKEDELMI MINISZTER NYILATKOZATA

Next

/
Thumbnails
Contents