Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-23 / 51-52. szám
Budapest, 1951 december 25 Budapesti problémák Irta I DORMER GYULA mérnök, min. tanácsos A . főváros életében -évtizedek óta kísértenek problémák, amelyek a felvetődő gondolatok és a ki nem forrott tervezgetés&k ködéből, sehogy sem birnak a megvalósulás útjára jutni. Talán nem lesz érdektelen és haszon nélkül való, ha ezekhez a problémákhoz hozzászólunk, tisztán abból a szemszögből nézve a kérdéseket, hogy miképpen léphetnénk arra az útra, amelyen néhány pozitív lépést lehet tenni a megoldás felé. A mai nehéz idők kizárják ugyan, hogy a budapesti problémákhoz az alkotó tevékenység eszközeivel nyúljunk hozzá, de éppen ez a megkötöttségünk teszi kötelességünkké, hogy ma, — a kényszerű tehetetlenség napjaiban, — elvégezzük az előkészítés teendőit és ha újra felvirrad az alkotás napja, kész, kiforrott, megérett tervek vezessék a gyakorlati kivitel munkáját. A legtöbb ilyen probléma különféle technikai teendőkkel van szoros kapcsolatban, s talán éppen azért nem bírnak felvetődő gondolatok és tervek kibontakozni és reális formába jutni, mert a főváros mai műszaki igazgatásában nincsen olyan vezető szerv, amelynek hivatali kötelessége volna az, hogy ezekből a sokszor zavaros elgondolásokból kivonja azt, ami használható, s az egészséges eszméket gyakorlati irányba terelje. Ezt a hiányt csak úgy pótolhatjuk, ha Budapest polgárai közül mindazok, akik technikai kérdések megoldásán gondolkodni szoktak, elmondják .gondolataikat, csatasorba állítják eszméiket, hogy a nemes küzdelemnek eredményeként kialakulhasson az az optimum, amely alapja lehet a főváros fejlődésében határkövet jelentő alkotásoknak. Ennek a kötelességnek érzete adta kezembe a tollat, bogy előadjam néhány függő problémára vonatkozó nézeteimet. Az „Eskü-tér“ Amikor az Erzsébet-híd vonalát az akkori intéző- körök megállapították, ezzel az elhatározással súlyos örökséget hárítottak át a következő nemzedékekre. Ez az örökség a pesti hídfő környékének rendezése volt! Már akkor nyilvánvaló volt, hogy az ott tervezett tér déli oldalának rendezése különösebb nehézséget nem okoz ugyan* — hiszen ot't csak rélgi, a lebontásra megérett lakóházak állottak, — azonban a tér északi oldalán álló épületek sorsát ilyen egyszerűen eldönteni nem lehet, mert ezek lerombolását és másokkal való pótlását, részben anyagi, Tészben- pedig művészi meggondolások gátolják. Az eredeti terv kétségen kívül az volt, hogy az északi oldalon lévő belvárosi plébánia templomot, a piarista. épületet s a- még ma is meglévő, de már lebontás'előtt álló" régi bérházát le'kell bontani, s azok helyét éppen úgy fel kell tölteni, mint az a déli oldalon .történt Ezt bizonyítják azok a híd -felé emelkedő gyalogjárók, amelyek részben a piaristák új palotája mellett, részben pedig a Petőfi-szobor oldalán álló új bérház mellett ma is megvannak, s amelyek ezen eredeti terv által meghatározott szintben épültek. Ennek a tervnek a megvalósítása természetesen a plébánia templom sorsához volt és van ma is kötve. A templom sorsa felett határozni azonban nem könnyű. Az ősi falak átélték a sokat Szenvedett régi „Pest“ sorsának hullámzásait, s ma is' őrzik a történelmi idők emlékét. A déli torony északi falának földszinti része még az. Árpádok korából való, s ha belépünk a torony kívülről’nyíló kis ajtaján, ma is gyönyörködhetünk az ott lévő szép- farágott-kő falazatban, s, az azt koronázó' román stílúsú .párkányzatbah, Ez a fal, — ámint a pár- kánvzat mutatja, eredetileg a torony külső fala volt, s C3ak. a mai tornyok felépítésekor vált a torony belső falává, mert a templomot szélesebbre építették. Románkori emléke álig van a fővárosnak, ezeket — mint a magyar kultúra legrégibb emlékeit, — minden erőnkkel .meg kell őriznünk az emlékekben úgyis oly szegény fő- -város lakosságának későbbi generációi számára. Már nem olyan régi ugyan, — a tatárjárás utáni idők emléke, —- a templomnak gótikus szentélyi része, de mindenesetre ez is érdemes arra, hogy ne essék áldozatul a bontó csákányoknak. ,A legfiatalabb építmény, ehhez a gótikus részhez csatlakozói barokk templomhajó, a XVIII. század-alkotása lehet és-sokaknak véleménye- szerint különösebb értéke nincsen. Amint ,ez á rövid' vázlat', is mutatja, a 'belvárosi templom egy kőbe merevült történelem, egy tengernyi szenvedéssel teli múlt emléke, egy olyan emlék, amilyen már - alig-alig . akad a főváros területén; — ennek sorsa felett könnyedén határozni nem lehet. De viszont a mai helyzet sem maradhat végleges, mert a mai rossz, kellemetlen városképet, mint ideiglenesét tűrni lehet ugyan, de véglegesnek elfogadni képtelenség, nem is szólva arról, hogy a templom mai elhelyezése közlekedési akadályt is képez. Hiszen a templom több méterrel beleszökik a város legfőbb útvonalának, az Eskü-útnak északi frontjába, ami nemcsak kellemetlen esztétikai hatást kelt, hanem a közlekedés lebonyolítását is hátrányosan befolyásolja, amely körülmény a forgalom élénkülésével állandóan növekedő közlekedési akadályt jelent. Amióta a régi piarista épületet lebontották, feltárult a maga egész meztelenségében az a lehetetlen kép, amit a hídfeljáró és a templom felé lejtő talajszín által képezett gödörben álló plébánia templom nyújt. Eddig a piarista épület és a templom, elé ültetett növényzet jótékonyan eltakarták, s lúgy-ahogy leplezték ezt a szomorú látványt, amely azt a benyomást kelti, mintha büntetésből került volna ez a jobb sorsra érdemes templom mai méltatlan helyére; ma azonban teljes dísztelenségében tárul a szemlélő elé, a város arculatának ez a szégyenfoltja. A piaristák épületének és a hozzá kapcsolódó régi bérháznak lebontása amúgy is elhibázott intézkedés volt, mert megsemmisítettek milliós értékű vagyontárgyakat, amelyek csekély költséggel helyreállítva, még évtizedekig tehettek volna hasznos szolgálatot, s megsemmisítették ezeket az épületeket akkor, amikor a városháza egyes hivatalai tűrhetetlenül zsúfoltak. Könnyen bele lehetne nyugodni ezeknek az épületeknek a lebontásába és azt még indokolni is lehetne, ha annak ellenértéke az Eskütér rendezésének megoldása lenne. Ezt a városrendezési kérdést azonban az említett két épület lebontása nemcsak hogy meg nem oldja, de még szembeszökőbbé teszi azt a disszharmonikus képet, amit a teret körítő épületek és lenn a gödörben maradt templom nyújtanak. Mert azzal legyünk tisztában, hogy ezt a kellemetlen, disszharmonikus képet, semmiféle parkozás, semmiféle szobormű, semmiféle újabb lépcsők, semmiféle építkezés meg nem javítja, széppé nem teszi. Az Eskü-tér rendezését a plébánia templom sorsának eldöntése nélkül megoldani nem lehet; — ez a rendezés kulcsa, s ennek helyes vagy helytelen megoldásával áll, vagy bukik a rendezés sikere. Úgy látszik, hogy Budapesten az intéző körök neki-nekirugaszkodnak egy-egy városrendezési feladatnak, anélkül, hogy a teendőket végiggondolnák, elkezdenek bontani, rombolni, azután elakad a munka, s a végleges megoldást rábízzák a jó szerencsére. Lebontották a régi „Nemzeti Színházat“, lebontották jé részben Egy esztendővel ezelőtt alkalmam volt e lap hasábjain igénytelen véleményt njnlvánítani azokról a törekvésekről, amelyek az Autóbuszüzem igazgatóságát abban az időben foglalkoztatták, 'Szó volt akkor ötven új autóbusz beszerzésének közeli lehetőségéről és négy új vonal létesítéséről. Ennek a négy új vonalnak remélt jövedelméből kellett volna az ötven kocsi beszerzésének költségeit amortizálni. Akkor azt mondottam, hogy az Autóbuszüzemet nem Lehet és nem szabad a BSzKBT versenytársának tekinteni, mert mindkét vállalat a főváros tulajdona és azt a. közös célt szolgálják., hogy a főváros népének közlekedési igényét kielégítsék. Azóta nagyot változott a helyzet képe. A megvalósuláshoz közelálló lehetőségek a lehetetlenülés messze ködébe távolodtak. Másfelől azonban gyors ütemben valósulnak meg a távoljövő ábrándképei. Ki gondolt égy évvel ezelőtt, az egymással szembenálló közlekedési vállalatok iratváltásainak pergőtüzében a Baross-utcai villamosvonal beszüntetésére és a villamosnak a Belvárosból való kiküszöbölésére! A viszonyok alakulása helyesebb felismerése és jobb belátásra bírták az embereket és a kényszerítő hatás nem maradhatott eredmény nélkül. Személyi hiúság és egyéni ambició nem dominálhatnak egy nagy város közlekedési politikájának irányításánál, mert a közlekedési vállalatok igazgatásának egységesítésénél csupán egy szempont jöhet figyelembe: a racionálisan olcsóbbá tett és megjavított közlekedésben nyilvánvaló közérdek. Tagadhatatlan, hogy a közlekedési eszközök fejlődési történetében >a pályatesthez kötött villamosvasúttal szemben a fürgébben mozgó autóbusz képviseli a haladást. De miként a magasabb lépcsőfok nem teszi feleslegessé az alatta levő lépcsőfokot, úgy az autóbusz sem szoríthatja ki teljesen a nagyváros közlekedési életéből a villamosvasutat. Ez a két közlekedési eszköz egymásrautaltan kell hogy támogassa és. kiegészítse 'egymást. . Az autóbusznak még vannak hiányosságai, még nem ért el a fejlődés tökéletessége fokáig és ezért a közlekedési szempontok nem nélkülözhetik még teljesen a nagyvárosban a villamosvasutat. Sohasem lesz úgy, hogy a legmagasabb fejlődési fokon álló közlekedési eszköz teljesen kiszorítja az alsóbbrendüt. 'Még ma is van delizsánsz és nemrégen 7nég visszhangzott az utca a lóvasút kürtszavától. Ki tudja, nem visz-e a rohamos fejlődés odáig, hogy minden jobb családnak meglesz, a maga kis házi repülőgép-garázsa és a sztratoszférán keresztül nem fogunk-e weekendre léghajón az Északisarkra menni? Hol lesznek már akkor a mi kedves kékszínü autóbuszaink! Az egymásrautaltságának tipikus bizonysága az a tény, hogy néhány nap óta az éjjeli sínautóközlekedés helyébe léptek az éjfélutáni autóbuszjáratok Óbudára, Rákospalotára, Kispestre, Pestszentlőrincre és Pesterzsébetre. Az egységes igazgatás szervei igen gyorsan tudatára fognak ébredni bizonyos igazságoknak, amelyeket a külföldön részben már felismertek és a gyakorlati életben meg is valósítottak. Egyideig lehet vitát folytatni arról, hogy mi a " helyes: a város belső részében járjon-e villamos és az autóbusznak legyen rendeltetése a kültelkekről a villamoshoz szállítani a közönséget, vagy pedig az a helyesebb, hogy a nagyforgalmú beépített utcákon az .autó-busz bonyolítsa le a közlekedést és a villamos a külvárosok és a város közötti személyszállítást végezze el? Az élet azonban rövidesen el fogja dönteni nálunk is ezt a külföldön már felismert problémát és én úgy vélem, hogy a belvárosi kérdésnek küszöbön álló rendezése a helyes megoldásnak bizonyságával fog mindnyájunkat megnyugtatni, a Tabánt, a Piarista épületet, s a csonka épületrészek és puszta területek, mint félig behegedt sebek éktelenkednek a város arculatán. Az „Eskü-tér“ rendezése egyike a legnehezebb művészi és technikai feladatoknak, különösen akkor, ha számolunk az anyagi nehézségekkel is. Aki ennek megoldására vállalkozik, necsak telivér művész és mérnök legyen, hanem ismerje Budapest múltját, tradícióit, emlékeit és hitéletét, mert csak így szedethetik meg lelkében az az elgondolás, amely méltó lesz a feladat nagyságához. Azért lehetetlenségnek tartom, hogy pusztán hivatalos tervek és bizottsági tárgyalások alapján határozzon a rendezés ügye felett a város közönsége, hanem módot és alkalmat kell nyújtani mindenkinek, aki e nagy feladat megoldására képesnek érzi magát, hogy elénk tárhassa, kifejthesse gondolatait, amelyek egy lépéssel előre vihetik ezt a megfeneklett súlyos kérdést a megvalósulás útján. Hirdessen tehát a főváros egy eszmei pályázatot, amelynek során a pályázók írásban adják elő gondolataikat, s ezt az írásos tervezetet legfeljebb egy kisméretű vázlattal tegyék világossá! Ez a pályázat bizonyára fog olyan gondolatokat kitermelni, amelyek rhegszabják a teendők és a megoldás irányát, s keretet adnak a tulajdonképpeni tervpályázat számára. Ha eldőlt a teendők sorsa, ha véglegesen tudjuk, hogy mit kell megalkotnunk, azt fokozatosan is meg lehet valósítani, abban a tempóban, olyan részletekben, amint azt a főváros anyagi ereje megengedi. Minden nagy alkotásnak ez az útja, csak egységes, kiforrott terv legyen, ami a teendők minden részletét előírja. Küzdjenek a gondolatok éb eszmék, s ez a szellemi küzdelem legyen az első lépés e hatalmas városrendezési feladatnak Budapesthez méltó megoldása felé. Lehet vitát folytatni abban a kérdésben is, helyes-e a villamossínre ereszteni az autóbuszt, vagy pedig szigorúan el kell távolítani az autóbuszvosalat a sínektől, de az egységes igazgatási szerv mégsem fog- elzárkózhatni annak a szükségessége felől, hogy például a csúcsforgalom idején a legforgalmasabb villamosvonal mentén kisegítésképpen autóbuszok akár a sínek mentén haladva, gátolják meg a lépcsőfokról fürtökben lelógó ingyenutasok veszedelmes és káros sportját. És nem maradhat sokáig eldöntetlenül az a kérdés sem, hogy a központi áramfejlesztő gépek üzemben- tartása a késő éjjeli órákban arányban- áíl-e azzal a megcsappant forgalommal, amelyet a munkahelyéről hazatért tisztviselők, munkások -és munkaadók nyugovóra térése után kizárólag a szórakozó közönség táplál. Szerény nézetem szerint a legjellegzetesebb esete ez -az autóbuszközlekedés szükségének a villamosüzem beszüntetése mellett. A székesfőváros1 népe szeretettel várja a kék autóbuszokat, amelyek ragyogó tisztaságukkal és kényelmes berendezésükkel, tökéletes gépszolgáltatásukkal, illedelmes személyzetükkel kedvelt barátaink lettek. A múlt év augusztus -havában 1,616.891, az idén 1,677.0-37 utas használta az autóbuszokat. Tavaly szeptemberben 1,7.31.457, ebben az évben 1,812.489 személyt szállított az Autóbuszüzem. A gazdasági viszonyok rosszabbodása ellenére emelkedést mutat az utasszám és így remélhetjük, hogy az idén decemberben a múlt évi 2,008.196 utasszámot elérjük. A sokat hangoztatott deficit is el fog tűnni egyrészt takarékossági irányban tett helyes intézkedések, másrészt okszerű bevételfokozó vonalvezetések következtében. Az irányt tisztán mutatják az itt következő számok. Egy hasznos kocsi-kilométerre eső forgalmi bevétel volt: 19-30 1931 júliusban . , .... 0.893 0.830 augusztusban . . .... 0.933 0.S35 szeptemberen .... 01.982-0.980 októberben . . . .... 0.998 1.014 novemberben . . .... 1.018 1.115 Nagy súlyt kell fektetni arra, hogy a közönség ne lásson veszedelmet a szűk utcán is fürgén mozgó autóbuszban testi épsége szempontjából. Bizonyos, hogy a nagyvárosi élet a technikai fejlődés arányában a lakosságtól fokozott éberséget követel és a mi publikumunk e tekintetben nem tudott lépést tartani azzal a rohamos fejlődéssel, amit a székesfőváros e téren- f lmutat. A viszonyok e tekintetben is egyfelől javulnak, másmfelől azonban megnyugtatásul szolgálhat nekünk az a tény, hogy a baleseti statisztika nem mondható kedvezőtlennek. Az elmúlt 1930-a.s évben az autóbusznál összesen 83 személyi baleset fordult elő: 2 elgázolás, 11- elütés, 17 felugrás, 6 leugrás, 12 felszállás, 8 leszállás, 2 kiesés, 21 neki- szaladás, 1 kocsielé lökés, 1 részegség és 2 öngyilkosság következtében. E S3 balesetből 77 okozott könnyű sérülést, 3 súlyos sérülést és 3 volt halálos kimenetelű. A sérültek közül 43 férfi, 29 nő és 11 gyermek. A tárgyilagos vizsgálat eredményeként 4 esetben terhelte felelősség az autóbuszüzem alkalmazottját és 79 esetben idegen személyt. Ezek a. számok azt mutatják, hogy nem az autóbuszüzemi veszélyességen, hanem inkább a közönség figyelmetlensége és könnyelműsége okozzák a baleseteket. Ez átmeneti állapot, amely idővel megszűnik. Az új generáció megszokja az utcán a szükséges elővigyázatosságot és így remélni lehet, hogy az autóbusz térhódítása a főváros utcáin csökkenteni fogja a személyi balesetek számát is. Egy dolog bizonyos: a villamosvasutak baleseti statisztikája semminél sem kedvezőbb. Kékek és sárgák Irta OROVA ZSIGMONB dr. törvényhatósági bizottsági tag, az Autóbuszüzem igazgatóságának h. elnöke
