Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-09 / 36. szám
Előfizetési ár: Egész évre ............24 pengő Fé lévre ...............12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. Sötét kérdőjel mered felénk a törvényhatósági tanács ülésterme felöl. Azt kérdezi, hogy az operációnak melyik módja lesz eredményesebb, melyik 'lesz fájdalom- mentesebb és melyik hozza meg a tökéletesebb gyógyulást"? A beteg főváros fölött most ül együtt a konzílium, a szorongó várakozás óráiban azonban nekünk van egy igen rövid megjegyzésünk. Erre a rövid megjegyzésre az állam és a főváros gyors összehasonlítása ad alkalmat. Mi és a főváros minden lakosa, becsületes, hazafias érzéssel ítéljük meg az állam helyzetét, tapsolunk a kormányzat tízéves gyönyörű munkájának, hálásak vagyunk az alkotások regimentjéért, tudjuk és elismerjük, hogy részben bölcs, részben kényszerű beruházások történtek és állítjuk, hogy mindennek semmi része nem volt a gazdasági válság felidézésében. A világválság szakadt ránk, amelyet a próféták sem láthattak. A válság sokkal, de sokkal inkább sújtotta az államot, mint a fővárost. A baj — fájdalom — lényegesen komolyabban érinti az országot} mint Budapestet. Igazán nem akarunk hímet varrni a szomorú alkalomból a városkormányzat számára, de nem fojthatjuk magunkba a tanulságot, hogy a közelmúltban az országház tájékáról túlságosan sok és túlságosan könnyelmű vádaskodás illette a városházát. Illette olyan politikusok részéről, akiknek végeredményben még azokról a gigantikus méretekről sincs fogalmuk, amely méretekkel ma Budapest rendelkezik. Ez a furcsa, ok nélkül gyűlölködő demagógia most legalább azt tanulhatja meg, hogy a fővárost lehet kritizálni, lehet támadni, de aki erre vállalkozik, az alaposan legyen tisztában a leckével, mert Budapest léte és adminisztrációja bámulatos organizmus, amelyhez nem szabad avatatlan kézzel hozzányúlni. Még azok is, akik Budapest ismeretében és szeretetében nőttek fel, nehéz helyzetbe jutnak, ha a fővárost — mint most — az operálóasztalra kell fektetniük. Ez a helyzet ma is. Avatott kezek, gyakorlott elmék kezében van a beteg sorsa, a módszer tekintetében azonban igen nagy az eltééés. A polgármester — nyilván nem egyedül, hanem alpolgármestereivel, illetékes tanácsnokaival és szakembereivel együtt — a közszolgáltatások, közlekedési eszközök tarifaemelésével vélte megoldani a katasztrofálisnak éppen nem nevezhető válságot. Ezzel szemben a törvényhatósági tanács csak ultima ráció-ként volna hajlandó a tarifaemelésre. Csak akkor, ha már más eszköz nincs. A törvényhatósági tanács szerint pedig van más eszköz is: a költségvetési tételek újabb, okszerű, soha sem vandál lefaragása, az üzemek kétségkívül jelentős jövedelmeinek újabb és fokozottabb, de az üzemek létét nem érintő igénybevétele. Nagy öröm lenne, ha a lakosság ma már teljesen kimerített teherbíróképességét nem kellene többé próbára tenni. A polgármester és vezérkara pedig bizonyára bele fog nyugodni ebbe a vereségbe, mert senki sem tételezte fel róluk, hogy könnyelműen, szakismeret nélkül, avatatlan kézzel nyúltak volna a radikálisabb operálókéshez. Bizonyára ők lesznek a legboldogabbak, ha bebizonyosodik, hogy a gazdasági világválság felhőit enyhe eszközökkel is el lehet hessegetni Budapest határából. Nem is kételkedhetünk benne, hogy a polgár-* mester és vezérkara csak az első meglepetés hatása alatt nyúlt a legközelebb lévő, de talán legsúlyosabb eszközhöz, örömmel állunk el azonban tőle, annál is inkább, mert Budapest veszedelme nem olyan nagy, hogy csak az ultima ráció segítene. Vannak azonban, akik ebben a boldogságban, ebben az örömben, amelyet a válság közmegelégedésre való megoldása szerez, nem kívánnak részt venni. Csodálatos, de ilyenek is vannak. Ezeket az urakat a baloldali ellenzék néven szokás összeMás esztendőben ilyenkor már majdnem, teljesen kialakult a fővárosi költségvetés végleges képe és csak az utolsó simításokat végezték a számoszlopok tömegein. Az idén a gazdasági válság átütő ereje a fővárost sem kímélte meg a pénzügyi nehézségektől és amire nem volt még példa: a költségvetés nyers tervezete még mindig csak kiforratlan és várja, hogy a mutatkozó komoly deficit eltüntetésével a maga reális mivoltában megkapja a végső szentesítést. Az összes vezető tényezők szinte permafitens tanácskozásokat folytatnak a költségvetés véglegesítéséről és természetes, hogy ebben a nagy munkában irányító erővel vesz részt Ripka Ferenc főpolgármester is, aki a maga nagy és kipróbált gyakorlati, valamint közgazdasági tudását érvényesíti a fővárosi háztartás egyensúlyának érdekében. A főváros helyzetéről és a költségvetés összeállításának főbb elveiről intéztünk kérdést Ripka Ferenc főpolgármesterhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — A rendelkezésemre álló adatok és a magam vizsgálata is meggyőzött arról, hogy a főváros pénzügyi helyzetében mutatkozó nehézségek csak átmeneti jelleggel bírnak és ebből a szempontból semmiféle aggodalomra ok nincsen. A gazdasági válság következtében csökkentek az adóbevételek és az üzemi jövedelmek: ezek azonban nem béníthatják meg a főváros gazdasági erejét és körültekintő, alaposan mérlegelt eszközökkel feltétlenül biztosítjuk a gazdálkodás bázisát: a költségvetés egyensúlyát. — A mai keretek lebontásáról és a méretek nagymérvű leépítéséről már csak azért sem lehet szó, mert arra semmi szükség sincsen. Vonatkozik ez elsősorban a közmunkák kiadására, amelyről nem mondunk le, sőt az eszközölhető megtakarításokat arra használjuk fel, hogy az ipart és kereskedelmet megfelelő foglalkoztatáshoz foglalni és az a jellemző tulajdonságuk, hogy mindent kritizálnak, nekik semmi sem jó, de soha még jobbat nem ajánlottak. Akkor sem ajánlanának, — amitől nagyon távol állanak, — ha Budapest népe történetesen többségben küldte volna be őket a városházára. Ezúttal is kibicelésre tökélték el magukat, de a főváros közönsége emlékezni fog majd rá, hogy kik voltak azok, akik a nagy mentő- munkát megint csak páholyból nézték. A tűzoltásban nem vesznek részt, csak majd akkor, ha a többiek eloltották. Akkor majd igyekezni fognak a hajlékot újra felgyújtani. I juttassuk, — ha lehet még az elmúlt évinél is szélesebb területen. A fővárosnak a reálisan várható közszolgáltatási jövedelmeken kívül jól fundált üzemei, ipari és kereskedelmi vállalatai vannak, amelyek kiváló vezetés mellett olyan jövedelmi forrásokat jelentenek, amelyekre nyugodtan építhetünk anélkül, hogy a főváros közönségének megterhelésére alapítanánk a közeljövő gazdálkodását. A kiadások észszerű beosztásával és a jövedelmek arányos fel? használásával továbbra is a főváros marad Budapest legnagyobb gazdasági tényezője és hivatása betöltésénél ezután is a magasabb szempontok fognak érvényesülni. Ha szükségképen lemérsékeljük is a fejlődés tempóját, Budapest nem fog elmaradni a világvárosok versenyében, mert élni akarása, ereje és rugalmassága az átmeneti nehézségeket könnyen elhárítja. Vannak a fővárosi gazdálkodásnak olyan területei, ahol az eddigi rendszeren változtatni lehet és változtatni is fogunk. Mindezek azonban a méltányosság és a realitás jegyében érvényesülnek, anélkül, hogy akár személyek, vagy intézmények ezáltal sérelmet szenvednének. Vannak racionalizálási tervek, főleg üzemi vonatkozásokban és én hiszem, hogy a jótékony hatás nem fog elmaradni. Közigazgatási téren is elkészültek bizonyos reformtervek, amelyeknek alkalmazásával az adminisztráció gyorsítását és nlcsób- bítását remélj ük. A főváros nyugodtan néz a jövő elé és meggyőződésem szerint rövid időn belül ismét a komoly kezdeményezések és nagy tervek végrehajtója lesz. Elmondotta még Ripka Ferenc dr. főpolgármester, hogy a kibontakozás tervei már nagyjából kialakultak és azok rövidesen a törvényhatósági tanács elé kerülnek. Ez a testület lesz hivatva alapos vizsgálattal és lelki- ismeretes gondoskodással arra törekedni, hogy a szanálás műve gyorsan és eredményesen érvényesüljön. Ripka főpolgármester: Továbbra Is a főváros marad Budapest legnagyobb gazdasági tényezője Feltétlenül Mztosfijnk a gazdálkodás bázisét, a költségvetés egyensúlyát — Vannak a főváros gazdálkodásának olyan területei, ahol az eddigi rendszeren változtatni kell és fogunk
