Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-02 / 35. szám

Budapest, 1931 szeptember 2. tiwniiHHW«a»ragHB VISSZHANG Őszinte búcs a távozó kormány tagjaihoz című multheti cikkünkre Tisztelt Szerkesztő Ur! ■ A' Fővárosi Hírlap multheti számában „Őszinte búcsúszavak a távozó kormány tagjaihoz“ című cikk olyképpen állítja be Scitovszky Béla belügyminiszteri működését, mintha a távozó belügyminiszter nem lett volna jóbarátja Budapestnek. Azt írta ebben a cikk­ben egy újságíró kollégám, hogy Scitovszky „teljes mértékben honorálta minisztériumának fővámsellenes hangulatát“ és hogy „rekordot állított fel a főváros megleekéztetése terén“. Ne vegye rossznéven, igen tisztelt Szerkesztő Ur, ha nem megyeik el szó nélkül a Fővárosi Hírlap e cikkének megállapításai mellett. Mint az Egységes Községi Polgári Párt titkárának, éveken át számta­lanszor volt alkalmam tapasztalni és megismerni azo­kat az intenciókat, melyek a távozó belügyminiszter urat vezették. És ennek alapján — úgy érzem, — kötelességem felvilágosítani a, közvéleményt,, amely Scitovszkyt annyira tévesen Ítéli meg, hogy még a Fővárosi, Hitlap cikkírója is olyan intézkedéseket és szándékokat imputált neki,, amelyek tőle igazán távol állottak. Amíg miniszter volt, nem szorult védelemre, da­cára annak, bogy sokat támadták és rengeteg harcot kellett állnia. Sfiitovszl&y azonban állta a harcot, kicsit talán fölényeskedve, de mindig bátran és mindig be­csületesen, teljes mellét tárva oda az ellenfélnek. Két­ségkívül sokat harcolt a fővárossal is. Sok dologba beleavatkozott, amibe régebbi miniszterek nem avat­koztak. Sok rendelete látott napvilágot, amelyek kö­zül egyik-másik talán kellemetlenül érintette a főváros vezetőit és sok leirata jelent meg, amelyek nem, vol­tak mindig népszerűek. De ez még nem jelenti azt, hogy Scitovszkyt nem vezette mindig jószándék és az a törekvés1, hogy a főváros polgárságán segítsen. Arról nem is beszélek, hogy 60 év óta ő volt az egyetlen belügyminiszter, aki mert és tudott egy új és a modern viszonyoknak megfelelő fővárosi törvényt alkotni. S aki öt év óta állandóan sürgette és köve­telte a, fővárostól az üzemi kérdések megoldását. Ezek olyan nagyhorderejű lépések, hogy megítélésük törté­nelmi perspektivát kíván és messze túlhaladja e levél kereteit. Ellenben rá kell mutatni Scitovszkynak arra az elévülhetetlen érdemére, hogy igenis, évek óta úgy­szólván rákénysz érit ette a fővárost a takarékosko­dásra. Hol volna ma Budapest háztartása, ha Sci­tovszky dörgedelmes leirataitól nem féltek volna a városházán? Hogy hébe-korba a leiratok hangja nem volt választékos, az még nem olyan bűn, hogy azért elfelejtsük azokat az érdemeket, amelyeket a volt bel­ügyminiszter szerzett, amidőn a főváros minden dol­gával komoly lelkiismeretességgel foglalkozott. És tanúsítanom kell azt is, hogy Scitovszky min­dig szeretettel viseltetett a főváros iránt. Nem- volt olyan városi ügy, helyesebben szólva, a fővárosnak nem lehetett olyan méltányos kérése, vagy kívánsága, amelyet meg ne hallgatott volna ési amelyben ne járt volna a város vezetőségének kezére. Vajha módja lett volna ugyanennyit foglalkozni a vidéki városok; admi­nisztrációjával és pénzügyeivel, akkor ma nem vol­nának ezek annyira eiadósodva! Hogy pedig a fővárossal kapcsolatos politikája is igazolva van, azt eléggé bizonyítják a| tavalyi köz­ségi választások, amelyeknél Budapest közönsége az új fővárosi törvény alapján és titkos szavazással a középutas politika mellett foglalt állást. Elfogultság volna tehát Scitovszkyt egyes leiratainak a hangja után megítélni. Bizonyára ő örült volna legjobban annak, ha e leiratokra nem lett volna szükség. De ha az a közigazgatási aparátus, amely egész tavalyig a főváros élén, állott és törvényhatósági autonómia he­lyett polgármesteri és tanácsi autonómiával vezette a főváros ügyeit, nem tudta a fővárosra háramló fel­adatokat a polgárság érdekében megfelelően megol­dani, akkor csak hálásak lehetünk, ha akadt valaki, aki a hibákra és bajokra felhívta a figyelmet. És végül még egyet: ne legyünk elfogultak, ked­ves Szerkesztő Ur és ne bántsuk Klebelsbdrget sem. Ő sem. volt ellensége Budapestnek, mert azzal, hogy a vidéki városokat fejleszteni szerette volna, csak a fővárosnak akart kulturális és gazdasági Hinterlandot teremteni. Szívélyesen üdvözli híve PAYR HUGÓ országgyűlési kéyviselő, törvényhatósági tanácstag­Kezdeményező tárgyalások indulnak meg a hatósági élelmezési-üzemek és a szakma kisiparosai együttműködéséről Állandóan napirenden van a magánipar harca a köz­hatósági üzemek ellen és a- különböző érdekeltségek által szított ellenszenv, ha. elhalkul is néha: időnként annál erő­teljesebben mutatkozik az ipanpsgyűléseken és az éi'dekelt- ségek összejövetelein. A gazdasági viszonyok súlyosbodása természetesen újabb lendületet ad a közüzemek elleni han- gulatcsinálásnak és nem múlik el nap, hogy a leépítést, sőt megszüntetést követelő akciók ne irányuljanak az állami és városi üzemek ellen. A közüzemekkel szemben kialakult újabb frontcsinálásról intéztünk kérdést Becsey Antal törvényhatósági tanácstaghoz, az Egységes Községi Pol­gári Párt társelnökéhez, aki a következőket mondotta a Fövá/rosi Hírlap munkatársának: — Nem tartom ezt a harcot százszázalékosan jndo\ holtnak, bár nyugtalanít, hogy egyes üzemek túltengő működése miatt általános ellenszenv lesz úrrá, ami alkat­EGGEHOERGER-FELE Pnnwi KÖNYVKERESKEDÉS 11611 f I IV d I 01Y A Magyar Kir. Állami Térképészet föbizományosa Budapest, IV. kér., Kossuth Lajos-utca 2. szám Fennáll: 1768 óta @ Telefon: Aut. 893-24 Szépirodalmi és tudományos művek minden nyelven. — Szakkönyvek Kénye lmes fizetési feltételek mas a közüzem/i gondolat elhortíák/ósítására. A kisipar és a kézművesipar régi keletű követelései már évekkel ezelőtt ho-noráltattak, amikor az üzemellenőrző bizottság vizsgálata után a 84 nyilvántartott üzemből számosat le­építettek és megszüntettek. A főváros számbavehető üzemeinek a száma így 24-re zsugorodott össze. Most a kifogások elsősorban az élelmezési üzemek ellen nyilatkoznak meg. Ezek az üzemek a háborús időkben jöttek létre és ebből mintha az következnék, hogy a velük szemben hangoztatott kifogásoknak komoly alap­juk van. A dolog azonban nem egészen így áll, mert az élelmezési üzemek termékei a legszigorúbb kritikát is elbírják és nyilvánvalóan ez az oka annak, hogy a közvélemény kívánja és sürgeti az újabb elárusítóhelyek felállítását. Bármennyire is tiszteletreméltó tehát az élelmezési ipar kívánsága: számolni kell a fogyasztóközönség ama fel­fogásával, hogy rokonszenvezik a községi élelmezési üze­mek termékeivel, mert azok úgy árban, mint előállítás­ban a legjobbat produkálják. Ilyen körülmények között természetesen szó sem lehet ezeknek a hatósági üzemek­nek a félretolásáról. Elismerem, hogy voltak bizonyod túlzások ebben a vonatkozásban, de ma már valóban csalás elsőrendű tömegélelnrezési cikkeket hoznak forga­lomba, hogy pedig a magánipar követeléseit is telje­sítsék : elárusítóhelyeinek számát már huzamosabb idő óta nem szaporították és nem fejlesztették. — Most arról van szó, hogy az élelmezési ipar ismét nagy erővel követeli az árusít óüzletek beszüntetését és sűrűn folynak tanácskozások az ilyenirányú akció to­vábbi kiszélesítésére. Az elmúlt napokban is népes érte­kezletet tartottak a magánipari érdekeltségek. Erőtelje­sen kidomborították ezt a problémát és radikális lépések szükségességét hangoztatták. Nagyon figyelemreméltó, hogy az izgalmas vitából kicsendült egy józan hang, amelyik egészen új utakon keresi a megoldás lehetősé­gét. A hentesipar egyik képviselője teljes tárgyilagos­sággal fejtette ki az üzemellenes fellépés álláspontjának helyességét, de megállapította azt is, hogy a hatósági élelmezési üzemiek termékei a higiénikus előállítás, a minőség éfe ár dolgában olyan élsőrangúak, hogy ennek ellenkezőjét állítatni nem lehet és nem szabad. Kétség­telen, hogy az ipart egzisztenciájában érinti a hatósági üzemek tevékenysége és ezért azt a kérdést vetette fel, hogy miképpen lehetne összeegyeztetni a közüzemi gondolatot az érdekelt iparosság jogos kíván­ságaival. Ennek során rámutatott az Amerikában bevált Chandler- oyganizáció mintájára, amelynek nálunk való esetleges rendszeresítése teljesen új mederbe terelné a közhatóság és a kisiparosság szerepét. A Chandler-gondolat abból indult ki, hogy kontingentálni kell a feladatokat és úgy racionalizálni a húsipart, valamint a közellátást, hogy az a nagyközönség részére is előnyt jelentsen. Tudni kell, hogy a húsüzem ma ném gazda\ságo[s a hiseynberek Számára, mert már az első állomásnál, a vágóhídi mun­kánál, képtelenek a nagyvágókkal konkurrálni. A fő­városnak már itt nagyobb szervezete működik, racioná­lisabban tud operálni,. minden berendezedése készen áll a nagyüzemhez, tehát olyan előnnyel indul, amelyet a kisiparosság nem tudhat ellensúlyozni. Régi igazság, hogy a tömegellátást nem lehet kis szervezetekkel lebonyolítani, mert ahhoz nagy üzemi fel- készültség szükséges. Meg kellene -tehát osztani a szerepeket olymódon, hogy az állatvásári, a pénzügyi, hz export- és a fuvarozási fel­adatokat a közhatósági üzem végezze, míg a feldolgozás és a szétosztás a kisiparosság területén maradjon. Ez a csopoHo'-sítás nem ellentétes, hanem párhuzamos együtt­működéssel biztosítaná az élelmezés zavartalan ellátását. Kis tőkével és szűkös berendezkedésekkel nem lehet programmszerűen és nagy stílusban a húskereskedelmet ellátni, ám ha a nagyüzemi tevékenységhez társítani le­het a detailszolgálatot, akkor a közhatóság is eleget tehet a maga köteles­ségeinek, a kisipar pedig megfelelő kontrollal beilleszkedhetik ebbe az elgondolásba és megtalálja a; maga reális számításait. — A Chandler-féle gondolat Amerikában nem a közhatóságnak, hanem a banktőkének sajátította ki ezt a feladatot. Filadelfiában ötezer, Newyorkban pedig nyolcezer elosztóiizlet van egy-egy bankszervezet kezé­ben. Ott a banktőke társult a detailistákkal, anélkül, hogy majorizálta volna őket. A termelés szempontjából is helyes, ha a tőkét igénylő feladatokat a nagyüzem végzi, a detailkeréskedelem pedig, irányító befolyás alatt, a vásárlóközönséggel tartja fenn az állandó össze­köttetést. Amerikában mindkét fél meg van elégedve, mert a kisegziézténciák is biztosítva látják a maguk niegélhet&sét. — Meg kell állapítani, hogy ennek az elgondolás­nak a felvetése nem részesült általános visszautasításban. Bizonyosra vehető, hogy ez a kérdés nem fog egyhamar lekerülni a napirendről, mert alkalmasnak látszik, hogy a kisipar nehéz helyzetét megfelelő módon alátámassza, A jelek szerint a helyzet nálunk is megérett ennek a szervezetnek a megvalósítá­sára-, azzal a különbséggel, bogy a banktőke szerepét a hatósági üzemelések kell vállalniok. * Úgy tudjuk, hogy a kisipar és a hatósági üzemek eset­leges együttműködéséről a közeli napokban tájékoztató tárgyalások irndulngk meg az érdekeltségek és az illetékes hatósági tényezők között. Hogy eredményt hoznak-e ezek a kezdeményezések, azt természetesen nem lehet megjósolni, annyi azonban bizonyos, hogy ez az érdekes elgondolás még hosszasan foglalkoztatja az iparosságot és a főváros veze­tőségét. NEUMAVERLIP UTÓ LINÓLEUM BUDAPEST, Ä VI., ANKERKÖZ 2. ÖT ALAPÍTÁS ÉVE: 1895. DA TELEFON: AUT. 105-46. az EGYSÉGES KÖZSÉGI POLGIrÍ PÁRT hivatalos lapja

Next

/
Thumbnails
Contents