Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-12 / 32. szám
Huszadik évfolyam Budapest, i93í augusztus 12, 32. szám Előfizetési ár: Egész évre . .... 24 pengő Félévre ...................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Felelős szerkesztő: Főrnunkatár* i DACSÓ EMIL *PAYR HUGÓ Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám: Aut. 137—15. Budapest hivatása Áldozatkészséggel és bízva erőinkben mindent megmenthetünk Az új kor hajnalhasadtán mindenkinek hazafias kötelesség a honmentő munkában résztvenni Becsey Antal Magyarország gazdasági erejéről Kezdjük azon, hogy Budapest fürdővárost mindenkor pazarlással vádolták meg azok, akik ezen az olcsó áron akartak népszerűségre szert tenni a falu népe előtt, sőt voltak olyan demagógok is, akik Budapest ellen Budapest népénél igyekeztek korteskedni. Budapest ellen soha senki sem emelte azt a vádat, hogy maradi, retrográd, hogy nincsen benne szomjúhozás a kultúrára, hogy gazdasági erőit meddőn heverteti, hogy nincs szociális érzéke és hogy a népegészség megmentése, fejlesztése érdekben nem tesz elég sokat. Az örökkon visszatérő, monoton vád mindenkor a pazarlás volt. És ahányszor csak elhangzott a vád, mindig diadalmas hadsereggel vonultak fel a,z ellenargumentumok. Bárki emelte Budapest ellen a pazarlás vádját, évtizedek óta minden alkalommal csúfos vereségben részesülnek az összes vádaskodók. Hiszen nem kell semmi más, csak kiteregetni azt, amit Budapest alkotott, teremtett: máris összeomlik mindenkor a pazarlás vádja. Ma már keserűség nélkül, csak példaképpen mondjuk el, hogy amikor a jobboldali elemek lettek 1919 után tárrá a budapesti városházán, ők is a pazarlás vádját emelték lépten-nyomon a szabadelvű rezsim — mondjuk ki nyíltan — Bárczy István rezsimje ellen. Noviciusok voltak a városházán, nem ismerték ennek a városnak emelkedett lelkületét, amely minden szépért és jóért áldozatra kész. Csak meg kellett nekik mutatni, mi mindent alkotott a háború előtti tíz esztendő és halomra dőlt minden állításuk. És most őket érte el a végzet, mert most a pazarlás az ő jobbodali fejükre éppen olyan keserű vádként száll, mint valaha Bárczy István fejére. Mert azóta ők is Budapest leikévé lettek, mert ma már ők azok, akik a kultúrigényeknek és szociális követeléseknek nem tudnak gátat emelni. Mert ők is halálos véteknek tartanák, ha Budapest lesüllyedne egy egyébként tiszteletreméltó alföldi parasztváros nívójára. Most ők is vádlottak. Velünk együtt. Ma azonban kivételes, rendkívüli időket élünk. Ma tényleg minden garasra vigyázni kell, ma elszánt és kétségbeesett akarattal kell fékezni még a kultúrvágyat is és néha bizony el kell viselni, hogy a szégyen pírja futja el az arcunkat, mert nem tudjuk vágyaink, álmaink szilaj iramlását követni. Nem. tudjuk követni, mert nem engedhetjük a bugyellárisunkat annyira kifogyni, hogy a mindennapi szükségleteknek ne tudjunk eleget tenni. Takarékoskodunk tehát apostoli szegénységben. Csöndben maradunk, nem alkotunk, bárhogy szeretnénk is és bármennyire kezdük is már benne lenni a régi nagyszerű iramban. De hát csönd: az ország legszentebb érdekei parancsolnak. Becsületes, hű, engedelmes fiai vagyunk a hazának. Inkább szerzetesi életet élünk, de mi nem leszünk rendbontók. Bár... bocsánat, de szabad a dolgokról gondolkodni! Bár áldozatot hozunk valamennyien, bár kisebb lesz valamennyiünk kenyere, de talán az országnak, a fővárosnak az is érdeke, hogy itt meg ne szűnjön minden élet, a nyugalom helyét ne a temető csendje foglalja el! Ez az, amiről szeretnénk néhány szót szólani. Nem mondunk ellent, nem opponálunk, de szeretnénk lelkére beszélni mindenkinek, belügyminiszternek, pénzügyminiszternek és szeretnénk nekik megmagyarázni, hogy Budapest székesfővárosnak nem szabad szomorú, szánalmad közig az gattási hivatallá, apparátussá lesüllyedni. Ennek a városnak példátlan hivatása van és ez a hivatás messze túl ragyog az ország mai határain. Ez a hivatás, hogy hatalmas, káprázatos kultúrát fejlesszen, a szociális és népjóléti intézményeket irigylésre- rnéltóvá tegye. Ezt a munkát, amely ebben az irányban páratlan lendülettel indult meg, ideig-óráig (nem sokáig!) meg lehet állítani, de megszüntetni, pláne lerombolni halálos bűn lenne. TakarékasUodjumk, de várjuk a jövendőt! Magyarország megnehezedett gazdasági helyzetében a-z összes hivatott tényezők keresik a kibontakozás útját és a közgazdasági élet régi lendülete visszaállításának lehetőségeit. Nemzetgazdászok, szakemberek, gazdasági életünk márkás egyéniségei és hivatott irányítói végigvizsgálják a segítés minden módszerét és ha tervezeteik egyes részletkérdésekben eltérőek is egymástól: a cél arra irányul, hogy az általános szempontok érvényesítésével Ma- gyország gazdasági ereje érvényi ülni tudjon. A közvélemény az elmúlt napokban páratlanul élénk érdeklődéssel fogadta a segítésnek a nemzet igénybevételével való megszervezését és az akció látható jelei már eddig is számos olyan biztató ígéretről tanúskodnak, hogy joggal lehet számítani a nemzeti megmozdulás értékes eredményeire. A saját erőnkből való segítés nagyhorderejű ügyéről intéztünk kérdést Becsey Antal törvényhatósági tanácstaghoz, gazdasági életünk e kimagasló szakértőjéhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A szűkébb értelemben vett lokális várospolitikai problémákon túl, ma minden érdeklődést lefoglal magának a gazdasági kérdések tömege és a krizis megoldásának problémája. Nemcsak a fővárosnak, hanem az országnak a sorsa fordul meg azon, hogy a legközelebb! napokban hogyan tudjuk a magunk erőit a veszedelemmel szembcjsze^ezm éls az ellenállást nVegpzérvez'm. És ha van valami, ami nyugtalanító, csak az lehet, hogy e végzetesen nehéz időkben a főváros vezető tényezői és a tanács sehol sem találhatók, holott a fővárosnak, mint az ország vezető köziiletónek kellene a zászlót kibontani és példaadásnak erejével visszhangot kelteni. Mert közvéleményt kell csinálni, — amit eddig elmulasztottunk. Hozzá kell edződni ahhoz, hogy nem mindig csak a külföldi kölcsön morzsái azok a csodaszerek, amelyektől az ország talpraáll. Ennek a mezőgazdasági jellegű országnak, amelynek egyúttal nagy ipari kultúrája is van, olyan erőforrásai találhatók, amelyeket kellően felismerve, szükségszerü- leg meg kell szervezni. — Az adott esetben miről van szó? Nem kutatom, hogy miféle elkerülhető, vagy elkerülhetetlen körülmények idézték fel a válságot, ami a gazdasági élet vérkeringését máról-holnapra megbénította. Súlyos operációknál a nagy vérveszteség ellen le szokták kötni az ütőereket, de csak rövid időre, mert a szervezet különben belepusztul. Felelős oldalról is úgy állították be a kérdést, hogy minden azon múlik, vájjon kapunk-e öthatmillió font kölcsönt, vagy sem. Eltekintve attól, hogy ez az összeg egymagában nem elégséges a talpra- álláshoz és csak átmeneti segítséget nyújt: fontos, hogy tömegpszichikai intézkedésekről gondoskodjunk, amelyek a pénzen kívül a felborult tömegbizalmat is fel tudják éleszteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy üemcsdk pénzkrizis, hanem bizalmi krizis is jelentkezett}, amely az egész gazdasági életen keresztülvonul és ezt csupán egyoldalú pénzügyi műveletekkel helyreállítani nem lehet. Bele kell.vHyúni a bizalmában megriasztott tömegbe ct scuját pénzünk és, belső erőink iráimti biz'ßhnat, mert enélkül nincs kiút. Nem eshetünk ismét abba a hibába, hogy pénzügyeinket szanáljuk a beteg tömegbizalom gyógyítása nélkül, amint ezt a hadikölcsönnél is tapasztalhattuk. Mindenesetre biztató, bogy a közélet területéről' oly értékes megmozdulások és megfontolásra méltó gondolatok imponáló száma jelentkezett, mert azok a társadalom rugalmas életképességéről tanúskodnak. — Arról van szó és ebben minden gazdasági tényező megegyezik: akár kapunk fontkölcsönt, akár nem; ettől függetlenül talpra kell állanunk és ennek egyedüli módja, ha belső gazdasági erőinket megszervezzük és a magunk erejét visszük bele a mi gazdasági viszonyaink gyógyításába. Nem ábránd és nem meseszövés, hogy össze lehet hozni két-háromszázanillió pengőt a nemzeti valudmédelmi alap céljaira. Csak az kell, hogy a legkisebbtől a legnagyob- big mindenki tisztában legyen, hogy egy pengő, vagy százezer pengő a rmgy nemzeti ügifnek, közg’ßz dass águnk és az ország tíalpráállítását Szolgáljál Ebbe a munkába össze kell fogni minden társadalmi, politikai és közgazdasági tényezőnek, mert ez nem politikum, hanem a nemzeti egység és összetartás kérdése. Én felhívom a sajtó erejét is, hogy a maga propagandaképességeivel segítsen a közvéleményt kialakítani. Buzdítson és számonkérjen: közölje\ apók névsobát, akik a nemzeti ügyi fizdlgálafgbd állottnak, de állítsa, pellengérre azokat, ajcik kibujpak a, némáét nwg‘spgítés\S)vek eszméje elől. Ha megfigyeljük az eddigi eredményeket, akkor felemelő érzéssel konstatálhatjuk, hogy e megmozdulásban máris vezető helyet foglal el Serédi Jusztinián, az ország hercegprímása és Esztérházy Móric gróf a mágnások részéről, nem is szólva azokról a magyar közélet és társadalom ismert, vagy kevésbé ismert tényezőiről, akik hazafias cselekedetektől vezéreltetve, máris kinyilvánították tettrekészségüket. Micsoda hatalmas önbizalomnak lehet forrása és micsoda tekintélyt szerez az orszácjntífr, hftt rövid rmpok aldlt a közvélemény még tudja teremtem azt a pénzügyi alaipot, amghjpt a fésbz- indulutú intrika a külföldök meghintett ott. — De van még egy megjegyeznivaló. Ha e nehéz időknek meglesz az az eredménye, amit e nemzeti megmozdulás jelent: akkor bármilyen súlyos és gondterhes is volt ez az elmúlt idő, per saldo nagy és jelentős eredményt hozott az ország jövője szempontjából, azt a tudatot, hogy a magunk erejét lekicsinyelni nem lehet, csak szükségesek a hozzávaló pszichikai és gazdasági faktorok, amelyek ezt az erőt megszervezik. Régóta hirdetem, hogy az erős szervezés és a külföldi kölcsönök utáni ábrándok mellőzése: az út, amely részünkre nemcsak járható, de .amely az eladósodás és a törlesztés helyett a tőkegyűjtésnek és a belső erő tartalékolásának problémáját fogja megoldani. — A kormány legújabb devizakorlátozó rendeleté és egyben pengőkiviteli tilalma mindenesetre okos és helyes: intézkedés. Hibája azonban, hogy az utóbbi erő-*
