Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-05 / 31. szám
Huszadik évfolyam 3t. szám Budapest, Í93Í augusztus 5. Előfizetési ár: Megjelenik minden szerdán Egész évre ...............24 pengő Fé lévre......................12 pengő Fe lelős szerkesztő: Főmunkatársi DACSÓ EMIL * PAYR HUGÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Egyes szám ára: 50 fillér Telefonszám : Aut. 137—15. Kétéves terv a pénzügyi egyensúly tökéletes rendbeltozására Borvendég alpolgármester kijelenti, hogy két év múlva Budapest a kontinens legkonszolidáltabb városa lesz — A költségvetésben csak az eminens érdekeket szolgáló tételek szerepelhetnek A főváros oem veszi igénybe a 20 milliós fíiggőkölcsönt Racionalizálás Nagy válságok megoldásánál is mértéktartónak kell lenni. Ha az ember meredek hegyoldalon akar lesietni, ne vegyen túlságosan nagy svungot, mert orra bukik és összetöri magát. Vagy ahogy Weherle pénzügyminiszter mondta más vonatkozásban, de ide is illően: a válság megoldásánál minden tulhajtás olyan, mintha a súlyos beteg öngyilkos lesz, mert fél a haláltól. Ezért mondjuk mi újra, amit már sokszor mondtunk, hogy az üzemek ellen indított irtóháborúval is csínján kell bánni. Az üzemek ellen viselt keresztesháborúban ma már nemcsak az érdekeltek és az elvi meggyőződés alapján állók vesznek részt, de az már valósággal divattá vált, mint a háborúban az önkéntes ápolás. A legszelídebb emberek, akiknek az üzemi kérdéshez semmi közük, akiknek az egészről fogalmuk sincs, valósággal vérszomjasak lettek és az éberantali radikális megoldás ma a legnépszerűbb. Ebből a népszerűségből azonban mi nem kérünk, mert a hangzatos argumentumok mögött meghúzódó rövidlátást nem tesszük magunkévá. Veszedelmes gondolat ugyanis az, hogy: üzem, tehát meg kell ölni! Ez a gondolat azonos a halál- félelemben elkövetett öngyilkossággal. Igenis, ki kell pusztítani a magasabb hivpÉást be nem töltő, közéiéfetyjt nlem] szolgáló üzemeket. De vannak olyan üzemek is, — ha kis kottériák szeretnék is konkurrenciájukat megölni, — amelyek a polgárság százezreinek érdekeit védik, amelyek közérdekűek és amelyek ezreknek adnak kenyeret. Ezeknek az üzemeknek élniök kell. Csak egyetlen példát mondunk: számos vidéki város most állít fel hatósági mészárszéket és hatósági péküzemet, mert csak így tud védekezni a nehéz időkben mindenkor jelentkező árdrágítók ellen. Hívei vágyunk ellenben' aivn'ak, hogy minden állami és városi üzemet újra a somzómérce alá kell állítani és ha életrevalónak ítéltetett, akkor is racionali- zálni kell. Ott vannak például a legaktuálisabb üzemek, a közélelmezési üzemek. Idönkint, mint például éppen ma, igen nagy szükség van rájuk. De nem tudjuk megérteni, hogy miért'van szüksége ezeknek az üzemeknek, mindegyiknek elkülönített dirigáló apparátusra? Mindegyiknek külön igazgatója, — ha ugyan nem igazgatói, — irodai és ellenőrző személyzete, pénztára, irodai személyzete, bevásárló közegei, különálló irodai épületei és mi mindene van. Minek mindez külön a Ke- myé)rgyóvrnak és külön a Lóhúsüzlemnek, amikor mind a két üzem természetes, összefüggő tartozéka lehetne m ÉleImisz'ériizémnek. Az az óriási és ki- lehetpe az Élelmis'zerüzemnek. Az egyébként jogos és természetes üzemellenes hadjárat nihilistái például ma valószínűleg azt fogják követelni, hogy a kenyérgyárat sürgősen el kell törölni a föld színéről. A látszólagos igazság ezek mellett áll. mert a Községi Kenyérgyár a múlt napokban éppen olyan mértékben envdto a kenyérárakat, mint u pékek. Valóban, ha valaha, most kellett volna árszabályozó hivatását betölteni. Ebben az esetben azonban a Kenyérgyár nem mint eszköz bukott meg, hanem csak az bizonyosodott be, hogy szakavatott kézbe kell adni ezt a régen jól bevált instrumentumot, amely, mint a Községi Élelmiszerüzem szerves része, hamarosan nemcsak hivatását töltheti be, de népszerű is lehet. Nem vak irtóháborúra van tehát szükség, hanem bölcs racionalizálásra. Teljes nyíltsággal és az ügy érdeméhez mért komolysággal el kell ismerni, hogy a nehéz gazdasági viszonyok a székesfőváros háztartását sem hcig\yták érintetlenül. A költségvetésben előirányzott jövedelmek, különösen a közszolgáltatások nem folynak be olyan mértékben, mint ahogy azt várni lehetett és talán ez az egyetlen oka annak, hogy a főváros nagykiterjedésü adminisztrációja is a legszigorúbb takarékoskodással és a kiadások leggondosabb mérlegelésével akarja biztosítani a pénzügyi egyensúlyt. Az év első hónapjaiban még a rendes méretekben futottak össze a jövedelmek, újabban azonban a bevételek nem állanak arányban a mutatkozó kiadásokkal, ami ha nem is okoz zavarokat és nehézségeket: utmutatáfii ad a jövő évi gazdálkodóé kereteinek megállapításához. Ennek az a lényege, hogy a bevételi oldalon az előirányzatot a reális gazdasági viszonyoknak megfelelően fogják kialakítani, a kiadási tételek közé pedig' kizárólag csak azokat a szükségleteket sorozzák be, amelyeknek végrehajtásához a szükségen fede:zet[ feltétlenül) réndeltíezésre áll. A főváros pénzügyi viszonyairól, a jövő terveiről és a költségvetési egyensúly biztonságáról folytattunk nagyérdekességű beszélgetést Borvendég Ferenc alpolgármesterrel, aki nyiltan és komolyan tárta fel a helyzetet azzal a tendenciával, hogy a főváros pénzügyi nyugalmának megóvására csak egyetlen mód kínálkozik: rt körültekintő gazdálkodás és a megfontolt pénzügyi vezetés. Borvendég Ferenc alpolgármester a következőket mondotta a Fővárosi. Hírlap munkatársának : — A húszmillió pengős átmeneti kölcsönt, amelynek felvételére a közgyűlés megadta a felhatalmazást, minden valószínűség szerint egyálta- lábg'n nem fogjuk igényben enni. A közgyűlési felhatalmazást csak óvatosságból szereztük meg, ami azt jelenti, hogy élni vele nem okvetlenül szükséges. Meg tudjuk találni a módját annak, hogy a városi adminisztráció a folyó kiadásokra szánt kölcsön nélkül is zavartalanul továbbműködjék. Magától értetődik, ennek a módja csak az lehet, hogy bizonyos, nem okvetlen szükséges beruházásokat elhalásztunk arm az időre, amikor a vá\rös, pénzügyei ezeknek a) végrehajtását lehetővé teszik. — Az összes ügyosztályok vezetőivel és La- motfie pénzügyi tanácsnok úr közbenjöttével alaposan átvizsgáltam a jövő évi költségvetési tervezeteket és ennek során rigorózusan tanulmányoztam minden tételt. A költségvetési tervezetben szereplő tételek közül csak azokat hagytam jóvá, amelyek egyenesen és kimondottan a főváros eminens érdekeit szolgálják. Figyelembe vettem a takarékossági szempontokat és ennek betartására kérlelhetetlenül fogok vigyázni. Tekintettel kellett lennem arra, hogy a székesfőváros közönségének áldozatkészségét a túlzásig ne fokozzuk. Ennek megfelelően csak a legszükségesebb mértékre korlátoztuk a beruházásokat is, nehog3r ebben a vonatkozásban az óvatosság hiánya nyilvánuljon meg. A megbeszélések során olyan pénzügyi keretet állapítottunk meg, amely Budapest financiáit két év alatt a legtökéletesebben rendbehozza. Nem szabad figyelmenkívül hagyni, hogy Budapestnek végeredményben nagy vágyónál van és csak a likviditáism kell különös gondot fordítanunk. Ezt a jövő évi és a következő évi költségvetésben oly mértékben tudjuk majd megvalósítani, hogy az 1933. évben Budapest már a kontinens legirigyeltebb és legkonszolidáltabb városai közé fog tartozni. Természetes, hogy la költségvetés keretein változtatóéi, nem sz'ab’ad, legfeljebb a szükséges és költ- ségvetésileg jóváhagyott beruházások sorrendjén lehet majd változtatni. Semmiképpen sem történhetik azonban ez a megállapított pénzügyi keretnek a megbolygatásával. Ha ezeket a szempontokat radikálisan és minden befolyástól mentesen végrehajtjuk, akkor Budapest háztartása kölcsön igénybevét die nélkül'\ is telj esem és tökéletesen rendbejön. — A fent elmondottakból természetesen nem következik az, hogy a beruházások terén passzív álláspontra fogunk helyezkedni. A közmunkákat és a szükséges beruházásokat lefolytatjuk és ennek a programját máris elkészítettük. Mindehhez még hozzá kívánom fűzni a következőket: á takárékossági programunkat> lefolytatjuk, létszámiredukció és a legáliskm' szerzett jogok megcsorbítása nélkül. Ebben a tekintetben teljesen megnyugtathatom a székesfőváros összes alkalmazottjait. Borvendég alpolgármester nagyfontosságú nyilatkozata azt jelenti, hogy a főváros pénzügyeinek teljes rendbehozására kétévi olyan időtartam szükséges, amely alatt a költségvetés Stabilitása lesz a főszempont, minden fölösleges terv és program mellőzésével. Mindenesetre megnyugtató, hogy a főváros ez átmeneti idő alatt is gondoskodni kíván a gazdasági) ágazatok foghd- koztatásáról, annak a kilátásba helyezésével, hogy a két esztendő lejárta után ismék Sor kerül a grandiózus tervek, a fejlődéshez szükséges beruházások és alkotások végrehajtására. &
