Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-07-29 / 30. szám

30. szám Előfizetési ár: Egész évre ...............24 pengő Fé lévre ......................12 pengő Eg yes szám ár a: 50 fillér Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL Fömunkatára x * PAYR HUGÓ Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. Áldozatkész kitartás A nagy veszedelmek között a kisebb vesze­delemmel megúszni a bajokat, ez is valami vi­gasztalás lehet számunkra és meg lehetünk elé­gedve, ha a világ szörnyű megrázkódtatása ide­jén a mi számunkra a türelem, az önmegtartóz­tatás és a kitartás a szigorúan betartandó pa­rancs. Kitartás! Amíg mások, nagy nemzetek, az összeomlás szélén vergődnek, nekünk csak ki kell tartani a már megszokott és mindig méltányolt erényeink mellett. Egy kicsit ki kell tartani még a mozdulatlanság figyelmével és akkor jobb na­pok virradnak majd ránk. A sors, a történelem kegyetlen játékos keze bennünket is ugyanannak a lejtőnek a szélére állított, amelyről másokat csak akkor lehetett megállítani, amikor már a végzetes lendület lefelé sodorta őket. Mi meg- állottunk a lejtő szélén, mert gondos kezek ideje­korán gátakat állítottak elénk. Szerencsések va­gyunk a szerencsétlenségben, mert biztosak lehe­tünk, hogy azokra, akik ébren voltak a legkritiku­sabb pillanatban, bízvást bízhatjuk a sorsunkat. Nem kétséges azonban az sem, hogy a ma­gyar gazdasági élet talpraállása csak akkor kö- vetkezhetik be, ha az ország minden lakosának szívében az áldozatos nagy hazafiak lelkének fény­sugarai élnek. Az ország, az ország vezetői kitar­tanak, de tartson ki mindenki, ne éljen senki egyéni életet, hanem adja be derekát a kénysze­rűségeknek, az elkerülhetetlennek. Nem egy-két nap kellemes, vagy kellemetlen voltáról van ma szó, hanem arról, hogy lesz-e elviselhető öreg­ségünk, lesz-e gyermekeinknek jobb és jobb jöven­dője. Az igazi hazafi ma úgy gondolkozik, hogy inkább jöjjenek az új láldozatok és új lemondá­sok, de éljünk tovább, maradjunk meg az élő és alkotó nemzetek sorában. A nemzet páratlan bizalommal nagy felhatal­mazásokat ad annak a kormánynak, amely tíz esz­tendő óta levezette a posványos vizeket, gátakat épített a veszedelmek ellen, új alkotásokkal tett gazdaggá bennünket és Európa előtt tette is­mertté és megbecsültté a nevünket. Ezt a bizal­mat helyénvalónak tartjuk, a felhatalmazást pe­dig, amelyet a kormány kezébe kapott, olyannak tekintjük, mint az orvosnak adott reverzálist, amelynek alapján hozzáfoghat az operációhoz. És a nemzet azt szeretné, ha az operáción, amelynek el kell jönnie, minél előbb átesnénk. A fájó test-» részek kívánni szokták a kést, most a magyar gazdasági élet vágyódik az operáció után, hogy megfrissült testtel és lelkes akarattal álljon újra munkába. Hinni kell, mert biztos az operáló kés, a mű­tét sikerében. Hinni kell abban a bizalomban, amelyet évek során a külföldben felkeltettünk és amelynek most láthatjuk először hasznát. És hinni kell végre a magyar őserőben, amely bizto­san le fogja küzdeni most is a bajokat. Alig tor­nyosultak még a fejünk fölött a sötét felhők, máris tisztulni kezd a láthatár. A kibontakozás lehetőségei máris meg vannak adva és ha a kö­zeli napokban átgázolunk a veszedelmeken, kez­dődhetik újból az akadálytalan, nyugodt, békés munka és folytathatjuk — ha szerényebb keretek között is, — a megszokott életűinket. Addig is mindenkinek tudnia kell a ma nemzeti egyszeregyét, ez pedig az, hogy baj és veszedelem nincs és nem is lehet. A nemzetközi gazdasági élet nagy akadályai, viharai, gátlásai felborzolták egy kicsit a magyar gazdasági élet csendes és tiszta kis tavának a vízét is. Be sem az állam, sem a főváros, sem a nagy magánválla­A jövő évi költségvetés öívívállícása súlyos gondokat okoz a városházi ügyosztályok vezetőinek. Sipőcz Jenő polgármesternek a rendelete ötszázalékos redukciót ír elő, Scitovszky Béla belügyminiszter leirata pedig — amelyet a Fővárosi Hírlap annakidején elsőnek és részletesen ismer­tetett — a főváros költségvetési kereteinek fokozatos megszo­rítását rendelte el. A két rendelkezés ugyanazt a célt szol­gálja: a főváros kiadásainak apasztását és ezáltal a kö­zönség terheinek a csökkentését. Fölmerül azonban a kér­dés: lehet-e megnyugtató módon csökkenteni a kiadásokat ? Ezt a kérdést vetettük fel Kozma Jenő, az Egységes Köz­ségi Polgári Párt elnöke előtt. A főváros vezetőségének, amikor az új költségvetési tervezetet összeállítja, figye­lembe kell vennie a városházi kormányzópártok vezetőinek a véleményét és ebben a tekintetben Kozma Jenő fel­fogása döntő súllyal esik latba. Kozma Jenő dr. érdeklődésünkre a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: •—- Az új költségvetés összeállításával kapcsolato­san. mindenekelőtt általános érvényű kijelentést kell tennem: a legszigorúbb takarékossági szempontokat kell érvényesíteni az egész vonalon! Nemcsak a főváros nehéz pénzügyi viszonyai követelik meg, hanem még inkább az országos gazdasági szem­pontok, hogy szigorú rendszabályokhoz nyúljunk. A takarékosságot nemcsak városházi, hanem üzemi vonat­kozásban is értem és egyben nem habozom kijelenteni azt sem, hogy a főváros közönségéinek is áldozatot kell majd hoznia a főváros háztartási egyensúlyának bizto­sítása érdekében. A főváros költségvetésének egyen­súlyát biztosítani csak úgy lehet, ha a kiadásokat drákói szigorúsággal fogjuk lecsökkenteni. Mivel a kiadások nagyobbik része személyi természetű, radikális eredményt csak úgy lehet elérni, ha vállaljuk az ódiumot és végre hozzányúlunk ehez a kérdéshez is. Elsősorban és főként az üzemekre gondolok. Elvégre mégis csak tarthatatlan állapot az, hogy például egy üzemi irodavezető nagyobb lakbért kapjon, mint egy kúriai bíró. Sorra becsuknak a gyárak és még azok is, amelyeknek munkalehetőségeik vannak, redukálják az üzemet. Ne­künk fokozottabb elővigyázatosságot kell tanúsítanunk. Nem engedhetjük meg, hogy az üzemek háztartási mér­lege meginogjon. A főváros közönségének az érdeke elsősorban az, hogy erélyes kézzel rendet teremtsünk. — Ami a beruházási tervek megszorítását illeti, ebben a tekintetben az iparosságnak nincs oka aggo­dalomra. Beruházások ezután is lesznek, sőt vigyázni fogunk arra, bogy szűkös viszo­latok nem kerültek szembe leküzdhetetlen akadá­lyokkal. Mások rontották el a gyomrukat és mi sietve böjtöt parancsoltunk magunkra, hogy a fenyegető példa ragadós ne lehessen. Ennek a böjtnek a napjai sem tarthatnak azonban soká, mert akkor szüntetjük he az önkéntes koplalást, amikor jónak látjuk és amikor a veszedelmeket végleg és tökéletesen elhárítottuk. Addig azonban kitartás! nyaink között se maradjanak ki jövő évi költ­ségvetésünkből sem azok a beruházások és közmunkák, amelyeknek végrehajtására szükség van. Itt azonban arra kell törekednünk, hogy lehetőleg produktiv beruházásokat eszközöljünk, azoknál a szociális és tanügyi beruházásoknál pedig, amelyek anyagi előnyöket nem hoznak, azt fogjuk kö­vetelni, hogy egyszerűbb és olcsóbb kivitelezésre töreked­jenek a műszaki osztályok vezetői. Vége van már azoknak ct jó időknek, amikor a főváros mindig és mindenütt legdrágábban, a legfény­űzőbben épített. Vegyék végre tudomásul az illetékes tényezők, hogy harmadára csonkított ország szegény fővárosa vagyunk, amely luxus- építkezéseket nem engedhet meg magának. Meggyőződésem, hogy a beruházási terveket e szempon­tok figyelembevétele mellett le lehet egyszerűsíteni annyira, hogy mindenütt elérhetjük az előírt megtakarí­tási százalékot. — A mai viszonyok között — folytatta Kozma Jenő — nem halogathatjuk tovább az álláshalmozá­sok megszüntetését és a mammutfizetések letörését. A törvényhatósági tanács úgy határozott, hogy október 15-éig elhalasztja a végleges döntést és erre az átme­neti időre ideiglenes állapotot statuál. Nézetem szerint nem várhafamk oMóber 15-éig. Az illetékes ügyosztály­nak augusztus havában el kell készítenie a maga elő­terjesztését a végleges megoldásra vonatkozóan és a törvényhatósági tanácsnak már szeptember elején állást kell foglalnia a mammutfizeté­sek leépítése és az álláshalmozások meg­szüntetése ügyében. Az álláshalmozások kérdésében egyébként az az állás­pontom, hogy nemcsak az üzemek vezetőinél leélt meg­szüntetni ezt az állapotot, hanem mindenkinél, mindén vönatkozásba/n, minden térem és mindenütt egyformán. Ma nem élünk olyan időket, amikor bárkinek meg­engedhetnek, hogy közszolgálatban más elől megélhetési lehetőségeket elvonjon. Kozma Jenőnek ez a nyilatkozata valóságos program a költségvetés összeállítására, vonatkozóan". Kozma Jenő egyébként kijelentette még a Fővárosi Hírlap munkatársának, hogy a nyár folyamán a törvényhatósági tanács eló're- láthatóan nem tart több ülést, a nyári szünet azonban az idén nagyon rövid lesz, ameny- nyiben szeptember elején már ismét megindul a város- politikai élet. Kozma Jenő programot ad a fövő évi költségvetés összeállításáról, a inammuííize- lések és az álláshalmozások megszüntetéséről, továbbá a hasznothafió beruházások zavartalan folytatásáról Vezérelv: minden vonalon a legszi­gorúbb takarékosság végrehajtása

Next

/
Thumbnails
Contents