Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-15 / 28. szám
Budapest, 1931 július 16. a Külföldi biztosítók viasko- dása a magyar társaságokkal Hogyan dolgozik a Berlini Victoria, az Anker, a Janus és az Anglo— DanubianMagyarországon A magyar biztosító társaságoknak az elmúlt üzlet- évre kimutatott mérlegei szemléletesen bizonyítják, hogy ez intézeteknek olyan terhekkel kell megküzdeniük, melyek erőiket hovatovább felül fogják múlni. Ilyen körülmények között rendkívüli jelentőséggel bír, hogy a biztosítási szakma versenyviszonyai abszolút rendezettek legyenek s különösen, hogy egyes külföldi provmienciájú társaságok ne kerülhessenek fölénybe a magyar társaságokkal szemben. Nézzük meg közelebbről, hogy milyen konkurenciával kell megküzdeniük a magyar társaságoknak. Mint legtipikusabb példára, a Berlini Victoriára hivatkozunk, arra a Berlini Victoriára, melynek anyaintézete saját hazájában is a legnagyobb izgalmak középpontjában áll. Még senki sem felejtette el azt a nemzetközi botránnyá dagadt pert, melyet iaz összes német igazságszolgáltatási és gazdasági fórumokon a hires Michael-csoport vezetett az intézet ellen. A Michael-csoport ugyanis megszerezte a Victoria zu Berlin részvényeinek többségét, de az uralmon levő igazgatóság a gazdasági történetben példátlanul álló alapszabályrabulisztikával mindmáig vonakodik Michaelék majoritási jogait akceptálni. A legutóbbi időkben sem felejtett el hallatni magáról a Berlinvi Victoria a nyilvánosság előtt. Ez az intézet ugyanis, mely Németországnak talán legnagyobb ingatlan- spekulánsa és bankárja, nemrégiben mondott fel 1000 millió márka értékű ingatlankölcsönt és ezzel kevés hijján deroutálta az egész német ingatlanpiacot. A magyar expozitura sem marad az anyaintézet háta mögött. A Berlini Victoria budapesti fiókja, mint köztudomású, nem lépett be a magyar biztosítási egyezményekbe és így többek között az életbiztosítási egyezményhez sem csatlakozott. Ilyen körülmények között a Berlini Victoria szabadon űzheti — és űzi is — az élet- biztosítások kikapcsolásának azt a rendszerét, amelytől az egyezményes társaságokat az égyezményi szerződés súlya ponálék terhe mellett eltiltotta. Főleg az keltett nagy recenzust a magyar társaságok között, hogy a Berlini Victoria magas előlegek folyósításával magához édesgeti az egyezményes társaságok ú. n. „kikapcsoló“-ügynökeit és ezeknek segítségével valóságos offenzívat vezet az egyezményes társaságok üzletállománya ellen. A magyar társaságok persze nem gondolhatnak intézményes retorziókra, A biztosító intézetek most hozzák nyilvánosságra zárszámadásaikat, amelyekből egészen világosan tűnik ki, hogy a biztosítóknak egy nagyrésze mennyire felesleges. Ezek az intézetek a legnagyobb erőfeszítéseket kénytelenek tenni abban az irányban, hogy létüket biztosítsák. Csak természetes, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek a kárát a közönség látja, az a közönség, amelynek teherviselő képességét a biztosító intézeteknek fizetett díjak egyre inkább teszik próbára. Egyre sűrűbben hallatszanak panaszok arról, hogy az évek hosszú során át fizetett biztosítási díjak valamely kár bekövetkezése esetén majdnem illuzórikussá válnak, miután a létjogosultsággal nem birő biztosítók ilyen esetekben a legkülönfélébb kibúvókat keresik, csakhogy kitérhessenek a kár megtérítése elől. Ilyen körülmények között a biztosítók működését a sajtónak fokozottabb ellenőrzés alá kellene helyezni, mert igen nagy közérdek fűződik ahhoz, hogy a közönséget SZÉKELY ÉS TÁRSA MÉRNÖKÖK ELEKTROMOSVILÁGITÁSI I GÉPI KÉPVISELETEK ÉS ERŐÁTVITELI VÁLLALAT ÉS MŰSZAKI CIKKEK TELEFON : 296-60. I BUDAPEST, V., ÁRPÁD-U. 7. a Felügyelő Hatóság pedig szó nélkül tűri a Berlini Victoria féktelen versenyét, amelyet a valorizációs céladóval meg nem nyomorított német biztosítási tőke tesz lehetővé. * Nemkülönben igen sok izgalomra adott okot az a szokatlan konkurrencia, amelyet az osztrák kézben levő Janus és a vele szoros junktimban levő Anglo-Danu- bian Lloyd Biztosító fejt ki. Ez a két kooperáló idegen társaság, úgy látszik, azt tűzte ki céljául, hogy a magyar társaságokat minden hatósági objektumra kötött biztosításból kibuktassa. A magyar társaságok ugyanis nem ajánlhatnak olyan alacsony díjakat, amelyet a Janus és Anglo-Danubian jó néhány ponttal alá ne kínálnának. Az intézetek között már nem egyszer keltett izgalmat, sőt felháborodást az a különös díjpolitika, amely nemcsak az általános díjnívót rontja le, hanem valósággal megcsúfolja azokat a mathematikai törvényszerűségeket, melyeken az egész biztosítási üzlet felépül. * Hasonló hibában szenved a szintén osztrák eredetű Anker Biztosító Társaság is, amelynek díj rontó működését nem egyszer tették már éles kritika tárgyává biztosítási körökben. Az Anker Biztosítónak az a speciálitása, hogy olyan — különösen az életágazatban — biztosításokat vállal nagy előszeretettel, amelyeket a többi társaságok részint az üzlet magas kockázatára, részint a szerződő feleek meg- mzhatattamságára való tekintettel, visszautasítottak. Az üzletnek ez a hajszolása nemcsak az Ankernek árt, hanem ártalmára van g, biztosító összességének is, mert az ilyen aggályos biztosításokból származó perek veszélyes jogi precedenseket szülnek és rendkívül hátrányosan befolyásolják az egész biztosítási judikaturát. Egyébként az Anker a saját kárán tapasztalhatja, hogy mennyire káros ez az üzlet politika, mert a Magyarországon működő biztosító társaságok között egy sincs, amelynek annyi aktív és passzív pőre lenne, mint az Ankernek, amely volt vezérigazgatójával, Fejérváry Ervinnel is hosszú időn át pereskedett. E megjegyzéseket abban a reményben tettük meg, hogy a Felügyelő Hatóság, melynek nemcsak joga, de kötelessége is a magyar társaságok jóléte és — last, not least — a verseny tisztasága felett őrködni, nem fog késlekedni az ilyen jelenségeket elhárító rendszabályok megtételével. ilyen károk ne érjék. A háborúelőtti életbiztosítások teljes elértéktelenedésével a közönség széles rétegeit már éppen elég kár érte. Nem végzünk felesleges munkát tehát akkor, ha alapos seregszemlét kezdünk meg a biztosítók felett. Itt van mindjárt a Gazdák Biztosító Intézete, amelynek létjogosultsága talán a leginkább vitatható. Ez az intézmény mintegy 200.000 pengős állami szubvenciót élvez. Arról egészen felesleges bővebben beszélni, hogy mi szükség van egy biztosító intézet állami támogatására akkor, amikor amúgy is túlprodukció van a biztosítóintézetekben. A Gazdák Biztosító Intézete ezzel a tekintélyes állami szubvencióval is csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudja létezését biztosítani. Az adózók nehéz fillérei igazán más célt kell, hogy szolgáljanak, mint azt, hogy az állam olyan egészen felesleges és a köz számára semmi haszonnal nem járó intézményeket tartson el, mint amelyek közé a Gazdák Biztosító Intézete is bátran sorozható. Joggal követelheti tehát a közvélemény az állami szubvenció revízióját, * A Hermes Biztosító most nyilvánosságra hozott mérlegének adatai igen szomorú képet adnak az intézet helyzetéről. Ez az intézet ugyanis alig több mint 7000 pengős üzleti felesleget tudott a lefolyt évben elérni. Ez a sovány üzleti eredmény egészen természetes következménye annak a mélyreható eltolódásnak, amely az intézet gesztióljában beállott. A Hermes Biztosító gesztiója tudvalévőén a hitelbiztosításra volt alapítva, amely üzletágat a nagy kárarány következtében kénytelen volt úgyszólván teljesen beszüntetni. Enélkül pedig képtelen helyét megállni abban a nagy versenyben, amely a biztosítóintézetek között fennáll. * A Magyar-Hollandi Biztosító igen hangzatos cégszövege is csak arra alkalmas, hogy a közönséget tévedésbe ejtse az intézet jelentősége felől. Az intézet idei mérlegének adatait már legutolsó számunkban ismertettük. Sok jót ezek az adatok nem mondanak az intézetről. Minthogy a Magyar-Hollandi a normális biztosítási ágazatokból képtelen olyan üzletállományokat fölépíteni, amelyek prosperitását biztosítanák, az úgynevezett takarékbiztosítással kísérletezik, amely a takarékossági hajlam kielégítésének egyik legköltségesebb formája. Az intézet ügyesen megszerkesztett propagandairatokkal igyekszik a ködönség körében híveket szerezni ennek az új üzletágnak, amely propagandairatok természetesen elhallgatják azt, hogy ezek a takarékbiztosítások tulajdonképpen más célt nem szolgálnak, mint a közönség megkárosítását. Természetesen különösen a közönség tájékozatlan része erre csak későn jön rá. Az azonban, hogy erre ráeszmél, az nem vitás. Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen új biztosítási ágazattal fog a Magyar-Hollandi akkor kísérletezni? * Nyilvánvaló, hogy a biztosítók közötti szelekcióra elengedhetetlenül szükség van. Ennek a szelekciónak az elvégzésére azonban a közönség egymagában nem képes, mert mindig vannak és lesznek hiszékeny emberek, akik különféle jelszavaknak és ígéreteknek felülnek. Ezt a szelekciót elsősorban a vezető biztosító intézeteknek kell követelni. Az ő érdekük leginkább, hogy a közönség hite az egész biztosítási intézményben ne rendüljön meg. Márpedig kétségtelen, hogy igen nagy számban vannak azok a biztosító intézetek, amelyeknek működése a közönség körében ilyen hatást vált ki. A Nagybátony- Újla elkeseredett harca a téglakartel elnökségéért A téglakartel körüli személyi harcok már eddig is sokat foglalkoztatták a nyilvánosságot. A kartel elnöki tisztje, mióta Lukács József, a Dräsche volt vezérigazgatója lemondott állásáról, tudvalevőleg nincs betöltve. Lukács József utódjának a kérdését főleg azért nem sikerült megoldani, mert ezért a pozícióért a téglaipari vállalatok részéről a legerősebb vetélkedés folyik. A legnagyobb nehézségeket a Nagybátony-U jlaki, illetve ennek vezérigazgatója, Lantos Ernő támasztja, aki Magyarország aranykoszorús mestere Szlezák László harang- és ercöntöde, harangfelszerelés és haranglábgyár BUDAPEST, VI., Frangepán-utca 77. szám Telefon: Aut. 913-53 Bazilika részére készült 7945 kg új harang Az 1900. évi párizsi világkiállításon díszoklevéllel, 1921. és 1923. évi vasipari kiállításon aranyéremmel, az 1925. és 1926. évi kézműipari tárlaton kormánydíszoklevéllel, 1927. és 1928. évi budapesti, székesfehérvári, szentesi és szombathelyi kiállításokon nagy aranyéremmel kitüntetve. Számos egyházi clismerőlevél ! — Költségvetéssel díjmentesen szolgál! — Előnyös fizetési feltételek ! Szász Albert oki. mérnök építő és laipari vállalata Budapest, II., Tölgyfa-utca 14. Fatelep : (Depot) VI., Máglya-utca 76. Budapest—Dunapart teherpályaudvar Sziget vágány. Telelőn: A. 514-06 1" ——P—V^»C———— ——Szelekciót a biztosítók között! Seregszemle a Gazdák Biztosító Intézete, a Hermes Biztosító és a Magyar-Hollandi Biztosító felett
