Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-15 / 28. szám
Huszadik évfolyam Budapest, Í93Í július 15. 28. szám Előfizetési ár: Megjelenik minden szerdán Egész évre ...............24 pengő Fé lévre.......................12 pengő Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL Egyes szám ára: 50 fillér ♦ Főmunkatárs i PAYR HUGÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. A kánai menyegző Scitovszky belügyminiszter az 1931-ik éven túl nem engedélyezi többé a szállodák 200,000 pengős idegenforgalmi járulékát A főváros feliratban kéri a szálloda- adó változatlan meghagyását diadalmas étlapjának utánzását megkísérelni kétségkívül keresztényi kötelessége mindenkinek, aki a mai súlyos és áldatlan viszonyok között a közügyek élén áll és hivatása a kicsinyke kenyeret minél több részre elosztani, a kevéske étellel minél több éhes szájnak enni adni. Budapest polgármestere az új fővárosi törvény életbelépte óta ezen a téren is igen nagy hatalmat kapott a kezébe. A vállalatbaadások mikéntjét ma ezer és ezer szempár kiséri éber figyelemmel, a polgár-» mester tehát az elképzelhető legnagyobb nyilvánosság előtt tehet tanúságot objektivitásáról, igazságérzetéről, szociális érzékéről. Mindenki tisztában van azzal, hogy Sipőcz polgármester a legteljesebb mértékben a tökéletes igazság érvényesüléséért fog küzdeni; de előre is megmondhatjuk, nagyon nehéz csaták előtt áll. Ebben a pillanatban nem is protektorokra gondolunk, hanem csak a jogos érdekek súlyos és veszedelmes összeütközéseire, amelyek között annál nehezebb lesz igazságot tenni, minél jogosabbak az érdekek, amelyek szemben találkoznak egymással. De gondolunk még valamire: a régi rendszerre, amelynek csúf csökevényeit még Sipőcz Jenő puritánságával is nehéz kiirtani. Ezek a csökevények pedig, amelyek azonnal felborítják a kánai menyegző étrendjét: a hírhedt generálvállalkozók, a kiírthatatlanul szívós kontárok és a mindennél kártékonyabb dédelgetett vállalkozók. Ezek nem elégszenek meg azzal a porcióval, amelyet a kánai menyegző csodatevő kezével osztanak, ezek mindent maguknak követelnek és nem akarják engedni, hogy a kevésből inkább kell mindenkinek juttatni, mint a sokból. Voltak a városházán dédelgetett vállalkozók, akik állami dóan kaptak munkát és voltak, Ide mennyien voltak, akik akármit csináltak, nem tudtak annyira jutni, hogy egy kanálnyi vakolatot ragasszanak a főváros valamelyik épületére. Voltak aztán az úgynevezett generál-vállalkozók, akik éppúgy hajlandók voltak hidat építeni, mint koporsószöget szállítani. Építettek is mindent, szállítottak is mindent és mindenkit elütöttek mindentől. Nem is beszélünk a kontárokról, akik minden árért vállaltak bármit, csak éppen vagy hitvány anyaggal csapták be a fővárost, vagy ,elhibázott^ kalkulációjuk korrigálására, esetleg pótmunka címén, újabb és újabb összegeket kunyo- ráltak. A polgármester, úgy látszik, tisztán látja a helyzetet. Erre vall a közmunkák kiadási rendjének új szabályozása. A polgármester új rendel-» kezésének intenciói világosan állnak előttünk, világosak a célok, tiszták és jók a szándékok. Csak az a kérdés, hogy lehet majd a jószándékú rendeleteket végrehajtani, a hidrák fejét levágni? A polgármester meg akarja óvni a nagyvállalkozókat attól, hogy agyonzabálják magukat, részesíte\ni akarja a munkákban a kisipart, indexre akarja tenni a tisztességtelen vállalkozókat: egyszóval olyan becsületesek ezek a szándékok, hogy földi halandók között szinte végrehajt- hatatlanul angyaliaknak tűnnek föl. A polgár- mesternek azonban igaza van: itt másként nem lehet segíteni, csak a legkérlelhetetlenebb szigorúsággal és a még kérlelhetetlenebb becsületességgel. Évtizedek visszaéléseit kell most lehetetlenné tenni, — éppen a legjobb időben, amikor igazán csak a kánai menyegző csodája segíthet. A budapesti szállodások régóta követelik az idegen- forgalmi járulék eltörlését és arra hivatkoznak, hogy a mai viszonyok között képtelenek megfizetni azt a kétszázezer pengő évi átalányt, amelyet a fővárosi szállodák idegenforgalmi járulék címén a községi háztartásba befizetnek. A belügyminiszter és a pénzügyminiszter eddig évenként engedélyezték ennek az adónemnek a fenntartását, de legutóbb Scitovszky Béla belügyminiszter leiratban közölte a fővárossal, hogy az 1931. éven túl nem járul hozzá az idegenforgalmi járulék beszedéséhez. A jövő héten, július 23-án, lejár a Bor áros-téri lúd megépítésére kiírt pályázat beadásának a határideje. A pályázat eredménye iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg, éspedig nemcsak esztétikai szempontból, hanem azért is, hogy az építkezési munkálatok minél előbb megindulhassanak. A választási korteshadjáratban ellenzéki oldalról azt liíresztelték, hogy a Díina-hidak megépítése ismét eltolódik, éspedig azért, mert a pénzügyi problémák megoldása nem sikerült. Ezekre a felelőtlen korteseszközökre természetesen azóta örvendetesen rácáfolt a valóság, mert nyilvánosságra került, hogy a bankszindikátu9 útján az államnak, a nagy beruházási kölcsön terhére, sikerült öt-, esetleg hétmillió font előleget szerezni. Az állami pénzügyeknek ily kedvező fordulata kapcsán alkalmunk volt magával Búd János kereskedelmi miniszterrel beszélni, akit megkérdeztünk úgy a péfizügyi fedezetről, mint arról is, hogy a hídépítke'zés a gyakorlatban mikor kezdődik. Búd János kereskedelmi miniszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : —- A két dunai híd megépítéséről még az országgyűlés feloszlatása előtt törvényjavaslatot terjesztett be a kormány. E törvényes rendelkezések alapján már ki is írtuk a pályázatot a Bor- áros-téri híd megépítésére, a fővárossal pedig a pénzügyi megoldásra vonatkozóan végleges megállapodást létesítettünk. Nem kétséges tehát, hogy azok a hírek, amelyek szerint a kormány a hidak megépítésének időpontját bármilyen okból kitolta volna, egyszerűen alaptalanok. A szállodások — mint a Fővárosi Hírlap értesül — ígéretet tettek a belügyminisztériumban, hogy amennyiben az idegenforgalmi járulékot eltörlik, akkor a 200.000 pengőt saját maguk fogják idegenforgalmi propagandára fölhasználni. A főváros vezetősége felirattal fordult a belügyminiszterhez, akit arra kért, hogy tekintsen el álláspontjától és az év végén túl is engedélyezze az idegenforgalmi járulék fenntartását. A főváros hivatkozik arra, hogy ennek az összegnek a hiánya a főváros idegenforgalmi szervezetének érzékeny veszteséget okozna, mert a szállodák által fizótett átalány az adminisztráció költségeinek jelentős részét fedezi. Szó sem lehet arról, húgig a hidak megépítésének munkálatait későbbi időpontra halasszuk. Törvényes felhat almazásunk van a parlamenttől a hídépítkezési munkálatok megindítására, sőt ez a felhatalmazás kimondja, hogy a kormány akár hitelt is igénybe vehet erre a célra. — Egyelőre meg kell várni a pályázat eredményét. Mihelyt a pályázat sorsa eldől, azonnal meg lehet kezdeni az építést. Különálló probléma az óbudai híd megépítése. Ez a híd sokkal nagy óbb szabású leszT semhogy most elhamarkodottan dönteni lehetne a kivitelről. Az óbudai-híd részletes terveinek a kidolgozása hosszabb időt vesz igénybe, de azt máris elhatároztuk, hogy a versenytárgyalást legkésőbb szeptemberben az óbudai hídra is kiírjuk. Ismételten kijelenthetem tehát, hogy a kormánynak komoly elhatározása a két Duna-hídnak sürgős megépítése. Arra a kérdésre, hogy mennyi idő alatt épülhet meg ■a két híd Búd miniszter ezeket felelte: — Elgondolásom szerint a két híd négy év alatt épül meg. Mihelyt elkészülnek a részletes tervek, azonnal kiírhatjuk a vasmunkákád a pályázatot. A vasBúd János miniszter nyilatkozik a Duna~hidak építéséről Szó sem lehet az építkezés megkezdésének elhalasztásáról, — mondja a kereskedelmi miniszter — Mihelyt eldől a pályázat sorsa, azonnal meg« kezdődik az építkezés — Az óbudai híd építési munkáira legkésőbb szeptemberben kiírják a versenytárgyalást Francia kölcsönajánlaí a Duna-hldak megépítésére
