Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-06-03 / 22. szám
Huszadik évfolyam Budapest, Í93Í június 3. 22. szám Előfizetési ár: Egész évre ..............24 pengő Fé lévre ................. 12 pengő Fe lelős szerkesztő: Főmunkatárs: BACSÓ EMIL * PAYR HUGÓ Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Egyes szám ára: 50 fillér Telefonszám : Aut. 137—15. ovid lejáratú belföldi bank» kölcsönt ajánlanak a fővárosnak A kedvező tárgyalások befejezés előli állanak A tisztogatás szele már az, amely kezd végigvonulni a magyar közéleten) ég a tisztogatás szelének első komoly munkáját ott látjuk, amikor a városházán végre szigorúan — bár ideiglenesen — megállapították azokat a korlátokat, amelyek közé az üzemi maharadzsák sokszor (nem mindenhol) korlátlan ikereseit lehetőségeit meg kell szorítani. Előre is konstatáljuk, hogy a mammutfizetések leépítése terén tett első lépéseket is komoly kritikáival lehet illetni, hogy dmitt-amott bizony aggodalmak is merülhetnek fel, általában azonban vitathatatlan tény, hogy ebbe a darázsfészekbe végre v alakúra erélyesen bele kellett nyúlni. Nem szabad azonban megállani a maharadzsák detronizálásának a főváros üzemeinél, ahol — kereskedelmi vállalatokról lévén szó, — még leginkább érthető a rátermettségnek, a sokszor párját ritkító szaktudásnak, az üzletfejlesztés tudományának magasabb honorálása. Vannak máshol is álláshalmozások, érthetetlen, megmagyarázhatatlan, jogosulatlan mammut- fizetósek. Sőt nem szabad megállani a városházán és annak környékén sem, maga a kormány is a legkitűnőbb választási agitációt fejti ki, ha körülnéz azok körül, akik a maguk jogos kenyerén kívül a mások hasonlóan jogos falatját is megeszik. Ha Bethlen István a maga hősi küzdelmét, amelyet a világkrizis minden gyilkos fegyverével szemben vív, megtetézi ennek a nemes puritánsági hullámnak kifejlesztésével, akkor ritka fénnyel övezi újra történelmi nevét. Mert ennek az egész akciónak nem alulról, hanem felülről kell indulnia■ Ha ugyanis alulról indul, akkor az egész — a mi szerény nézetünk szerint •— bolsevista receptre készült önbíráskodás. Ezért nem értettünk egyet azokkal, akik önkényes listákat szerkesztettek Nem értettünk egyet azokkal, akik azt hitték, hogy csak egy kis hangoskodás kell és a hatalmas szénbánya elnöki székébe, a nyugalmazott miniszter stb. etb. helyébe szegény jé Éhes János bölcsészettan- hallgató fog beülni. Hiába, itt nem lehet megfogni a dolgot és — ismételjük —• ennek1 a purifikálási akciónak felülről kell elindulnia, aminthogy a városházám is Bipka Ferenc főpolgármester indította el. De a magyar közvélemény teljes hitének visszaállításához nemcsak az szükséges, hogy az állam és a főváros igyekezzék] a kereseti lehetőségek egyensúlyát helyreállítani. Itt arra van szükség, hogy az egész magyar társadalmi életben, a gazdasági világban helyreálljon az egyensúly és az egész régi összekuszáltság, a régi konjunkturás, forradalmas hepehupák, szeplők és anyajegyek eltűnjenek. De akkor nem lehetséges, hogy a magyar kultuszminiszter feláll jóm és kijelentse, hogy garmadával adják vissza neki a vidékre szóló kinevezéseket, mert a vidéki missziót ezek az urak és hölgyek szibériai száműzetésnek tekintik!. Ezek többé ne merjék azt mondani, hogy éheznek, de nem illik álláshalmozásról Ibeszélniök azoknak a történetesen ellenzéki politikusoknak sem, kik miniszteri vagy állam- titkári nyugdíjat húznak, képviselői fizetést vesznek fel, ügyvédi irodájuk van, sőt esetleg dúsjövedelmű lapot szerkesztenek és adnak ki. A fővárosi üzemek1 ügyében pedig most már'jó lesz megállítani a nagy-hengert, mert ha azt nem a kellő okossággal és mérséklettel kezelik, akkor nemcsak az üzemi maharadzsákat, hanem magukat az üzemeket, a főváros hatalmas vagyonát is palacsintává lapítják). Ha a purifikálás az üldözésbe téved, akkor nagystílű üzletemberek helyett egy szép napon szükagyú kis- ihivatalnokok ülnek majd az üzemvezetői székekben, maguk az üzemek pedig menthetetlenül elsorvadnak, s magukkal viszik a főváros vagyonának igen jelentős részét. A bölcs purifikálás azonban hatalmas sikerrel kecsegtet, rnetf ahol a nagyobb darab kenyérből csak egy morzsát is le lehet törni, ott néhány éhes szájjal rögtön kevesebb lesz. A főváros pénzügyi helyzetének változatlanul szilárd alakulása teszi lehetővé azoknak a beruházásoknak a végrehajtását, amelyekre a különböző üzemeknek sürgős szükségük van. A (múlt esztendőben felvett fiiggő- fkölesön (fedezetet adott az Elektromosmüvek és a Víz- müvek rekonstrukciós munkálatainak elvégzéséhez, mindez azonban nem elégséges és további fejlesztésre kell felkészülni. Az Elektromosműveik a kelenföldi telep bővítése céljából kénytelen volt legutóbb 17 millió pengő értékű áruhitelt igénybe venni, amelynek törlesztését saját költségvetése keretében fogja évről-évre biztosítani, a Vízművek azonban a függőkölesön tételeire van utalva, amelynek összege ennek az évnek a közepén kimerül. A helyzet úgy alakul tehát, hogy az üzemek további fejlesztése ismét újabb pénzt követel és a főváros nines abban a helyzetben, hogy a maga folyó bevételeiből milliókat juttasson a nagy közüzemeknek. A Gázgyárinak is számos nagyfontosságú újítást kell végrehajtani, amelyek között szerepel a csőhálózati jéfmtSkemy készének kicserélése és a benzolgyár fálálMása, amelyek mind olyan követelmények, hogy rajtuk keresztül számítani lehet egyrészt a racionálisabb termelésre, másrészt pedig a bevételek emelkedésére. A közüzemek vezetői az elmúlt napokban nagyfontosságú megbeszélést tartottak Borvendég Ferenc alpolgármesternél és felsorakoztatták mindazokat a szükségleteket, ameták a főváros zárószámadását, ahol az összes szonokok nagy részletességgel mutattak rá a fővárosi gazdálkodás legégetőbb pontjára, a kórházi ápolási díjak miatt mutatkozó súlyos hiányokra. Harrer Ferenc a kórházi probléma radikális megoldását sürgette és hangoztatta, hogy ebben a vonatkozásban most már elhatározó lépéseknek kell történni. Az ellenzéki szónokok egymásután csatlakoztak Harrer fejtegetéseihez és hangoztatták, hogy a főváros jogait minden vonatkozásban érvényesítsék. Buday Dezső azt a gondolatot vetette fel, hogy az ápolási díjak megállapítása az állam hozzájárulásával évenként történjék, oly módon, hogy az mindenben fedezze a tényleges kiadásokat. Wolff Károly lehetetlenségnek minősített minden közegészségügyi alkotást. mindaddig, míg az ápolási díjak ügyét véglegesen nem ■rendezik és1 amíg a főváros képtelen a jogos ápolási díjakhoz hozzájutná. Az általános hangulat tehát az, hogy ez a sok vonatkozásban országos feladatot jelentő gondoskodás nehezíti meg a pénzügyi gazdálkodás nyugodt irányítását. A minden oldalról egyöntetűen hangoztatott kívánságok valószinűleg most már előbbre viszik az állam és a főváros 'között közel egy évtized óta húzódó ügy lyeket továbbra elodázni nem lehet. Rigorózus megállapítással vették sorra a szükségleteket és megállapították azt az összeget is, amelyekből a további beruházások fedezhetők lennének. A főváros újabb kölcsön felvételére természetesen nem gondol és eredetileg is az volt a szándéka, hogy a még hátralévő beruházásokra csak akkor tér át, ha az államkölcsön lebonyolítása után a főváros is megkezdheti a maga tájékozódó tárgyalásait a külföldi tőkecsoportoknál. Arról sem volt szó, hogy belföldi kölcsön utján fedezzék a pénzszükségletet, bár ennek a lehetősége a belföldi pénzpiac szinte a túlzásig óvatos gesztiója dacára is változatlanul fennáll, mert a magyar tőkecsoportok mindenkor szívesen állnak rendelkezésére a székesfővárosnak. Ugylátszik, hogy valamilyen formában híre ment az üzemek tőlceszülcséc/letének és ez érdekes lépésre késztette a budapesti nagy bankokat. A Fővárosi Hírlap-mik megbízható forrásból szerzett értesülése szerint Madarassy-Beek Marcel, Ullmann György, Fleissig Sándor, Erney Károly és Reményi- Schneller Lajos, a Leszámítolóbank, a Hitelbank, az Angol-Magyar Bank, a Pesti Hazai Takarékpénztár és a Községi Takarékpénztár képviseletében ajánlatot tettek a főváros pénzügyi vezetőségének átmeneti kölcsön nyújtására, meglepően kedvező feltételekkel. A tárgyalások még folyamatban vannak és az előjelek szerint néhány napon belül likvidálják a megy egyezést, amelyet a törvényhatósági tanács útján a közgyűlés elé terjesztenek. likvidálását, mert a főváros vezetői a kincstár részéről folyósított 300 ezer pengős havonkinti törlesztésekkel nem látják eiintézettnek a kórházi probléma ügyét. Értesülésünk szerint a közeli napokban pártközi konferencia is foglalkozik az ápolási díjak ügyével, amelyen nagy érdekességű javaslatok kerülnek letárgya- lásra. Megbízható helyről kapott információink szerint a főváros olyan természetű ajánlatot tesz az államnak, hogy hajlandó az eddigi vitás állapotot lezártnak tekinteni és igényeit mérsékelni abban az esetben, ba az állam is a méltányosság és jogosság álláspontját foglalja el. A főváros azt fogja kérni a kormánytól, hogy a Budapestről évenkint befolyó betegápolási pótadó 11 millió pengős összegét teljes egészében hagyják meg a fővárosnak, amely esetben a fővárosi közkórházak hajlandók nemcsak az összes jelentkező betegek ápolását vállalni, hanem új kórházak létesítésével és a férőhelyek szaporításával a közegészségügyet általánosságban magasabb nívóra emelni. A nagy érdekességű elhatározást periratban hozzák a kormány tudomására és ha ebben a vonatkozásban sikerül az állami szervek beleegyezését megnyerni: a kórházápolási probléma lekerült a legsúlyosabb városházi gondok fekete táblájáról. Évi ií millió országos betegápolási adó átengedését kéri a főváros az áttamtól Ha az állam ehhez hozzájárul: a főváros lezárja az összes vitás ügyeket, áj kórházakat épít és tökéletesíti az ápolást A törvényhatósági tanács legutóbbi ülésén tárgyal-
