Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-06 / 18. szám
Huszadik évfolyam Budapest, 1931 május 6. Í8. szám Előfizetési ár: Egész évre .............24 pengő Fé lévre *................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: DACSÓ EMIL PAYR HUGÓ Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. Két uj híd acélos pántja vonul át megint a Dunán, amely ezzel a két új híddal ismét gondosabb, jóságosabb gyámolítója lesz a városnak, amelyet évszázadok óta táplál emlőjén. Csodálatos, hogy két híd mit tud egy nagy város életén lendíteni. Amíg építeni fogjuk, látjuk napról-napra, hogy hány embernek ad kenyeret a Híd, amelyek közül az egyik Óbudánál, a másik a Boráros-térnél szeli majd át a Dunát. Öt-hat évig ezreket fog táplálni ez a két épülő híd, hogy ha majd felépülnek és jmegnyifrnak, az egész város életében varázslatos föllendülést hozzanak létre. Ma, amikor a két híd megépítéséig vonatkozólag níár megegyezett a kormány és a főváros, érdemes néhány szót beszélni a budapesti hidakról, amelyek mindegyike újabb és újabb vidékeket, területeket kapcsolt bele szervesen a főváros életébe. A híd olyan hétköznapi szükséglete a városi embernek, mint maga a gyalogjáró, valami, ami természetes, ami figyelemre sem méltó, ha — meg van- Budapest hidjai Budapest történetének mérföldkövei. És most kettő épül egyszerre: az ember szívének meg kell telni reményekkel, vissza kell nyernie már elvesztett hitét, mert látjuk, hogy mégis új életre kelünk megint. Az első mérföldkő a Lánchíd volt. Hatalmas politikai és gazdasági szimbólum, a legnagyobb magyar lelkének csodálatos termése. Csinálhattak volna törvényt a három vái’os egyesítéséről, ha Széchenyi meg nem építi a Lánchidat, Budapest igazában sohasem születik meg. Nem csoda, ha a nagy magyar földrajztudós, HunfaIvy János elragadtatásában felsóhajtott: „Meg nem fogható, micsoda hatalom bírta a széles Dunát átívelni, a nagy hegyet keresztülvájni; most már nem kell életünket kockáztatnunk, mikor a mérges Dunán átkelünk, s nem kell arcunk verejtékével a meredek hegyen fel és le másznunk...“ A Margit- híd, amely az 1870. X. t.-c. alapján épült 1872—76 között, a Lipótvárost szülte. „E 'munkálatok befejeztével, — írja a krónikás, — a főváros pesti része olyan nagyvárosi külsőt kapott, amilyenre az 1873. évi egyesítéskor gondolni sem lehetett.“ A Ferenc József-híd építésével (1894—96) és megnyitásával az addig Hamupipőke szerepet játszott Lágymányos indult gyors fejlődésnek és a híd építése révén jutott ahhoz az előnyhöz, hogy az új műegyetem ide került. Az Erzsébet-híd a Belvárost tette a friss világváros modern részévé és a Belváros csak az Erzsébet-híd révén tudta megtartani régi hegemóniáját a milliós felé lendülő nagyvárosban. „A híd révén -— olvassuk — a főváros legrégebben beépített területe olyan nagy átalakuláson ment keresztül, hogy a régi, kispolgári város csaknem teljesen eltűnt, s nagyvárosi külsőt kapott.“ Új területek kapcsolódnak tehát be a világváros testébe, új fejlődési lehetőségek nyílnak meg a két új híddal is, amelyek közüli a legnagyoiblh szépséghiba, hogy kissé talán lassan épülnek a költségeknek nehéz előteremthetése miatt. Öt-hat esztendő is nagy idő, bár nem szabad elfelejteni, hogy Széchényi nagy alkotása, a Lánchíd, egymagában tizenkét esztendeig’ épült. Igaz, hogy a mai rohanó idők nem hasonlíthatók össze a száz év előttiekkel, de így is óriási eredmény, hogy néhány év alatt negyvennégy millió pengő jut el az ipar és a munkásság kezéhez. Mert mi hiszünk benne és minden reményünk meg is van rá, hogy a Lánchíd építése után száz évvel mindent a magyar mérnökök, magyar iparosok és magyar munkások fognak elvégezni. A Lánchidat miég angol mintára, angol mérnökök építették, a munkások legnagyobbrészt angolok, trieszti és velencei olaszok voltak és a krónika mindössze csak annyit tud, hogy „a belföldi magyar, német és tót munkások is mind nagyobb ^ügyességre tettek szert“. Sajnos, a hídépítéshez szükséges nyersanyagok ma nagyréiszben nem állanak rendelkezésünkre, de a magyar ipar nagyszerű fejlődöttsége lehetővé teszi, hogy a nyersanyagból mindent idehaza formáljunk ki. A Lánchíd építésénél még harmincezer métermázdíi nyomó kovácsolt vasból készült függöb'úncot hoztak be Angliából, az óbudai és borárostéri hidak megépítésénél azonban a magyar élniukarásnak meg kell -mutatnia, hogy Trianon elvehette bányáinkat és erdőinket, de «I magyar mérnök tudását, a magyar ipar nagyszerű lendületét és a magyar munkás.- kezének ügyességét nem tudták tőlünk elrabolni. Nagyjelentőségű tehát mindenképpen a múlt hér. ama kivételes eseménye, hogy a magyar kormánynak és a magyar fővárosnak sikerült előteremtenie a két híd megépítéséhez szükséges pénzügyi fedezetet. De mi tulajdonképpen nem is egyedül és kizárólag ennek örülünk., hanem annak, hogy végre-valuhára hosszéi és tehetetlen tespedés után megmozdult az élet Budapest falaz között. Hiszünk benne, hogy mindez csak a kezdet kezdete, csak megindítója a gazdasági újjáéledésüké, amelynek éppen itt- az ideje, hogy hatalmas lendülettel kezdje meg a jövő megmunkálását. Ez a mi hitünk és ez a mi reményünk. És nem zavarja meg reménykedésünket az sem, hogy az első nagy lépéshez csúnya és méltatlan macskezenét szolgáltatott Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága. Azoknak az uraknak, akik a műit heti botrányt r.n- dezték, úgy látszik, nemcsak objektív ítéletük, de politikai ösztönök simps esőn, mert ha lett volna, nem csinálnak olyan bal-fogást, hogy pontosan abban az órában rendeznek botrányt, amikor végre az első nagy eredményt reménykedve és lelkesedve kellett volna üdvözölniük. Meg fogja látni Budapest közönsége is ezt, mert hiszen igen könnyen meg tudja különböztetni <_ z a polgárság, hogy melyik oldalon törik a. fejüket az alkotásokon és melyik oldalon kovácsolják a botrányok terveit. Kihelyezik a klinikákat a közkórházakból, mert a székesfővárosnak nincs rá fedezete A kormány költség-csökkent-*... miatt a budapesti- klinikákat erősen leépítették. A helyzet annyira rosszabbodott, hogy az orvosprofesszorok szerint az a veszély fenyeget, hogy fenntartási fedezet hiányában valószínűleg az összes klinikákat be fogják zárni. A klinikák költségvetését két év alatt SOO.ÖOO pengővel csökkentették és ezzel kapcsolatban a klinikákon több osztályt máris bezártak, a betegeket pedig csak csökkentett mértékben veszik fel. A kormány a kérdés rendezésére klinikai bizottságot akar kiküldeni, a súlyos helyzetet pedig azz-al magyarázza, hogy a főváros nem tesz eleget abbeli kötelezettségének, hogy a budapesti klinikák költségeinek egy részét magára vállalja. A kormány tehát- a fővárosra hárítja az ódiumot, mert szerinte elsősorban fővárosi közegészségügyi szempontról van szó. Ezzel szemben a főváros illetékes tényezői a következőket mondották a Fővárosi Eirlap-nak. — A főváros a kórházakban közel 7400 ágyat tart fenn, ami a jelenlegi helyzetben súlyos erőfeszítésébe kerül. A főváros a közegészségügy terén megteszi a maga kötelességét és őt semmiféle vád nem érheti. A kormánynak tudni kell, hogy a főváros mai helyzetében nem tudja költségvetésébe a közkórházakban elhelyezett klinikák fenntartására szolgáló tételt beállítani és éppen ezért minden felelősséget ebből az ügyből kifolyóan elhárít magától. A kormány annakidején megkereste a fővárost, hogy a közkórházakban klinikai osztályokat állítson fel. Ennek a város eleget is tett. A klinikák fenntartása azonban egyre nehezebb helyzet elé állította a fővárost és a klinikai osztályok fenntartása pénzügyi nehézségekbe ütközik. Éppen ezért a főváros felterjesztést intézett a kormányhoz és a közkórházakból a klinikák kihelyezését kérte. Ez a felterjesztés két hét óta a kultuszminisztériumban van, választ azonban még nem kaptunk. A klinikák költségvetési zavarai miatt tehát a fővárost semmiféle vád nem illetheti, annál is inkább, mert a klinikák további költségre léseibe ‘ {nem folyunk be. A fentiekből tehát kitűnik, hogy a főváros a közeljövőben beszünteti a közkórházakban működő klinikákat, amelyeknek kihelyezésére vonatkozólag már megtette a szükséges intézkedéseket. Ennélfogva a klinikák fenntartása kizárólag az állam feladata lesz. Elítéli a közgyűlési botrány- hajhászást a polgári ellenzék is Előte megszervezett lármás jeleretekhez nem hajlandók a rendkívüli közgyűlések összehívását támogatni Fülsiketítő lármában, állandó kiáltozások közepette zajlott le a főváros szerdai rendkívüli közgyűlése. A szélsőbaloldali ellenzék tüntetésre használta föl ,a. törvényhatósági bizottság parlamenjét és a napirendre kitűzött nagy- fontosságú ügyek tárgyalása mellékvágányra került. A törvénynek a rendkívüli közgyűlések összehívására lehetőséget nyújtó méltányos rendelkezéseit arra használták ki, hogy indokolatlan személyi támadásokat intézzenek és a gorombaságok pergőtüzében megbénult a komoly tárgyalás lehetősége. Úgy látszik, hogy bizonyos oldalon rendszeresíteni akarják a rendkívüli közgyűlések botrányba fullasztását, ami természetesen súlyos károkat okoz a főváros egyetemének, mert így meddőségre kárhoztatják ezt a legfőbb ellenőrzésre hivatott szervet. Várospolitikai körökben ilyen körülmények között súlyos aggodalommal tekintenek a törvényhatóság munkássága elé. Nemcsak a jobboldali pártok, hanem az ellenzéki polgári pártok is úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a közgyűlési zűrzavarok szándékos felidézése nem alkalmas az alkotómunka biztosítására. Az ellenzéki vezérek teljes jogossággal hangoztatják a kritika szükségességét, ez azonban nem terjedhet odáig, hogy gorombaságokat röpítsenek a városháza vezető személyiségei felé, mert ez az inparlamentáris tárgyalási modor megnehezíti az ügyek tisztázását és a tervek gyakorlati megvitatását. Alkalmunk volt beszélgetést folytatni a polgári ellenzék két irányító tényezőjével, akiknek egybehangzó véleménye a következőkben foglalható össze: — Az új fővárosi törvény a végrehajtó hatalmat és az ügyek intézésének jelentős részét a törvényhatósági tanácsra ruházta. Változatlanul fenntartjuk azt a (véleményünket, hogy a közgyűlés jelentőségének ilymódon bekövetkezett háttérbe szorítása ellenkezik a parlamentáris elvekkel, de ha már ez a helyzet bekövetkezett: a konzekvenciákat érvényesíteni kell és a munka lefolytatását érre a kisebb testületre kell koncentrálni. A tör-
