Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-29 / 17. szám
V Huszadik évfolyam Budapest, Í931 április 29. aMBsa— 17. szám Előfizetési ár: Egész évre .............24 pengő Fé lévre ...................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL Főmunkatárs: * PAYR HUGÓ Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. Mi történt Lillafüreden?-— ez a kérdés egyáltalában nem foglalkoztatta a komoly várospolitikai köröket, mert végre is a főpolgármester, a polgármester, a pártvezérek és az alpolgármesterek ott ülnek le a város javát szolgáló megbeszélések megejtésére, ahol éppen a helyet és az időt alkalmasnak tartják. A bulvár-sajtó azonban, amennyi helye még a gyilkosságok borzalmainak kolumnákon át való kiteregetése után jut, a lillafüredi megbeszélést per longum et latum tárgyalja, mint egy vidám randevút és éppen csak a frivol aláfestések hiányoznak, de a hang után könnyen elképzelhetők. Mielőtt a bulvár-sajtó remekműveit ismertetnek, röviden Ripka Ferenc főpolgármester szavaival mondjuk el, hogy mi is történt Lillafüreden? Lillafüreden, t— mondja a főpolgármester, — szóba kerültek fontos ■városi ügyek. Nem azért, hogy emberektől kenyeret vegyenek el, hanem, hogy miképpen lehetne a mai keresetképtelenségben segíteni a főváros lakosságán. Hogyan lehetne megfelelő munkaalkalmakat teremteni, hogyan kell a takarékosság érvényesítésével az igazgatás költségeit apasztani. Megvitatták az üzemi igazgatók fizetését és megállapították a fizetések megfelelő redukálását. A megokolatlanul fenntartott üzemek megszüntetéséről beszéltek és a rokonüzemek egyesítéséről', hogy ezáltal is meg lehessen takarítani a vezetés költségeit. Hát ezekről volt szó. Ezzel szemben a bulvár-sajtó a pletykák és a selejtes, alantas gondolkodásra valló inszinuációk egész tömegét hozza nyilvánosságra. Cezá- romániás gőggel mond ítéletet azokról, akik a főváros életérdekeiről tanácskoztak és úgy állítja be őket, mint akik hitvány kis érdekek szolgálatában nagyképű tanácskozásokra vonulnak vissza a Blikk-hegységbe és ott segédfogalmazók párt hűségének klasszifikálásával foglalkoztak. Mikor mindezt igy elintézte a szerkesztő úr, akkor megszólaltatja „az aktiv tanácsnokot“, aki keserű dühében, a szerkesztő úr szájaíze szerint, lesújtó kritikát mond a főpolgármseterről, a polgármesterről, Wolff .Károlyról, Kozma Jenőről és mindenkiről, akiről parancsolni méltóztatik. Eszünk ágában sem volna kifogásolni, ha a főváros tevékenységét, vagy a városháza semmittevését bármilyen formában és bármilyen hevesen és élesen kritizálnák. Itt azonban nem ez történt. Itt könnyű lelkiismerettel azt a látszatot keltették, hogy amikor a főváros vezető egyéniségei összeülnek, akkor nincs másról szó, csak arról, hogy a segédfogalmazói állásokon hogyan osztozzanak a többségi pártok és hogy a főváros vezetősége Lillafüredre vonul vissza rendszerek kigondolására, amely rendszerek csak azt a célt szolgálnák, hogy a főváros tisztviselői karát miképpen lehet politikai pártokba beterelni, bekényszeríteni. Aztán jött a nagyágyú: Sipőcz Jéonő polgár,mestert akarták kijátszani, mmt aki le a'Jcar mondani, mert „a Wolff—Kozma-diktatúra minden jogától megfosztotta“. És szenzációs föltálalásban. olvastuk, hogy a polgármester teljesen elkedvetlenedett, mert egyetlen kérdésben sem tudta érvényesíteni álláspontját. A polgármester azonban maga jelentette ki, — kár volt ugyan ezekre a selejtes pletykákra válaszolnia, — hogy eszeágában sincs lemondani. Ugyanakkor a jobboldali sajtó tudni véli, hogy „a polgármester netaláni elkedvetlenedésének egeszen más okai vannak“. Az igazság az, — olvassuk a jobboldali sajtóban, amely Sipőcz polgármester személyét mindig a legnagyobb tiszteletben tartotta, — hogy Sipőcz Jenő polgármestert igen nagy aggodalommal tölti el a főváros jövő pénzügyi helyzete. A baloldali pártok olyan bexruhá- z ásol era, olyan horribilis kiadásokra akarják rávenni a fővárost, amelyeknek teljesítése katasztrófát idézne elő | a főváros amúgy is szűkre szabott büdzséjében. Ezeket a követeléseket oly erőszakos módon hangoztatják, hogy Sipőcz polgármesterek igen nehéz a tetszetősformába burkolt követelésekre a kellő választ megadni. Amikor a főváros ilyen helyzetben van és amikor a polgármesternek — ugylátszik, — tényleg komoly aggodalmai vannak, szörnyű veszedelmes játék a tűzzel, ha a pletykák és gyanúsítások áradatát kell olvasnia annak a közönségnek, amely mai súlyos helyzetében •amúgy is hiszékeny és amelynek keserű gondolatai között bizonyára magától1 is bőven búrjánzanak az elkeseredés sötét virágai. Nem szeretünk odaállni testőröknek azok A tisztújítás befejezése és az adminisztráció átcsoportosítása után uj-ult erővel indul meg az előkészített tervek végrehajtása. A fővárosi nagy gépezet immár teljes üzemben van s az irányító munkát Sipőcz Jenő polgármester látja el, aki a maga kiszélesedett hatáskörében nagy energiával diktálja a tennivalók sorrendjét. Hétről-hétre újabb és újabb tervek kerülnek ki a polgármester dolgozóasztaláról, hogy előbbrevigyéki Budapest sorsát és megteremtsék a további fejlődés alapjait. Soha olyan forgalom nem volt a polgármesteri hivatalban, mint most, amikor az összes ügyek intézését a polgármester kezébe összpontosította a törvény. A főtisztviselők és referensek egymásután teszik jelentéseiket és a polgármester kora reggeltől késő délutánig tartja hivatalos óráit, hogy ezzel is mintegy példát mutasson a szigorított munkarend érvényesítéséről. Nagy elfoglaltsága mellett is módot nyújtott Sipőcz Jenő polgármester arra, hogy Budapest közönsége a Fővárosi Hírlap útján tájékozódást nyerjen az aktuális ügyek állásáról. Arra a kérdésre, hogy milyen irányelvek érvényesülnek az új költségvetésben, Sipőcz Jenő polgármester a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — Az új költségvetési előirányzat készítésére vonatkozólag rendeletet adtam ki, amelyben az ügyosztályok figyelmét felhívtam arra a körülményre, hegy a főváros bevételei csökkenő irányzatot követnek, ennélfogva a főváros kiadásainak újabb ötszázalékos csökkentése szükséges a költségvetés egyensúlyának fenntartásához. Ennélfogva felhívtam az ügyosztályokat, hogy minden kiadási tételt a leggondosabban vizsgáljanak meg abból a szempontból, hogy annak tényleg a fővárost kell-e terhelnie, továbbá, hogy egyes kiadási tételek szükségesek és csökkenthetők-e. Mindinkább nagyobb szerep jut a Községi Takarék- pénztárnak, amelynek elmúlt évi működése is a legmesszemenőbb megelégedést váltotta ki várospolitikai körökben: — A Községi Takarékpénztár legfontosabb feladata — mondotta a polgármester — a székesfőváros hitelműveleteiben való közreműködés. Már eddig is sikerült egyes esetekben a Községi Takarékpénztár közreműködésével kedvezőbb feltételeket elérni s ez a szerep a jövőben is erre az intézményre vár. mellé, akik amúgy is meg tudják védeni magukat. Sőt ellenkezően, éppen mi voltunk a múlt héten, akik igen kemény hangon bíráltuk az eseményeket, amelyek a városházán állandóan elmaradnak. Arra sem érezzük hivatottaknak magunkat, hogy fmegvéd j ük akár Kozma Jenőt, akár Wolff Károlyt a reklám ellen, amelyeket a bulvár-ujság nekik azáltal szerez, hogy megírják róluk, milyen teljhatalmú urak a városházán és hogy minden lélekzetvétel az ő akaratuktól függ. Fölháborítja azonban Budapest józanítéletű közvéleményét az, hogy a szenzációhajhászás éppen akkor gyújtogat a leghevesebben, amikor végre mégis cselekvésre készülnek és .akkor beszél könnyűvérű randevúkról, amikor végre- valahára elmélyedt tanácskozáson a jövőt kezdik előkészíteni. További fontos szerepe a Községi Takarékpénztárnak a főváros telekpolitikájába való bekapcsolódás s ezáltal a nagy városrendezési feladatok megoldásában való aktiv részvétel. Végül a nagyközönség szempontjából is fontos, hogy legyen egy olyan pénzintézet, amely a szó legszorosabb értelmében vett takarékpénztár, amely iparvállalatokban érdekeltséget nem vállal. Arra a kérdésre, hogy a harmadik alpolgármesteri állás betöltése mikorra várható és milyen ügykört szán neki a polgármester, a következő választ kaptuk: — A harmadik alpolgármesteri állás betöltése attól függ, hogy a közgyűlési határozat után a kormányhatóság jóváhagyása mikor érkezik meg. Remélem, hogy a választás még a nyári szünet előtt megejthető lesz. Az ügykörre vonatkozólag az a kérdés, hogy a közgyűlés annakidején ezt az állást jogi vagy pedig műszaki jellegűnek szervezi-e meg. A nyári közmunkák kiadásáról a polgármester a következő felvilágosítást adta: — A főváros illetékes hatóságai a költségvetésben fedezettel bíró közmunkákat folyamatosan adják ki abban a sorrendben, ahogy azoknak közigazgatási előkészítése megtörténik. Egyes közmunkákra természetesen az időjárási viszonyok is befolyással vannak és kétségtelen, hogy a nyári időszak több közmunkát tesz lehetővé, mint más évszakok. Erre való tekintettel, a közeljövőben több munkaalkalom várható. Kérdést intéztünk a polgármesterhez a szigorított munkarendről, a 8—2 órában megállapított hivatali órákról. — A hivatalos órák újbóli szabályozása, — hangzott a válasz — a városházán észrevehetőleg kedvező hatást gyakorol az ügyintézés gyorsasága szempontjából. A tisztviselői kar átérezve azokat a magasabb szempontokat, amelyek e rendeletem kiadásánál vezéreltek, elismerésreméltó pontossággal tartja be a hivatalos órákat és alkalmazkodik egyéb tekintetekben is a rendeletemben foglalt utasításokhoz. Sipőcz Jenő polgármester most a közmunkák kiadásának gyorsítását akarja keresztülvinni és ezért a legszigorúbb útasítást adta ki a vállalatba adások azonnali végrehajtására. Sipőcz Jenő polgármester a költségvetés csökkentéséről, a Községi Takarék« pénztár fontos szerepéről, a harmadak alpolgármesteri állás betöltéséről és a szigorított munkarendről
