Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-01 / 13-14. szám
Budapest, 1931 április X. 9 Közmunkák és takarékosság Irta: DORMER GYULA min. tan., az út- és csatornaépítési bizottság elnöke A székesfőváros közönségének igen széles rétegei türelmetlenül várják a közmunkák vállalafcbaadását, hiszo,n a magánépítési tevékenység mai lesorvadt helyzetében a nagy tömegek csak a közmunkáktól váihatják a kereseti lehetőségeket. De a közmunkákhoz fűződő ezeket a szép reményeket elhalványítják a fővárosi költségvetés megszűkített keretei, amelyek csak az elkerülhetetlenül szükséges kiadásokat és befektetéseket engedik meg. Hol találjuk meg hát azt a helyes középutat, amely a nagyközönség sürgető kívánságainak Scyllája és a költségvetés Charybdise között elvezet? Nem mondhatjuk, hogy minden beruházást ejtsünk el, hiszen ezt sem a szükségletek kényszerítő ereje, sem a munkaalkalmakat kívánó szociális helyzet nem engedik meg, de viszont a főváros pénztáraiban szűkösen csepegő bevételek tiltó parancsa a legnagyobb óvatosságot követelik a beruházások kivitelében. Akármerre tekintünk segítségért, csak egyetlenegy járható út kínálkozik s ez a beruházások, az alkotások mikéntjériek a lehetőség határáig való leegyszerűsítése, olosóbbátétele. Egy fillért sem szabad kiadni, ami nem jövedelmező, vagy nem elkerülhetetlenül szükséges! Ez az a jelszó, ami átsegítheti a fővárost ezeken a nehéz időkön! Nem a tespedés, nem a lemondás, nem a halálos semmittevés programját jelenti ez a jelszó. Alkotás nélkül nincs élet, de az alkotásoknak a takarékosság, jövedelmezőség jegyében kell megszületniük. Az indokolatlan kiadásoknak el kell tünniök s a legideálisabb célokra is a legreálisabb eszközökkel kell törekednünk. Egész objektumokat nem hagyhatunk ki a tervezetekből éa az előirányzatokból; hiszen annyi a kielégítésre váró szükséglet, annyi a pótolni való s oly sok munkáskéz várja a meginduló munkákat. De egészen bizonyos, hogy a különböző beszerzésekről — az építményeiknek majdnem mindegyikéből —■ le lehetne csípni valamit s e sok apró tételből álló megtakarítások számottevő összeget eredményezhetnek. ' "Ha betekintünk a létesítmények költségvetéseibe, alig találunk egyet is, amelyikből valami törölhető ne volna. Az egyikből talán csak ezer pengőt lehetne megtakarítani, a másikből talán mái1 tízezer pengő is megmaradhatna s ezekből az ezrek, és tízezerekből százezrek, talán milliók adódhatnak össze, amely összegeket újabb beruházásokra lehetne felhasználni. Az ötóvelőtti^ majdnem rendszerré vált liiteltúl- íépéseket egy ellentétes‘tünet, a túlköltségelés’ váltotta fel. Alig van-olyan tervezete a fővárosnak, amelynek előirányzatában a szükséges óvatossággal beállított költségeknél ne magasabb értékű tételek szerepelnének. Az első pillanatban ez a túlköltségelés nem is látszik veszélyesnek, mert hiszen -— úgy gondolná az ember — a munka vállalat beadásakor úgyis a reális árak alapuán számított költségeket fizetik ki. Azonban nem szabad elfelednünk, bogy a felhasználható hiteleket az előzetes költségek alapján állapítják meg s ezen hitelkeret és a vállalati költség közötti különbség csak ritka esetben marad meg mint megtakarítás a főváros pénztárában, a legtöbb esetben ezek az összegek felhasználódnak, ha nem is egészen felesleges célokra, de a legtöbbször olyan kiadásokra, amelyek nem. elkerülhetetlenül szükségesek. Már pedig mai viszonyaink között egy fillért' sem volna szabad kiadni az elkerülhetetlen szükségesség mértókén túl. Inkább maradjunk egy gondolattal a szükséROCK ISTVÁN és Első Bronní Gépgyár Rt. Gyártmányaink: Gőzturbinák, Gőzgépek, Diese motorok, Gőzkazánok, Láncrostélyok, Vándorrostélyok, Economiser, — Szeszgyári, cukorgyári, vágóhídi berendezések, Hütőházak, Téglagyári gépek, Bor- és olajsajtók, Hydraulikus prések <§> BARFORD & PERKINS-föle motoros utihengerek gyártása BUDAPEST,I-, BUDAFOKl-ÚT 70 TELEFON: LÁGYMÁNYOS 1—54 gesség mértékén innen, de ezt a tiltó vonalat soha, semmi körülmények között ne lépjük át. Egy-egy iskolát, vásártelepet, fürdőt, vagy más alkotást talán nem nélkülözhetünk, de abba az iskolába, vásártelepbe, vagy fürdőbe ne építsünk bele egy téglával se többet, mint ami feltétlenül kell. Tegyük félre a „Fenn az ernyő, nincsen ka&;< rendszerét s minden alkotásunk legyen puritánul egyszerű, nehéz életsorsunk hű tükre. Székesfővárosunk létesítményeit amúgy is bizonyos nagyzolás jellemzi. Ez az irányzat talán lehetett indokolt a régi világban, amikor az erőtől duzzadó fejlődés korszakát éltük, de ma, amikor fővárosunk is — a többi közülettel együtt — a megélhetés nehéz harcát küzdi, alkotásait is csak e nehéz küzdelmek egyszerűsége, szerénysége, takarékossága jellemezheti. A megó.hetes nehéz harcát vívó embernek szüksége van a mindennapi kenyérre, azt nem vonhatja meg magától, de a mindennapi kenyérből is le lehet törni egy- egy falatot s ezek a falatok újabb erőfeszítések forrásai lehetnek. A fővárosi közmunkák létesítésében is csak a szegény ember takarékosságát követhetjük. A filléreket kell félrerakni s e fillérekből új hasznos alkotásokat teremthetünk. Legyen ez a törekvés dogma a főváros gazdálkodásában s ha a küzdelmek kora lemúlt rólunk, ha a szebb jövő hajnala ismét derengeni kezd, akkor majd újra áldozhatunk a nagyotakarás oltárán. Szigorú rendelet készül a pesti utcák kőidusseregének eltávolítására Liber Endre alpolgármester válaszol a Pesti Kirakat indítványára Legutóbbi számunkban a Pesti Kirakat krónikása kifejezést adott annak az általános kívánságnak, hogy Budapest utcáiról távolítsák el a béna és tehetetlen koldusokat, akik iránt mindenki sajnálkozással és szánalommal viseltetik, — de nem az utcán, hanem a szegényházban van a helyük, ahol nemcsak teljes ellátásban, hanem orvosi ápolásban is részesíthetők. A koldusok másik kategóriája: a járkáló kéregető is elhelyezhető volna a járdáról, ha a főváros nyilvántartaná őket és koronkint kisebb összeget juttatna számukra, amelyből szerény megélhetésüket biztosítani lehetne. A cikk széles körökben keltett visszhangot és természetesen felkeltette Liber Endre alpolgármester figyelmét is, aki válaszképpen a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Olvastam a Fővárosi Hirktp-han felvetett gondolatot és gondoskodnánk is az elképzelés végrehajtásáról, — ha már előre nem tudnánk a várható teljes eredménytelenséget. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a koldusoknak a főváros utcáiról való eltávolítása alig biztat sikerrel. A háború alatt, amikor a koldusok száma különösen megnövekedett Budapesten, végigjártam a várost és igen sok utcai kolduséul beszéltem. Kihallgattam őket múltjukról, életviszonyaikból és hosszas rábeszélés után arra a hajlandóságra bírtam őket, hogy keressék fel a szegényházakat, ahol ellátást és hajlékot kapnak. Előzetesen természetesen megbeszéltem ezekkel az intézményekkel, hogy a jelentkező koldusokat huszonnégy óra alatt vegyék fel és gondoskodjanak ellátásukról. Mindegyik koldusnak átadtam a névjegyemet és meghagytam, hogy a különböző szegényházakban a jelentkezéskor azt mutassák fel. — Csodálatos eredménye lett ennek az akciónak. Múltak a napok, a hetek és a szegényházaktól nem kaptam jelentést a koldusok látogatásáról. Mindössze egyetlenegy koldus jelentkezett, akit fel is vettek, de 24 órával később már megszökött és ismét elfoglalta helyét a pesti utca aszfaltján. — Tudni kell, hogy a koldulás ma már egy jól megszervezett foglalkozási ág, amelynek űzői egykönnyen nem mondanak le arról a lehetőségről, amit az emberekben a szánalom idéz fel. Éppen olyan mesterség ez, mint akármilyen más, csak talán jövedelmezőbb foglalkozás, hiszen emlékezhetünk azokra a feltűnést keltő esetekre, amikor egy-egy öreg kolduának árván maradt szalmazsákjában komoly vagyonokat találták. A koldusokat az utcákról elriasztani, vagy eltávolítani egyelőre nem lehet, csak akkor, ha ebben a vonatkozásban egy teljesen, új rendszert, honosítunk meg, olyant, mint amilyen Egerben, Szolnokon, Kecskeméten, és még egynéhány vidéki városban van. A kisebb vidéki városokban olyan természetű rendelkezések vannak érvényben, hogy ,az utcai koldusoknak nem szabad kéregetni, a közönséget pedig figyel- meztették, hogy a koldusoknak me adakozzanak. Ezekben a városokban az összes koldusokat és a jómódú, adakozó szívű embereket hatóságilag nyilvántartják. A könyörületes emberek a jótékony célra szánt adományaikat hónaponként eljuttatják az illetékes helyre, ahol a koldusokat arányos mérlegelés szerint pénzadománnyal segítik. Ezt a kitünően bevált rendszert a milliós fővárosban nem lehet bevezetni, mert sok a .koldus, akik a .vidékről, is mind Budapestre özönlenek. .Megvalósíthatónak látszik az a terv, hogy a fővárost kisebb körzetekre osztjuk, ahol az ellenőrzést szigorúan végrehajtjuk és a vidéki városok példája szerint hatóságilag gyűjtjük össze a koldusok támogatására szánt összegeket. A mai körülmények között azonban ennek a keresztülvitele sem ígér könnyű megoldást. Havonként 2—3000 pengővel Budapest koldusait nem lehet kielégíteni, mert ez nem a pénzkérdésen múlik. Tudvalevő, hogy a kerületi elöljáróságok rögtöni segélyek és adományok címén évenként 680.000 pengőt osztanak szét a szűköl- ködők között. Ebből könnyen kihasítható volna a szóban- forgó 2—3000 pengő, de ezzel nem oldható meg a koldu- Uié problémája. Budapestnek ezt a szépséghibáját csak úgy lehet eltüntetni, ha a kérdés szabályozására az új rendelet elkészül. A koldusok mai szervezettsége még a rendőrséggel karöltve végrehajtandó eljárással szemben is megtalálja a számukra kívánatos védekező kibúvást és így nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy az egyébként tervezett rendelkezés a kívánatos eredményt meghozza. A jótékonykodás terén tapasztalt sok visszaélés egy nagyváros óriási területén lebonyolódó hatalmas forgalom közepette, egykönnyen nem szűnik meg. Magyarország aranykoszosűs mestere Szlezák László harang- és ércöntöde, harangfelszerelés és haranglábgyár BUDAPEST, VL, Frangepán-utca 77. szám Telefoni Ant. 913-53 Bazilika részére készült 7945 kg új harang Az 1900. évi párizsi viíágkiáilításon díszoklevéllel, 1921. és 1923. évi vasipari kiállításon aranyéremmel, az 1925. és 1926. évi kézműipari tárlaton kormánydíszoklevéllel, 1927. és 1928. évi budapesti, székesfehérvári, szentesi és szombathelyi kiállításokon nagy aranyéremmel kitüntetve. Számos egyházi elismerőlevél ! — Költségvetéssel díjmentesen szolgál! — Előnye s fizetési feltételek 1 } 3SmF53ffi£íp - ^EOCSK^StO.JOLGAR, PARI
