Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1931-03-11 / 10. szám

Huszadik évfolyam

Budapest, 1931 március 11

10. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR Alié:

Egész évre..................................24 pengő

Félévre

.......................................12 pengő

Ál

landóan :

Felelős szerkesztő DACSO EMIL Főmunkatárs PAY 11 HUGO

GAZDASÁGI ÉUTESÍTÖ

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZU UCCA IS. SZ. Telefon : Axit. 137—15 és 555—15 EGYES SZÁM ÁRA 50 FILLÉR

Termékeny gondolatokat.

bölcs előrelátást, sok lelkiismeretet kívánnak az uraknak, akik ma a főpolgármester hivatalos szobájában, holnap a pénzügyminisztériumban, holnapután megint máshol tanácskoznak és Budapest sorsát eldöntő nagy kérdéseiben hivatottak dönteni. Igen, ezek az ankétek hetei. A magyar közönség, de legelsősorban talán Budapest népe, valljuk be nyiltan és őszintén, torkig van az ankétekkel. Ha azt hallják, vagy azt olvassák ebben az országban és ebben a városban, hogy az ügyek leg’főbb intézői ankétre ültek össze, akkor keserű és gúnyos mosoly jelenik meg az ajkakon, aztán szomorúan legyintenek az emberek a kezükkel és mennek tovább — dolgozni. Idők során az a tapasztalat alakult ki ugyanis, hogy az ankétek valami éppen ellenkezői a munkának és az alkotó tevékenységnek. A magyar közönség szemében az ankét a tervek süllyesztője. Fölvetődnek egészséges és megvalósításra érdemes gondolatok, amelyek élnek és lelkesítenek egy darabig, azután kikerülnek a temetőbe éspedig rendszeresen az ankétek díszfurgónján.

Akármilyen keserű és gúnyos azonban a nagyközönség véleménye az ankétekről, most, ezekben a hetekben mégis meg kell állapítani, hogy szükség van rájuk. A különböző érdekeket össze kell hangolni, az ellentéteket kiküszöbölni, kívánságokat figyelembe venni, programot megállapítani, fedezetről gondoskodni akkor, amikor nagy terveket akarunk megvalósítani, szinte merő képtelenség ankét nélkül. A józan objektivitásnak ezen a szemüvegén akarjuk látni mi is azokat a tanácskozásokat és megbeszéléseket, amelyek szinte nap-nap után egymást követik. És éppen ez a vigasztaló és reménytkeltő az egészben, hogy

— úgylátszik — gyorsan, sűrű egymásutánban történnek ezek a tanácskozások, amelyeken — egyelőre még csak elméletben — hidakat építenek és házakat tataroznak.

Túl vagyunk a főpolgármester, a polgármester és az alpolgármesterek megválasztásán, a tizenötre szaporodó ügyosztályok mellett is ott vannak már az új bizottságok és rövidesen az új tanácsnoki kar is munkába állhat. Megkezdődhetik tehát a főváros munkája is, mert az, amit most az ankéteken tárgyalnak, inkább a főváros érdekében, mint a főváros iniciatí- vájából kiinduló alkotások. A polgármesteri program- beszédben kilencvenkétmilliós beruházásokról hallottunk, azt hisszük, semmi mentség nem lehet, hogy az új alkotások ügyét minél gyorsabban és minél eredményesebben letárgyalják. A főpolgármester szorgalmazására megindult tanácskozások, amelyek a hidak építését és a házak kötelező tatarozását készítik elő, példát adhatnak a városházának is az iramra, amely- lyel a mai nehéz időkben a legfontosabb kérdéseket el kell intézni.

És itt nem utolsósorban a kalendáriumra kell figyelmeztetni az urakat. Amikor a tél elé indultunk

— tessék csak gondosan visszaemlékezni — szorongó érzés és mélységes aggodalom élt mindenkinek a szívében. Nem szeretnénk, ha a tavasz első sugarai ezeket az érzéseket kiirtanák az intézőkörök szívéből. Nem szeretnénk, ha az illetékesek holnap, vagy holnapután hóvirággal, vagy ibolyával a gomblyukukban egyszerre boldogan és önérzetesen kezdenék szívni a tavaszi levegőt: mert íme, már túl vagyunk a dolgok nehezén, a tél, a világgazdasági válság szürnyűségei ellenére sem csinált nálunk komolyabb bajt. Rendben van, tessék megkönnyebbülő szívvel nézni a távozó tél után, de annál nagyobb akaraterővel kell rávetnünk magunkat a nagyon súlyos tavasz előkészítésére. A renyhe tél után munkás tavasznak kell következnie. Hogy pedig ez bekövetkezhessek, éjjelt nappallá téve szorgalommal kell készülődni. Az éhes gyomrot és a munkára kész kezeket nem lehet megnyugtatni azzal, hogy késik a tavasz,, mert polgármestereket és új tanácsnokokat választottunk. Tudatában kell lenni annak, hogy a munkanélküliség nincs megszűnőben, a kereskedelem és az ipar válsága talán minden eddiginél súlyosabb, Budapest egész gazdasági élete összeomlik, semmivé lesz, ha gyors és radikális segítség nem érkezik.

Programok, tervek bőségesen vannak, de ha nem lennének is, programok kitermelésében soha olyan

gazdag nem volt az élet, mint most. Egészen természetes ez, mert az élet nagy szükségességei, az óriási hiányok, a kényszer-munkátlanság mindig tömegével szokta termelni a megvalósítandó terveket. Mindent az államtól és mindent a fővárostól várni igazán nem volna méltó Budapest polgáraihoz. Állam és főváros nem is mindenható. Egyet azonban meg kell tenniök és ez az, hogy példát adjanak a polgárságnak, kedvet, lelkesedést vigyenek bele egy halálra fáradt társadalom valósággal kedélybeteg semmittevésébe. Nem olyan órákat élünk, amikor bárkinek szemrehányást lehetne tenni, de azt igenis, elmondhatjuk ezekben a ködös, havas márciusi hónapokban, amikor azonban a kalendárium már gyors ütemben száguld a tavaszi dátum felé, hogy elérkezett a nagy tettek és nagy példaadások ideje. Olyan nehéz időket élünk, hogy mindenkinek, aki közszereplésre vállalkozott, áldozatul kell dobni önmagát a köz érdekében. Olyan időket élünk, amelyeknek vezéreket és hősöket kell termelnie: a munka vezéreit és a munka hőseit. Nem hisszük, hogy lenne bárki is a közügyek mai intézői között, akik át ne lennének hatva ezektől a gondolatoktól. Ezért van, hogy bizalommal tekintünk minden zöldasztal felé, amelyet tanácskozó, vitázó és gondolkozó emberek ülnek körül. Lehetetlen, hogy a zöldasztalok fölött meg ne jelenjék a szenvedő Budapest mártír-arca, amely könyörög, sír, de egyben követel is. Siratja, ami veszendőbe ment, könyörög szenvedéseinek enyhítéséért és követeli, hogy azok, akiket sorsának intézésével megbízott, teremtsék meg a munka lehetőségét, a becsületes élet levegőjét.

Pénteken dönt a kijelölőválaszt- mány a tanácsnoki állásokról

Hz aipoigármesferváBasztás eredménye általános örömet keltett — Az egész vonalon a modern kos* szellemét kell érvényesíteni az ügyvitelben

A főváros pénteki közgyűlése megválasztotta az új alpolgármestereket: Liber Endre és Borvendég Ferenc személyében. Az új alpolgármesterek iránt a közgyűlés szélső jobboldalától a szélső baloldalig egyforma lelkesedés nyilvánult meg és így elmondható, hogy ilyen népszerűség és egyhangú bizalom már régen nem volt tapasztalható az ülésteremnek egy-egy választásnál mindig izgalmas légkörében. Az alpolgármesterválasztás eredményéről beszélgetést folytattunk

Kozma Jenő dr.

országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi polgári Párt elnökével, aid a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— Nem lehet meghatottság nélkül gondolni az eltávozott alpolgármesterekre: Buzáth Jánosra és Bérezel Jenőre, aláírnék lejárt a szolgálati idejük és így a jelölésnél nem jöhettek számításba.

Egyedül ez volt az ok, ami a mellőzésnél szerepet játszott, mert a kialakult felfogások szerint helyet kell csinálni az előmenetelre váró tisztviselőknek

és így a méltányos körülmények is ezt az állás- foglalást diktálták. Bármily értékes volt is BúzátJi és Bérezel munkássága: szolgálati idejük betelte után azzal az érzéssel hagyhatják itt több évtizedes buzgó munkásságuk színhelyét, hogy mindenki által elismert értékek és eredmények hirdetik szakértelmüket és szorgalmukat.

— Az alpolgáimesterválasztás eredményét azt hiszem a törvényhatósági közgyűlés minden tagja egyformán jónak és örvendetesnek tartja. Mindkét alpolgármester már előre kiérdemli azt a kitüntető bizalmat, amelyet számukra ez az egyhangú, választás jelentett. Az üzemek nagyfontosságú és elsőrendű szakértelmet igénylő irányítása továbbra is

Borvendég Ferenc alpolgármester

feladatkörébe tartozik, aki most kiszélesedett hatáskörrel dolgozhat azon, hogy az üzemek és a közigazgatás közötti harmonikus célkitűzések sikerre vezessenek. A mai súlyos viszonyok keretében élő társadalom minden gondját és fájdalmát senki sem ismeri jobban, mint

Liber Endre alpolgármester,

aki erős kézzel veszi kezébe a mindennapi élet problémáinak megoldását. Mindketten régi, kipróbált főtisztviselői a fővárosnak, akikre nagy feladat hárul. Az új törvény teljesen új helyzetet teremtett a főváros önkormányzatában és számukra elsőrendű hivatás, hogy

a modern szellem intencióit juttassák érvényre a városházi kormányzásban.-Az adminisztráció és az ügyvitel nem folytatódhat tovább a régi mederben: új levegőre, tervekre, gondolatokra és a valóraváltható elgondolások lendületes végrehajtására van szükség, hogy Budapest gyors léptekkel mehessen előre a fejlődés útján.

— A főváros működésre hivatott szervének megalakulása most már erőteljesebb tempóban következik. A pénteki közgyűlés megválasztotta a szakbizottságokat, amelyelmek nagy szerepük lesz az ügyek kezdeményezésénél. A törvényhatósági tanács csütörtöki rendes ülésén kerül sor a szakbizottsági elnökök

megválasztására, előreláthatólag a következő ösz- szeállításban:

I. (elnöki ügyosztály):

II. (középítkezés):

III. (magánépítkezés) :

IV. (közjog):

V. (közlekedés):

VI. (pénzügy):

VII. (közoktatás):

VIII. (közélelmezés):

IX. (szoóiálpolitiíca) :

X. (közegészség):

XI. (városgazdaság):

XII. (világítás):

Lázár Ferenc dr. Petrovácz Gyula Harrer Ferenc dr. Dési Géza dr. Kozma Jenő dr. Wolff Károly dr. Bódy Tivadar dr. Usetty Béla dr. Buday Dezső Csilléry András dr. Homonnay Tivadar Becsey Antal.

dr.

— Az újonnan alakított magasépítési, Jcöz- müvelödési, közgazdasági és ipari, valamint a kegyúri bizottságok elnöki állásainak betöltéséről e pillanatban még nincs döntés.

Elmondotta még Kozma Jenő, hogy a nagy érdeklődéssel és izgalommal várt tanácsnoki jelölések eszközlésére március 13-ára ülést hívott össze Ripka Ferenc főpolgármester. A kijelölőválasztmány döntése a méltányossági szempontokon kívül a pályázók személyi képességeit fogja elsősorban figyelembe venni.