Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-23 / 29. szám
rx <1 TizenUileneedilz évfolyam Ára 50 ffgBiér Budapest, 1930 július 23. 29. szám EBssíöTeRaisBOHiiEsesBsa'ijiQHisaniBs' gniuamaiiiaiiEDiiBOBiiDnii! ECÖF1ZETÉS1 ÁRÁLMC: Egész évre ..................................... . pengő Fé lévre ........................................12 pengő Állandóan: iHAZ-BASÁGl ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UUCA 18. SZ. Fostatakarékpénzt. csekkszámla 40.421 TELEFON : AUTOMATA 137—15 Rajzanak a tervek, csak éppen az nem akar sehogyan sem sikerülni, hogy a rajzó terveket — jó terveket, okos terveket — valahogy egy kaptárba gyűjtsük. Beszámolunk róla, hogy megint volt értekezlet, amely bölcs dolgokat tökéit el Budapest fürdőváros érdekében. De ez már megint csak részlet, már megint nem tudunk nagyot, egészet markolni. A legújabb értekezlet az úgynevezett „déli, budai fürdőkomplexum” problémáival foglalkozott. Szóval a Gellért-fürdővel, a Rudassal, a Hungária-vízzel stb. Szóval ezúttal nem volt szó a Margitszigetről, a Király-fürdőről, a Széchenyi-fürdőről, hanem csak azt határozták el, hogy a Gellért-fürdővel, a Rudas- fürdővel, valamint a Tabánig terjedő városrész rendezésével szoros összefüggésben tervpályázatot írnak ki, hogy végre ezt az egész környéket modern formában fürdőügyi szempontok szerint át lehessen építeni, át lehessen alakítani. Elismerj üli, hogy minderre szükség van és köszönjük, hogy minderről gondoskodni kezdenek. Mert szükség van ezeknek a területeknek a rendezésére, nem akarjuk ugyanis, hogy a külföldiek rendetleneknek, hányavetieknek nézzenek bennünket. De mindez még csak a külső rendez- kedés. Mindez nem fürdőváros. Mindez akkor is szükséges lenne, ha csak mi magunk akarnánk a Gellértbe, Rudasba járni, a Hungária-forrás vizét élvezni. Mindez nem az idegenforgalom, hanem a belső szépítés céljait szolgálja. pénzük, amivel Budapest fürdővárosnak reklámot tudnának csinálni. Mi azonban ettől nem ijedünk meg. Vájjon kellene-e pénz ahhoz, hogy ha valaki feltalálná a labdacsot, amelyből három szem meggyógyítaná a tuberkulózist1? Kellett-e pénz ahhoz, hogy az emberek az egész világon megtudták az inzulin győzelmét a cukorbaj felett? Sőt többet mondunk, kellett-e pénz, ujságreklám, uccai plakát a sas- halomi javasasszonynak, Wunderlichnének, hogy a betegek ezrei zarándokoljanak hozzá? Kimondjuk a súlyos szót, hogy Budapest fürdőváros megvalósításához tulaj doniképpen még csak pénz so kellene. A baj ott van, hogy nincs hitünk, nincs lelkesedésünk, nem vagyunk elkeseredetten és a vértanuságig magyarok és budapestik. Majd ha azok leszünk, akkor hónapok alatt észrevesz a világ bennünket. De addig belepusztulunk az elhagyatottsá- gunkba, a saját életuntságunkba, vagy miből .=.:aass&aaiEöiäfflsafl3ffißa»«äffi8B®©srasMaaaiä6«fflBS»a®is»Bßai0S!ia»auMiii«MBffl&2Bi8a»M«iaiqsiMiaiBBB«BiBBää» Kiírták a tervpályázatot Budapest— Fürdőváros megépítésére Egyelőre a <3ellértfürdő környékének rendezéséről és a Cabánig terjedő városkép átalakításáról van szó Értekezlet volt Ripka főpolgármesternél — Becsey Antal nyilatkozata De bocsánatot kérünk, mindez olyan Budapest fürdőváros megalapításával szemben, mintha a bazilika renoválása címén megkezdenék a torony-gombok aranyozását. Budapest fürdőváros Romolusai és Rémusai ebben a pillanatban még ott tartanak, hogy a farkas emlőjén táplálkoznak és ha majd megnőnek, megalapítják az Urbs-ot. Vájjon Pösty énnek, amelynek Becsey Antal adatai szerint tízezer állandó vendége van, szintén ilyen csendes, szomorkás tanácskozások vetették meg a világhírét. Fájdalom,, a cseh aratás már áll, mi még csak a magvetésnél tartunk. | Elegendő baj a mi számunkra az is, hogy ennyire el 1 vagyunk késve és ezeresztendős fürdőinkre csak most kezdünk gondolni, amikor az egész világ az idegen- forgalomból akar megélni és amikor széles e világon mindenki megtette a magáét. Kiépítettek mindent, megszépítettek mindent és a reklám ezer eszközeivel magukhoz csábítottak mindenkit. Mi pedig Hamupipőkék módjára itt állunk és „készülődünk” ahelyett, hogy a nemzet minden erejét megmozgatnánk és minden tehetségünket, pénzünket harcba vinnénk annak a küzdelemnek az érdekében, amelyet ma már csak magyaros hősiességgel lehet megnyerni. De lehet még egy remény, hogy a világjárók már mindent megnéztek, amikor majd egyszer mi is előállhatunk, tessék már egyszer hozzánk is eljönni és amikor a világ minden szépsége unott valami lesz már, akkor mi új szépségekkel, új érdekességekkel állhatunk elő. Bíz ez azonban csekély vígasztalás és magunk sem adunk rá sokat. Máshol kell a dolog végét megfogni. Nem szívessen tesszük, de vádat kell emelnünk a magyar tőke és a magyar tudomány ellen. A magyar tőke nem talál „fantáziát” Budapest fürdővárosban, mert ha találna, minden hajnalban négykor, vagy háromkor, szóval, amikor pitymallik, sorban állanának a polgármester ajtaja előtt, ki adhatja előbb ezerpengőseit a nagy célra. A magyar tőkében — sajnos — alig látunk bátorságot, de talán még hazafias áldozatkészséget sem. Hát soha, senkinek, egyetlen magyar pénzembernek se jut eszébe, hogy Budapestből fürdővárost lehet és kell csinálni? Vádoljuk azonban a tudósokat is. A tudósokat, akik világraszóló szenzációkat tudnak csinálni sokkal jelentéktelenebb dolgokból, mint amilyen a „budai hévvizek” gyógyító ereje. Vagy nem hisznek benne? Fájdalom, már hallottunk ilyen hangokat is. De akkor meg mondják meg nyíltan, férfiasán, hogy ne ábrándozzunk és ne nézzünk kanosaiul festett egekbe. Ha azonban ezeknek a forrásoknak tényleg nagyszerű gyógyítóerejük van, akkor hirdessék lelkesen, tüntetőén, a hazafiság és tudomány közös szent lángjában égve, hogy az egész világ ránkfigyeljen,, hogy minden becsületes, lelkes, betegei gyógyulását min- denekfelett akaró orvos ideküldje pácienseit. Persze a tudós urak is azt fogják erre mondani, hogy nincs Minden nyáron rendszerint visszatérő probléma ez a kérdés: mi az oka annak, hogy „Budcipest- Fürdőváros” nagyszerű és könnyen _ megvalósítható eszméje nem tud valósággá válni. Örvendetes tényként számol be egyik mai cikkünk arról az emelkedésről, ami az idegenforgalom terén tapasztalható. Az idegenforgalomnak ez az emelkedése — mint illetékes tényezők mondják — természetes és állandó szaporulat, attól az időtől azonban még mindig messze vagyunk, hogy a fürdőváros-metropolisokban szokásos idegenforgalom eléréséről beszélhetnénk. Pedig Budapest olyan természeti kincsekkel rendelkezik, amelyeknek gyümölesöztetése kétségkívül jelentős eredményeket hozhatna az idegenforgalom emelkedése tekintetében. Becsey Anfei, aki ennek a kérdésnek egyik legkitűnőbb szakértője, a következőkben világította meg a helyzetet a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — Régi vágya a főváros vezetőségének és a fürdő-kérdésekkel foglalkozó balneológusoknak is,, hogy a Budapest fürdővizeiben rejlő nagy közgazdasági értéket gyümölcsöztessék az ország egész közönsége javára. Azok a kongresszusok, amelyek Budapesten orvosok és balneológusok közreműködésével zajlottak le, állandóan dokumentálták, hogy Budapest fürdővizei komoly nagy értékek, de kévéssé ismertek a világ tudós közvéleménye előtt: Jártak itt 'ászaid országokból származó vendégek,, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy Budapestnek természetes hőfokú vizei vannak. A helyszínen kellett őket meggyőzni arról, hogy például a Gellért-gyógy- fürdő vizét nem kazánokban melegítik, hanem 'ez a víz természetes gyógyvíz. Külföldi balneológusok és orvosok csodálkozással kérdezik,, hogy e kincsek birtokában miért nem tudunk komoly eredményeket elérni. A magyarázat az, hogy tőkeszegények vagyunk és nem tudjuk intézményeinket olyan mértékben kifejleszteni, amit természeti kincseink indokolttá tennének. Egyszerűen nincs pénzünk arra, hogy megfelelő berendezésekkel a fürdők környékének modern kiépítésével és nagyarányú reklámokkal komoly eredményeket érhessünk el. A budapesti fürdőknek egy része magánkezekben van, amelyek kevésbé erősek ilyen befektetésekre. Hogyan tudnánk mi felvenni a versenyt például a cseh kormány által támogatott Pöstyén propagandájával? Pöstyénben legalább tízezerre tehető az állandó vendégek száma, Wiesbadenben ez a szám húszezerbe, Karlsbadban harmincezerre tehető. Ezzel szemben Budapesten, ahol annyi gyógyhatású fürdőérték van, elenyészően csekély azoknak az idegeneknek a száma, akik kizárólag fürdőt kedvéért látogatnak ide. A mi fürdőink jövedelmei alig elegendők a beruházott tőke kamatainak az előteremtésére, sőt a Széchenyi-fürdő például deficittel dolgozik. A magánkézben lévő fürdők, ha mutatnak is fel ütött némi eredményt, számottevő gyakorlati eredményekről nem beszélhetnek. — Ezeknek a bajoknak legfőbb oka a pénzhiány, magyarázata pedig az az egyszerű és sajnálatos tény, hogy a főváros tulajdonában lévő fürdők közül egyedül a Gellért-fürdő alkalmas arra, hogy olyan vendégeket fogadhasson, akik a fürdő után fedett csarnokon keresztül juthatnak vissza szobáikba. Egyedül a Gellért-fürdővel kapcsolatban rendelkezik a főváros európai nívójú szállodával. Ez tehát az egyetlen olyan számottevő fürdő, amely a maga berendezkedé- vel és térápiai eszközeivel ki tudja elégíteni a külföldi vendégek igényeit. A Széchenyi-fürdő berendezése miatt nem minősíthető gyógyfürdőnek, pedig viza elsőrendű gyógytényező. Nincs azonban szállodája és szálloda nélkül igazi gyógyfürdői sikerereket elérni nem lehet. A magánkézben lévő fürdők legnagyobb része megérett arra, hogy nagy beruházásokkal modernizálják. A margitszigeti gyönyörű gyógyhatású fürdőnek is az a baja,, hogy nincs közvetlen szállodája. Van itt egy régi szálloda,, amely azonban kiesi és a legkevésbé sem modern. Rekonstrukció kellene tehát az egész vonalon, amihez viszont tőkére volna szükség. — De hiányzik az egységes fürdő-koncepció is. A sokféle kézen lévő fürdőknek balneológiái jelentőség szerint kellene tagozódniok és nem egymást keresztezve, hanem egymást harmonikusan kiegészítve kellene müködniök. Weszelszky Gyula, a Balneológiái Intézet igazgatója most próbálkozik meg a fővárosban lévő ásványvizeknek úgynevezett szabályszerű foglalásával. Minden forrás valamilyen specifikus dologban különbözik a másiktól. Ezeket a forrásfoglalási munkálatokat kell tehát mindenekelőtt elvégeztetni, elég kár, hogy ezeket az alapvető feladatokat még mindig nem teljesítették. A legtöbb forrásnak a balneológiái jelentősége még nincs is precizírozva. Anarchisztikus állapotok uralkodnak az egész vonalon, ezzel szemben áll néhány jóhiszemű és
