Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-02-19 / 7. szám
Ara 50 fillér Budapest, 1930 február 19. 7. szám Tizenkilencedik évfolyam lll:jfli-H!M!Íl-tlll-Hll-íll!rlHIMIIIELŐFIZETÉSI /IRAK: Egész évre ...............................24 pengő Fé lévre........................................12 pengő VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ihaiiantiaiiiHfHeniiflfiHTBmgHE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN S serkesztöség és kiadóhivatal BUDAFEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON : A UTÓMAT A 137—15 Elég a botrányokból Irta: PAYR HUGÓ Néhány héttel ezelőtt megírtuk ezen a helyen, hogy a Sztrókay nyugdíjazása körül támadt kavarodás iskolapéldája annak, hogyan kell a közvélemény állandó lázban tartásával egy politikai helyzet felborítását előkészíteni. Akkoriban azt hittük, ez a megjegyzés csak a baloldali ellenzékre, tehát a demokrata és szocialista párt harcaira vonatkozik. És azokra a politikusokra, akik a mindenáron való ellenzékieskedésben élik ki magukat, akik kifogásolnak és izgatnak minden felelős tényező ellen, oly dolgok miatt is, amit ők maguk sem tudnának máskép csinálni. Azóta, sajnos, rá kellett jönnünk arra, hogy ebben az „iskolapéldában” a kormányzó pártok is hibásak. Kiderült, hogy a politikai helyzet felborítását célzó kampány során a városházi többséget alkotó pártok eljárása és magatartása is ezer panaszra és aggodalomra adott okot. És ez a jelenség annál veszedelmesebb, mert a felfordulást és a forradalmat sohasem a forradalmárok idézik elő, hanem mindig a központi hatalom gyengesége és hibái. Tehát, ha a többségi pártok gyengének és tehetetlennek bizonyulnak, ha taktikai hibákat és baklövéseket követnek el, úgy minden okunk meg van arra, hogy súlyos válságoktól féltsük a főváros vezetőségének harmóniáját és kataklizmáktól féltsük a polgárság nyugalmát . Gondoljuk csak végig, tulajdonképpen mi történt a BSZKRT-ügyben i,dáig. Megindult a harc személyi momentumok miatt Sztrókayval az élen. Mindenki tudja, hogy ekörül nem történt semmi szabálytalanság. Egészen érthetetlen tehát, hogy miért fedezte fel a baloldal ép ebben a pillanatban azt a vágyat, hogy a BSZKRT-nál folyó túlméretezett gazdálkodást, vagy mondjuk pazarlást firtassa, vizsgálja és kiteregesse? Miért nem firtatták ezt idáig? Miért nem jöttek elő ezekkel a vádakal öt év óta? Sőt , miért vettek részt mindabban, miért fedezték részvételükkel mindazt öt év óta, ami a BSZKRT-nál történt? .., Ám jó, fogadjuk el, hogy a főváros „autonómiájának megvédése érdekében” a jelen pilanatvolt a legalkalmasabb arra, hogy szigorú pártközi konferencián vizsgálják meg Folkusházy óriási jövedelmeit és a BSZKRT többi, igazgatójának mammut- fizetését. Ők tudják, miért tették. Talán előre számítottak arra a hatásra, amelyet a bizalmas értekezlet adatainak nyilváyiosságra hozatala okoz? Talán csak belelovalták magukat? Tény az, hogy ezeken a pártközi konferenciákon a baloldal diktálta a tem-pót. És ebből keletkezett minden baj. A város hivatalos vezetősége ugyanis ép úgy elvesztete a fejét, mint ahogy a kormányzó pártok képviselőit is meglepte a roham, sőt még a rutinirozott Folkusházy sem tudta, mit 'kell tennie. Ahelyett, hogy SipŐcz polgár- mester mindjárt az első nap megállapította volna a tényállást és ezzel a nyilvánosság elé lépett volna úgy, amint azt három heti herce-hurca után tette a BSZKRT igazgatósági ülésén, engedték, hogy az egész országon végighömpölyögjön az ellenzéki felháborodás hulláma amiatt a szerződés miatt, amelynek létrejöttében pedig éppen az egyik legkiválóbb ellenzéki politikus vett a legtevékenyebben részt. De történt még más hiba is. A baloldal rohama frapáns és lenyűgöző volt: az üzemi, alkalmazottak fizetését vissza kell szorítani. Egy üzemnél senkinek sem lehet nagyobb fizetése, mint a polgármesternek, s a második, harmadik ember nem kaphat többet, mint az alpolgármester, vagy egy tanácsnok. Fel kell tehát állítani a korlátokat, a sablont, a kollektívizmust. Fel kell állítani és a pártvezérek hozzájárultak, hogy e korlátok felállíttassanak. Mit jelent ez? Azt, hogy az Elektromos Müvek egyik óriási telepének vezetője például nem kaphat több fizetést húszezer pengőnél. Lehet a világ legnagyszerűbb szakembere, dolgozhat éjét és napot egybevetve, milliókat és milliókat takaríthat meg üzemének, a jövedelme maximálva van, s jövője előtt I leeresztették a sorompót. Így utólag könnyű megálla- I pítani, hogy ez a polgári mentalitás megtagadása. I És könnyű megjósolni, hogy ez a felfogás az üze- * mekböl hivatalt fog csinálni. Tudjuk, nem népszerű ma, amikor százezren nyomorognak, húsz-, harminc- és ötvenezer pengős fizetésekkel dobálódzni. Mégis, a polgárt világrend az individualitás értékelésén alapszik és a városi üzemeknél ép úgy meg kell fizetnünk a szaktudást és az egyéni kiválóságot, mint a magán- vállalkozásnak. Nem is-az a baj, ha egy, vagy két embernek valahol nagy fizetése van, hanem az, ha nem az arravaló emberek kapják azt a pénzt, és az-, ha — mint a BSZKRT-nál •—■ 17 embernek van harmincezernél nagyobb jövedelme. Hogy mennyire helyes ez az álláspont, azt legjobban bizonyítja Peyer Károly, a szocialista pártvezér, aki ennek nyíltan kifejezést is adott a pártközi konferencián — a polgári pártok képviselőivel szemben. Közben megindult a harc a parlamentben és a sajtóban is. Támadás támadást ért és tendenciózus beállításban sem volt hiány. Folkusházy 130 ezer pengőjét szembeállították egy kalauz — havi fizetésével, sőt célzásokat tettek a rendőrlegénység fizetésére is. Mintha csak céltudatosan demoralizálni akarnának minden fegyelmet és rendet, amit pedig oly nehezen lehetett a nagy személyzeti létszámú intézményeknél helyreállítani. , A vezető és felelős ténye.,""' pedig engedték folyni ezt a játékot. Idegesség és kapkodás jellemezte őket az egész vonalon. Nyilatkoztak, akiknek hallgatniuk kellett volna, és hallgattak, akiktől nyilatkozaA Rókus-kórházban uralkodó sajnálatos állapotok az elmúlt héten nemcsak a főváros illetékes fórumait, hanem a képviselőházat is foglalkoztatták. A képviselőházban ellenzéki oldalról ismertették a Rókus-kórház ellen felmerült panaszokat, mire Sci- tovszlcy Béla belügyminiszter azonnal érintkezésbe lépett Riplca Ferenc főpolgármesterrel, akitől információkat kért. A főpolgármester informálása alapján tanácskozások indultak meg az illetékes kormánytényezők között és izek a tárgyalások máris olyan eredményre vezettek, amely alkalmas arra, hogy most már egészen rövid idő alatt megoldáshoz juttassa ezt a régóta húzódó problémát. Minden kórházi bajnak eredendő oka a férőhelyek hiánya. Ezeken a bajokon csak új kórház építésével lehet segíteni. Az új Rókus megépítésének a tervezete és költségvetése keresztülment az autonómia fórumain és az építkezés megkezdését most már csak a pénzügyi fedezet hiánya késlelteti. A főváros négymillió pengőt tartalékolt eddig erre a célra, az építkezés megkezdéséhez tehát feltétlenül szükség van nagyobb állami hozzájárulás folyósítására. Kozma Jenő a Fővárosi Hírlap mai számának más helyén megsürgeti az állami hozzájárulás kérdésének mielőbb való tisztázását. tot várt a közvélemény. Sehol egy határozott szó, sehol egy erőteljes gesztus. Még a BSZKRT-nak amaz igazgatósági ülésén is, amelyen jegyzőkönyvekből megállapították, hogy Folkusházy szabályszerűen vette fel illetményeit, — sőt ezek egyrészét direkt rátukmálták, — még ezen az ülésen is határozatlanság és feledékenység vett erőt egyeseken mindaddig, amíg a szocialisták képviselője ki nem jelentette, hogy „amit ő aláírt és jóváhagyott, azt állja mindenki előtt, ha kell, még a pártjával szemben is.” Mindazáltal a destrukció tovább folyt és nem lehetett megállapítani, ki fűtötte? Szerencsére az elmúlt héten Wolff Károly és Kozma Jenő a parlamentben megtalálták a hangjukat és ezzel új étapja keletkezett a harcnak. A kormányzó pártok vezérei megállapították, hogy itt közös felelősségről van szó, amely alól a baloldal nem bújhat ki. Sőt Kozma Jenő még azt is megállapíthatta, hogy az Egységes Községi Polgári Párt egyetlen tagja sem vett részt sem Folkusházy szerződésének megszövegezésében, sem külön illetményeinek megszavazásában. Talán ezeknek a megállapításoknak köszönhető, hogy a harc, bár későn, de más formát fog ölteni. Eddig megbotránkoztatás volt a cél, ezután remélhetőleg áttérnek az ügy tárgyi részére. Nem képzelhető ugyanis, hogJy az ellenzéki pártok ne érezzék meg, hogy ebben a kérdésben elég volt a politizálásból. Hogy a tömegek megúnják, ha folyton panaszt hallanak anélkül, hogy a bajokon segítene valaki. Pedig a BSZKRT-nál tényleg vannak bajok, amelyeken segíteni kell és lehet is. A közvélemény is csak azokat az érdemeket fogja elismerni, — amelyek a javítani akarásból sarjadzanak ki és nem azoknak fog tapsolni, akik továbbra is meddő izgatással kor- téziát űznek. Szorgalmazza a miniszteriális döntést Némeihy BéEa tanácsnok, a közegészségi ügyosztály vezetője is, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az új Rókus megépítésének előkészítése kedvező jelek mellett folyik. Egyelőre be kell tartanunk a tervpályázat kiírásának a terminusait. Július elejére kell benyújtandók a pályázóknak a terveket s a kiküldött zsűrinek is legalább 3—4. hónapi időre van szüksége, hogy ezeket a terveket áttanulmányozhassa és kiválassza azt a tervet, amelyet kivitelre fogad el. — Mielőtt az építkezést a főváros megkezdhetné, végleges választ kell kapnunk az állami hozzájárulás ügyében. Egyelőre konkrét kijelentést nem tehetek azokról a tárgyalásokról, amelyek az állami hozzájárulás megállapítása és folyósítása tekintetében folyamatban vannak, csupán annyit mondhatok, hogy a legilletékesebb helyről biztatást kaptunk. Minden remény megvan tehát arra, hogy 1931 tavaszán az új Rókus-kórház építését megkezdhetjük és gyors tempóban folytathatjuk. Ezek után érdeklődtünk a népjóléti minisztérium álláspontja iránt is. Vass József népjóléti miniszter felfogását közvetlen környezetéhen a következőkben ismertették a Fővárosi Hírlap munkatársával: — A népjóléti miniszter teljes mértékben átérzi az új Rókus felépítésének fontosságát és sürgősségét. Éppen ezért mindent elkövet, hogy az állami hozzájárulás kérdését döntésre megérlelje. Kezdetben a népjóléti miniszternek az volt az elgondolása, bogy 3—4 esztendőn keresztül juttat 2—3 millió pengőt az évenkint mutatkozó állami, feleslegekből a Rókus-kórház felépítésének céljaira. Eszerint az elaBBKBawHaaisHBBmaBaaaMBHSBajssaHaaHBBBSiaaaaHBBMBMBBBBBBBaBBaflBaBMi VASS JÓZSEF NÉPJÓLÉTI MINISZTER a hágai kölcsönből egy összegben szeretné folyósítani az állami hozzájárulást az úi Rókus felépítéséhez m-i« ■ mi i tu wiiii ------H népjóléti miniszter a elöntés előtt ismerni akarja a kivitelre elfogadott pályatervet — Hémethy Béla tanácsnok kijelenti, hogy az új lókus ügyében illetékes helyről biztatást kapott
