Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-24 / 51-52. szám
otthon nem végleges elhelyezést nyernek itt azok, akik 'idekerülnek,, hanem az 'adott esetekhez mert szükség szerint átmeneti időre. Hogy az intézmény három részből áll, annak magyarázata az, hogy például abban az esetben, ha szülés után az anya meg- j hal, egyszerre és egy helyen el tudjuk helyezni a családját. Azok az okok,, amelyek miatt a beutalások tör- | ténnek, a következők: A pillanatnyi szükség és az elhagyottság. Mi nem vagyunk tekintettel sem származásra, sem felekezetin, a. társadalom legkülönbözőbb kategóriáinak gyermekeit fölvesszük,, a fontos csak az, hogy fővárosi és a segítségre ráutalt legyen, vagy elhagyatott. ^ __ . A második ok: az árvaság. A fovaros arvahazai ugyanis évente csak egyszer, júliusban vagy^ augusztusban vesznek föl árvákat, ha ugyan a létszám nincs betöltve. Eddig teljesen el voltak hagyatva azoK a szerencsétlen gyermekek, akiknek szülei a tanulmányi év folyamán haltak el. Ezek az árvák nálunk elhelyezést nyernek s ezeket ellátjuk, taníttatjuk és neveljük mindaddig, amíg valamelyik árvaházban elhelyezhetjük. A harmadik ok: a szülő munkanélkülisége, vagy olyan súlyos természetű betegsége, hogy kórházba kerül, operáció végett, vagy szülés miatt. Eddig nem volt hol elhelyezni az ilyen magukra maradt gyermekeket, mert hiányzott egy átmeneti otthon. Most huszonnégy órán belül fölvesszük ezeket a gyerekeket. Ilyen természetű fölvétel ebben az évben ötvenhat volt, kilakoltatás miatt pedig tizenhét. Egy március elsején kilakoltatott házaspár gyermeke február huszonkileneedikén már nálunk volt. A negyedik ok: az erkölcsi veszély. Amikor odahaza egyes anyák, vagy az idősebb nővér erkölcstelen életet éí, az iskolanővérek rögtön intézkednek s ha a kutatások megállapítják, hogy a gyanú alapos, az erkölcsileg veszedelmes környezetből a gyermeket kimentik s az intézetünkben marad mindaddig, amíg biztos helyen el tudjuk helyezni. Három ilyen megmentett lelket örökbefogadtak az idén. Egy kisleányt egy kereskedő, egy másikat egy háztulajdonos, a harmadikat egy magánzó. Ehhez természetesen a gyámhatóság örömmel hozzájárul. Az ötödik ok: a nyomor. Az idén ötvenkét gyermeket vettünk fel ez ok miatt. Ezek legnagyobb részében a fölvétel közvetlen oka, hogy a családanya szülésen esik át. Volt például egy esetünk, amikor három kis leánytestvért vettünk fel, hogy a kilencedik hónapjában terhes anya bemehessen a kórházba. * Dr. Knoll Andor igazgató-főorvos elővesz egy hatalmas könyvet. Ez az intézmény anyakönyve. Két kataszter szerint vezetik. Egészségügyi és szociális szempontból. Ebben a könyvben pontosan be van vezetve minden elképzelhető adat, nemcsak a családi körülmények, de az is, hogy egy-egy gyermeknek milyen a magaviseleté, a szorgalma, a lelkiélete. Számtalan, mélységes tragédiát rejt magában ez a könyv. Kiragadunk belőle néhány esetet, annak illusztrálására, hogy szociális szempontból milyen nagy szükség volt arra, hogy a. bicskei árvaház áldásos működését megkezdhesse. * Cipészsegéd volt az apa. Elvesztette kenyerét s két gyermeke január kilencedikétől február tizenegyedikéig a gyermekotthonban volt. Alig kerültek vissza a gyermekek otthonukba, a cipészsegéd megőrült. Beszállították a Lipótmezőre. A gyermekek visszakerültek a gyermekotthonba s ma is ott vannak, szépen fejlődnek. Egy^ gyógyszerész, akinek vegyészeti gyára is volt a fővárosban, csődbe került. Teljes tönkremenetele megbillentette lelki egyensúlyát s az angyalföldi elmegyógyító-intézetbe került. Lakásukat elárverezték s a gyógyszerész szerencsétlen felesége hathónapos csecsemőjével valósággal az uecára került. Egyetlen ruhája maradt csak, ami rajta volt. Az asszonynak tanári és óvónői oklevele volt. A szeretetotthonban voltak mindaddig, amíg az asszony, mint óvónő, állást kapott a fővárosnál. Tönkrement volna, vagy öngyilkos lett volna, amikor az árverés után lepecsételt lakását csecsemőjével a karján elhagyta, ha menedéket nem nyújt neki a bicskei azílium. ^ Egv^ anya súlyos idegbajjal kórházba került. Ötéves kisleánya s az iker-csecsemők január óta Bicskén vannak. ^ Azóta az ikrek gyönyörűen fejlődtek, az elmúlt nyáron már szaladgáltak, labdákkal 'játszottak a játszótéren s az óvodában jeles tanulók. A szülőket letartóztatta a rendőrség. Az apát hitelezési csalás miatt, az anvát orgazdaság miatt. A két árván maradt gyereket a központi fogházmisszió útján beutalták Bicskére. Az apa gárdatiszt volt a cári Oroszországban és kormányzója az egyik guverniának. Amikor kitört a forradalom, a vörösek meggyilkolták. Az anyának sikerült a terror elől elmenekülnie s közben megszülte gyermeket. Av ladivosztokban fölszállt egy olyan hajóra, amly hadifoglyokat szállított Magyarországba. Ezen a hajón ismerkedett meg egy magyar tiszttel, aki idehaza feleségül vette. Megszületett a második gyermek is. De, amikor az asszony összes megmentett és magával hozott ékszereit eladta s az értük kapott pénz elfogyott, a férje faképnél hagyta. Ma, a valamikor dúsgazdag orosz^ asszony, mint munkásnő tengeti eletet s heti tizenkét pengő a keresete. Két gyermekét beutalták a bicskei gyermekotthonba. A gárdatiszt gyermeke fiú,, a magyar tiszté leány. A létszám jelenleg száznyolcvan. Ezeknek nagyrésze iskoláskorú, százan hat-tizenhatéves korig. Harminckét csecsemő, nyolc anyával együtt. Végigjárjuk az épületet. Mindenütt tökéletes tisztaság, rend. A hálótermek, a konyha, a betegszobák, az orvosi szobák, a legmodernebb fölszereléssel. Dr. Knoll Andor magyarázza: — A gyermekotthon úgy szellemileg, mint gyakorlatilag foglalkoztatja a beutaltakat. Az iskoláskornak az intézetben ott folytatják tanulmányaikat. ahol a fővárosban abbahagyták. A tantermekben megfelelő, rendszeres oktatást végeznek tanárok, tanítónők, óvónők s akit az iskolai év vége itt ér, azok fővárosi bizottság előtt magánvizsgát tesznek. A gyakorlati foglalkoztatás: kézimunka, kötés, hímzés, varrás, szabás, gépkötés. A nagyobb leányok maguk takarítják a helyiségeket, be vannak osztva a konyhába,, a mosodába, vasaláshoz. Van kertészetünk és baromfitenyésztésünk is s huszonkét holdon veteményes kertünk. A telepünk látja el nemcsak a hűvösvölgyi gyermekotthont a termelt hüvelyesvetemé- nyekkel, a gyümölcsöskertünk gyümölccsel, de a fővárosi kórházak nagyrészét is . . . Nyáron tessék majd újra kijönni. Nincs szebb látvány, mint amikor ezek a drága kis pufókarcú, mosolygó gyermekek haneuroz- nak a zöld pázsiton .. . A Hűvösvölgy legkiesebb helyén, a Hidegkúti út és Vadorzó ucca sarkán, közel ha.tholdas park terül el s rajta öt pompás pavilion: ez az épületcsoport a „Budapest székesfővárosi Horthy Miklósáé árvaház és szeretetotthona.” Ide vezet most az utunk. Délután félkettő. Ahogy a hűvösvölgyi villamos közeledik célunk felé, köröskörül mindenütt hó borítja a villák tetőzetét, a nyáron virágbaborult kerteket vastagon födi be a hó fehér szőnyege. Mélységes csönd. Teremtett lélek se jár a környéken. Amikor csöngetünk a vasráesos kapun, belül a park szerpentinéitján irgalmasrendi nővér egész sereg apró, hat-hétéves kislányt és kisfiút vezet. Valamennyi sötétkék ruhácskában. Kipi.rosodott arcok ragyognak. Az igazgatósági épület felé haladnak, amikor belépünk. Az irgalmasrendi nővér szelíden szól hozzájuk: — Álljatok meg, gyerekek, engedjetek utat a bácsinak és köszönjetek szépen . . . A gyerekoszlop engedelmeskedik. — Kezitcsókolom... — nyílik sok apró gyerekszáj és illedelmesen megállnak. Mennyi szép, tiszta, rendes, derűs gyermekarc. Ezek mind vagy apátlan-anyátlan árvák, vágj'' a szeretetotthon emberpalántái. * Az első pavillonban, ahol az igazgatósági helyi- i ségek vannak elhelyezve, Schuler Alajos dr. igazgató fogad lekötelező szívességgel. Kilépünk a parkba. A cicerone, Mihályi Olga tisztviselőnő. Ropog a hó lépteink nyomán. Útközben megtudjuk, hogy az árvaházban és a leányotthonban a társadalom csaknem minden- rétege képviselve van. Legnagyobbrészt természetesen a legszegényebb néposztály árvái. De van köztük több tiszt- I viseloarva, egy fővárosi festőművész gyermeke, egy középiskolai tanár fia, városi tisztviselő lánya. Ahogyan^ sorra járjuk a pavillonokat, amelyek szerteszórva épültek a most szikrázóan fehér parkban, szinte dermesztő a csönd. Feketerigó kuksol az egyik jegenyén. Tollászkodik . . . — Már túl vannak az ebéden és az ebédutáni sétán a gyerekek, — mondja Mihályi Olga, — nézzük meg őket a pihenőszobában .. . Belépünk. Apró, fehérre lakkozott vaságyak sorakoznak. Mind egészen alacsony. A lányok ágyán rózsaszínű paplan, a fiúkén világoskék. Mint nyáron a felhőtlen égbolt. Sorjában heverésznek, egyik oldalon a lánykák, a másikon a fiúk. Egy-kettő már alszik. Föltűnően sok köztük a szép arcú gyerek. — Dícsértessék a Jézus Krisztus, — szól halkan az irgalmasnővér s az apróságok egyszerre fölfigyelnek. Mosolyogva pislognak Mihályi Olgára, Ügy látszik, nagyon szeretik. ■— Nézze csak, ott a sarokban, azt a szőkefürtű Murillo-areoeskájú kislányt. . . Festőművész lánya, a Marika ... 0 lesz az idén a karácsonyfa-ünnepen a Jézuska... Itt van a két testvérkéje is, azok fiúk . . . Marika kicsit dureás most. ■— Beteg mind a két mandulája, — mentegeti az irgalmas testvér, — holnap levisszük a betegszobába . . . A másik ágyaeska felé lépünk. — Ez itt a Benkö Klárika. Félárva. Az apja halt meg. Koromfekete szemű, angyalarcú kislány a másik ágyacskában. Cuclizik az ujjával. Mihályi Olga halkan mondja: — Ez a Meilinger Róza. A hároméves húgával együtt az anyja beugrott a Dunába .. . Kimentették őket. Most i.tt ápolják szegénykét... — Itt van a húga is? — Nincs itt. Öt már elszállították Bicskére. Huncutarcú kislány a következő ágyon. — Ez a. Patmai Juci . .. Nagyon jó kislány, amikor — alszik . . . Átmegyünk a fiúk sorához. — Ki az a szép kisfiú a szélső ágyban? — kérdem. — A volt pesti főpolgármester, Kammermayer Károly kis unokája .. . A nagyapjáról uccát neveztek el. Az unoka az árvaházban. Kegyetlen komédiás olj7kor az élet. Most hirtelen bőgni kezd az egyik árvagyerek. — Fölírnak!... Fölírnak!... — és síi’ keservesen. Észrevette, hogy jegyzek. Második elemista. Szűcs Gyuri. Városi tisztviselő fiacskája. Okos gyerek. Megvigasztaljuk. Már mosolyog ... Sárai-Szabó János dr. vizsgálja, gyógyítja szeretettel a megbetegedett apróságokat. Négy hatalmas csomag a polcon.-—- A kormányzóné őfÖméltósága inségakeiój ából küldték, •— mondja Schuler igazgató, — szétosztjuk a tartalmát a karácsonyfánk alatt, december huszon- harmadikán délután négy órakor az árvagyerekek között... Szegény kicsi árvák . .. Számukra egy nappal korábban születik meg a Megváltó . Letörölni a könnyeket,. lábraállitani a porbasujfótiakat A fővárosi óriási méretűvé növekedett szociális akcióinak legfőbb irányítója és lelke, aki valóban szívvel intézi a reá bízott ínségesek sorsát- és igyekszik életüket megkönnyíteni: Liber Endre tsrsássisok, a szociálpolitikai és jótékonysági ügyosztály agilis, megértő vezetője, aki a főváros igazgatásának erről a nagyjelentőségű ágáról a következő nyilatkozatot adta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A legutolsó évek szomorú gazdasági helyzete utalta rá az államot, a fővárost és a társadalmat, hogy minden lehető intézkedést megtegyenek a nyomorúság, az Ínség leküzdésére. Amennyire a pénzügyi helyzet nehézségei lehetővé tették, mindent el is követtünk, hogy újabb és újabb szociális intézkedésekkel, intézményekkel vegyük elejét a bajoknak, mert ma már számolni kell azzal, hogy nem elég a köz jótékonyság, hanem gondosan megorganizált szociálpolitikára van szükség, s hogy ez a ténykedés fontos közigazgatási feladattá nőtte ki magát. Ma az ínség nem fővárosi, nem országos jelenség, hanem annak súlyos következményeit Európa minden államában, sőt a tengeren túl is érzik. Tulajdonképpen világjelenséggel állunk szemben, amelyet egy kis túlzással világkatasztrófának is lehetne jellemezni. Régen megállapított igazság az, hogy a gazdasági élet és a szociális tevékenység szoros összefüggésben állanak egymással és amennyiben a szociális élet bajai megfelelő orvoslásra találnak, ez a gazdasági életre is jótékony hatással van. — A legutóbbi időben az a fő törekvésünk, hogy az állam, a főváros és a társadalom szociális és jótékony munkáját egységes egésszé szervezzük, mert így egyrészt a segítést tudjuk hatásosabbá tenni, másrészt pedig jobban ki tudjuk használni az e célra rendelkező milliókat, amelyek a főváros budgetjének ma már igen számottevő fejezetét teszik ki. Az a cél, hogy mindenki, aki rászorul a segítségre, születése pillanatától kezdve élvezze azt mindaddig, amíg abba a korba nem jut, amikor már önmagán ^tud segíteni, s a dolgozni tudás határán túl ismét oltalmunkba vegyük azt, aki a köz segítségére rászorul. — Minden kicsi szem, amellyel az állam, a hatóság, a társadalom, vagy az egyes ember hozzájárul a nagy gazdasági válság okozta nyomorúság enyhítéséhez, egy köny- nyet töröl le, egy porbasujtottat állít lábra, a társadalom egy-egy elesettjét emeli fel. Pedig erre valóban nagy szükség van olyan óriási áldozatok, olyan megpróbáltatások után, mint amilyenek ezt a sokat szenvedett magyar nemzetet az utolsó időben érték. Vajha ezeknek az áldozatoknak és ezeknek a megpróbáltatásoknak mielőbb vége szakadna. Matskássy József. Fé^árü- és szerelvémygyár MÜLLER ANDOR BUDAPEST, Till., JÓZSEF KÖRŰT 35. TELEFON s J. *T3—TI
