Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-26 / 47. szám
Ara 50 fillér Tizenkilencedik évfolyam Budapest, 1930 november• 47. szám WTiTnmSTiiníffntHmMmmiinHlp^^ ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ...............................24 pengő Fé lévre....................................12 pengő Ál landóan: gaxhasAgi értesítő VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18. SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON: A UTÓ 31A TA 137—15 Seregszemlére tényleg1 igen nagy szüksége van az embernek ilyenkor a választási küzdelem hevében. Seregszemlére, a párthívek seregszemléjére a pártnak van szüksége: ezt célozza az a felhívás, amelyben az elmúlt napokban az Egységes Községi Polgári Párt fordul a nagy- közönséghez. A nagyközönség viszont a pártok fölött óhajt seregszemlét tartani. Az az érzésünk, hogy a pártok fölött való seregszemle — objektív, a pragmatikus történetírás eszközeivel megejtett seregszemle — rendkívül érdekes eredményeket mutatna. Lássuk csak. A pártok között, amelyek ma a városháza kapuján bebocsátáséit dörömbölnek, vannak olyanok, amelyek hosszabb életűek, mint az Egységes Községi Párt. Mivel töltötték az időt ezek a pártok az Egységes Községi Polgári Párt megalakulása előtt, mielőtt Ripka Ferenc nemcsak ennek az egy pártnak, de az egész városi életnek kiadta a jelszavát: a békés, alkotó munkát1? Ezek a pártok az Egységes Községi Polgári Párt megalakulása előtt éppen a békés, alkotó munka ellenkezőjét űzték. Politikai és világnézeti csatatér volt a városháza, ahol a győztesek diadalmámorukban, a kiközösítettek pedig keserű izoláltságukban természetszerűen nem tudtak alkotásokkal előállani. Hatodfélesztendeje annak, hogy az Egységes Községi Polgári Párt megalakult és megindult a békés, alkotó, polgári, munka egyenes és tiszteletreméltó útján. Erről a hatodf élesztendőről kellene seregszemlét tartanunk és munkánkat megkönnyíti egy becsületes,, objektív könyv, amely most jelent meg és amelyben Gallina Frigyes tanácsnok hordta Össze Sipőcz Jenő tízesztendős polgármesterségének eredményeit. íme, ezt a könyvet, amely gáláns bók a polgármester iránt, mi büszkén tesszük oda a seregszemlét tartó nagyközönség elé, tekintse meg benne a dátumokat. A dátumokat, amelyek nem lehetnek véletlenek szülöttei és amelyek — elismerve bár a polgármester rendkívüli érdemeit — hatalmas, megcáfolhatatlan argumentumai annak, hogy éppen hatodfél esztendeje — amióta az Egységes Községi Polgári Pártnak döntő súlya van a városházi politir kában — indult meg a főváros közgyűlésében a termelő munka. Csak úgy találomra ütjük föl a könyvet és látjuk, hogy az Egységes Községi Polgári Párt születésének évében indult meg az az építési sorozat, amelynek „elismerésreméltó produktumai az új, kislakáé sos, többemeletes bérházak.” Lenke út, Bécsi út, Veder ueea, Kárpát ucca, Váci út, Madarász ucca, Gyarmat ucca, Gróf Haller ucca, Dandár ucca, Simor ucca, Mester ucca, Kisfaludy ucca, meg a többiek végig. . . Mit mutatnak ezzel szemben más pártok? Az első bérházak 152 milliós költségét az 1926-as költségvetés keretében fedezték, míg a húszmillió dolláros kölcsönből huszonhárommillió pengős lakásépítést végeztek, végül az utolsó két évben is harmadfélmillió pengőt áldozott a főváros lakásépítésre. Az Egységes Községi Polgári Párt létezése óta Budapest székesfőváros összesen 5774 lakást épített. Menjünk tovább. Ez idő alatt létesült a kórház- uccai zártpiac, a krisztinakörúti új vásárcsarnok és megkezdődött az élei rn iszern agy vásártelep építése, a közvágóhidak fejlesztése. Ezt a korszakot dicséri, a Madarász uccai csecsemő- és gyermekkórház (1929), az új tüdőbeteggondozók egész sora. 1925 óta népesítették be Budapest uecáit a benzines seprőtankok, locsolóautók, hóekék, szemétgyűjtők és épült a köz- tisztaság szolgálatában álló épületek és garázsok beláthatatlan sora. Beszéljünk-e a szociális és kulturális intézményeknek gombamódra való szaporodásáról, az egészségügy színvonalának nagyarányú emeléséről, a fürdők építéséről, az üzemek hatalmas fejlődéséről? Tessék végignézni a kimutatásokat, hogy hatodfél év alatt mennyivel szaporodtak a budapesti csatornák, hogyan élénkült meg ez idő alatt az útépítés, amely körül olyan elévülhetetlen érdemei vannak Kozma Jenőnek, mint jöttek rendbe, mint lettek ismét világvárosi büszkeségeink a parkok és közterek. Nem, nincsen se vége, se hossza ennek a felsorolásnak. Aki végigtekint a háborúutáni Budapest életén, látnia kell a sivárságot, amely egy szörnyű korszakot követett, súlyos gazdasági viszonyok között született rezsim küzdelmeinek, politikai elvérzésének riasztó képét mutatja. De látnia kell azt a történelmi határkövet, amelyet Riplca Ferenc és Kozma Jenő állítottak a sivár, meddő küzdelmekben, gyűlölködésben kimerült korszak sírkövéül. Látnia kell azt a hatalmas életre való lendülést, a béke és munka jelszavával való diadalmas megtermékenyülést, amely hatodf élesztendő alkotásait és a jövő fejlődés tökéletes megalapozását hozta létre. Aligha hinnénk, hogy ennek az útnak akár századrészét is megtettük volna, ha nem akad párt, amely hatalmas lelki emelkedettséggel vad és viharos idők tombolása közepette, a béke szavának szelíd intelmével le nem csendesíti a szenvedélyek viharzó tengerét, béklyót nem rak a gyűlölködés lovagjainak kezére. Mindezt pedig azzal érte el, hogy társadalmi és felekezeti. békét, alkotó és teremtő munkát hirdetett. A megviselt és kifáradt társadalom úgy kapott ezekeu a liarmatcseppeken, mint a sivatag vándora és a gyű- lölség apostolaiból a nagy és hódító gondolat megjelenésének pillanatában a szeretet hirdetői lettek. De mi lett volna akkor, ha hatodfélévvel ezelőtt sorsára bízza Budapestet az a Bethlen István, aki. elküldte politikájának hirdetőit a városházára és valósággal megváltotta a főváros népét a pusztulás fertőjéből. El kellett mondani ezeket ma, amikor Budapest minden szavazópolgárának számot kell vetnie önmagával és körül kell néznie a főváros portáján is.' Ennek a seregszemlének meg kell mutatnia, hogy kik mentették meg Budapest vagyonát a pusztulástól és kik csináltak a gyűlölködő, politikai mocsárban fet- rengő közéletből békés, munkás polgárságot? Sidupesten vísrelmjtondó produktív ben- húzásokat terveznek a fontkilcsin előlegből Feltétlenül sor kerül az új Dunahidak megépítésére — A kormány hozzájárult a kelenföldi pályaudvar kibővítéséhez — Kozma Jeni nyilatkozata A főváros törvényhatósági bizottsága befejezte a jövő évi költségvetés tárgyalását. A költségvetés ezek után a belügyminiszter elé kerül, aki december hó folyamán fog nyilatkozni ebben a kérdésben. A közgyűlés költségvetési vitája rendkívül sivár volt. A közgyűlési hangulat bizonyítja, hogy a jelenlegi törvényhatósági bizottságra nagyobb feladatokat bízni már nem lehet. Dr. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk, maga is úgy látja, hogy a még hátralévő idő alatt erre a törvényhatósági bizottságra semmiféle érdemleges problémának a megoldása nem hárulhat. Hozmai Jen© dr.f ugyanis a következőket mondotta a Fővárosi Ilirlap munkatársának: — A törvényhatósági bizottság kimulóban van, érthető tehát, hogy még a jövő évi költségvetés sorsa sem érdekli a közgyűlési tagokat. Komoly feladatok elvégzésére est a törvényhatósági bizottságot felhasználni már nem lehet és így mindaddig, amíg az új törvényhatósági bizottság meg nem alakul, kizárólag a folyó ügyek elintézésére szorítkozhatunk. Kozma Jenő a beszélgetés további során elmondotta, hogy a szervezkedés a választásokra teljes erővel folyik. — Általános megelégedést kelthetnek, — folytatta Kozma Jenő, — azok a hírek, amelyek szerint a fontkölcsönelőleg felvétele most már csak napok kérdése. Nem kétséges, hogy ebből az összegből a nagyobbik rész a fővárosnak jut és így mód nyílik a tél folyamán a munkanélküliség enyhítésére. Ázoknak a produktív beruházásoknak a. megindítása, amelyek most a fontelőlegből aktuálisakká válnak, sokkal többet használ, mint egész sereg kortesbeszéd. Nézetem szerint ebből a pénzből feltétlenül jutnia kell az új dunahidak megépítésének megindítására. A tél folyamán el lehet végeztetni a vasszerkezeti munkálatokat, ami speciálisan téli munka. De örömmel jelentem be, hogy sikerült a kormánynál kieszközölnöm a kelenföldi pályaudvar rendezését is. Minthogy a halálsorompók eltüntetésének az ügye ismét lekerült a napirendről, ahova belátható időn belül visszatérni nem fog, keresnünk kell valamilyen megoldási módot, amellyel a főváros közlekedésügyi zavarait ki lehet küszöbölni. Szerintem át kell alakítani a főváros egész közlekedésügyi rendszerét. Ki kell építeni a kelenföldi pályaudvart, vagyis a jelenlegi tarthatatlan állapotokat a vályaudvar nagyarányú fejlesztésével kell megjavítani. A vonatok nagyrésze üres kilométereket fut, hiszen Kelenföldön száll le a legtöbb utas. A kelenföldi pályaudvart tehát legalábbis ugyanolyan nagy pályaudvarrá kell kifejleszteni, mint amilyen a Keleti, vagy a Nyugati. Ezekről a kérdésekről tárgyalásokat folytattam a kormány illetékes tényezőivel, akiktől konkrét ígéretet kaptam. Valószínűnek tartom, hogy a most felveendő fontelőlegből erre a célra is jut. Kozma Jenő ezután szóbaliozta a piaci árusok helyzetét. Elmondotta, hogy a szegénysorsú budapesti iparosokat nem engedik ki a piacokra, csak hetenként egyszer. — A főváros közélelmezési ügyosztályánál — mondja Kozma Jenő —interveniáltam az iránt, hogy a hetipiac a főváros egész területén egységesíttessék éspedig azért, hogy a vidéki árusok hetenként csak egyszer árulhassanak. A fővárosi piaci árusok érdekeit akartam szolgálni és meg akartam szüntetni azt a konkurrenciát, amit a vidéki árusok okoznak azzal, hogy egész héten árusítanak mindenféle cikkeket a főváros területén, — egyszer ezen a piacon, másik nap a másik piacon. Ezért kívántam azt, hogy a főváros egész területén egy napon legyen a hetipiac. Kívánságomat félremagyarázták és ennek a félrema-
