Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-29 / 43. szám
Budapest, 1930 október 29. Mmmmmmsrnsaarn «aase it 52353$ Q Szálljunk szembe a iázítókkal, akik megbontják a polgárság egységét ^ és a népet új katasztrófák felé sodorják Zászlóbontás a Tisztviselőtelepen tartott gyűlésen Payr Hugó nagyhatású programbeszéde A Tisztviselőtelepi Egységes Pártkör vasárnap délelőtt választói nagygyűlést tartott a Népligeti Nagyvendéglő helyiségeiben. Fehér Béla igazgató megnyitó szavai után Payr Hugó, a pártkör elnöke nagyhatású beszédben ismertette a párt programját és ennek során kitért az aktuális politikai kérdésekre is. — Budapest népe — mondotta — lázbeteg. Ezer baj és nyomorúság sújtja, ezer gond gyötri a társadalom szervezetét. Orvosra van szükség és kuruzsló k láncolnak körülötte. Keserű orvosság kell a betegnek és mákonyitalt kínálnak neki a kuruzslók. Már volt ilyen példa a magyar történelemben. — A forradalom tizenkettedik évfordulójának előestéjén állunk. Ma tizenkét éve is diibörgött a föld a lábunk alatt és felhangzott a társadalom nagy megrázkódtatásának moraja. Akkor is lázasan gyötrődött az ország népe. És akkor is mákonyitalt lónál- | tak neki a kuruzslók. A hazugságok mákony itala: a Wilson-féle 14 pont, a népek önrendelkezési joga és egyéb frázisok bírták rá ezt a népet, hogy felrúgjon mindent, ami. szent előttünk, hogy felrúgjon törvényt, tradíciót, országhatárt ás trónt, — bogy felrúgjon nemzeti és polgári becsületet és a béke, jólét megteremtésének lehetőségét. Tizenkét év ás néhány perc választ el attól a pillanattól, amikor a legbecsületesebb magyar politikust, Tisza Istvánt lepuffontották,, mint egy veszett kutyát. Tisza politikájáról különbözők lehetnek a vélemények. Tévedhetett mint politikus, hibázhatott mint államférfiú, de hogy mint ember egész volt és hogy lelkében becsületes, honszc- retetében hűséges és jellemében tántoríthatatlan volt: abban ma már mindenki megegyezik. — Az életben három olyan találkozásom volt Tiszával, amelyeket sohasem felejtek el. — Az égjük az az emlékezetes képviselőházi ülés volt, amikor Kovács Gyula rálőtt Tiszára. Tisza éppen beszélt. Elnöki enunciája közben érte asztalát a három revolvergolyó. És Tisza ráesÖngetett a merénylőre, rácsöngetett- a felviharzó munkapárti oldalra és folytatta beszédét, megindulás és megszakítás nélkül, mintha mi sem történt volna. — A második találkozás, amelyről szólni akarok,, a román betörés idejére esik. Tisza akkor mint miniszterelnök az erdélyi határon kereste fel a magyar csapatokat. Néhány nappal a lucid áttörés után volt ez, abban az időben, amikor az áruló román szövetséges seregei már a Maros vonala körül jártak. Az orosz seregek újból megjelentek Máramaros hágóin és a monarchiában nem volt elég katona, akiket a beözönlő ellenséges seregek elé lehetett volna küldeni. És Magyarország miniszterelnökének attól kellett legjobban félnie, bogy hazáját elárasztják az egyesült orosz-román hadak és hogy bekövetkezik az összeomlás végzete. Tisza ekkor a beszarábiai határon, a Dorna-vatra—kimpolungi vonalon úgy járt a rajvonalak előtt civilben, oly vakmerőén sétált az orosz golyók záporában, hogy katonáink között mindenki meg volt győződve: Tisza a halált keresi. — A harmadik emlékem Ferenc József temetése. A bécsi szent István templomban voltunk, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a központi hatalmak előkelőségei. Bolgár cár, német trónörökös, bajor, szász és württembergi királyok, főhercegek, miniszterek, tábornagyok és a főpapság legelőkelőbbjei voltak együtt, szóval mindenki, aki a központi hatalmaknál számot tett. És valamennyien mélyen hajbókolva üdvözölték egymást és vigyáztak a rangsorra, meg az etikett szabályaira. Egyedül Tisza állott fekete díszmagyarjában komoran, sötéten, egyenesen, minit egy hatalmas szálfa a hajlongó nádszálak között. Szinte fenséges volt ennek a férfiúnak komorsága, az arcáról lesugárzó sötétség, s az a rideg nemtörődömség, amellyel a nyüzsgő sokaság között állott. Csak amikor a koporsót hozták és vitték el előtte, csak. akkor hajlott meg Tisza mélyen, hogy elbúcsúzzék császárától és királyától. — El kellett mondanom ezt a három reminiszcenciát, hogy megértsék, miért jelentette Tisza halála számunkra a közállapotok lezüllését. Benne nemcsak az egész ember és az igaz férfiú dőlt ki sorainkból, FRiEDiyiÄ^iM JÓZSEF ÉPÜLET-, DÍSZMŰBÁDOGOS, LÉGSZESZ- ÉS VÍZVEZETÉKBERENDEZŐ BUDAPEST, Hl , LAJOS UCCA 66. TELEFÓfí: 6S0—S2 IMlexy György oki. gépészmérnök villamossági és műszaki vállalata \ BUDAPEST, VFALK MIKSA UCCA 26—28 SZ. hanem a követendő példa veszett el: a magyar életben nem volt többé férfi, akit követni lőhetett. Utána nem férfiak, hanem politikai kalandorok lepték el a fórumot. Kalandorok, vagy legjobb esetben dilettánsok ugráltak körülöttünk és mi évekig részegen tántorogtunk egyik szélsőségből a másikba. — Évekig kavargóit a felkavart iszap, míg végre megint egy férfi, egy egész férfi vette kezébe a gyeplőt. Férfi, aki rendet teremtett az országban, aki összekalapálta a társadalom széthulló elemeit, aki stabilizálta pénzünket és aki helyreállította a fegyelmet és a tekintélyek tiszteletét. Most mégis ezt a férfit is kikezdik, szidják, fellázítják ellene a magyar társadalmat és esetleges kis hibákért elfelejtik azt, amit alkotott és lerombolják az épületet, amelyet a romokból emelt magasra. (Zúgó taps. Éljen gróf Bethlen István!) — Ám nézzük meg, hogy mivel lázítanak ma a kormány ellen? Hogy nagy a munkanélküliség, hogy megbuknak a kereskedelmi és ipari vállalatok, hogy olcsó a búza, s hogy kommpálják a közállapotokat. Nos, naponkint olvasok arról, hogy Németországban négy és félmillió a munkanélküliek száma, hogy Indiában százezrek halnak meg éhen, hogy Prágában egyik bankbukás a másikat követi., hogy Berlinben panamák áradata lepte el a városházát és hogy a búza ára az egész világon a termelési érték alá esett. Mindezt okozza az olcsón kidobott orosz búza, amely- lyel Moszkva akarja tönkretenni a világ mezőgazda- sági életét és elbolsevizálni a kultúrállamok közgazdaságát. — Minden országban azonosak tehát a bajok, csak éppen hogy másutt sokszorozott mértékben találjuk meg azokat. És én sokszor csodálkozom azon, bogy a prágai bankbukásokat, az amerikai búza- kraehot és egyéb külföldi gazdasági katasztrófákat nem írják szintén Bethlen terhére ... — Ám e percben minket nem érdekel a kormány politikája. Hiszen nem arra kell a főváros polgárságának hat hét múlva válaszolnia, hogy milyen legyen az országos politika, hanem arra, hogy hol javítsák a kövezetei, milyen legyen a villany és gáz ára, hol létesítsenek piacot és hogyan javítsák meg a közigazgatást. Ezekhez a kérdésekhez pedig a kormányzatnak vajmi kevés köze van, mert e kérdésekben a polgárság által választott képviselők fognak dönteni. — Érdekes, hogy e téren nincs kritizálni valója az ellenzéknek. Figyelemmel kísérem az ellenzéki szónoklatokat, amelyek mind a kormányt szidják, de a városházáról kevés a mondanivalójuk. De nehéz is volna számukra a városházát szidni. Hiszen minden ellenzéki párt uralkodott már a városházán, egymást felváltva évekig. Uralkodtak és kormányoztak a szélsőbaltól, a szélsőjobbig korlátlanul, senki sem zavarta őket munkájukban, megvalósíthatták volna azt a paradicsomot, amelyet most ígérnek a választóknak. Érdemes tehát megnézni, hogy gyönyörű ígéreteikből és programjukból mit valósítottak meg? — Talán házakat építettek? Vagy utakat javítottak? Vagy gyors és igazságos közigazgatást teremtettek? Sajnos, mindezt nem tudjuk működésükről feljegyezni. A háború óta sem a demokraták, sem a radikálisok, sem a szocialisták, sem a fajvédők, sem a keresztények ilyent nem cselekedtek. Hanem termelőmunka helyett igenis valamennyien arra törekedtek, hogy embereiket jól dotált stallu- mokba helyezzék. Állásokért folyt a harc és nem alkotásokért. Pedig milyen könnyű lett volna építeni. Papírpénzből házakat, palotákat, kincseket, vagyonokat lehetett volna elővarázsolni. Németországban egész városok keletkeztek az inflációs idő alatt. Becs is így épített: a semmiből új világvárost varázsolt elő. Még a szegény Bulgária is nagyszerű úthálózatot teremtett romló valutájából. A példa tehát megvolt. Ám ők, azok a pártok, amelyek ma ostromolják önöket jobbról és balról, nem követték ezt a példát. Ök csak egymást marták, ölték, mindegyik ki akarta pusztítani a másikat és a városháza közgyűlési terme világnézeti harcok, botrányok, sőt verekedések színtere volt. — így tartott ez 1925-ig. Akkor jött az Egységes Községi Polgári Párt, jött néhány ember, akik gyűlölködés helyett hitet, szaktudást, alkotni akarást vittek a közélet harcaiba. És a közvélemény melléjük állott, mert a józan hitéletű és békére vágyó polgárság megelégelte a hecceket. (Éljen Ripka Ferenc, éljen Kozma Jenő!) És azóta, hogy a mi pártunk a városi politika színterére lépett, tisztább lett a tövenyhatósági bizottság atmoszférája és a városházán újra megkezdődött a munka. Azóta épültek a városi házak, a szükséglakások, azóta épült számos iskola, a mi javaslatunkra rendelte a város a száz új autóbuszt és teremtődött meg ez az új közlekedési eszköz, azóta vásárol a város szobrokat, fejlődik a kultúra és azóta indult meg az élet a közigazgatás minden ágában. — Öt esztendős munkásságunk betetőzése volt az új fővárosi törvény, amelyet ma oly sokan szidnak, amely azonban minden szidás dacára is jelentős és a polgárság javát szolgáló alkotás. Vannak, akik a törvényt kortéziából, taktikából szidják és vannak ismét olyanok, akiknek a törvény azért fáj, mert ezután nem lehet majd 30 milliárdos hiteltúllépést csinálni és nem lehet majd pártprotekcióval elposványosítani a közigazgatást. — Az ríj időket nekünk kell megteremtenünk. Kétségkívül még sok tennivalónk van. Mi tudjuk mi fáj a közönségnek, mi fáj Budapest polgárainak általánosságban és mi fáj lokálisan. És tudjuk azt is, hogy hogyan lehet e fájdalmakon segíteni: nem ígérgetéssel, nem a szenvedélyek felszításával, hanem lassú, kitartó és keserves munkával. Mi meg akarjuk oldani az összes feladatokat. Meg akarjuk oldani becsületes iparkodással, ám ehhez az önök támogatására, harcos támogatására van szükségülik. Menjenek szét és szánjanak szembe a Iázítókkal, akik megbontják a polgárág egységét és új katasztrófák felé sodorják a népet. Menjenek szét, mint új apostolok, a polgári gondolat apostolai. Hirdessék az igét: a polgárság élniakarásá- nak az igéjét. Kérem a jelenlévő munkásokat is, hogy tegyék félre ebben a kérdésben politikai hitvallásukat, mert nem politikáról van szó, hanem kenyérkérdésröl. Ezt pedig nem lehet elméletekkel megoldani, ehhez munkásoknak és polgároknak együttes jóakaratú és józan megfontoltságára van szükség. — Higyjék el önök is, ha most a polgárság újból felülne akár a jobb, akár a baloldalról furulyázó sziréneknek, éppen úgy sírna és éppen úgy megszenvedné hiszékenységét, naivságát és politiikai tudatlanságát, mint 12 évvel ezelőtt. Higyjék el ezt most és ne akkor, amikor móir késő lesz! Lelkes éljenzés és szűnni nem akaró taps fogadta Payr Hugó nagyhatású beszédét. Az éljenzés csillapultával Gaár Vilmos dr., az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke tolmácsolta a központi vezetőség üdvözletét és nagy tetszés mellett mutatott rá azokra a feladatokra, amelyeket a X. kerület érdekében feltétlenül meg kell valósítani. Hatolkay Kázmér református lelkész indokolta meg ezután, hogy miért csatlakozott Bethlen István gróf és Kozma Jenő zászlójához: mert egyedül ők alkalmasak arra, hogy Magyarországot és Budapestet a boldogabb jövőbe vezessék. A nagygyűlés lelkes hangulatban ért véget. Svéd golyós és görg&s csapágyak. Spec. «yflo» mobil és motor- kerékpár csapágyak, coll és millimeter méretben. Teljes köxlőmüberen» tíezcsek. Acélgolyók GSÍF Svéd Goiaúscsáíáoy Részvénytársaság BUDAPEST, IX., ÜLLÖJ ÉT SS. fatoftfn! I. 368-57, 402-78 ----—— Süraönyoíwi ESKAEP 3p. SCHMERGEL G ÉZA PARKETTVÁLLALATA BUDAPEST, V. KÉR., ALKOTMÁNY UCCA 4 TELEFÓNSZ.: AUTOMATA 297—57 SZÁM. r KISS JEÜŐ Budapest, V., Zoltán u. 10. Tel.: Auf, 150-85 SORG ANTAL ÉPÍTŐIPARI R.-T. GŐZTÉGLAGYÁRA KÖZPONTI IRODA: Bpest, X,, Gergely u. 8. TELEFÓN: JÓZSEF 460-79.
