Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-01 / 39. szám

Ara 50 fillér Hzenltilencedik évfolyam Budapest, 1930 október 1. 39. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...............................24 pengő Fé lévre.....................................12 pengő Ál landóan : GAZDASÁGIÉMTESÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP wmm-------- • ;.* Fele lős szerkesztő: D A C S Ö EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—lő amsataeaaa^mmmama Hz Egységes SCösségi Polgári Párt programja a 3aoldaton A pesti fórum tegnapról mára benépesedett, harsány szavú oráto- rok nyüzsögnek és gombra járó tógájukat nyitogatva mutatják nem a maguk, — ó, ilyen nincs, — hanem a főváros polgárságának sebeit. A szegény, szeren­csétlen pesti polgár pedig komor csöndbe ^ mélyed, nem árulja el gondolatait, nincs harsány ^ el jene és nincs dacos abcugja, mert keserves esztendők, a tria­noni évtized megtanította arra, hogy ne higyjen jel­szavaknak, hanem tetteket várjon attól, akit bizal­mával megajándékoz. A politikai hatalom szerelme­seinek reményei seregélyek módjára lepik el Buda­pest egét és a Földes Pálok csőcselékétől a magyar Hitlerekig mindenki svungot vesz a nagy verseny­a forradalomba vezetett. A forradalom új forradal­makat szült és ma nem lehet józan ember az, aki a mai súlyos viszonyok között az elkeseredés agitációs szavának parancsára cselekszik. Ki az, aki vissza­kívánja a forradalmakat, a pusztítás és pusztulás szörnyű idejét, amelyek a mai nyomorúságot is föl­idézték? Merik-e vállalni a felelősséget a történelem ítélete és a holnap kétségbeesése előtt azok, akik a polgárságot újra a pusztulás és a megsemmisülés út­jára akarják tereim a könnyelmű a gyújtogató szó vezérlete mellett? Az emberi természet hozza magával, hogy a jelen fájdalma kínoz a legjobban, a ma panasza a leg­panaszosabb szó és az a nyomorúság a legnagyobb, amelyik most fekszi meg a hátunkat. Ezekben a nehéz pillanatokban azonban magunkba kell szállni és akkor meg tudjuk állapítani, hogy a mainál súlyo­sabb válságokat, nehezebb időket is átéltünk már. Ha nem hagy cserben a hitünk, ha nem dobjuk el magunktól az éltető reménységet, akkor rövidesen keresztül gázolunk a mostani nehéz időkön is. Ennek azonban meghatározott és el nem hagyható útja van. Egyenes útja: a polgárságnak meg kell őriznie ön­uralmát és józan ítélőképességét. A polgárságnak nem szabad meghallania a demagógia szirénhangjait, hanem mennie kell határozott, meg nem ingatható léptekkel abban az irányban, ahol a tettek és a cse­lekvés biztos, hideg fénye világít feléje. ‘3K:«Bragra^aSMflQ»i^SaBR&S3S;!BBnSHaiB»a&iB^aa»!BIBaB4ai£:&;fli&g;flaaBn2838HB&@&fiBSS23aaBaE!IS&i Távol áll főlttnk a reklámfe’ozás,- mondja Kozma Jenő, aki üres szólamok Sielyelf produktiv közmunkák kiharcoláséval szervez­kedik a decemberi válassfás©ta*a Kosma Jesié Biyllafkosik a szellemi szükségmunkáról és n Séli étkeztetésről — Ä kormány rendelkezik a dunai földek megépít ^éséfies szükséges pénzzel — EiSürmek sa halálsoirompók, Isa a ceglédi ¥as§jtw©raala! a Keleti, a hatvanit a Nyugati pályaudvarra vezetik he úszásra. A demagógia hangversenyének Salzburgjává és Bejrutjává lett Budapest. Itt, a pesti fórumon aztán igazán meg lehet állapítani, ki lehet tanulmányozni, hogy mi az a demagógia. Demagógia: lelkiismeretle­nül hirdetni tanokat, gondolatokat, nem az összesség érdekében, hanem az egyéni érvényesülés vak lázában. A demagógia: politikai programja az örök jelen­lévőknek, akiknek kurzusa az, hogy ők minden kur­zusban, minden Indiámban vígan lubickolnak és fölül maradnak. A demagógia felelőtlenül hirdeti azt, amit felelősséggel megvalósítani nem lehet. A főváros köz­gyűlési termében bőségesen volt alkalmunk tapasz­talni a felelőtlen követeléseknek és felelőtlen ígéretek­nek ragyogó skáláját. A fórum, ahol a polgárság sebeit, mint önmagükét mutogatják, még alkalma­sabb terület a demagógia csodálatos salto-mortaléi- nak bemutatására. Nem fásultság, hanem felvilágosodottság az,^ ha Budapest polgársága nem fog felülni a demagógia csepürágásainak. Az ígéretek rakétái nem érdeklik többé a józan és öntudatos tömegeket, amelyek tette­ket várnak. A tetteknek és cselekedeteknek sem hosszú azonban a váltólejáratuk: Budapest polgár­sága cselekedeteket vár, de nem a választások után, nem az ismeretlen jövőben, hanem még ma. Még ma: a választások előtt. Ennek a polgárságnak hiába adják át az ígéretek bármilyen tökéletes katalógusát, ez a polgárság csak a beváltott ígéretekről, az ered­ményekről, a sikerekről, az eredményes harcokról, a. polgárság érdekében való küzdelmekről hajlandó szaldirozott számlát kiállítani. Ilyen szaldirozott számlát pedig egyedül az Egységes Községi Polgári Párt tud felmutatni, mert ez a párt megmutatta, hogy amíg mások az ígéretek műtrágyájával táplálták a bizalom földjét, addig ez a párt akart is és tudott is a polgárságért dolgozni. Cselekedett, hogy a polgárság szörnyű nehéz helyzete megenyhüljön és utakat tört a polgárság számára a jobb jövő érdekében. Míg mások csak követelni tudtak, ez a párt eredményeket muta­tott föl, amíg mások délibábos álmokat kergettek, ez a párt teremtett és épített. Mi még emlékszünk azokra a régi időkre, amikor „kerületi hazafiság”- nak hívták a kommunális életben azt, ami a város­házát tönkre tette, ami Budapestet a lejtőre vezette. Ez a kerületi hazafiság licitáltatta egymásra a kerületi törzsfőnököket és ez a kerületi hazafiság volt a szülő­anyja a deficites költségvetéseknek. Ma a kerületi hazafiságot a párthazafiság váltotta föl, a párthaza- fiság, amely vakon a levegőbe licitált és amely a de­magógia álmait, vagy rosszindulatú nagyzolásait veszi számításba a realitások helyett. Természetesen az ígéret-napoleonok a súlyos viszonyok teremtette elkeseredést akarják megtenni a megszerzendő hatalom fundamentumának. Buda­pest polgárságának azonban tudnia kell, hogy az el­keseredés a legrosszabb tanácsadó és „az üssük uram ketten” a legrosszabb politika. Az elkeseredés és a türelmetlenség csak gyújtogatni tud, a tüzet pedig csak a józanság vizével lehet eloltani. A józan ész pedig túl lát a maga portájának szűk keretein, túl lát az ország csonka határain és nagyon jól tudja, hogy a gazdasági bajok, az elkeseredés, a nyomor hullámai nemcsak a kis csonka Magyarországot gyöt­rik, hanem az egész világon pusztítanak. Egy világ­válság hullámai értek el hozzánk és semmi okunk sincs arra, hogy mi keserűbbek, elszántabbak legyünk, mint más országok népe és pillanatnyi elkeseredé­sünkben fölégessük még azt a kicsit is, ahűnk még megmaradt. Egyszer már, nem is olyan régen, rossz tanácsadónak bizonyult az elkeseredés, amelyet akkor is mesterségesen idéztek föl és amely akkor, 1918-ban A választási agitáció teljes erővel megindult. Az egyes városházi pártok, amelyek részt akarnak venni a választási küzdelemben, úgyszólván egymás kezé­ből ragadják ki a fegyvereket azoknak a követelé­seknek a felsorakoztatásában, amelyekkel a választó polgárság kegyeire pályáznak. Kozma Jenő. a Fővá­rosi Hírlap legutóbbi számában bejelentette, hogy a szellemi foglalkozású munkanélküliek megsegítése érdekében indítványozni fogja a szellemi szükség- munkalr-akciónak még október havában leendő meg­indítását. Alighogy ez a nyilatkozat lapunkban meg­jelent, sorra jelentkeztek a többi pártok képviselői is, akik átvették Kozma Jenőtől ezt az indítványt és mint a maguk patentírozott ötletét igyekeztek föl­tálalni. Ebben az átlátszó tendenciájú és kizárólag kortes-hangulattól fűtött versenyfutásban az Egysé­ges Községi Polgári Párt vezetősége továbbra is ki­tart eddig követett reálpolitikája mellett. A párt a gazdasági problémák mielőbbi megoldásának kisür­getését írta zászlajára már akkor is, amikor még a választásokról szó sem volt. Kozma Jenő éppen ezért a további programra nézve is az eddigi keretek kö­zött jelöli meg a követendő utat a párt tagjai ré­szére. Beszélgetésünk során, amit e tárgyban vele folytattunk, Kozma Jenő a^ következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának: — A törvényhatósági tanács ülésén szóvátettem a^ szellemi szükségmunka-akeió megindításának sür­gős szükségességét és felkértem a polgármester urat, hogy jöjjön olyan előterjesztéssel, amit egyhangúan ! magunkévá tehetünk. Ha a többi pártok vezetői magukévá teszik javaslatomat, azt én csak örömmel fogadom azoknak a szellemi foglalkozású munkanél­külieknek érdekében, alakén sürgősen segíteni óhaj­tottam indítványomnak a benyújtásával. — Az étkeztetési akció megindítását illetően is ugyanez a véleményem. Egyelőre azonban nem szé­lesíthetjük ki az akció kereteit olyan mértékben, hogy további konyháknak a berendezése váljon szükségessé. A jelenlegi konyhák teljesítőképességén fe­lül nem bocsátkozhatunk költekezésbe. Egyelőre 8000 felnőttnek és 12.000 gyermeknek in­gyen ebéddel való ellátását határoztuk el. Amennyi­ben a tél folyamán a gazdasági helyzet rosszabbod­nék, mócl nyílik ennek a létszámnak a feleme­lésére. Ezeket a súlyos áldozatokat abban a tudatban hoz­zuk meg, hogy ezzel a nyomorgók ezrein segítünk. Távol áll tőlünk minden reklamírozási szándék. Amennyiben egyes pártok a választási hangulatban túlzott követelésekkel lépnének fel, amiket normális körülmények között nem emelnének, mi ezen a téren őket követni nem fogjuk. A gazdasági helyzetet csak céltudatos és sorozatos közmunkák megindításával lehet szanálni. A mi választási szervezkedésünk éppen az lesz, hogy azr illetékes kormánytényezőknél e beruházási mun­kálatok elrendelését fogjuk szorgalmazni és ezáltal arra fogunk törekedni, hogy a főváros iparosait, vál­lalkozóit és munkásait egész télen át munkához jut­tassuk. A gépipar foglalkoztatása már biztosítva van, most az építőipar fellendítése következik. Az építő­ipar jelentékeny^ számú munkaalkalmat kap a dunai hinak megépítésénél. A kereskedelmi miniszter úrral folytatott megbeszélésem alapján közölhetem, hogy a kormány megszerezte a hidak megépítésé­hez szükséges költségeket. A fedezet biztosítva van és így a hídépítési munkála­toknak mielőbbi megkezdése befejezett ténynek te­kinthető. Ugyancsak rövidesen megindulhat a halálsorompók el­tüntetésének a munkája is. Különböző megoldási tervek merültek fel. Nekem az a véleményem, hogy a ceglédi vonalat a Keleti pályaudvarra kell bevezetni és mivel ezáltal a Keleti pályaudvar forgalma túlzsúfolódnék, ugyanilyen könnyítést kell eszközölni azáltal, hogy a hatvani vonalat viszont a körvasúton ke­resztül a Nyugati pályaudvarra vezet­nék be. Ilgen módon a halálsorompók eltűnnének a főváros területéről, viszont a költségek minimálisra reduká­lódnának. Úgy tudom, hogy a fővárosi hozzájárulás összege nem haladja meg a két és félmillió pengőt, amit akár hazai bankoknál is — hosszúlejáratú köl­csön formájában — megszerezhetünk. Kozma Jenő végül kijelentette még a Fővárosi Hírlap munkatársának, hogy az Egységes Községi Polgári Párt teljes erővel megindítja a szervezkedést a decemberi választásokra. Á kerületi szervezetek vezetői még e hét folyamán közös értekezletre gyűl­nek össze a párt akadémiauccai központi helyiségei­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents