Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-30 / 30. szám
Tizenliilencedik évfolyam Ára 50 fillér Budapest, 1930 július 30. 30. szám &8iiaíimiiiOHioy9£gnicmi£iisio ini3iiiQii8^ii3^ufiSBi!BEimsésf3SBiQuii3HMiiiBÍ!Bi3iiiQÍKÍcseiieajiiOHiaiiiBiíiaaiiie; ELŐFIZETÉSI ÁUASC: Egész éw« ............................24 pengő Fé lévre.................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ V Ált OSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ö E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON : AUTOMATA 137—15 nak új rendjét, ha. kell, új alosztályt kell felállítani az egységárak ellenőrzésére, érintkezésbe kell lépni az ipartestületekkel, melyek majd nyiltan és világosan meg fogják mondani, mi mindenre lesz még szükség, hogy lehetetlenné tegyék a tisztességtelen vállalkozókat, akik ma a tisztesség tógáját és a szerencse kothurnusát viselik. Mert ne fi ledkezzenek meg a dolAz építkezési panamák élénken foglalkoztatják úgy a különböző építési vállalkozókat, mint a főváros építési ügyosztályának a vezetik, sőt a II. ügyosztály mellé rendelt bizottság tagjait is, mert általános az a vélemény, hogy a fővárosi építkezések jó hírnevét a jövőben is meg kell őrizni. Éppen ezért keresni kell azokat a garanciákat, amelyek a jövőre nézve lehetetlenné teszik, hogy a fővárosi építkezéseknél is előfordulhassanak olyan visszaélések, amilyeneket az állami építkezéseknél legutóbb kíméletlenül lelepleztek és megtorolni készülnek. Sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel Becsey Antal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke, aki a legkitűnőbb építési szakértők egyike. Becsey Antal elnöke a II. ügyosztály mellé rendelt úgynevezett magasépítési bizottságnak és így az ő tervei, amelyeket az említett cél érdekében megvalósítani akar, közelről érdeklik nemcsak a különböző építési vállalkozókat, hanem magát a nagyközönséget is. Becsey Antal ezekről az érdekes tervekről a következőket mondotta a Fővárosi Hirlap munkatársának: — A különböző építési panamákról elterjedt hírek impulzust adnak annak a sokszor felmerült gondolatnak, hogy revízió alá kell vermi a közmunkák vállalatba adásának eddigi rendszerét. Az építkezési rendszert az egész vonalon reformálni kell. Mindenekelőtt úgy kell megkonstruálni a válla- latbaadás rendszerét, hogy teljességgel ki legyen zárva minden visszaélésnek a lehetősége. Nemcsak a közigazgatás reputációjának érdeke ez, hanem a vállalati etikának is, mert — hála Istennek — vannak tisztességes vállalkozók is, akiket azonban szinte teljességgel elnyom a mai sokszor lelkiismeretlenül spekuláló konkurrencia. Ezeket a tisztességes és lelkiismeretes vállalkozókat meg kell védeni amazoknak a spekulatív erejével és tehetségével szemben. Ebben a tekintetben több megbeszélést tartottunk és kerestük azokat a módokat, amelyeknek révén új és megfelelő rendszert lehetne behozni a közmunkák kiadásánál. A közszállítási szabályzat apró részletekbe menően állapítja meg a vállalatbaadás módját. A reformot azonban másutt kell kezdeni, és pedig ott, hogy a közmunkákat úgy kell kiírni, hogy semmiféle lehetőség se nyíljon a rosszhiszemű spekuláció számára. Olyan szabatos terveket és költségvetést kell megállapítani, hogy a kalkuláció lehetősége biztos alapot kapjon és így az a szerződéses viszony, amely a vállalkozó és a hatóság között létrejön, minden tekintetben erkölcsös legyen. A helyzet ma az, hogy a kiírási műveletek és költségvetések rendszerint irreálisak. gok intézői arról, hogy alattomos, veszedelmes, suba alatt, vagy talán alagutakban dolgozó elemekkel van dolguk. Ki kell füstölni minden rejtekhelyei, be kell tömni minden rést a tisztességes vállalkozók érdekében, akik eddig vagy éheztek, vagy halálverejtékes félelem közepette keresték meg a mindennapi kenyerüket. Ha aztán kifüstöltük az odúkat és betömtük a búvóhelyek réseit, akkor ott fognak állani előttünk tehetetlenül és a levegőtől is elzárva a rosszhiszeműek, akik csak addig tudtak érvényesülni, amíg megtévesztő manipulációik életet adtak nekik. — Közismert tény, hogy a közhatóságok által kiírt munkáknál a kiírás alapjául szolgáló költség- vetésben sok olyan tétel szerepel, amelyekről már előre lehet tudni, hogy ezek kivitelre nem kerülnek, vannak viszont olyan építési tételek, amelyeket a kiírás és az ennek alapjául szolgáló költségvetés kis- mennyiségben irányoz elő, viszont a gyakorlati kivitelnél ezek a tételek sokkal nagyobb számban valósulnak meg. Nyilvánvaló, hogy itt rosszhiszeműség esete forog fenn és a költségvetés készítője összejátszik a favorizált vállalattal. A vállalkozó ugyanis azoknál a tételeknél, amelyekről a költségvetés készítőjének előzetes felvilágosításai alapján tudja, hogy kivitelre kerülni nem fognak, rendkívül alacsony egységárat állapít meg. Nem egyszer szóvátettülc az illetékes bizottságokban az ilyen eseteket és rámutattunk a hibákra. Nem vitás tehát, hogy a jóhiszemű vállalkozó, aki ilyen előzetes „felvilágosítást” nem kap, drágább egységárat ajánl fel és így mellőzésben részesül az irreális ajánlattal szemben. A favorizált vállalat pedig a nyilvánvalóan kivitelre nem kerülő tételeknél irreálisan olcsó egységárat jelöl meg, azoknál a tételeknél pedig, amelyekről tudja, hogy az előirányzottnál nagyobb mértékben fognak kivitelre kerülni, olyan magas árat szab meg, hogy ezen a réven bőséges kárpótlást talál. Nem kétséges, hogy végeredményben az ilyen olcsónak látszó ajánlatok lesznek a gyakorlati kivitelben a legdrágábbak. A tisztességes vállalkozó, amikor látja, hogy az ilyen spekulatív kalkuláció győzedelmeskedik fölötte, demo- ralizálódik. Közérdek követeli, hogy az ilyen rendszer romboló hatását szüntessük meg. — A legelső feltétel az, hogy a kiírási tervek és költségvetések mennyiségi tekintetben teljesen korrektek és pontosak legyenek. Az előirányzat és a gyakorlati végrehajtás között 5—10 százaléknál nagyobb különbségnek nem szabad előfordulnia. De a költségvetés szövegének, vagyis a munkanemnek minőségi tekintetben való körülírásának is szabatosnak kell lennie. Ugyanennek a szabatosságnak kell jellemeznie úgy a kalkulációt, mint az elszámolást. Normalizálni kell a kiírási költségvetési szöveget. Közismert tény, hogy épületnél néhány száz tétel mindig ismétlődik. Ezeket a tételeket szabványosított szöveggel kell kiírni és csak az egymástól különböző munkanemeket kell külön megszövegezni. Általában pedig a kiírási költségvetés megszerkesztésének munkájánál meg kell hallgatni az ipartestületeket. Minden olyan ajánlatot irreálisnak kell minősíteni, ahol előírás tárgyaként szereplő munka öt vagy tíz százalékát meghaladó értékű munkanemeknél az egyHADÜZENET a vállalkozói visszaéléseknek----------- i Becse# Antal: A közmunkákat kell kiírni, hogy semmiféle lehetőség ne nyílion a rosszhiszemű spekuláció számára ma olyan furcsán beszélnek az emberek, mint például a fehér hollóról. Szeretnénk tudni, hogy miért, mert mi nem látjuk megokoltnak egy pillanatig sem azt a megriadtságot, amely ma néhány feltűnő eset révén 'úrrá lett a magyar társadalmon. Tény, hogy akadt néhány feltűnő eset, ezt senki sem tagadja; de mi éppen abban látjuk a vigasztaló tünetet, hogy a visz- szaélések nem maradtak titokban és olyan hatalmas apparátussal láttak neki minden vonalon a korrupció kiirtásának, hogy igazán hírmondó sem fog maradni a panamistákból és más csirkefogókból. Ettől a szigorúságtól, az eltussolás eme lehetetlenségétől úgy meg fog riadni mindenki, akiben csak egy köröm- feketén'yi gazember-hajlandóság ébredezett is, hogy úgy megtisztul a magyar közélet, mint eső után a fülledt levegő. Fájdalmas, kipellengérezni való korszakai is voltak már a magyar közéletnek, de azok akkor voltak, amikor a panamákra fátyolt borítottak, a csirkefogókat futni hagyták, a gazságokat elleplezték: nem pedig ma, amikor kemény akarattal, hajthatatlan elszántsággal állanak a közélet őrei a posztjukon és parancsolják, követelik a seprést, amíg egy porszemnyi szemét akad. És mégis újra és újra elő kell államink és követelnünk, hogy a közéleti tisztaság, az üzleti és vállalkozói tevékenység mocsoktalansága érdekében mind több és mind hathatósabb intézményes biztosítékot kell felállítani, létesíteni és megvalósítani. Hála a jó Istennek, akadnak még tekintélyes és keményakaratú férfiak, akik ebben a követelésben kitartanak és nem engedik megnyugodni a dolgokat, amíg komoly eredményeket nem érnek el. Pár sorral tovább, a cikk után Becsey Antal beszél a tisztességes és tisztességtelen vállalkozókról. Mert nemcsak tisztviselő téved meg, hanem vállalkozó is. Sőt megtévedt, tisztességtélen vállalkozó nélkül nem igen lehetne megtévedt tisztviselő sem. Nemcsak a panamista tisztviselőt kell tehát csak kiirtani, hanem a tisztességtelen vállalkozót is. Annál is inkább, mert ha a tisztviselő és a vállalkozó ügyesen, eszesen összejátszik, ki sem derülhet a gazság. Sőt — éppen Becsey nyilatkozatának elolvasása után — rájön az ember arra is, hogy milyen pompás összejátszást lehet produkálni! Olyan pompásat, hogy nyíltan és világosan, tulajdon két szemeddel látod a panamát és nem kiálthatsz tolvajt, mert végeredményben téged csuknak be. Mert például a fővárosi munkálatok vállalatba- adásának mai rendje szerint a legtöbb esetben — még akkor is, ha a vállalkozón kívül mindenki tisztességes! — a tisztességtelen ajánlattevőnek több lehetősége van a munka elnyerésére, mint a tisztességesnek. Valahogy olyan fordított világ van ma ebben a kérdésben a városházán, mint amikor a magyar egészségügyet négy rend gondozta: a sebészek, a fürdősök, a borbélyok és a paxókások. A sebészeké volt közöttük szinte a legalacsonyabb mesterség, mert az volt a művelt férfiú, aki belgyógyászattal foglalkozott, az azután ne adj Isten, hogy külső kezeléshez nyúlt volna, a sebészet, az operáció dicstelen dolog volt, amit az ember borbélyműhelyben töltött inasesztendők alatt sajátított el. Bocsánat a hasonlatért, de nagyon vág a dolog. Ma egy sebészprofesszor a tudás és a tekintély szobra, a belgyógyászra legyintünk: tapogatódzik. A városházán is az igazán tiszteletreméltó vállalkozók szorulnak háttérbe és érvényesül mindenki, aki lelkiismeretlenül kalkulál. Ezért kell végre rendet f íjvmvirnm TYlOrCPCITl ti lm Q \r r\rr rv-i nvilrólr ■xTnllnlnf hnnHnc’n_ A tiszta kézről
