Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-11 / 23. szám
Tpzerihilen cedih évfolyam Ara 50 fillér Badapest, 1930 június 11. 23. szám BTiioIiiomalii qisib iiiaiiia ni n IIOIIiaiig03Ifi33lll£3SliailI£If3SlQBB9OlilS3lllOII3BaiIIE3SIIClU2Ollg€SiaiOIÍIOm@ll9Ollie ELŐFIZETÉSI iK Pit: Egész évre..................................24 pengő Félévre........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ FÁKOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség é % kiadó hivat a BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TE ' EFÓN : A UTOMATA 137—15 Feszült idegiekkel várjuk az eseményeket, mert az az átalakulás, az a premier, amelynek talán már egy hét múlva tanúi leszünk, irgalmatlanul fontos, életbevágóan kritikus lesz Budapest életére nézve. A színházak kulisszamögötti nyelvével élve azonban nekünk az az impresz- sziónk, hogy az új darab még igazán nincsen „kész”. A szereplők nem tudják a szöveget, az összjáték még zökkenőket mutat, a jelmezeket még át kell alakítani, a díszletek hiányait pótolni kell. Egy hét azonban nagy idő, amely alatt sok kérdést el lehet intézni és mi valóban hiszünk az időben, amely képes lesz a problémákat megoldani. Egy hét múlva valószínűleg megválasztják az új törvényhatósági tanácsot, amely hamarosan átveszi a hatalmat. Ma azonban nemcsak azt nem tudja még senki, hogy ezt a hatalmat hogyan kell gyakorolni, de azt sem, hogy kik lesznek hivatottak a hatalom gyakorlására. A pártok között egyelőre reménytelen tárgyalások folynak, amelyek a közgyűlési harc képét vetik előre. Nem tartjuk ezt a jelenséget túlságosan vigasztalónak, mert az új vezetőszerv születését fájdalmassá és nehézzé teszi. Hipokriták lennénk azonban, ha azt állítanánk, hogy ez veszedelmet jelent: semmi sem gyógyul olyan könnyen, mint a választási sebek, amelyeket igazságos és törvényes fegyverek ejtettek. Ez a sokkal kisebb baj, mert bárkikből álljon is az új törvényhatósági tanács, ha meglesz az urakban Budapest szeretete, a hatalommal való élés bölcs mérséklete és a felelősségérzet legnagyobb foka, akkor félni valónk nincsen. Ügy érezzük azonban, hogy tényleg „nincs kész még a darab.” Tájékozatlansággal találkozunk minden lépésnél, bizonytalanság az uralkodó planéta a városházán, ahol mindenki bevallja, hogy senki sem tud semmit, senki sincs tisztában vele, hogy miként alakulnak a dolgok. Nem arról van itt szó, hogy a törvény szellemét nem értenék, ellenkezően, csak arról, hogy milyen lesz a dolgoknak — mondhatnánk — technikai lebonyolítása. Olyan az, mintha az embert odaültetnék a hatalom asztalához és nem tudná, hogyan kell az evőeszközökkel bánni és e kicsiség miatt éhesen maradna. Az a véleményünk, hogy erőteljesen kezébe kellene venni ezt a kérdést valakinek, alá aztán napok alatt lebonyolítaná az egészet. A tanács haldoklásának letargikus lelkiállapotát mi megértjük, de ha most haldoklik is ez az intézmény, kétségtelen, hogy számit és joggal számit, a más formában való feltámadásra. Vájjon olyan büszkén akar-e hősi halált halni, hogy erről a feltámadásról is lemond? Könnyelmű lépés lenne, pedig minden cselekedetük azt bizonyítja, hogy az új törvényszabta másvilági élettel szemben szelíd amerikázás folyik. Az új törvényhatósági tanács jövendőbeli, eddig ismeretlen tagjai számára azonban még nagyobb feladatok kínálkoznak. Ök ma még passzivitásra vannak kényszerítve, mert hiszen ma még kilétükkel sem vagyunk tisztában. Mégis az az érzésünk, hogy mindenkinek, aki remélhetőleg bekerül a tanácsba, szinte naponta lelkigyakorlatokat kellene tartani,. Tudják-e az urak, milyen mérhetetlen felelősséget vállalnak, milyen óriási értékeket — erkölcsieket és anyagiakat — kapnak a kezükbe"? Tudják-e, hogy emberfeletti feladatokat kell megoldaniok, hogy súlyos gazdasági viszonyokkal kell megküzdeniök? Tudják-e, hogy Trianon tizedik évfordulóját most gyászoltuk és mától kezdve, tegnaptól kezdve minden nap csillogóbbá és csillogóbbá, kultúrájában káprázatosabbá kell Budapestet tennünk? Csak, ha a kultúra, az erkölcs, a hazafiság és a világvárosi tündöklés világító tornya lesz Európa közepében ez a város, csak akkor várhatjuk, hogy álomszerű, hipnotikus vonzóerővel hozza vissza az elszakadt magyarságot. Mert nemcsak az a feladata Budapestnek, hogy újjáépüljön, megjavítsa rozoga üzemeit, lakóit ismét abba a helyzetbe hozza, hogy Európában érezhessék magukat. Sokkal nagyobb hivatását látjuk mi a magyar fővárosnak: mágikus erővel, a magyar kultúra káprázatos vonzóerejével kell egyesíteni a nagyvilág minden magyarját, akik számára Budapestnek Mekkává kell emelkednie. Ha azután így együtt, egy akarattal masíroz a világ minden magyarja, akkor elérkezett az óra, hogy Csonka-Magyarország fővárosa ismét kinálynője legyen mindazoknak az országrészeknek, amelyeknek valaha királynője volt. A törvényhatósági, tanács tagsági helyeinek betöltése körül egyre veszedelmesebbé és izgalmasabbá válik az a harc, amely a legnagyobb részben a kulisz- szák mögött zajlik le. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke lapunk legutóbbi számában kifejezésre juttatta azt a felfogását, hogy minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni egy békés pártközi megállapodás létesítése érdekében, Kozma Jenő kijelentette, hogy minden tekintélyét latba veti az egyhangú választás biztosítása érdekében. Megkérdeztük tehát Kozma Jenőt, hogy fáradozásai sikerrel kecsegtetnek-e? Kozma Jenő dr, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Ügy látszik, hogy azok a törekvéseim, amelyek egységes lista alapján egyhangú választás biztosítását célozták, nem fognak eredményre vezetni. Az egyes pártok között, sőt egyes pártok kebelén belül is olyan áthidalhatatlan ellentétek merültek fel, amelyek másként nem vezethetők le, mint közgyűlési harc útján. A törvényes rendelkezéseknek megfelelően fog tehát lezajlani a törvényhatósági bizottság közgyűlésén az új tanács tagjainak a megválasztása. A törvény arányos szavazást, lajstromos választást ír elő. Arról, hogy a mi pártunk ebben a harcban milyen álláspontot foglaljon el, még nem döntöttünk. Voltak olyan törekvések, hogy a pártonkívii- liek is képviseletet kapjanak a törvényhatósági tanácsban, ez azonban őket számarányuknál fogva nem illeti meg. Önállóan listát nem alkothatnak, mert a törvény 25 ajánlottat és 14 ajánlót ír elő, a választásban tehát csak olyan pártok vehetnek részt, amelyeknek legalább 39 tagjuk van. — A törvényhatósági tanács tagjait előreláthatóan a június 18-i közgyűlésen választjuk meg. Egy héttel később, vagyis június 25-én esedékes az örökös tagok megválasztása. Az örökös tagok megválasztásánál döntő jelentősége lesz a jelölésnek, amit a törvény határozottan előír. Azok lesznek az örökös tagok, akik abszolút többséget kapnak és pedig a jelenlévő bizottsági tagok szavazatainak a többségét. Az örökös tagok megválasztásánál is nagy harc várható. Különböző tervek vannak, de a helyzet még nem alakult ki,. Kozma Jenő ezután elmondotta, hogy nézete szerint a törvényhatósági tanács tagjait az átmeneti idő alatt nem szabad díjazni. Jelenléti díj rendszerének a bevezetéséről csak az új törvényhatósági bizottság megalakulása után lesz célszerű dönteni. A beszélgetés során érdeklődtünk aziránt is, hogy milyen változásokat idéz elő a városházi adminisztrációban az új rendszer életbeléptetése. Kozma Jenő ezeket mondotta: — Rendkívül fontos volna az új rendszerrel való átmenetet megfelelően előkészíteni, mert nem kétséges, hogy az adminisztráció működése tekintetében az első napokban kialakult rendszernek nehezen válEgyetlen aláírás ne fusson végig a papiroson, egy szó el ne hangozzon, egy intézkedés meg ne tétesség addig a városházán anélkül, hogy a végső célra ne gondolnának. Pia ez így lesz, akkor a nagy ideálok lendületet, monumentalitást és nagyvonalúságot visznek bele minden alkotásba. Minden alkotásba, amelyekből minél többet és minél szebbet, minél nagyszerűbbet várunk az új törvényhatósági tanácstól. toztatható hatása lesz. Ha a törvény szelleme nem fog érv étig esülni a gyakorlati adminisztrációban, akkor hiába folytattuk le ezt a hatalmas küzdelmet. A törvény intencióit tartalommal kell megtölteni. Egyesek nem tudják, hogy milyen óriási hatalmat ad nekik a törvény és ennek következtében — attól tartok — nem fogják tudni, miként kell élni ezzel a hatalommal. A felelősség a jövőben mindenkit egyénileg terhel. Ha valamelyik tanácsnok nem vállalja valamiért a felelősséget, vagy úgy érzi, hogy a felelősség súlyát valamilyen kérdésben viselni nem tudja, feletteséhez, az alpolgármesterhez fordul, aki viszont ugyanilyen esetben a polgármester elé viszi a kérdéses ügyet. Ezek után már nem lehet a bizottságok véleményére támaszkodni, mert bármit véleményez is a szakbizottság, a végrehajtásért maga az illetékes tanácsnok, alpolgármester, vagy polgármester a felelős. — A törvényhatósági tanács kezdetben nem fog jelentősebb ügyeket tárgyalni. Nem is volna lojális, hogy a törvényhatósági tanács az átmeneti időben nagy elvi jelentőségű, vagy fontosabb közgazdasági kérdésekben prejudikáljon az év végén összeülő új törvényhatósági bizottságnak. Figyelmeztetni kívánom azonban az összes érdekelteket, hogy a törvényhatósági tanács a nyár folyamán megszakítjás nélkül fog ülésezni, tehát mindenki mondjon le a nyaralásról, aki tanácstag akar lenni. Az egyes pártok vezetői is nagy köriiltekinttéssel válasszák ki delegáltjaikat és jelöltjeik kiküldésénél szerezzenek garanciát arra vonatkozóan, hogy a vállalkozó bizottsági tagok munkaerejük és munkaképességük, sőt munkaidejüknek is a száz százalékát tartoznak rendelkezésre bocsátani. — Azt természetesnek vagy legalább is érthetőnek találom, hogy a megszüntetésre ítélt tanácsi intézmény ezidőszerint már nem bizonyul aktívnak. Inkább személyi, mint tárgyi kérdések vannak napirenden, ez azonban nem lehet ok arra, hogy a megszavazott költségvetési kereteken belül ne induljon meg a termelő munka. Országos vonatkozásban a búzaárnak az emelése folytán a gazdatársadalom most injekciót kap. Nekünk, akik a főváros közönségét képviseljük, arra kell törekednünk, hogy az iparos- és munkásosztály is megfelelő megsegítésre találjon. Ez pedig nem történhetik másként, mint közmunkák elrendelése révén. Mivel egyelőre kölcsön nem áll rendelkezésünkre, minden rendelkezésünkre álló eszközzel sürgetnünk kell a költségvetésben biztosított beruházási tételek azonnali folyósítását és f elhasználását. Vass József népjóléti miniszterrel legutóbb beszéltem a Horthy Miklós-telep megépítéséről. A népjóléti miniszter úr a maga hatáskörében NaaB&2BSIid8BHHHB9BB2ifcttKifi3tffcläiiiä!&fEiäj3iaS(&;@ftSiK8S2iaa£fl!SgaS£Qia»l£aiHaa!£MflflBaHHSaaB Aki tanácstag akar lenni, mondjon le a nyaralásról. - mondja Kozma Jenő Egész nyáron át ülésezni ffog a törvényhatósági tanács, melynek tagjai egyelőre nem kapnak fizetést — Szorgalmazni kell a Horthy-telep építésének megkezdését
