Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-30 / 17. szám
Tizenlzilencedih évfolyam. Ara _5©_ miér Budapest, 1930 április 30. 17, szám $£flS£*ffiiff!fe-sTíIíinOTiOT^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..................................24 pengő Félévre...........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: I)ACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 187—15 továbbra is, de a tanácshoz többé nem igen intézünk ovációkat. Filippikákkal sem igen ostromoljuk őket. Pihenjenek békével. Sőt hajlandók vagyunk becsületes szívvel, igaz őszinteséggel, jószándékú kegyelettel megemlékezni, ha majd eljön ennek is az órája, arról a félszázadosnál hosszabb múltról, amelyet ez az intézmény a városkormányzás legcsúcsán eltöltött. Hiszen előfordultak hibák, zökkenők, kellemetlenségek, bajok, de az vesse az első követ a tanács félszázados múltjára, aki olyan mintaintézményt tud mutatni, — nem magyar földön, hanem széles e világon — amely ellen soha sem volt kifogás, amely ellen soha sem hangzottak el jogos vádak. A tanács mindig megállta a helyét. Voltak idők és azokban voltak tanácsok, amelyekre büszkék voltunk és joggal lehettünk büszkék. De voltak olyan tanácsok is, amelyek gyengébb összetételűeknek bizonyultak, vagy esetleg, amelyeknek működése elé a körülmények torlaszoltak leküzdhetetlen akadályokat. Voltak alkotó, diadalmas lendületű tanácsok, de voltak olyanok is, amelyek passzívabb benyomást keltettek, vagy amelyeknek nem volt elegendő erejük és tehetségük megküzdeni a — elismerjük — súlyos akadályokkal. De majd ha a tanács mai működési formájának megszűnése elérkezik, igen őszinte elismeréssel fogunk előtte tisztelegni. Bevalljuk azonban, hogy ennek az órának elér- kezését nagyon türelmetlenül várjuk már. Két okból. Az egyik ok, hogy az_új Rendszertől az igazi autonómia megvalósulását, életrekelését várjuk. A másik ok pedig az, hogy a tanács mai működése nem elégíti ki a közvéleményt, bizonyos fokozott, bár köny- nyen megmagyarázható passzivitás uralmát látjuk felülkerekedni. Az új törvény a törvényhatóság szerepét helyezi előtérbe és a polgármester felelősségét fokozza, vagy még helyesebben eléri azt a célt, amit a közelmúlt nehéz tapasztalatai különösképpen diktáltak, hogy tudniillik valakinek a felelőssége mindenkor és tökéletes biztonsággal megállapítható legyen. Az igalzi autonómiát ugyanis csak azok gyakorolhatják a modern demokrácia mindenhol alkalmazott és bevált elvei szerint, akik közvetlenül a választóközönségtől kapták megbízatásukat. Viszont azoknak, akik a törvényhatóság bizalmából nyertek mandátumot, több idejük és módjuk lesz az autonómia által eléjük szabott feladatok megvalósítására. Ezért kellett elsősorban arra az álláspontra helyezkedni, hogy az új törvény értelmében életrekelö törvényhatósági tanácsnak minél előbb, szinte a törvény kihirdetésének órájában mpp kell kezdenie működését. Van azonban erre — mint említettük — más ok is. Éppen Kozma Jenő állapítja meg a Fővárosi Hírlap mai számában, hogy a főváros tanácsa mai helyzetében elhárítja magától a fontosabb kérdések elintézését. Oka ennek igen természetesen az, hogy nem akar életbevágó fontosságú kérdésekben elébekerülni a törvényhatósági tanácsnak, amely — ha a politikai pártok is úgy fogják sürgetni, mint maga a tanács és maga Budapest közvéleménye — mar május hó folyamán meg fogja kezdeni működését. Úgy látszik azonban, már erre is meg van a garancia, mert Kozma Jenő maga is sürgeti, hogy a törvényhatósági tanácsot azonnal életbe kell léptetni, mihelyt a kormányzó szentesíti az új törvényt. Mert így, ahogy most van, nincsen jól. Ismételjük, meg tudjuk érteni és védeni tudjuk a Tekintetes Tanács mai passzivitását, hiszen ebben a pillanatban már nincsenek alkotási ambíciói, egyben pedig érzi a fonák helyzetet, hogy amit esetleg ma mégis csak csinálna, azt holnap talán mások és másként akarják és fogják majd megoldani. Csakhogy nem olyan időket élünk ma, amelyekben késlekedésnek, szentimen- talizmusnak volna helye és jogosultsága. A gazdasági élet romokban hever, a munkanélküliekről való gondoskodás becsületbeli, lelkiismereti kötelesség. A megoldandó problémák, amelyek egyszersmind a gazdasági és munka-válság kiküszöbölését is magukkal hozzák, tömegesen torlódnak össze. Alkotni, teremteni, a romokat eltávolítani, a lerongyolódottságokat megszüntetni kell. Tervek és szándékok halomszámra vannak. Csak a parancsoló kéz hiányozzon, amelynek intésére jobb élet derülhet ránk? Ha az igazi, nagy akadályokat le lehet küzdeni, ilyen jelentéktelen epizód előtt nem szabad a nagy segítségnek megtorpannia. A nagy beruházó kölcsön, a vele kapcsolatos üzemi invesztíciók, a bánhidai centrálé ügyében való megegyezés, a HÉV megváltása, a VásárpénzA múlt esztendő zárszámadásai részben már készen vannak, részben most készülnek a főváros adminisztrációjáról, intézményeiről és üzemeiről. Egyes üzemek zárszámadási adatai már nyilvánosságra is kerültek és a három nagy közüzem, a víz, villamos és gázművek kivételével, bizony nem nagyon örvendetesek az eredmények. Megírtuk, hogy a fürdők és az autóbusz üzem deficitje két millió pengő körül van, nincs kizárva, hogy a többi, még nem ismert zárszámadás is tartogat hasonló meglepetéseket, előre bizonyos azonban, hogy egyetlen esetleges deficit sem lesz olyan elképesztően nagy, mint az, amit a közkórházak most összeállított mérlege produkál. A székesfővárosi közkórházak most elkészült zárószámadása, amely rövidesen a,z autonómia bizottságai elé kerül, kereken négymillió pengő deficitet tüntet fel. Ez a döbbenetes ráfizetés onnan áll elő, hogy a főváros és kormány között a kórházi ápolási díjak kérdése a legutóbbi órákig eldöntetlen volt. Hétfőn délelőtt azonban fontos leirat érkezett a városházára. Negyedik esztendeje várja a főváros tanácsa, hogy végre nyilatkozzék a népjóléti minisztérium a betegápolási díjak megállapítása ügyében tett felterjesztésre és a többszöri sürgetésre. Ebben a tárgyban érkezett meg a városházára Vass József népjóléti miniszter leirata, amely feltűnő döntést tartalmaz. A Fővárosi Hírlap munkatársa illetékes helyen a következő, teljesen hiteles felvilágosításokat kapta a népjóléti miniszter leiratáról: — A leirat mindenekelőtt jóváhagyja az összes kórházi költségvetéseket, azután pedig megállapítja a főváros által szedhető ápolási díjakat. A főváros visszamenőleg 1927 július elsejéig kérte a betegápolási díj megállapítását és pedig olyan értelemben, hogy 1930-ra.......................................................6 P 35 f, 1929-re .......................................................6 P 30 f, 19 28-ra.......................................................6 P 20 f, 19 27 IL felére...........................................6 P 10 f állapíttassák meg. Vass József népjóléti miniszter a negyedfél esztendőre generálisan 5 pengőben állapította meg a betegápolási díjat. — Tehát úgy a folyó évben, mint a megelőző évekre, visszamenőleg 1927 július elsejéig csak öt pengő szedhető betegápolási díj címén mindazoktól, akik szegénységi bizonyítvány alapján kaptak elhelyezést a fővárosi kórházakban, illetve azoktól, akik mint valamilyen állami, vagy hatósági jellegű betegpénztár tagjai voltak ápolás alatt a főváros valamelyik egészségügyi intézetében. tár ügyének megoldása és még ki tudná megmondani, hány hatalmas probléma: mindez olyan, amelyet a tanács a mai körülmények között félve kerül. De sürget az idő és sürget a szükség. Az igazi autonómia képviselőinek a szentesítés pillanatában talpon kell lenni és kemény kézzel, komoly eltökéltséggel kezébe kell venni nem a hatalmat, hanem a munkát. Ezt az órát várja már lemondó passzivitással a tanács, de felélénkülő munkakedvvel Budapest közönsége is. — A továbbiakban kijelenti a miniszteri leirat, hogy a népjóléti minisztérium a jövőre nézve az államkincstár és az országos betegápolási alap terhére felszámítható ápolási díjakat kontingentálja és pedig évi 3,600.000 pengőben, ami azt jelenti, hogy a jövőben bármekkora összeget tenne is ki azoknak a betegápolási díjaknak a végösszege, amelyeket az államkincstár, vagy a betegápolási alap tartozik .viselni, — a főváros nem kaphat többet évente, mint hárommillióhatszázezer pengőt. Erről a népjóléti minisztériumtól szerzett értesülésünkről beavatott városházi körökben ezeket mondották: — A népjóléti minisztérium döntése, amit a hétfőn kézhezkapott leirat tartalmaz, súlyos helyzet elé állítja a fővárost. Évente kétmillió ápolási napunk van, ezek közül legfeljebb csak háromszázezer olyan van, amikor behajthatjuk azt a 6 pengő 34 fillért, amibe a fővárosnak egy beteg ápolása effektive belekerül. Egymillióhétszázezer esetben ráfizetünk 1 pengő 34 fillért, könnyű tehát kiszámítani, hogy a fővárost évente két és félmillió pengő károsodás fogja érni. A népjóléti miniszter leirata nem tesz említést az 1920 óta felmerült differenciák kiegyenlítéséről, amiből városházi körökben arra következtetnek, hogy Vass József népjóléti miniszter ezt a differenciát, ami végeredményben 22 millió pengőre rúg, nem hajlandó 'megtéríteni. Vass József népjóléti miniszter környezetében viszont közölték a Fővárosi Hírlap munkatársával, hogy a népjóléti miniszter elvi álláspontjánál fogva tagadja meg ezeknek a differenciáknak a megfizetését, de a fővárost rekompenzálja azzal, hogy az új Rókus építési költségeihez az állam tekintélyes ósz- szeggel fog hozzájárulni. Isméi összehívják a Rókus-zsürü Itt említjük meg, hogy Buzáth János alpolgármester és Némethy Béla közegészségügyi tanácsnok szombaton és hétfőn újabb megbeszéléseket folytattak az új Rókus-kórliáz előkészítése ügyében. Buzáth alpolgármester a legközelebbi napokban újra összehívja a Rókus-zsűrit, amelyen bemutatják a végleg megszövegezett pályázati feltételeket és a létesítendő kórház pontos orvosi leírását és a középítési osztályban készített vázlatos terveket, amelyeket most nyomtatásban is sokszorosítottak. A pályázatot előreláthatóan május 4-én fogják kihirdetni és a tervek benyújtásának határideje november 4—7 lesz. «B^llfiHffi3aNliaBSraElSiB£ä£mgl!MSIIBIBHHBHC9*lSBHEiB&a3BS£g333ii3^BäS@l2£3iHBgSI&g3aK£iSBSaE£9 VASS JÓZSEF NÉPJÓLÉTI MINISZTER öt pengőben állapította meg a betegápolási díjat és az állami megtérítés összegét évi 3,600.000 pengőben kontingentálta------ —Mama—saaPVtaBgftrr w.w ■ —-— Me gérkezett a városházára a negyedféiéve várt leirat, amelynek szenzációs részleteit legelsőnek közli a fővárosi hírláp Stkrgretiknk Tr9
