Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-15 / 2. szám
/ Tizen kilen védik évfolyam Ára 5Q tfisüér Budapest, 1930 január lő. 2. szám ELŐFIZETÉSI ÁHAK: Egész évre................................24 pengő Félévre ........................................... pengő Ál landóan: G.IXUjISÁGS £b.tesítö VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: BACSÓ EMIL rnlmiii MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és ki adóhivat al BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON : A UTÓMAT A 187—15 Megszoktuk már, hogy panaszkodjunk, hogy valami különös bizalmatlansággal tekintsünk a városháza felé. Nem azért, mintha be akarnánk állani abba a társaságba, 'amely mindent rossznak, mindent tékozlásnak és mindent panamának tekint, ami a városházáról származik. Nem itt vannak a mi panaszaink, hanem ott, hogy a városháza felől hiába (várja a polgárság és munkásság a jobb jövő szivárványának felragyogását. Budapest iparosai,, kereskedői, vállalkozói és kétkézi munkásai a múltban mindig a városházát tekintették a város szívének, ahonnan a gazdasági élet vérkeringése megindul. Ha baj volt a magángazdaságban, még (mindig nem veszett el minden mert frissen, egészségesen és eredményesen közbelépett a városháza. Hát ettől alaposan elszoktunk. Megszoktuk ellenben,, hogy újságcikkben, bizottsági és közgyűlési beszé-, dekben noszogassuk a városháza urait a cselekvésre. Hosszú ideje tanakszunk már arról, hogy mi az oka ennek? Vájjon kihalt-e a Károlykaszárnya ódon falai közül laz alkotó szellem, amely pedig valaha sasszárnyalással tört innen az egek felé. Mondják meg végre, hogy mi a baj, miért jár minden ólomlábon, hátha lehet valamiképpen segíteni. Mert ma — kénytelenek vagyunk bevallani — a!közönség csak közigazgatási macerákat, közgyűlési botrányokat,, nyugdíjba vonuló potentátok új alkalmazását és dús javadalmazását várja ^városháza és kapcsolt részeitől. Ezek a kapcsolt részek, elsősorban az üzemek keltik talán a legjogosabb aggodalmakat gazdájukban, Budapest közönségében. Mert a városháza legalább megmarad sajnálatos passzivitásában, de ezek a kapcsolt részek, ezek az üzemek aktivak, nagyon is aktívak. Aktivitásuk pedig a nyilvánosság megítélése szerint a legkiáltóbb kontraszt az egész élet-halál harcát vívó magyar gazdasági élet mellett. Mert ez az aktivitás meghökkentőn méltányos gesztusokban csúcsosodik ki: főtisztviselői jövedelmek megszavazásában, amelyek az egész üzem létét veszélyeztetik és amelyek jóval meghaladják a gazdák, a polgármesterek, tanácsnokok és általában a város vezetőinek fizetését. Néha azzal próbál vigasztalódni az ember, hogy úgyis hamarosan vége szakad ennek a mai rendszernek, 'jön az új közigazgatás, frissen, üdén a gyakorlati és modern élet testére szabva. Bízunk is, hiszünk is ebben és ott fogunk állani a meginduló új munka mellett a kritika kíméletlen pallosával; de addig... Addig is történnie kell valaminek, mert kegyetlen időket élünk. Addig is történnie kell valaminek, mert a főváros közgyűlése már felismerte a bajokat és parancsot adott, hogy meg kell indulnia a segítő munkának. Mi nem. igen látjuk ezt a segítő munkát, nem igen találkozunk a közgyűlés parancsának teljesítésével. Sőt éppen az ellenkezőjét látjuk annak, amit látnunk kellene. Csak úgy kapásból mutatunk rá néhány tanúra. Tanunk a középítési bizottság e heti ülésének egész sor szónoka, akik mind arról panaszkodtak, hogy nem indulnak a közmunkák,, megfeneklett minden. Tanunk Recseg Antal, aki a Fővárosi Hírlap múlt számában, es tanunk Kozma Jeno, aki a Fövárosi Hírlap mai számában emel vádat a tanács lanyha munkája, lanyha tevékenysége ellen. De mi nem állunk meg annál, hogy nem megy az alkotó munka a városházi hivatalokban, hanem meg kell kérdeznünk azt is, hogy miért nyilatkozik meg a halogatás, a kunktátor- kodás tendenciája még akkor is, amikor az ügyek már a bizottságok elé kerülnek? Nem vették-e észre, hogy súlyos és veszedelmes munkanélküliség van a munkások között, hogy ipar, kereskedelem, vállalkozás élet-halál között küszködik? Rendkívüli időkben rendkívüli emberek kellenének,, de ha már nincsenek, akkor legalább mindenki feszítse meg akaratát, tudását, munkabírását. Vájjon látott-e A városházi adminisztrációt a folyó ügyek elintézésén kívül főként a fővárosi közmunkák kiadása és a tervbe vett beruházások előkészítése foglalkoztatja. Az Egységes Községi Polgári Párt kezdettől fogva sürgeti ezeknek a közmunkáknak a kiadását. Recseg Antal az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában részletesen nyilatkozott erről a kérdésről és megállapította, hogy bizonyos ianyhaság mutatkozik a közmunkák kiadása tekintetében. Azok a városházi pártok, amelyek a leghangosabbak voltak a munkanélküliség enyhítését célzó akciónak a megindításánál, most érthetetlen közönyösséggel viselkednek. Politikai természetű kérdés foglalkoztatja őket és a pártpolitikai tendenciák által fűtött hangulatban elfeledkeznek azokról az autonó- mikus érdekekről, amelyek éppen azt követelték volna, hogy tartózkodóbb magatartást tanúsítsanak. A S-ztró'kay-afférről van szó. ^Coims Jenő drH, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akit ebben* az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros autonómiájának féltve őrzött érdekeit veszélyeztetik azok a támadások, amelyek legutóbb a városházi ellenzék egyes vezetői részéről Sztrókay nyugdíjazásával kapcsolatosan elhangzottak. Ezeknek a kérdéseknek olyan beállításban való szellőztetése, mint ahogy az most történt, csak arra alkalmas, hogy tápot adjon a főváros autonómiájának megcsonkítását célzó törekvéseknek. Nekünk nemcsak kívülről,, hanem belülről is védelmeznünk kell az autonómiát, különösen akkor, amikor azt hangoztatjuk, hogy a főváros a maga anyagi ügyeit minden külső beavatkozástól mentesen el tudja intézni. Akik ezeket a szempontokat mellőzik, azok nem tesznek bizonyságot guvernementális érzékről. — Ami a konkrét ügyet illeti, nem rejtem véka alá azt a felfogásomat, hogy helytelenítem a BSZKRT-nál kialakult nagy fizetéseket. Ellenzék minden mammut-fize- tést és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy ezt a rendszert letörjem. Helytelenítem, hogy a BSZKRT-nál minden esztendőben korpótlékot kapnak az alkalmazottak és ezt nyugdíjba is beszámítják. Ezen az alapon emelkedett Sztrókay István nyugdíjigénye évi 30.000 pengőre. Mi ezt a rendszert elítéljük és megváltoztatása érdekében mindent el fogunk követni, cíe csak akkor, amikor erre alkalmasnak találjuk az időt. A mai idők, amikor a fővárosi törvény reformja a képviselőház előtt fekszik, a legkevésbé sem alkalmasak ezeknek a kérdéseknek a pertraktálására. Ezt a nyilatkozatomat sem tenném meg, ha a napilapokban az említett tényezők teljes^ részletességgel nem ismertették volna a Sztrókay-affért és az ezzel ^kapcsolatos eseményeket. is a városházán? Hiszi-e ebben a városban valaki, hogy akad a városházán csak egy ember is, aki az éjszakát is nappallá teszi és igyekszik gátat építeni a munkanélküliség, a nyomor, a gazdasági tönkremenés árvízveszedelmének? Pedig a vészharangot már régen megkongatták és kongatjuk folyton. De hol vannak a gátról az emberek?-—- Szükségesnek tartom tovább, hogy az újabb tisztviselői alkalmaztatásokról is elmondjam a véleményemet. Elítélem azt a rendszert is, ami a BSzKRT- nál a legutóbbi években kialakult — diplomás, magas kvalifikáció jú embereknek napszámos minőségben való alkalmaztatása tekintetében. Bizonyos urak részéről kitűnő ötlet lehetett ennek a rendszernek a bevezetése, ennek azonban egyszer- smindenkorra véget 'kell vetni. A konzekvenciákat ebből a tényből már most le kell vonnunk, amikor különböző nyugdíjazások révén állások üresednek meg. Ezeket az állásokat nem szabad betölteni, mert a RSZKRT-ndl a tisztviselői létszám elérte a maximumot. — Ami végül Sztrókay István újabb alkalmaztatását illeti, magam is érthetőnek tartom a 'közvélemény felháborodását. Nyugdíjazni a BSZKRT vezér- igazgatóját és ugyanakkor -— magas nyugdíj megállapítása után — ismét alkalmazni évi 16.000 pengő fizetéssel, — olyan eljárás, amely méltán kihívja a kritikát. Az a megokolás, hogy Sztrókay István nélkülözhetetlen és őt feltétlenül alkalmazni kell tanácsadói minőségben, — szegénységi bizonyítvány a RSZKRT főtisztviselői karára nézve. Annak a hatalmas és kitűnően fizetett adminisztrációnak, amely a BSZKRT üzletmenetét irányítja, feltétlenül ki kell termelnie magából olyan kitűnő szakembereket, akik a legnehezebb problémával is megbirkóznak. Ügy tudom egyébként, hogy a Sztrókay István újabb alkalmaztatására vonatkozó javaslatot levették ajpapirendröl. Ez a javaslat — úgylátszik — csak arra volt jó, hogy a kedélyeket fölizgassák vele. •w Kozma Jenő ezután szóbahozta azt a lanyhasá- got, ami a városházi adminisztrációban a 'közmunkák kiadása <terén tapasztalható. Főként a közélelmezési ügyosztályban megállapítható késlekedést emelte ki, ami egyrészt az élelmiszernagyvásártelep építési munkálatainak a megkezdésénél, másrészt egyes piacok rendezésénél jelentkezik. Az élelmiszernagyvásártelep megépítéséhez szükséges 8^ millió pengő rendelkezésre áll, az ügyosztálynak, tehát éjt-napot egybevetve azon kellene fáradoznia, hogy az egész vonalon minél előbb megindulhasson a munka. Kozma Jenő megemlítette továbbá a szénatéri piacon uralkodó tarthatatlan állapotokat. Patkánytelepek vannak a Széna téren, itt van a vereneás-kórház is, a piac nyílt, — tehát ennek a piactérnek a rendezése már csak közegészségügyi szempontból is rendkívül sürgős feladat. Egész Rózsadomb és Hűvösvölgy a szénatéri piacon vásárol és a közönség körében joggal merülnek föl napról-napra a panaszok, mint ahogy jogos az az aggodalom is, hogy a szénatéri piac rendezésének az elhanyagolása a közegészségre is veszélyes. Ha a jelenlegi adminisztráció nem tudja elvégezni ezt a feladatot, akkor vallja ezt be, mert a főváros 'közönségének helyesen felfogott érdekében ezeken az állapotokon változtatni kell. valaki éjszaka óráján csak egyetlen világos ablakot Sehol? ... LE KELL TÖRNI A BSZKRT-NAL a megokolatlan mammutf keléseket Koznia Jenő fianyhasággal vádolja a tanácsot a közmunkák kiadásában — Á Sztrékay»ügy és a főváros autonómiája
