Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-19 / 11. szám
Ara SO fiSlér Tizenkilencedik évfolyam, Budapest, 1930 március 19. 11. szám ELŐFIZETÉSI ÁUJ1K: Egész évre..........................24 pengő Félévre ................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D AC S O EMIL FEiffiESüiMEli MEGJELENIK AHNDEN SZERDÁM Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST rí., SZÍV UCCA IS sz. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOAIATA 137-15 mugnaiJ h «M3BBM Budapest-kikötőváros talán, még előbb bontakozik ki a magyar ködből, mint Budapest-fürdőváros. Mind a kettő együttvéve lesz ennek a városnak igazi jövendője, boldogulása. A sorrendben az első alighanem mégis a kikötőváros, amely táplálni lesz hivatott a fürdővárost. A kikötőváros útban van. Prófétai szónak tekintjük Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának Budapest küldötteihez intézett beszédét. „Elgondolásom és meggyőződésem szerint — mondotta — Budapest székesfővárosnak rövidesen Középeurópa legfontosabb és legvirágzóbb kikötővárosává kell lennie.” Hogy Magyarország kormányzójának van látnoki tehetsége, azt ma már a történelem igazolja, de igazolja a história azt is, hogy van akarata is, hogy gondolatait valóra váltsa. A kormányzó szavai számára a Fővárosi Hírlap hasábjai visszhangos folyosók, amelyek másfél évtized vágyait, reményeit, sikeres és sikertelen küzdelmeit zengik vissza az államfő bölcs, biztató beszédére. Volt idő, amikor álomként sóhajtott csak a kikötő gondolata ezeken a visszhangos folyosókon, de volt idő, amikor a hit és megyőződés sasmadarai szálltak föl innen és hirdették a magyar Duna hegemóniáját, a budapesti dunai központ elvitathatatlan jogát. Azután mindegyik hasábunk- egy-egy őrtoronnyá változott, ahonnan vigyáztunk a leselkedő ántánt-törek- vésekre, az ármánykodó osztrák kézre. Ezek a hasábok jártak elől a harcban, a csatában, amely — sajnos — a háborúval egyetemben szintén elveszett. A dunai központ, a dunai hegemónia, ha talán máshova nem is pártolt el, de a mienk sem lett — egyelőre. Bűnösök voltak ebben az idők, kegyetlen a történelem, de mi magunknak is van miért hamut hintenünk a fejünkre. Hibásak voltunk mi is, mert a hivatalos retorták között lassan mozgott a kikötő ügye, a bürokrácia féltékenysége meg gátakat emelt a megvalósulás útjába. Pedig voltak a Dunaügynek, a kikötőügynek apostolai is, akik közül az egyik, boldogult Kvassay Jenő miniszteri tanácsos váltig mondotta: Csinálhatunk akármit, lehet Budapest a Duna középpontja és gyöngye, ha kikötőt nem építünk, a hajók csak fütyülni fognak, amikor Budapest mellett elhaladnak. Igaza volt és ma súlyos árat is kell fizetnünk a késlekedésért. A kikötő azonban mégis megvan. Ám az államfő szava talán alkalmas lesz az alvó kedélyek felébresztésére. Mert — mi tűrés-tagadás -—- a kész kikötő aluszik. A tisztázatlan kérdések halmaza torlaszolja el a kikötő bejáratát, az ötlettelenség, a gazdasági. tehetetlenség posványa immár zátonnyá növekszik. Azt kell kérdeznünk, hogy behúnyt szemmel járnak-e mindazok, akiknek tevékenységére, szervező erejére, kezdeményező talentumára bízták a kikötőt? Magyarország kormányzójának, magának az államfőnek, kellett meglátnia a hatalmas jövendőt, amelyet a budapesti városházán például úgy kezelnek ma, mint a főváros életének valamely szegényes kis intézményét, mint valami fiók-népkonyhát, vagy valami másodrendű segédhivatalt. Az államfő szavának azonban fel kell ráznia ezt az aluszékony érzéketlenséget. Tudják meg, akiket illet, hogy „Budapestnek rövidesen Középeurópa legfontosabb és legvirágzóbb kikötővárosává kell lenni.” A kormányzó ezt a gondolatot március 15-én a magyar főváros első programpontjává avatta. Végének kell lenni az évtized óta tespedő akaratlanságnak és érdektelenségnek, amelyet csak akkor váltott 8 fel némi kis figyelem és érdeklődés, amikor Bethlen I István gróf megkötötte a szerződést a kikötőépítő j francia céggel. Azóta azonban megint csak boldog- I tálán igavonásszerű munka folyt a kikötő körül, I amelynek építési tételeit a városháza egykori pénzügyminisztere egy alkalommal olyan lelki nyugalommal törölte, mintha egy műkedvelő színtársulat segélyéről lett volna szó. Azok az urak, akik eddig ilyen lanyha érdeklődéssel látták a dolgokat és akik most bizonyára megdöbbenéssel és meglepetéssel fognak az államfő szavának mély igazságaira ráeszmélni, vessenek egy pillantást a múltba. Emlékezzenek vissza azokra az időkre, amikor még a háború alatt egész Európa versengett a Dunán való hegemóniáért és amikor az antantnak a Dunán való uralom biztosítása éppen olyan fontosnak látszott, mint a világ fölött való uralkodásnak egyéb nagy eszközei. Emlékezzenek a háború alatt Bleyer regensburgi polgármester kezdeményezésére Budapesten tartott Dunakonferenciára, amely egyenesen hadüzenet volt a már-már győzedelmeskedő ántánt felé azzal a céllal, hogy a dunai út fölött való uralmat pedig nem engedik a központi hatalmak kicsavarni a kezükből. Ennek a hatalmas, lelkes és diadalmas mozgalomnak Budapest állott az A^ Helyiérdekű Vasutak megváltásának kérdése állandóan foglalkoztatja a közvéleményt. A főváros a megváltási ajánlatot — mint megírtuk —- a BSzKRT igazgatóságának adta ki átvizsgálás és véleményadás végett. Az igazgatóság elé terjesztett jelentés a megváltás el lm. nyilatkozott és azt az igazgatósági tagok többségé mayáévá is tette. A többség állásfoglalásával szemben az Egységes Községi Polgári Pártnak a BSZKRT igazgatóságában helyet- foglaló tagjai: Bacsinszky Vladimir, Scheuer Róbert, Hoór-Tempis Mór és Bárczy István kisebbségi véleményt jelentettek be az igazgatóságnak a megváltás kérdéséről készített jelentésével szemben. A 32 oldalra terjedő kisebbségi véleményt Bacsinszky Vladimir készítette el és a nagyszabású A fővárosi törvényjavaslat parlamenti vitája annyira széles keretek között folyik, hogy még mindig kétséges, mikor kerül a felsőház elé. Különösen azokat a szakaszokat ostromolja nagy vehemenciával az ellenzék, amelyeknek személyes vonatkozásaik vannak és a törvényhatósági bizottság összetételére tartalmaznak, fontos rendelkezéseket. Az elmúlt héten például az érdekképviseleti szakasz állott ilyen pergőtűz alatt. Háromféle felfogás állott egymással szemben: Scitovszky Béla belügyminiszter azt kívánta, hogy az érdekképviseletek maguk válasszák törvény- hatósági delegátusaikat, az ellenzék ezt a mandátumot viszont nem akarta az érdekképviseletek részére fenntartani, Kozma Jenő dr. pedig azt a megoldást ajánlotta, hogy az érdekképviseletek grémiumából maga a törvényhatósági közgyűlés válassza ki a bizottsági tagokat. A szavazásnál ez az álláspont kapott többséget és ezt a baloldalon úgy igyekeztek feltüntetni, hogy a kormányt leszavazták. Kosma Jenő drB, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke erről a kérdésről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Merő tévedés azt állítani, hogy a kormányt leszavazták, mert hiszen a pártértekezleten teljesen szabad kezet kaptunk éppen az érdekképviseleti választások kérdésében. Felfogásom kialakításában az a szempont vezetett, hogy az érdekképviseletek olyan delegátusokat kapjanak, akik valóban bekapcsolódnak a törvényhatósági bizottság életébe élén, mint predesztinált dunai központ. Budapest volt a zászló és Budapest volt a látható fej. Azóta mindenünk elveszett, de a Dunánk megvan. Budapestnek a dunai út fölött való uralmát egy ideig meghiúsíthatta szegénységünk és meghiúsíthatták szomorú politikai kilengéseink. De amit egészen sohasem játszhatunk el, amit soha tőlünk el nem vehettek, azt vissza kell hódítanunk, azt újra birtokunkba kell vennünk. Minden munkánkkal, minden erőnkkel, minden akaratunkkal valóra kell váltanunk az államfő jóslatát, amelynek paranccsá kell válnia, hogy Budapest rövidesen Középeurópa legfontosabb és legvirágzóbb kikötővárosává legyen. elaborátumban a szakember alaposságával világította meg a tényleges helyzetet és mutatott rá az igazgató- sági jelentés ténybeli és felfogásbeli tévedéseire. A kisebbségi véleményt —- amelyhez pártkülönbség nélkül — több más igazgatósági tag is csatlakozott, — hétfőn délben átadták Sipőcz Jenő polgár- mesternek, mint a BSZKRT elnökének és azt kedden este tárgyalta le szigorúan bizalmasan és zárt ajtók mögött az Egységes Községi Polgári Párt értekezlete. A párt ülésén nagy alapossággal tárgyalták le a szőnyegen levő problémát és behatóan foglalkoztak a kisebbségi vélemény megállapításaival. A pártértekezlet határozati javaslatot fogadott el, amelyre legközelebb visszatérünk. és annak munkájában tevékeny szerepet játszanak. Hátra van még természetesen a felsőház állásfoglalása, ami azt hiszem nem lesz ellentétes a képviselőház döntésével. Amennyiben a felsőház mégis megváltoztatná ezt a szakaszt, úgy azt visszaadják a képviselőháznak, ahol remélhetőleg ismét az én felfogásom fog többséget szerezni. Szóvátettiik a HÉV megváltásának előkészítő munkálatait, amelyről Kozma Jenő a következő kijelentést tette: — Most már gyorsabb ütemben kezd kialakulni a HÉV megváltásának nagyhorderejű ügye. Pártom szakértői megkapták a BSZKRT véleményét, amely azonban még további magyarázatokra szorul. Ez a szakvélemény ugyanis kizárólag a BSZKRT szemszögéből készült, de azért mégsem lehet a BSZKRT-véleményt annyira elfogultnak nevezni, hogy az igazgatóság ellen ebből az alkalomból elhangzott éles támadásokat igazoltaknak lehetne tekinteni. Az ügy pártatlan elbírálására külföldi szakértő igénybevétele is kívánatos volna és a tanács hivatott arra, hogy e tekintetben kezdeményező lépést tegyen. Az opció április 1-én lejár, addig pedig valószínűtlen, hogy a kérdés döntésre érjen meg, miért is nincs más választás, mint az opció időtartamának megfelelő meghosszabbítása. A tizenkettes bizottság szombati ülésén többek között a Vízmüvek beruházási programját is Kisebbség! véleményt adtak be 02 Epységas Községi Polgári Pártnak a iSSZK&T Igazgatóságában heSyetfogfaió taglal a HÉ¥*ügyben Pártksliörsbségre való tekintet nélkül csatlakozott a kisebbségi véleményhez a BS1KRT több igazgatósági tagja Olyan érdekképviseleti tagok kellenek, akik bekapcsolódnak a törvényhatósági életbe, mondja Koznia Jené dr.
