Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-27 / 48. szám
Tizennyolcadik évfolyam Ara 19. filter Budapest, 1929 november 27. 18. szám ELŐFIZETÉSI AU/SK: Egész évre ..................................24 pengő Fél évre...........................................12 pengő Áll andóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC Só EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Nagy szólamok és kicsinyes, meg nem fontolt szándékok jellemzik azt a harcot, amelyet a baloldali ellenzék indított a fővárosi törvény reviziója ellen. Nagy szólamok, mint az autonómia védelme, vagy a párturalom meghosszabbítása. Ez csak egy-két példa, a bizottsági beszédekben azonban nyüzsögnek az ilyen szé- penhangzó, a múlt patinájával bevont, elaggott frázisok. Do el lehetünk készülve rá, hogy a közeli napokban a plénumbeli vita idején a követelések új áradatával és a fakult frázisok új vízözönével vonulnak majd föl. Rá kell azonban mutatnunk az újabb összecsapás előtt ennek a harcnak mozgató erőire, mert Budapest polgársága a nagy szólamoknak az eget is elfogó szurony erdejétől nem láthatja, hogy a baloldali hadak tulajdonképpen ő ellene vonulnak föl. Elismerjük, vannak közöttük csapatok, amelyek maguk is a jogokkal felruházott polgárság szilárd talaján akarnák megvetni a lábukat, de ezek viszont öntudatlanul kiszolgáltatják önmagukat a polgárság ellenségeinek. Ezek ennek a küzdelemnek a legszánalmasabb katonái, tragikus hősei, akik fegyvertársak lettek az ellenük is indult hadjáratban. A „párturalom megdöntésé”-nek hatásos jelszavával indultak el és a polgárságot akarják kiszorítani a hatalomból. Akkor volnánk igazán csak meglepve, ha a világ történetének —- legfőbbként pedig legújabb történetének — nem volnának igen nagy bőségben olyan jelenségei, amelyek ezt a haditervet napnál világosabban nem mutatnák be. Meglepetésről tehát szó sem lehet és így egészen természetesnek kell tartani, hogy a belügyminiszter jóelőre gondoskodott törvényjavaslatában nemcsak a polgárság védelméről, hanem a polgári hegemóniának jogaiban való sértetlen megtartásáról is. Ezeket a jogokat védi az öntudatos polgárság öntudatos képviselete, most a parlamenti tárgyalások során is. Nincs senki a ma várospolitikusai között, aki ne állana egész vértezettel oda, amikor az autonómia védelméről, vagy a nép jogok kiterjesztéséről van szó, Ennek klasszikus példáját adta a főváros közgyűlése, amikor a belügyminiszter első törvényjavaslatával egyhangú határozattal szállott szembe. Azóta azonban sok minden történt, amit röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a fővárosi javaslat tiszta demokratikus alkotássá javult és ma a közgyűlés többségét — talán igen apró és könnyen elintézhető kifogásokat leszámítva — tökéletesen kielégíti. Ezzel szemben a baloldal egyik része, a szocialisták résztvenni sem voltak hajlandók a belügyminiszternél lefolyt tárgyalásokon, míg a másik része, ,a polgári baloldaliak csak ad referendum vették a belügyminiszter javaslatának ismertetését^ kifogásaikat, kritikájukat; kívánságaikat agitációs eszköznek szánták. Es eljutottunk ezzel a mai napig, amikor javában röpködnek a nagy szólamok, robbannak a frázisbombák. A szocialisták tudják mit csinálnak: céltudatosan mennek a maguk útján, hogy7 nap-nap után több és nehezebb fegyvert csavarjanak ki a maguk számára a polgárság kezéből. A jogokért való küzdelem számukra a hatalomért való harc. Csábító és megnyugtató szónoklataik, ígéreteik, a bolsevizmus elítéléséről szóló fogadkozások után is nagyon jól tudjuk, hogy álmaikban ott él a vörös városháza. A városházának pedig piros-fehér-zöldnek kell maradnia, amely színeket Budapest polgársága elkeseredett öntudattal fog megvédeni mindenkor. Ez a polgárság egyszer már megégette a kezét és most mégis akadnak polgári politikusok, akik nem állanak oda a polgárság mellé, amikor az megint önvédelmi harcát vívja. Ezek a polgári politikusok gondoljanak Vázsonyi Vilmosra — (reméljük még mindig számít előttük az ő szava!) — aki müncheni emigrációja alatt ezt jegyezte föl: „A forradalom nemzetinek indult és szociális forradalommá 'lett. A trikolór gyászjbaborult és diadalmas a vörös lobogó. A polgári forradalmárok hiába szájaskodnak, ők már csak beszélő halottak. Nincs életük, nincs hatalmuk.” Mi nem akarunk beszélő halottak lenni. Mi nem engedjük kicsavarni a polgárság kezéből a trikolórt, hogy ismét felkerüljön a városházára a Biermannok és Bokányiak vörös lobogója. A polgárság életéért és a polgárság hatalmáért folyik a küzdelem. Nem párt, vagy ■pártok, hanem az egész polgárság hatalmáért. A Fővárosi Hírlap mai számában igen komolyan, igen érthetően mondja meg ezt úgy Scitovszky Béla belügyminiszter, mint Kozma ,'Jenő is, akik tisztán látják, hogy jó adminisztrációval, a népjogok bölcs kiterjesztésével, a mérsékelt, de az európai nívón mozgó haladás eszközeivel '/cell megteremteni az új Budapestet. Tökéletesen tudatában vagyunk annak, hogy a baloldai megmozdulás nem /tud olyan engedményeket kicsikarni, amelyeknek kárát a polgárság szenvedhetné meg. Mégis el kellett mondani itt azt, hogy a demokratikus reformok józan mértéke érdeke a polgárságnak is, érdeke az egész városnak, de rá kellett mutatni viszont arra is, hogy itt nem a párthatalom, 'hanem a polgári hatalom védelméről van szó. 38» SCITOVSZKY BELÜGYMINISZTER nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak az ellenzéki követelésekről, a polgárság védelméről, az úl kerületi beosztásról és a tanügyi kinevezések kultuszminiszteri Jóváhagyásáról A képviselőház közigazgatási bizottságának általános vitája után, úgy látszik, ellenzéki oldalon még mindig abban reménykednek, hogy sikerül politikai természetű engedményeket kiesikarniok. A Fővárosi Hírlap munkatársa Scitovszky Béla belügyminiszterhez kérdést intézett arról, hogy a képviselőházi plenáris vita során lesz-e lehetőség az ellenzéki pártok által kívánt módosítások megvalósítására. Scitovszky Bein. belügyminiszter végül közölte még a Fővárosi Hírlap munkatársának, hogy az 1929 december 31-én lejáró mandátumok meghosszabbításáról külön egyszakaszos törvény útján intézkedik, Ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása azért vált szükségessé, mert a jelenleg érvényben lévő törvényes rendelkezések értelmében a főváros központi választmánya, ezekre a mandátumokra kitűzte a választások napját december 14-ére és 15-ére. Mivel Scitovszky Béla belügyminiszter a kővetkezőket mondott • Fővárosi Hírlap munkatársának: — Ä fővárosi törvényjavaslat szövege hosszas előzetes tanulmányozás és részletes megbeszélések után született meg. Természetesnek találom, hogy az ellenzéki oldalról harcot hirdetnek a javaslat elbuktatására. Ez joga és hivatása az ellenzéki képviselőknek. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy maguk az ellenzéki képviselők az okai annak, hogy a javaslat jelenlegi szövegezésében került a képviselőház elé, mert hiszen én — mint emlékezetes — értekezletre hívtam meg a polgári ellenzék és a szociáldemokrata párt képviselőit is, de ők távoltartották magukat. A szociáldemokraták egyáltalán nem vettek részt a megbeszéléseken, a polgári ellenzék tagjai pedig meghallgatták ugyan az ismertetést, a részletek megvitatása elől azonban kitértek. Ezek után nem tudom, hogy van-e mód az ellenzék'által sérelmezett rendelkezések megváltoztatására. Sokat hivatkoznak a vitában az autonómia érdekeinek megóvására. Ebben a vonatkozásban Sci- — Az autonómia fogalmának a megítélése fogások uralkodnak. A fővárosnak harmóniában magának elütő jogokat és különleges helyzetet. Eddig i tovszky Béla belügyminiszter a következőket jelen- I tette ki munkatársunknak: e és meghatározása tekintetében bizonyos téves fel- i kell lennie az ország többi részével és nem követelhet )’ diszharmóniát láttunk a főváros és az ország többi törvényhatóságainak az élete és működése között és ennek a diszharmóniának a kiküszöbölése éppen egyik célja a reformjavaslatnak. Lehetetlenségnek tartom, hogy valamely törvényhatóság magának kivételes keretű autonómiát követeljen. Az államhatalom joga és feladata az autonómia kereteinek a megállapítása. Előttem teljesen érthetetlen, hogy miért kelnek ki annyira élesen ezek ellen a rendelkezések ellen. A törvényjavaslatban sehol sincs szó arról, hogy a kormány magának többséget akar biztosítani az intézötanácsbanK A belügyminiszter munkatársunkkal folytatott beszélgetése során kitért két részletkérdésre is, amelyeket egészen új megvilágításba helyezett. így pélI daul megvilágította az uj kerületi beosztás szukse- 9 gességének kérdését is. Erre vonatkozóan ugyanis § a, következőket állanította mea: — Statisztikai számítások és hosszas tanulmányozás után határoztuk el, hogy minden kerület egyforma arányban választ, tekintet nélkül a választók számára. Az aránytalanságot teljesen megszüntetni nem lehet. Utalok a Belváros példájára, amely nem budai kerület, sőt a legkisebb kerület és ugyanúgy tíz bizottsági tagot küld a főváros közgyűlésébe, mint más kerület. Nagyarányú statisztikai előmunkálat eredménye az új kerületi beosztás, amely a polgári elemek érdekeinek a megóvása alapján készült. Általában is az a fő szempont volt számunkra irányadó, hogy a polgárság hegemóniáját biztosítsuk. Ez a szellem hatja át az egész törvényjavaslatot. Megvilágította a belügyminiszter a kultuszminiszteri jóváhagyás ügyét is a tanítói kinevezésekkel — E téren figyelemmel voltunk a mult tap I kapcsolatosan. Scitovszky Béla belügyminiszter I ugyanis a következőket mondja: > asztala faira. Telies lehetetlenség továbbra is fenntartani a kilincselésnek azt a rendszerét, amely a közoktatásügyi személyzet megválasztása körül a fővárosnál kialakult. Ezt a rendszert akarjuk egyszersmindenkorra megszüntetni. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a kultuszminiszter jóváhagyása sértené az autonómia érdekeit. Elgondolásunk ugyanis az, hogy a kultuszminiszter csak a kinevezésre ajánlottak egyike vagy másika ellen emelheti fel tiltakozó szavát, abba azonban egyáltalán nem szólhat bele, hogy a polgármester kinevezésre kiket hoz javaslatba. Kizárólag arról van szó tehát, hogy a kultuszminiszter nemzeti szempontból nem talál-e kifogást egyik vagy másik személy kinevezése ellen. Ez nem egy generális jóváhagyási jog, hanem csupán a köteles ellenőrzés iosának a biztosítása.
