Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-27 / 9. szám
Tizennyolcadik évfolyam Ára 50 fillér Budapest, 1929 február 27. 9, szám DiiiaiiiDiiSQniniiiQSiiamDiuainamaiiianimüBiiiQiiiauiniiiniimmDiiiammiioiiamlfilmallniiáttiiddiiáiiityn ELŐFIZETÉSI ÁHAK: Egész évve................................24 pengő Félévi'e........................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGI ÉTITESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BVDAFEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Százezer pengőt küldött sürgöny útján Rothermere lord Budapest szűkölködő szegényeinek, akiket a tél szeszélyes, kegyetlen keménysége még a megszokottnál is elviselhetetlenebb helyeztbe sodort. Küldte pedig annak a Ttipka Ferenc főpolgármesternek, akinél melegebb szívvel, több szeretettel senki sem viseltethetik Budapest szegényei iránt. Kínálkoznék az alkalom, hogy magasztaló szavakkal halmozzuk el a nemes lordot, aki bárhol, a világ bármely tájékán jár, nem feledkezik meg az ő szegény magyarjairól. Az ő érdemeit azonban szinte minden nap lehetne és kell is méltatni, mert minden nap találkozunk rólunk való gondoskodásának gazdag gyümölcseivel. Meg kell azonban mondanunk, hogy a Rothermere lord százezer pengője nem kiegészítője, nem megtetézése a főváros gondoskodásának, hanem annak igen lényeges része. Hiába van a főváros vezetőiben őszinte szánalom a szegények iránt, hiába van telítve a főváros törvényhatósági bizottsága áradó szociális szellemmel, ha nincsenek meg száz százalékig a szükséges anyagi eszközök. Hiszen a mai városigazgatásnak a frontok egész sorozatán kell harcolnia a múlt mulasztásaival kórházakért, iskolákért, utakért, közlekedésért, szociális gondoskodásért. Fájdalom, nem is kell, nem is lehet elmenni annak cáfolatában, hogy „a kontinens egyik leggazdagabb városa” lennénk addig, ameddig Lamotte Károly, az újonnan választott tanácsnok, székfoglaló beszédében elment. „Hogy Budapest a kontinens egyik leggazdagabb városa —• mondotta — véleményem szerint merőben elhibázott, mert ez kizárólag arra céloz, hogy a fővárosnak nagy ingatlan vagyona van, óriási vállalatai vannak, holott az egyénnek a gazdagsága sem a vagyonában, hanem a munkaerejében és a munkájában van, épen így a törvényhatóság gazdagsága sem az ingatlan vagyonban és a vállalataiban van, hanem polgárainak gazdasági erejében, az ő biztos megélhetésükben és nyugodt exiszten- ciájukban”. Ehelyett egy ki nem egyensúlyozott gazdasági élet ezer nehézsége, baja és gondja között küzködik minden pesti polgár, a legnagyobb vállalattól a legszegényebb munkásig. Sajnos, ezzel szemben az a szomorú valóság, hogy nemcsak a polgárságnak, de magának a fővárosnak a vállára is a ki nem egyensúlyozott gazdasági élet ezer nehézsége súlyosodik. Ha ez nem volna így, akkor nem lett volna szüksége a legutóbbi költségvetésnél a pénzügyi tanácsnoknak egész tucat piros ceruzára, nem kellett volna halomszámra törölni az életbevágóan sürgős szükségességeket és akkor nem kellene koldus-boldogsággal fogadnunk Rothermere lord nagyszívű adományát, amelyre bizony ma olyan szükség van, mint a betevő falatra. Ilyen körülmények között, ha már a pénzügyi tanácsnok úr programbeszéddel tisztelte meg a közgyűlést, jól esett volna részleteket és konkrétumokat is hallani. Mert valljuk be — bármilyen nehéz szív- ved tesszük is — ilyesmit a tanács részéről eddig édes-keveset hallottunk. No, talán majd az újonnan megválasztott tanácsnok, akinek tehetsegéhez, fiatalos energiájához olyan vérmes reményeket fűznek minden oldalon! A polgárság terheinek megkönnyítése igenis súlyos feladatot fog róni a főváros pénzügyeit irányító vezető tisztviselőre és örömmel kell tudomásul venni, hogy programjának gerincévé tette azt a gondolatot, amelyet hónapok előtt az Egységes Községi Polgári Párt a közeljövő egyéb városkormányzásának programjává avatott. Az Egységes Községi Polgári Párt azonban nem szokott megállani a programadásnál és most sem állt meg, hanem kiküldött bizottsága már készíti a konkrét indítványokat is, amelyek bizonyára hoznak könnyebbséget Budapest polgárainak. Komoly és nagy eredményeket azonban majd csak akkor lehet elérni, ha mindenki, aki erről a polgárságról gondoskodni hivatott, életrevaló ideákat termel. Elég rámutatnunk Kozma Jenő országgyűlési képviselőnek, az Egységes Községi Polgári Párt elnökének a Fővárosi Hírlap mai számában megjelenő nyilatkozatára, amelyben elmondja, hogy törvényjavaslat-tervezetet készített a polgárság adótartozásának kamatmentes részlet-törlesztéséről. Ezt a gondolatot nem kell külön méltatni. Ez magáért beszél. Akik ezerszer fölpanaszolták az adóbehajtások keserveit, akik ezeknek az adóbehajtásoknak szenvedő alanyai voltak, — pedig ki nem volt? — tökéletesen tisztában vannak Kozma Jenő javaslatának igen nagy jelentőségével. A polgárságon azonban csak a mentő-ideák tömegével, a mentp- intézkedések légiójával lehet segíteni. Mindenkinek össze kell 'tehát fognia, de legelső sorban azoknak kell gondolatokkal, tervekkel, előállani, akiket Budapest közönsége a róla való gondoskodás nehéz, de nagyszerű tisztével ruházott fel. Ha pedig majd ez valóra válik, akkor a százezer pengős nemes adományok tiszteletreméltó segítség, de nem egyedüli mentőcsónak lesz Budapest szegényei számára. Kozma Jenő törvényjavaslatot készített az adóhátralékoknak kamatmentes részletekben való fizetéséről it Nem vagyok megelégedve azzal, ami a Vásárpénztár vezetése körül történt“ - Milyen lesz a házadómentesség 1 A főváros gazdasági problémái között első helyen szerepel a Vásárpénztár ügyvezetésében bekövetkezett bonyodalmaknak az elintézése. A pénzügyi bizottság tizenkettes albizottsága a múlt héten részletesen megvitatta a Vásárpénzár helyzetét, tárgyalt továbbá arról a kérdésről is, hogy mi történjék az adonyi bérlettel s egyben határozatot fogadott el, amely szerint a Vásárpénztár egész igazgatóságát újjá kell szervezni. A Vásárpénztár válságának megoldását Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke sürgette a leglmthatósabban azokban a nyilatkozatokban, amelyeket a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában tett. Kozma Jenőt eme nyilatkozatai miatt a tizenkettes bizottság ülésén támadás is érte Platthy György részéről. Koima Jenő dr., aki egyébként a támadásra a tizenkettes bizottság ülésén már megfelelt -— a Vásárpénztár válságának megoldásával kapcsolatos terveiről a következőket mondotta a. Fővárosi Hírlap munkatársának: — A Fővárosi Hírlap-ban tett nyilatkozataimban személyi változásokat követeltem, amiből minden józan ember arra következtethetett volna., hogy nem vagyok megelégedve azzal, ami a Vásárpénztár vezetése körül történt. Szememre vetették, hogy sürgettem ezeket a személyi változásokat és nem mondottam meg, mii’e alapítom követelésemet. Éppen a főváros jól felfogott érdekében tartózkodom a tárgyi pontok fesz égetésétől. A tizenkettes bizottság ülésének lefolyása és döntése teljes mértékben igazolt engem, amennyiben az ülésen az én álláspontom győzedelmeskedett Az történt, amit én követeltem. A legközelebbi teendő most, hogy a szakértők tegyenek részletes, véleményes jelentést a Vásárpénztár státusáról. További lépés, hogy döntsünk: ne tartsuk-e meg saját kezelésben az adonyi bérletet arra való tekintettel, hogy kitünően működik. Tizennégy esztendős bérletről van szó, egészen természetes tehát, hogy az első két esztendő befektetési költségei miatt nem volt a bérletnek jövedelme, hanem ellenkezőleg veszteségek érték. Még tizenkét esztendő van hátra, a bérlet kitünően instruálva van, minden jogos reményünk _ megvan tehát arra, hogy a jövőben ez a bérlet gazdaságos lesz. Abban az esetben, ha a bérletet tovább akarnánk adni, alaposan meg kellene vitatni, milyen feltételek mellett adjuk bérbe. A magam részéről mindenesetre helyeselném, ha a tizenkettes bizottság1 tagjai kiszállnának Adonyba. és ott szereznének tapasztalatot a bérlet állásáról. — Ami a Vásárpénztár személyi kérdéseit illeti, ezeknek elintézése folyamaiban van. A tizenkettes bizottság kimondotta., hogy az egész igazgatóságot újjá kell alakítani. A további lépés tehát az lesz, hogy az igazgatóságnak újjá kell alakulni. Az igazgatóság a tanács hatáskörébe tartozik, minthogy a főváros közönsége nevében a tanács diszponál a részvénytöbbség felett. A tanács azonban természetesen megkérdezi a pártok véleményét. A pártok beleszólást kívánnak maguknak a Vásárpénztár ügyeinek intézésébe, vezetésébe és irányításába., ennélfogva az igazgatóságot és végrehajtó bizottságot a pártok kívánságai szerint kell összeállítani. Szóvátettük Kozma Jenő előtt a házadómentességről szóló törvényjavaslat ügyét is. Az előadói tervezet tudvalévőén elkészült és most — mint lapunk más helyén' közöljük, —- arról van. szó, hogy ezt az előadói tervezetet megtárgyalás céljából Wekerle Sándor pénzügyminszter ankét elé viszi. Kozma Jenő erről a következőket mondotta: — Magam is nagy érdeknek tekintem a házadómentességet. Meg vagyok róla győződve, hogy a pénzügyminszter úr nem adja meg a házadómentességet az egész főváros területén, mert ha ezt tenné, nem érnénk el a<zt a célt, amelyet a házadómentességről szóló törvényjavaslat tető alá hozatalától várunk. Régi tapasztalat, hogy abban az esetben, ha a házadómentességekre való igénytar- íást hosszú időre adjuk meg, rendszerint az utolsó évben kezdik meg az építkezéseket. Éppen ezért szűkebb terminust kell megszabnunk és azt hiszem a javaslat erre vonatkozóan harmincöt esztendőt kontemplál. Természetesen csak olyan városrészekről lehet szó, amelyeknek fejlesztését a főváros kívánatosnak tartja. Abban az esetben, ha a megjelölt terminusban az építkezésben bármilyen visszafejlődés vagy dekonjunktúra következik be, a pénzügyminiszternek módjában áll a házadómentesség időtartamát meghosszabbítani, ilyen értelemben egy szakaszt kell felvenni a törvénybe, mely felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek, hogy a házadómentesség időtartamát meghosszabbíthassa. Kozma Jenő közölte a Fővárosi Hírlap munkatársával, hogy a legutóbbi napokban törvényjavaslatot készített az adóhátralékokról. Ebben az érdekes ügyben Kozma Jenő a következő felvilágosításokat adta a Fővárosi Hírlap munkatársának: —- Általános tapasztalat, hogy az adófizető polgárok a folyó adót meg tudnák fizetni, ha nem kellene kinlódniok a régi tartozások kamataival. Törvényjavaslatot készítettem tehát, melynek elfogadása módot ad arra, hogy az adóhátralékokra vonatkozóan az adófizető polgárok kamatmentes halasztást kapjanak. Ami azt jelenti, hogy az adóhátralékot minden adófizető megállapított kisebb részletekben törlesztheti, anélkül, hogy késedelmi kamatot is kellene ^ fizetnie. Mostanában, a magángazdaság rendkívül súlyos állapotában, súlyos terheket jelent az adófizető polgároknak az a körülmény, hogy az a sok pénz, amit adó címén befizet, legnagyobbrészt késedelmi kamatokra megy el és a folyóévi adóra alig esik valami törlesztés.