Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-20 / 8. szám

Ara 50 Tiller

Budapest, 1929 február 20.

Tizennyolcadik évfolyam

üiimiiieiHanmiiiDiiiBiiiQiiiainaniQiiiamDiiiaiiiaiiiämamDmaiiiDiiiDiiiaiiiiiiiHiiibniQifliäHimTininninnil

ELŐFIZETÉSI ÁH A IC:

Egész évre................................24 pengő

Félévre

........................................12 pengő

Áll

andóan :

GAZDASÁGI ÉUTFSÍTŐ

VÁKOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI

Felelős szerkesztő: D AC S Ó E MIL

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40 424 TELEFON: AUTOMATA 137-15

A fehér téli takaró,

amely máskor szelíden borult rá az anyaföldre, bogy megvédje az idők viszontagságától a sarjadzó életet, az idén nagy galibát csinált. A könnyű, puha ártatlanság-színű havat az ember mindig a legjobb barátai közé számította és emberöltők tapasztalata szerint sohasem kellett vele mint félelmetes elemmel számolni. Az idén azonban oly tömegben zúdult Budapest uccáira az ártatlan fehérség, hogy a veszedelem terén versenyre kelt a pusztító influenzával. A kettős bajt bizony alaposan megérzi a magyar főváros lakossága, olyan alaposan, hogy illik némely tanulságokat levonnunk.

Hiba tulajdonképpen nem történt, mert ki gondolna —• mondjuk — arra, hogy egyszerre annyi pacsirta lepi el a levegőt, hogy az énekük túlharsogja az ágyúdörgést. Ki hitte volna, hogy a puha ártatlan fehér hólepel — ahelyett, hogy mint rendesen melegítene — fázós veszedelembe sodor egy millió embert és a maga puha, lehelletre olvadó testével megakadályozza, hogy élelmiszert lehessen szállítani. Ismételjük tehát, hogy a legpesszimistább számítás mellett sem lehetett mindmáig a hóval mint ilyen nagy veszedelemmel számolni, de a jövő számára itt marad a tanulság, hogy egy világvárosnak mindenre, még a leg jámbor abb és leg jótékonyabb elemek garázda föllépésére is el kell készülnie.

Mert baj aztán akadt elegendő. A fehér pillékben hulló veszedelem a kellemetlenségek egész sorát idézte föl. Legelsősorban magát a szénhiányt. Itt tulajdonkeppen nem is az volt a hiba, hogy nem volt szén, hanem inkább az, hogy a szénhiány hírének keltésével élénken vissza lehetett élni. A nagy hidegben a szegény emberek is jobban fáztak és sietve meg kell állapítani, hogy — ha egyébként halmoztuk is a baklövéseket — azoknak szíve, akiknek kö- nyörületére szükség' volt, helyén máradt. Elsősorban a főmagasságú kormány zóné járt elől a ritka szép példával és gondoskodott Budapest szegényeiről. De megnyilatkozott ismét Ripka Ferenc főpolgármester közmondásos jószíve is, amikor egész lelkesedésével, teljes odaadással megindította a küzdelmet a nyomorúság enyhítése érdekében és ebben a szamaritánus munkájában most is, mint mindenkor, támogató megértéssel találkozott Váss József népjóléti miniszternél. A szénlnány körül azonban tulajdonképpen ott ütközött ki a fölkészületlenség, amikor azt kellett hallanunk és tapasztalnunk, hogy Budapest nagy üzemei, a Gázgyár, az Elektromos Művek, a Vízművek szinte csak napokra vannak ellátva szénkészlettel. Ez az, aminek nem szabad előfordulnia és az egy milliós város életszükségleteit kielégítő üzemeknek olyan raktárakkal kell rendelkezniük állandóan, hogy semmiféle elemi csapás kritikus helyzetbe ne sodorhassa azokat.

Minden más vonatkozásban nem annyira az előrelátás hiánya, mint inkább a késedelmeskedés, az elhatározást lassan követő tett- zúdította a bajt a fejünkre. így van ez legelsősorban az élelmiszerek beszerzése körül keletkezett káosszal és az élelmiszerek megokolatlan drágulásával. Sok hó esett, de semmiesetre sem annyi, hogy Budapesten akár élelmiszerhiány, akár élelmiszerdrágulás léphetett volna fel, ha a városházán már keresztül vitték volna azokat a korrektúrákat, amelyeket két esztendővel ezelőtt mint Budapest élelmezése meg javulásának sine qua non-ját állítottak fel. A nagy élelmiszervásártelep még mindig csak terv és bár két esztendő óta vajúdik, még mindig egyetlen kapavágás nem történt.

Hasonlóképpen beláthatják most az akadékos- kodók, hogy a köztisztaság érdekében is többet kell cselekedni és nem szabad — amint az megtörtént -— a garassal takarékoskodni, amikor a ^ köztisztasági berendezések fejlesztéséről van szói Az idei tél, amikor még egy súlyos járvány is ránkszakadt, bebizonyította, hogy bármilyen igyekezettel kezelik is nálunk a köztisztaság ügyét, de eszközök híján — a régóta vajúdó portalan szemétgyűjtés hiányában — a házakban gyűlik a szemét, amely milliárdjával termeli a bacillusokat.

Hasonlóképpen a tervek keresztülvitelének meggyorsítását követeli Budapest közegészségügye is. Evek óta hangzik a parancsoló követelés, hogy Budapestnek új központi kórházra van szüksége és miközben azon tanakodnak, hogy hol teremtsünk elő pénzt és hol helyezzük el az új kórházat, azonköz- ben ránkszakad a járvány, amely, sajnos, még nai gyobb arányokat is ölthetne és akkor tehetetlenül

I állnánk a veszedelemmel szemben. A mostani influenza-járványnak azonban még egy különös tanulsága van, amelyet szintén előre látott mindenki, de amelynek leküzdésére szintén alig történt valami. Ma már a tisztifőorvos napi statisztikái mutatják ki, hogy nemcsak a rendes betegek között, de az influenzás betegek között is igen jelentős arányszámban vannak a vidéki, legelsősorbo.n pestmegvei lakosok. Budapest betegággyal kedveskedő vendégszeretetét pláne olyan módon használják ki, hogy fel kell jaj- dulnia a tisztifőorvosnak: az Isten szent szerelméért, csak betegek jöjjenek hozzánk és csak betegek foglalják el a betegeknek szánt ágyakat, ne pedig egészségesek. Százszorosán sürgőssé vált tehát a

A Fővárosi Hírlap hetekkel ezelőtt elsőnek jelentette, hogy Wekerle Sándor dr. pénzügyminiszter törvényjavaslatot készít elő a 1 lázadómentesség feltételeinek megállapításáról. Ez á törvényjavaslat rendkívül közelről érdekli a fővárost, mert hivatva van arra, hogy városfejlesztési, városrendezési és építkezési szempontból egyaránt irányt szabjon a jövő fejlődés számára. Közöltük azt is, hogy Wekerle Sándor dr. pénzügyminiszter a főváros tanácsához megkeresést intézett, amelyben felszólította a város vezetőségét, hogy állítsa össze építkezési programját és általában ismertesse városfejlesztési és városrendezési terveit. A házadómentességről szóló törvény- javaslat előkészítése és a főváros tanácsának építkezési programja között nyilvánvaló az összefüggés. A pénzügyminiszter ugyanis a főváros iránt érzett rendkívüli lojalitásával

nem akart addig dönteni a házadómentesség feltételeinek a megállapításáról, amíg nem ismeri a főváros építkezési terveit. Mindezekből nyilvánvalóan következik, hogy We- ker Sándor pénzügyminiszter a törvényjavaslat elkészítésével nemcsak általános gazdasági célokat, hanem speciális fővárosi célokat is szolgálni óhajt.

Arról van szó ugyanis, hogy a házadómentesség törvényes biztosításával lendületet akar adni a kormány az építőipari tevékenységnek, egyrészt nagyarányú munkaalkalmak teremtése, másrészt a lakásínség enyhítése és fokozatos csökkentése révén. De kapcsolatba hozza Wekerle pénzügyminisztér ezeket a célokat azzal a fővárosi érdekkel, hogy

egyes, fejlődésre alkalmas területeken serkentő hatást gyakoroljon az építkezésekre a házadómentesség megadásával, viszont bizonyos területeknek a házadómentességből való kikapcsolásával meg lehet akadályozni azt, hogy kihalásra ítélt városrészeken nagyöbbarányú építkezések induljanak meg.

Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke legutóbb a Fővárosi Hírlapnak adott nyilatkozatában maga is megsürgette ennek a törvényjavaslatnak az elkészítését, annál is inkább, mert — mint Kozma Jenő mondotta — az építőipari tevékenység kora tavasszal indul meg, szükséges tehát hogy eddig az időpontig a házadómentességről szóló törvényjavaslat tető alá kerüljön.

A Fővárosi Hírlap munkatársa most teljesen beavatott kormánykörökből úgy értesült, hogy a házadómentességről szóló törvényjavaslat tervezete a pénzügyminisztériumban elkészült.

Abban a helyzetben vagyunk, hogy megbízható forrásból közölhetjük a törvényjavaslat egyes fontosabb rendelkezéseit is, amelyek a házadómentesség feltételeinek a megállapításáról szólanak. Wekerle Sándor di\ pénzügyminiszter közvetlen környezetében ugyanis a következő érdekes információkat adták a Fővárosi Hírlap munkatársának:

még mindig levegőben lógó pestmegyei közkórház megépítése, mert ha egy nagyöbbarányú járvány lép fel, mint a mostani, Budapest nem fogja tudni elhelyezni a maga súlyos betegeit sem.

A mostani bajokból azonban Isten segedelméből majd csak kilábalunk anélkül, hogy komolyabb veszedelem rázkódtatná meg az életünket. Súlyosan intő példaként jelentkezett azonban az elmúlt hét kettős réme: a túláradó hótömeg és az influenza. Súlyosan intő példa, hogy egy milliós város éleiében nincsen helye a késlekedésnek, hogy itt,' akárhonnan, de pénzt kell teremteni és létre kell hozni azokat az intézményeket, amelyek akár a kiéhezés, akár a megfagyás, akár a járványok pusztítása ellen, teljesen és tökéletesen biztosítják Budapest lakosságát. Nem elég terveket szőni, nem elég a megoldásokat tisztán látni; alkotni, építeni, teremteni kell, mert bebizonyosodott, hogy még a legjámborabb elem is veszedelmeket hozhat a fejünkre.

— A pénzügyminiszternek a házadómentesség feltételeinek a megállapításáról szóló törvényjavaslata elkészült. Egyelőre természetesen csak az előadói tervezetről van szó, amely még miniszteriális tárgyalás alá kerül. A törvényjavaslat a házadómentesség megadását helyi és időbeli feltételekhez köti. Wekerle Sándor pénzügyminiszter mielőtt az előadói tervezet elkészült volna, áttanulmányozta a főváros memorandumát és áttanulmányoztatta a főváros fel- terjesztését a törvényelőkészítő osztállyal is. A pénzügyminiszter a főváros kívánságainak egy részét honorálta is, több fővárosi óhajt azonban kénytelen volt elvetni. Az elkészített előadói tervezet

lényege az, hogy a házadómentesség megadása a törvény tető alá hozatalától számított három éven belüli időre szól és pedig a törvényjavaslatban részletesen meghatározott területre. Ez azt jelenti, hogy csak azok részesülnek házadómentességben, akik a törvény életbeléptetésétől számított három esztendőn belül megkezdik az építkezést azokon a budapesti telkeken, amelyek ucca, illetve uccasor szerint a tövényjavaslatban részletesen föl lesznek sorolva.

Ha ez a három esztendő lejárt, akkor újabb — e törvényben nem szereplő —- városrészekre, illetve uccákra vagy uccasorokra fog kiterjedni ismét további három esztendőre a házadómentesség megadása.

— A három esztendő minden esetben azt jelenti, hogy ez alatt az idő alatt az építkezést meg kell kezdeni. A házadómentesség hatálya harmincöt esztendőre fog kiterjedni. Ilyen alapon tehát három évenként kerülnek majd sorra az egyes városrészek a házadómentesség elnyerése szempontjából. Természetesen csak azokról a városrészekről van szó, amelyeken a fővárosnak városfejlődési vagy városrendezési tervei vannak, mert azokon a helyeken, ahol az építkezések fellendítése nem érdeke a fővárosnak, a házadómentességet a törvény nem adja meg.

A kedvezményben részesített uccák, illetve uccasorok névsorát csak a törvényjavaslatnak a parlamentbe történt benyújtásakor hozzák nyilvánosságra, mert meg akarják akadályozni, hogy a publikálás előtt spekuláció indulhasson meg. Épen ezért ezt az uccanévsort a legnagyobb diszkrécióval kezelik.

A Fővárosi Hírlap értesülései úgy az érdekeltek körében, mint a főváros lakosságának széles rétegeiben is, kétségkívül nagy örömet fognak^ kelteni, tekintettel arra, hogy az építőipar föllendítése sokfajtájú iparágat fog foglalkoztatni. De örömmel fog találkozni a kormány elhatározása abból a szempontból is, hogy az építőipar föllendítésének ez a hathatós támogatása előreláthatóan a lakások ezreit fog'ja juttatni az ínségeseknek.

WEKERLE SÁNDOR ELKÉSZÜLT

a házadómentesség tö rvényla vaslátá va I

HároiftéyeRkint kerti’nek §©?ra az egyes városrészek, hogy házadómentességet kapjanak, amelynek időtartama 35 év Besz