Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-13 / 7. szám
Ára 50 *H!er fliiiDiimiiiaiiiaiiiaiiiaiimniainaiiiDiiiaiiiaiiiaiiiaiiiaiiimiiDiiiQiiionianiaíiiDiiawdmöliíimríEiiíitífHQuid^ ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre................................24 pengő Félévre ........................................12 pengő Áll andóan : G/iZRASAGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK AHNDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137-15 zárult le, a magyarság, amikor legkevesebb a veszteni valója, akkor vesztette a legtöbbet. Rákosi Jenőt, a legnagyobb magyar újságírót, a magyar szellem tökéletes megtestesítőjét, a magyar jövő fáradhatatlan búvárát és lelkesedésben még aggkorában is felülmúlhatatlan harcosát a nemzet felzúgó fájdalma kisérte el az utolsó útra. Hogy mi volt Rákosi Jenő az ország', a magyarság számára, nem lehet sem száraz életrajzi adatokkal, sem az elragadtatás szavaival kifejezni. De kell-e többet mondani, mint hogy az aggastyán betegségét hónapokig egy nemzet leste aggódó szorongással, mert a ma legnagyobb, legszentebb gondolatának nem volt nálánál lelkesebb, ifjabb prófétája, tüzesebb katonája, bölcsebb vezére. És ma mindenki betölthetetlennek látja a helyét és a nemzet mélységes fájdalmára az egész világ részvéte borul fekete fátyolként. Az ország, a nemzet mellett természetesen Budá- pest vesztette a legtöbbet. Hiszen Rákosi Jenő egész élete munkájának színhelye Budapest volt. Itt küzdött a magyarságért, a magyar nyelvért, a magyar sajtóért, a magyar művészetért, a magyar tehetségekért, a magyar feltámadásért. Vagy amint Ripka Ferenc főpolgármester írja meghatott részvét-levelében: „Budapest fejlődésének utolsó évszázada kitörölhetetlenül összefügg Rákosi Jenő munkásságával”. így van ez, hiszen amikor a három várost Budapestté egyesítették, már három darabját adták elő a Nemzeti Színházban, már tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, megalapítója és tekintélyes szerkesztője a Reform című napilapnak. Alig született meg azonban Budapest, Rákosi Jenő már ott állott a Népszínház élén és gigászi erővel igyekezett az új várost magyarrá is tenni. Budapest megmagyarosodásának kevés olyan erőteljes és biztos eszköze volt, mint az a Népszínház, ahol a Blahánék és a Tamássyak kérlelhetetlenül hódító művészete nyűgözte le a Józsefváros és Ferencváros, de még Buda németajkú polgárságát is .Rákosi Jenő hat esztendeje volt nemcsak ennek a színháznak, de ennek a magyarosításban hódító útnak is a fénykora, mert Rákosi nemcsak az országra, de Budapestre is értette hogy: „szellemében, intézményeiben, gondolkozásában, érzületében, értelmiségében, műveltségében, öntudatában és önérzetében” is magyarnak kell lennie. Ha Rákosi Magyarországnak, a magyarságból volt tanítómestere, — aminthogy az volt — akkor elsősorban Budapestet oktatta magyarságra újságpapírról, színpadról, szószékről. És oktatta nemcsak maga, hanem tanítványai révén is, akiket seregestől küldött szét a magyar nyelv tisztántartására, a magyar lélek ébrentartására és a magyar önérzet felkeltésére. Hány istenadta írónak adta kezébe az írótollat, más tehetségeknek az ecsetet meg vésőt, s altit ő avatott művészszé, az mind apostolává lett a magyar nyelv makulátlan tisztaságának és a törhetetlen magyar géniusznak. Ö tette gazdagabbá Budapestet a legnemesebb ujságtípussal, amelyet még ma is csak utánozni lehet, ha valaki eszményi magasságból, a puritánság hegyormáról akarja informálni a közönséget a nap eseményeiről. Az általa megmagyarosított Budapest levegőjében születtek meg azután a lánglelkű cikkek, amelyek az imádság szféráiban szárnyaló nemzeti érzést hordták szét az országban. És a Rákosi Jenő harmincmillió magyarja! Budapest mindenesetre adott hozzá egymilliót. A harmincmillióból csak nyolcmillió maradt, de ennek a törzse Budapestnek az az egymilliója, amelynek javarészét Rákosi Jenő klasszikus hadjárata tett magyarrá. A maradék nyolcmillió magyar fájdalmas törpe- sége azonban nem csüggesztette el Rákosi Jenőnek még aggkorában sem lohadó lelkesedését. A fiatalság tüze a férfiasság bölcsességével egyesült az ő öreg testében, de a koporsóig hódítóan friss lelkében. Amióta ország ez az ország, a legnagyobb fájdalom most szakadt ránk és az öreg Rákosinak kellett vigasztalni az ifjú nemzedéket, neki kellett megfújnia a békés revizió harcos riadóját. Előbb azonban mély és erős fundamentumot kellett ásni a nagy munka számára. A béke, a lelkek megbékélésének fundamentumát. Itt is a sorban elsőnek láttuk, itt is felcsendült a hangja az alkotó munkát hirdetők kórusában. Ha pá- | lyája elején elsősorban Budapestet kellett magyarrá I tenni, akkor öreg napjaiban Budapest számára kel- | A főváros törvényhatósági bizottságának pártjai részéről mind élénkebb érdeklődés mutatkozik a községi választások kiírásának időpontja iránt, amely nyomon követi a fővárosi törvény-reform tető alá hozatalát. Bár ez szemmelláthatóan egyre aktuálisabb, bizonyos oldalról úgy állítják be a dolgot, mintha számolni kellene a fővárosi reform törvénybeBár a belügyminiszternek ebből a nyilatkozatából nyilvánvalóan megállapítható, hogy a kormány maga is sürgősnek tartja a fővárosi reform tető alá hozatalát és épen ezért még ennek az évnek a végéig feltételenül végre akarja hajtani a reformot, a lett leghathatósabban hirdetnie a lelkek megbékélésének szükségét. Amikor aztán látta, hogy — ha másban nem is — de a trianoni igazságtalanságok ellen indítandó harcban egy a nemzet, patriareha fejjel kezébe vette a vándorbotot is. Dolgozott rendületlenül a revízióért, Nagy-Magyarországért és Budapest büszke lehet rá, hogy a haldokló harcos utolsó szívdobbanásai nem né- multak el anélkül, hogy a főváros ne hozta volna meg revíziós határozatát. Ez a revíziós határozat Budapest igazi koszorúja a nagy Rákosi Jenő sírján. iktatásának lényeges elhúzódásával, miután — állítólag — a belügyminiszter ellentétbe került Wekerle Sándor pénzügyminiszterrel, aki több pénzügyi rendelkezés beiktatása ellen állást foglalt volna. Ezekre a hírekre való tekintettel a fővárosi reformmal kapcsolatos helyzetről kérdést intéztünk belügyminiszter előtt megemlítettük azokat a híreket, amelyek szerint számolni kell a fővárosi törvényhatósági mandátumok újabb meghosszabbításával. Scitovszky Béla belügyminiszter kérdésünkre így válaszolt: — A mandátumhosszabbító törvény hatálya 1929 december 31-én lejár. Abból az álláspontomból, hogy a fó'városi reform törvényerőre emelését sürgősnek tartom, nyilvánvalóan következik, hogy további mandátumhosszabbításra nem kerülhet sor. Minden reményem megvan arra, hogy a fővárosi reformot még a nyári szünet előtt tető alá hozhatom, ilyen körülmények között ezek az újabb mandátumhosszabbításról szóló hírek nem egyebek, mint Önk.AntlPS le nrnhin./ir in le. Egy nagy magyar élet s SCITOVSZKY BELÜGYMINISZTER: „Feltétlenül a nyári szünet előtt tető alá kerül a fővárosi reform“ Hints ellentét a belilgy- és pénzügyminiszter között — Nem lesz mandátum-hosszabbítás Scitovszky Béla belügyminiszterhez aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A fővárosi reform beterjesztése most már csak egészen rövid idő kérdése. A javaslat tervezetét azért küldtem meg a pénzügyminiszter úrnak hozzászólás céljából, mert a fővárosi reform az autonómia pénzügyi gazdálkodását illetően is lényeges rendelkezéseket tartalmaz. Azok a hírek, amelyek e kérdéssel kapcsolatosan ellentéteket vélnek fölfedezni köztem és a pénzügy- miniszter úr között, teljesen alaptalanok. A legteljesebb összhangban dolgozunk kitűzött célunk elérése érdekében. Elsősorban az a szempont vezet bennünket, hogy a főváros életéből kikapcsoljuk a politikát és így biztosítsuk annak a lehetőségét, hogy mindenekfölött a főváros érdekei érvényesüljenek. Budapest székesfővárosnak a közérdek minél szélesebbkörű kielégítésével kell előrehaladnia a fejlődés útján. Ez a fejlődés természetesen áldozatokat követel, de nekem, mint legfőbb felügyeleti és ellenőrző hatóságnak arra kell törekednem, hogy a fejlődés terv szerűségét^ és takarékos végrehajtását törvényes eszközökkel biztosítsam. Az adózók pénzét kizárólag közérdekű célok elérésére szabad fordítani. A mai nehéz gazdasági viszonyok között kétszeres bűn, sőt hiba — gavalléroskodni a főváros polgárainak a pénzével. Ezt akarom én megakadályozni. Ezt a célt szolgálják azok a pénzügyi rendelkezések, amelyeket a javaslatba felvettem és amelyekre vonatkozóan kikértem a pénzügyminiszter úr véleményét. — Ami a reform parlamenti tárgyalását illeti, ennek terminusa a képviselőhöz munkarendjének alakulásától függ. Emberi számítás szerint ma már bizonyosra vehető, hogy a nyári szünet előtt a reform feltétlenül tető alá kerül. Ebben az esetben pedig már ősszel meg lehet tartani a választásokat, ha addig az ez évre érvényes választói névjegyzék végleg elkészülhet. Annyit mindenesetre kijelenthetek, hogy ebben az évben feltétlenül választás lesz Budapesten. A 'belügyminiszter félre nem érthető nyilatko zata remélhetően véget vet a további önkényes és ( felelőtlen híreszteléseknek, amelyeknek más célja nincs, mint demagóg jelszavakkal a kedélyeket izgatni.
