Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
fl Budapest, 1929 december 25. akik itt a közérdeket minden mellékszempontnak fölébe helyeztékDr. Tormay Géza államtitkár a beszélgetés során még fölemlítette, bogy a csonka ország évi áramszükséglete mintegy 700 millió kilowattóra s ennek a mennyiségnek több, mint felét a főváros fogyasztja. A bánhidai elektromos centrálé évenkint 1§0 millió kilowattot fog termelni s ebből a mennyiségbő1 előreláthatóan 130 milliót a főváros, illetve ebből 100 milliót a BSZKRT fog elfogyasztani. Értesülésünk szerint a vasutak elektrifikálásán csak később fog sor kerülni, amikor a bánhidai cen trálé véglegesen elkészül s a nagy üzem teljes föl készültséggel termeli az elektromos energiát. Kozma Jenő dr. nyilatkozata Dr. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a bánhidai elektromos centrálé ügyében a következőket mondotta a Fővárosi Tlirlap munkatársának: — Úgy tudom, hogy a tárgyalások még nem fejeződtek be. Nem akarok elébevágni c tárgyalások eredményének és éppen ezért csupán az általam ismert eddigi tényekre támaszkodhatom. Magam is azt a felfogást vallom, hogy a fővárosi a Talbot- ügyből kifolyóan károsodás nem érheti, viszont a fővárosnak nem szabad elzárkóznia az országos szempontok érvényesítése elől. Országos érdek tette szükségessé a bánhidai centrálé megépítését és ezt az országos érdeket a fővárosnak respektálni? és honorálnia kell azzal, hogy belép a fogyasztói közé. Ügy tudom, hogy ebben a tekintetben nincs i: ellentét a szembenálló felek között. — Tudomásom szerint mindössze annak a kérdés nek elintézése van még hátra, hogy a főváros meny nyiért kapja .az áramot. Ez az egységár nem lehe nagyobb, mint a kelenföldi telep önköltségi ára. Ez1 az önköltségi árat közös szakbizottság.állapítja meg s minthogy ebben a bizottságban elsőrendű szakom berek ülnek, én a magam részéről bizalommal tekin tek a megállapodás elé. Úgy látom tehát a helyzetet hogy a főváros és a bánhidai centrálé viszonya hé késen kialakulHelyes meg világ Másban a bán£}M.ai erőmű és annaK sxerepe a főváros euer* gia-sxUkségleiéneli. Kielégítésénél A Fővárosi Hirlap számára írta: SCHSMANFK FM1£ műegyetemi tanár Mindenütt a világon egymásután építik a nagyobb- nál nagyobb villamos centrálékat, de senkinek sem jut eszébe, bogy politikát keverjen bele. Nálunk, sajnos, éppen fordítva van. Ezt a tisztán országos gazdasági jelentőségű ügyet, — egy pár jól informált és elfogulatlan ember kivételével, — senki sem tekinti gazdasági kérdésnek. Belevitték a közvéleménybe, hogy ez politikai kérdés, mégpedig a főváros gazdasági érdekeit sértő politikai kérdés. Úgy állították be, mintha a kormány a fővárosra akarna erőszakolni egy rossz telepet. A főváros közönsége, — meggyőződtem róla barátaim és ismerőseim körében szerzett tájékoztatás útján, —- csak azt látja-, hogy a paiiamentben és az újságban is támadják a kormányt a Talbot-szerződés miatt és attól fél, hogy reá megint csak újabb megterhelések hárulnak. Ehhez a félelemhez nagyban hozzájárultak az újságokban úgyszólván hetenként megjelenő hirek, amelyek szerint a főváros tiltakozik az ellen, hogy a kormány a- Talbot-áram átvételére vagy a Talbottal való kooperációra kényszerítse a fővárosi elektromos-műveket. Nagy megnyugvást keltett ezekkel, a polgárságot állandó izgalomban tartó hirekkel szemben Buzáth János alpolgármesternek a pénzügyi bizottságban tett határozott és objektív nyilatkozata, amely a centrálé nagy nemzetgazdasági jelentőségére hivatkozva, a főváros érdekeit minden tekintetben kielégítő megoldást helyez kilátásba. Mindazok, akik a főváros polgárságának érdekeit szívükön viselik és akik Buzáth János igazságos és elfogulatlan gondolkodását ismerik, már régen várták tőle ezt a nyilatkozatot. Mert hogyan is áll a kérdés a főváros polgársága érdekeinek szemszögéből nézve ? A polgároknak egy kívánságuk van: minél olcsóbban, minél biztosabban jussanak az elektromos áramhoz. Olcsó elektromos áram nemcsak a világításhoz, hanem más háztartási célokra (fűtés, forralás, vasalás stb.) is szükséges. De olcsó áramra van szüksége a. villamosvasutaknak is, bár ezeknél az áramköltég az összes üzemi költségeknek csak egy csekély hányada, s ilyenformán az olcsó áram még nem jelentené egyszersmind a tarifaleszállítást is. Az olcsó1 áram előfeltétele, mint minden más fogyasztási cikknél: a tömeggyártás. Vagyis a nagy fogyasztás. Különösen az elektromos áramüzletben áll fenn ez a tétel, mert ennél maga az áramtermelés költsége aránylag csekély részét teszi annak az önköltségnek, amely az árameloszlás és az árameladási üzlet, vagyis a kereskedelmi üzem lebonyolításából eredő rezsi címén terheli az áramot a fogyasztás helyén. A Székesfővárosi Elektromos Művek példája igazolja ezt legjobban. A tavalyi 1928-i évben a fővárosi művek a főváros tanácsa elé terjesztett jelentésük szerint mintegy 190 millió kilowattóra áramot termeltek. Ennek az árammennyiségnek előállításához kilowattóránként kereken 3.7 fillér ára szenet fogyasztottak. Az olaj, egyéb üzemi- és tisztítóanyagok, személyzeti költségek a művekben és újítási alap dotációjával együtt a költség 7.03 fillér volt kilowattóránkért. Ezzel szemben az eladási ár középarányosán számítva kilowattóránként 26-3 fillér volt. Megállapíthatjuk tehát, bogy a központi költségekre, az áramelosztó üzletre, a tőketörlesztésre és a haszonra együtt marad 19.27 fillér, vagyis az eladási ár 73%-a. Ez a 73 százalék abszolút értékében (tehát nem százalékosan) úgyszólván csak a tőketörlesztési tétel által változik, ami nem nagyon befolyásolja az egészet. Világos tehát, hogy e költségek nagy része nem arányosan nő a termeléssel. Ha tehát a művek például a mai mennyiség kétszereset termelnék és adnák el, akkor ugyanolyan haszon mellett előreláthatóan legalább 20%-kal olcsóbban adhatnák átlagosan az áramot. Ha ezzel szemben vizsgáljuk a főváros elektro 'mos áramfogyasztásának a változását és ezt összehasonlítjuk a külföldivel, akkor azt látjuk, hogy e téren bizony nagyon visszamaradtunk. A Székesfővárosi Elektromos Művek évtizedek óta semmiféle propagandát új fogyasztók bekapcsolása érdekében nem folytatnak, mert — amint látni fogjuk — a fennálló igényeknek is csak úgy tudnak eleget tenni, hogy nemcsak az elavult és a hidegreállításra már régen érett telepeket állandóan üzemben tartják, hanem még idegenektől is drága pénzen áramot "vásárolnak. Tavaly az elavult váciúti és Berzeneei ueeai telepeken kereken 67 millió kilowattórát voltak kénytelenek termelni, ami közel egyharmadrésze az egész áramtermelésnek. De ezenkívül még kereken 12 millió kilowattórát aránylag magas áron vetlek át idegen budapesti ipartelepektől. A kelenföldi telep kibővítése nagyon lassan halad. Az új gépegységek közül az első, amelyet körülbelül négy év előtt rendeltek ‘meg, már üzemben van, de csak redukált teljesítőképességgel. A második gépet már felszerelték ugyan, de a szükséges gőztermelésre alkalmas kazántelep rendelése még ma sem végleges. Éneikül pedig a két gépet egyidőben üzemben tartani nem lehet. A második gép üzembehelyezése után az első gép azonnal javítás alá került, hogy rendeltetésének megfelelő állapotba hozhassák. A harmadik gépegység rendelése sem lévén végleges, ennek a gépnek és a hozzátartozó' kazántelepnek üzembevételéről három-négy éven belül szó sem lehet. Az áramfogyasztás eddigi fejlődése viszont azt mutatja, hogy a főváros annak ellenére, hogy az áramfogyasztás fokozására semmiféle propagandát nem csinált, nem volt és ma sincs abban a helyzetben, hogy eleget tegyen annak a követelménynek, hogy a rosszul dolgozó telepeit leállítsa, sőt kénytelen volt azokat évről-évre nagyobb mértékben igénybe venni. Pedig a váciuti és Berzeneoi ueeai telepeken egyedül a szénköltség, — minden egyéb nélkül, — 5.3 fillér, ami majdnem a kétszerese a kelenföldi telep 2.8 filléres szénköltségének. Hogy mennyire visszamaradt a főváros az elektromos-telep kiépítésében, arra. legjobb bizonyítók az a tény, hogy a Székesfővárosi Elektromos Művek 1926- ban készült programja szerint 1930-ban négy nagy új gépegységnek (egyenként 25.000 kilowatt teljesítménnyel) kellene üzemben lennie, holott — mint fentebb jeleztük — csak egyetlen egy van valóban üzemben. A fővárosi -művek fogyasztóinak szükséglete mellett még itt van a BSZKRT, amelynek központi áramfejlesztő-telepét feltétlenül ki kell építeni, mert a Pálffy téri áramfejlesztő-telepét le kell állítani. E telep rendkívül gazdaságtalanul dolgozik és mivel más minőségű elektromos áramot termel, mint a Révész ueeai telep, nem lehet az egész BSZKRT üzemét egységesíteni, mielőtt a Révész uccai telep kibővítésével a Pálffy télit le nem állítják. Erre az egységesítésre pedig úgy az üzem biztonsága, mint az üzeni ökonómiája miatt szükség van. A bánhidai telep 130 millió kilowattórát szolgáltatna a fővárosnak. Ebből 100 milliót a BSZKRT, 30 milliót a Székesfővárosi Elektromos Művek vennének át. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a főváros a saját telepeit azután tovább ne fejlessze. Ellenkezően: hiszen mindössze arról van szó, hogy egy lépéssel közelebb jusson a fővárosi áramszolgáltatás ahhoz a nívóhoz, amelyen a külföldiek vannak. Az Elektromos Müvek a.zt az összeget, amit megtakarítanak azzal, hogy a Talbot-teleppel kooperálnak, az alállomások és a kábelhálózat- modernizálására, valamint a budai légvezetéknek már oly régen követelt megszüntetésére fordíthatná és ezzel növelné az áramszolgáltatás biztonságát és csökkentené az utóbbi időben úgyszólván állandóan jelentkező üzemzavarok mértékét. Ami nagyon kívánatos volna, és amit, úgy hiszem, a főváros polgársága is nagyon szükségesnek tart. Arról, hogy a fővárosi polgárságra a Talbottal való kooperációból bármiféle hátrány háramolhatnék, szó' sem lehet, mert az áramár tekintetében olyórtelmű megállapodás jött létre, hogy a Talbot-centrálé a kelenföldi mű mindenkori önköltségével egyenlő áron szállítja az áramot. Mivel a kelenföldi termelés a leggazdaságosabb ós a többi mű sokkal drágábban termel, a főváros e megállapodással nagyon jól jár, mert ez azt jelenti, hogy mindaddig, amíg a főváros elektromos műveinek teljesítőképességét új telepek létesítésével annyira növeli, bogy a régi, elavult és rengeteg szenet fogyasztó telepeit leállíthatja és az idegenektől való áramvásárlást megszüntetheti, lényegesen olcsóbban kapja a bánhidai áramot, mint amennyiért azt maga termeliHogy ez az időtartam, amelyre ez az önköltségnél olcsóbb áramvásárlás kiterjed, még hosszú évekig fog elnyúlni, az a mai helyzetből és az elmúlt evek statisztikájából kétségtelenül megállapítható. A fővárosi elektromos üzlet rentabilitását a Talbot-centrálévá 1 való kooperáció lényegesen fokozni fogja. Különösen feltűnő ez, hy még figyelembe vesszük, hogy a főváros harminc kilométeres körzetben, — amelyben a Talbot-centrálé áramöt nem ad el, oly nagyfogyasztókra fog találni, akiknek bekapcsolása az összes rezsiköltséget alig növeli meg, úgyhogy a főváros érdekében volna, ha addig, amíg a Talbot-centrálé évi 130 millió kilowattóránál több áramot szállítana, valóban többet venne át. Ez a tényállás a sokat vitatott Talbot-cent rale ügyében.
