Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-11 / 50. szám
rnmmnrniítiimimmtmmitmm BHBamasKíBBü ELŐFIZETÉSI ÁTIAIZ: Egész évre ..................................24 pengő Fél évre...........................................12 pengő Állandóan: G^ZBASÁGI É1ZTFSÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ E311L MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 A munkanélküliség' legelső, legsürgetőbb,, becsületbeli és bölesességi problémája lett a fővárosnak és az országnak egyaránt. A képviselőliaz napirendre tűzte a kérdést, a főváros pedig soronkívül, rendkívüli üléseken fogja tárgyalni. A baj nagyon közel van, de ebben a pillanatban még nem késő: össze kell fogni, gyorsan, eredményesen, okosan kell intézkedni. Vigyázni kell, mert igen ijesztő képet festenek azok, akik erről a kérdésről beszélnek és akik hivatásos ismerői a problémának. Igenis, meg kell állapítani, hogy milyen méretű a veszedelem, de addig is,, amíg a statisztika nemes tudósai ezen dolgoznak, működnie kell a segítő kéznek, mert a nyomor pusztítása galoppban szokott vágtatni. Jelszavakat kiadni azonban nem nehéz. A bajok konstatálása, a jószándék fölülkerekedése még mindig csak a kezdet kezdete. A veszedelmet, a félelmetes elemet abban látjuk, hogy a főváros erői ma kicsinyek ahhoz, hogy gyökerében tudja gyógyítani a bajokat. Már amikor ezen a helyen a főváros jövő évi költségvetéséről beszéltünk, konstatáltuk, hogy a beruházásokra előirányzott összeg kevés. Emellett a ba,j igazán ott kezdődik, hogy a tervbevett különböző kölcsönöket sem lehet a külföldi pénzpiac helyzete miatt ma felvenni, a magángazdaságra pedig még. mindig nem lehet komolyan számítani. Ha mégis segedelemről lehet szó, akkor az a tavaszi munkálatok egy részének télen való elvégzése és a kormányzat segítésének kieszközlése. Valamit tenni kell és pedig sürgősen. Mindenki érzi és tudja ezt, a kapitalista csak úgy, mint maga a munkás. Tisztában vannak a helyzettel a politikusok is és egyforma erővel, egyforma jószándékkal segíteni is akar mindenki. A veszedelemnek csak egyfajta mesterséges fokozása lehetséges és ez az volna, ha a munkanélküliék szerencsétlenségét lelki- \'ismeretlenül politikai célokra akarnák kihasználni. A politikai agitációnak nincsenek korlátái Magyar- országon és Budapesten, de a nyomornak 'pántpolitikai célokra való kisajátítása hűn lenne a nemzet egysége, a társadalmi béke ellen. Igen helyesnek tartjuk, hogy a főkapitány a munkanélküliek gyűlését betiltotta, mert a nyomornak pártpolitikává való avatása a bolsevizmus első, de nem utolsó lépése szokott lenn\i. A nyomort, a munkanélküliséget nem lehet népgyűléseken lázító beszédekkel és kirakatfosztogatásokkal elintézni. A megoldásnak csak egyetlen módja van: az, amely már útban is van, hogy a parlament és a főváros autonómiája tegyen meg minden tőle telhetőt, mozgósítsa egész rendelkezésére álló anyagi erejét. Annak sincsen azonban értelme, hogy nyugati, szocialista recept szerint munkanélküli segélyekkel kísérletezzünk. És itt ma nemcsak az állam szegénységéről, a főváros nyomorúságos anyagi helyzetéről van szó, nemcsak a munka nélkül kapott segély demoralizáló voltat kívánjuk említeni; de szent meggyőződésünk, hogy minden ilyen segedelem az enyhítés óriási munkájában csak jelentéktelen kísérlet lehet. Nem meg nem szolgált koldus-garasokra, hanem munkára van szükség. A föliiletes humanitás és a szocialista pártpolitika álszentimentalizmusa létrehozhatta, tényezővé tehette a társadalmak életében a munkanélküli segélyeket; a társadalom örök törvénye azonban, hogy a munkanélküliségnék és a nyomornak egyetlen ellenszere, egyetlen gyógyító eszköze csak a munka lehet. Itt kell tehát megfogni a dolgot. Várospolitikusok nagyon pesszimisztikusan ítélik meg a helyzetet,, ez azonban csak azt jelenti, hogy annál sürgősebben le kell ülni a tanácskozó asztalhoz és annál nagyobb igyekezettel kell a fejünket törni az elmaradhatatlan megoldáson. Mert megoldásnak kell születnie, olyan megoldásnak, amely munkát és megoldást hoz, amely kiűzi a magyar társadalom és Budapest testéből ezt a mérgező anyagot. A főváros, tanácsára ezúttal igen fontos és nagy feladat vár. A gazdasági helyzet olyan, hogy alkotásokra nem igen telik, most azonban kényszer-alkotásokkal kell előállani. A tanács most tanúságot tehet majd arról, .hogy van benne kezdeményező erő és van tehetsége nagy problémák megoldására. Most már kétségtelen, hogy a mandátumhosz- szabbító törvényjavaslat kellő időben tető alá kerül, így tehát a törvényhatósági bizottság működése zavartalanul folyik tovább az eddig valói menetrend szerint. A fővárosi reform tárgyalását is megkezdi a Ház még a karácsonyi szünet előtt, minthogy azonban ennek a javaslatnak tető alá hozatala most már nem olyan sürgős, a karácsonyi szünet után fogják majd folytatni az ünnepek miatt félbeszakítandó vitát. Ilyen körülmények között a főváros közönségét ma elsősorban gazdasági vonatkozású kérdések érdeklik. Ezek között első helyen áll a fővárosi közmunkák és üzemi beruházások problémája. Mihelyt rendelkezésre áll a megfelelő pénzösszeg az üzemi beruházások munkálatainak a megkezdésére, rögtön mód és alkalom nyílik a munkanélküliség enyhítésére. Kérdéses azonban, hogy a fővárosnak mikor nyílik lehetősége az üzemi kölcsön fölvételére- Beszéltünk ebben az ügyben Kozma Jenővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, akit mindenekelőtt arról kérdeztünk meg, hogy nézete szerint mikor kerülhet sor az üzemi kölcsön fölvételére. Kosma Jenő cfra következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az üzemi kölcsön felvétele sürgős, de annyira még sem, hogy a főváros hitelét rontó műveletbe bocsátkozhatnánk. Az utóbbi időben érkeztek a fővároshoz kölcsönajánlatok, de egyik sem mozog olyan keretek között, hogy azt elfogadhatnánk. Olyan magas kamat és terhes fizetési feltételek mellett, amilyeneket ezek a kölcsönajánlatok jelölnek meg, ez- időszerint gondolnunk sem szabad az üzemi kölcsön felvételére, már csak azért sem, mert teljesen kizártnak tartom, hogy a kormány a jelenlegi rendkívül nehéz gazdasági viszonyok között hosszú időre szóló terhes kölcsönszerződéseket jóváhagyna. Meg kell tehát — remélhetőleg nem hosszú ideig — várni, amíg a pénzügyi viszonyok javulnak. A magam részéről nagy súlyt vetek ennek a problémának sürgős megoldására,, mert tudom, hogy a jelenlegi helyzetben a munkanélküliséget enyhíteni, a lakosságot keresethez juttatni másként nem lehet, mint e beruházások révén. — Ide kapcsolódik a Községi Takarékpénztár pénzügyi politikája. A Községi Takarékpénztár — mint ismeretes —- megállapítást létesített a londoni PLambros-csoporttal. Az újabb kölcsön effektuálását egyelőre azonban megakadályozza az a tény, hogy a külföldi pénzforrások túlságosan drágák. Tehát itt is, a Községi Takarékpénztár jelzálogakciójánál is, akadályok vannak. Nekem az a meggyőződésem, hogy a helyzet azonnal Ezúttal nem lehet majd megelégedni azzal az előterjesztéssel, hogy a főváros kérje a kormány segedelmét. Ez így is, úgy is meg fog történni, de a fővárosnak is cselekednie kell. Cselekednie kell, mert elsősorban egy igen nagyértékű társadalmi osztály, a munkásság áll imminens veszedelem előtt,, de éppen olyan katasztrófa fenyegeti a polgárságot, amely — ha nem segítenek — a munkássággal együtt zuhan bele a kétségbeesés máris eléje meredő száll kadékába. javul, mihelyt lebonyolítják a newyorki tőzsdei események által fölidézett likvidációkat. A newyorki tőzsdeizgalmak végleges elsimítása után javulni fog az általános pénzpiaci helyzet és ekkor jön el számunkra az az idő, amikor a beruházó'-kölcsöii felvételét perfektuálhatjuk s ugyanakkor megkaphatjuk majd Hambroséktól is a Községi Takarékpénztár számára a jelzálogakciók folytatásához szükséges Összegeket. Kozma Jenő ezután a fővárosi törvény körül kialakult helyzetről mondotta el a véleményét a következőkben: — Az ellenzék óriási agitációt fejt ki a fővárosi törvénnyel szemben. Két szempontra akarok e helyen rámutatni. Az egyik szempont az, hogy a jelenlegi javaslat lényegesen jobb, mint az eredetileg benyújtott tervezet. Igen sok helyen sikerült a bizottsági vita során lényeges módosításokat kiharcolnunk és ezek az eredmények pártunk erélyes föllépésének a következményei. Csak sajnálattal állapíthatom meg, hogy nem kerültek szőnyegre olyan ellenzéki javaslatok, amelyeket honorálhattunk volna. — A másik szempont, amelyre rá akarok mutatni, az, hogy a törvény a modern közigazgatáshoz alkalmazkodik. Az ellenzéki támadások során nem tévesztették szem elől azokat a nagy érdekeket,, amelyek 1872 óta fokozottabb mértékben kívánják az államnak és a fővárosnak harmonikus összeműködé- sét. Nagy tévedése az ellenzéknek az a sokat hangoztatott felfogása, hogy a fővárosi törvény a mai kormánynak az erejét és befolyását kívánná biztosítani. Nemcsak a mai kormányról, hanem az eljövendő más kormányokról is szó van. A törvény a mindenkori kormánynak biztosítja ezt a bizonyos befolyást, éspedig azért, hogy az összhang és a kölcsönös együttműködés garanciákat kapjon az ország és a főváros között. Annyi bizonyos, hogy egyik állam sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a nemzeti kultúrát magában foglaló főváros külön politikát csináljon, vagy hogy ebbe a politikai működésbe a kormánynak ne legyen semmi beleszólása. Ez a kormánybefolyás nem közvetlenül érvényesül, hanem az^ intézőbizottságban helyet foglaló és a kormány által kinevezett hat tag révén, másrészt pedig a főpolgármesternek bizonyos előzetes tiltakozási joga által. 1872 óta még a polgármesteri állás betöltésénél ^ is érvényesült a mindenkori kormánynak a befolyása a kijelölő választmány összeállítása révén. Sohasem panaszolta senki, hogy a polgármesterválasztás súlyos korlátok közé van szorítva, sőt mindenki azt kívánta, hogy a főpolgármesterválasztás is lehetőleg azonos módon történjék. Én a két jelölés között differenciát nem látok és így a főpolgármestert is éppen olyan autonómikus funkcionáriusnak tekin•£3ssgsaaffifflBsasassaBassissi2]S3saaass?8RaHaaaaHafflassaafsyaaaa2s®aiiSESsaBBí©aHS!Ei!Bii A külföldi pénzpiac helyzete miatt késik ai üzemi kölcsön él a Községi Takarékpénztár lelzálogakdéia Kozma Jenő a gazdasági helyzetről és a fővárosi törvényreformról
