Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-13 / 46. szám

Budapest, 1929 november 13. 11 Miért nem halnak ki a i>Mrikosch<<-ok ? Berlinből előkelő kiállítású folyóiratot hozott a a posta. A címe: Hungária Magazin. Néhány udva­rias kísérő sor: szíves ismertetést kérünk. Ennek a kérésnek készséggel és bosszankodással teszünk ele­get. Ez a Hungária Magazin valami propaganda- féle akar lenni a magyaroknak: Berlinben és német nyelven jelenik meg. Ez rendben van. Csak éppen nem értjük a címlap subás-szűrös atyafiát. Mit akar ez az exótikus, bajszos, gatyás kövér ember a berli­niektől? Azt talán, hogy pont az ő kedvéért idejöjje­nek? Aligha. Ezt, úgy látszik, a derék szerkesztő is érzi, mert a vezércikkben már kulturális és civilizá­ciós vívmányainkat mutatja be — írásban és kép­ben. Tény azonban, hogy itt is kissé félrecsúszott az ízlése. Mert e kultúrális vívmányok alatt első­sorban Kari v. Spolarich úr arcképét érti; az ő képe a vezércikk első illusztrációja. A többi pedig e jóravaló üzletember kávéházainak külső és belső látképe. Hatásos vonzóerő a magyar kultúra sajá­tosságait megismerni óhajtó külföldiek részére. A 12-ik oldalon pedig valami giccs-karrikatúrista föl­teszi a kérdést: Ist es so? És a képen röfögő disz­nók közt mulat a rosszhiszemű legendák hőse: Mi­nősein, az asztal mellett gémesch-kút, pussta, duhaj fehérnépek pedig a „paprika-fáról” szedik a ter­mést a vacsorához. A szerkesztő ugyan a következő oldalon megnyugtatja az olvasót, hogy ez nem így van, hanem: — és bemutatja a Duna fényképét. Nem tekintve, hogy egyenesen ostobaság a Dunát, mint kultúránk bizonyítékát bemutatni, a magyar­ságnak semmi szüksége nincs az ilyen megvédelme- zésre. A propaganda-irat szerkesztőjén kívül, aki egyébként a berlini magyar borház tulajdonosa, aligha jut valakinek ma már eszébe a művelt nyuga­ton, hogy higyjen a K. u. Zó.-rezsim rosszindulatúan beállított és imputált „magyarosch” rekvizitumai- ban: a tschikoscli-ban, a gullasch-ban, és egyéb, kultúránktól távolálló zöldségekben. Nem valószínű ez éppen most,, amikor Nürnberg, megismerve kul­túránk igaz és mélységesen emberi értékeit, ideláto­gatott hozzánk az ő évszázados, nemes kultúrájának legfényesebb tanúságaival. A nürnbergi Madonna aligha azért hagyta el most először ősi szülővárosát, hogy látogatást tegyen a pusztán. Nem a. gémeskút és a paprikafa vendége az örök emberi gondolatnak ez a páratlan szépségű emléke, hanem a magyar kultúráé, amelyről tud a hallgatag, örökszép Ma­donna, de nem tud a Hungária Magazin ízléstelen szerkesztője, aki az általa ismeretlen magyar kul­túra megvédelmezőj ének arrogálja magát. Ámde mit akarunk e Berlinben élő balkezes hazánkfiától, amikor idehaza sem dúl különben az invenció. És itt arra a hihetetlen invenciótlanságra célzunk, hogy a nürnbergieket a Gellért előkelő ku­polacsarnokában „láncos-lobogós-teremtette” módon vendégelte meg a főváros. A „Festabend”-nek csú­folt banketten lobogós ingujjba bujtatták a frakk­hoz szokott pincéreket, huszársapkát imitáló vörös papírzacskókat nyomtak jól fésült frizurájukra és „MBIHL TEA KEVERÉKEI“ Queen’s blend V4 angol iont ára P 4*80 Three stars 100 gr. ára . . . P 3*80 Ceylon special 100 gr. ára . . P 2*80 Teheránt ©pótkocsik T eher antókarosszér iák Autóbuszok Gyártja; r NAY és RÓNA j '>11111111111111111111 gép- és száülitóeszközgyár |||||ill!lllll||ll>r Budapest, X, Kápolna-tér 27-29. Telefon: J. 395-80 LUTZ lakk és festékgyár részv.-társ­BUDAPEST, Ví!., ŐRNAGY UOCA 4. SZ. a tálalás e kitűnő művészeit befogták a rotyogó üst mellé, hogy füstölgő, hagymaszagú pa.prikástokányt meregessenek kondor-lapáttal a nürnbergi vendégek­nek: egy ősi kultúra mai őreinek és reprezentán­sainak. Idegenforgalmunknak és luxus-civilizációnknak féltve őrzött vára a Gellért-szálló. Most arra hasz­nálták fel, hogy színhelye legyen kültelki söntések ízléstelen, ordenáré ál-szüreti mulatságának. Mert hiszen, végre be lehetett volna mutatni az úgynevezett szüreti mulatságot is, ha már valakiben annyira fészkelődéit az akarhatnék, hogy ezt a „né­piescli” rekvizitumot okvetlenül a nyugati kultúr- világ képviselői elé rukkoltassa. De erre a célra ott a Tattersal, népmulatságok stereotip színhelye, vagy mert par excellence szüreti mulatságról lévén szó, még inkább: az állami borpince. Ismételjük: még ilyen megoldással sem volt szükség ennek az^ exotikumnak fitogtatására, de, hogy ép az előkelő Gellértben rendezték meg ezt a „vurstli” komédiát, az olyan szánalmas baklövés, hogy a csodálkozástól és elkeseredéstől elhülten tesz- sziik fel a kérdést: ki volt az az ötlettelen rendező, akinek ez volt a sláger-ötlete? issei s &saatBB@RiaaBiHaHEBaieBBOiaBSig9saagsiaffiHaHBB8BBHOEaBHaaaB9 Hudupester Strasse lesz Nürnberg egyik legszebb uecájából: ezt hozta ajándékul a magyar fővárosnak Luppe dr„ a bűbá­jos, nagykulturájú, pompás múltú bajor város kiváló főpolgármestere. Maradandó emléke lesz ez a Buda­pesten Strasse nemcsak a derék nürnbergiek számára, de a mi számunkra is azoknak a szép napoknak, amelyeket a budapestiek töltöttek Nürnbergben és amelyekkel a nürnbergiek ajándékozták meg Buda­pestet. Az ember eltűnődik, miként keletkezett ez a szép és nemes barátság? A világ nagyvárosai közül miért éppen Budapestre esett a kedves bajor város választása? És a sok száz német város közül miért éppen Nürnberg kapcsolódott össze meleg és tiszte­letreméltó barátságba a magyar fővárossal? A leg­egyszerűbb lenne, ha azt mondanánk, hogy Albert Dürer származása és művészetének kivirulása az a kapocs, amely bennünket összetart. De hány ilyen kapcsolatot lehetne kikutatni mindenütt ott, ahol szerte a világban mindenfelé a magyar géniusz alko­tásai megjelentek és hódítottak? Nem tehetünk róla, ha öntelteknek fognak is tartani bennünket, ki kell mondanunk, hogy kezdenek megismerni bennünket. Isten óvjon, hogy le akarnánk kicsinyelni a de­rék nürnbergiek nemes barátságát, de mi azt hisszük, hogy ők csak előbb vettek észre bennünket, mint má­sok. Ezért mód felett hálásak is vagyunk és leszünk is mindörökkön nekik; de nem állhatunk meg az egyetlen jóbarát mellett, mert nekünk a barátok légiójára van szükségünk. Nürnberg mögött gyönyörű múlt áll, ez a múlt tele van tiszteletreméltó barát­ságokkal: hogyan van az mégis, hogy minket, Buda­pestet, csak most vettek észre, pedig nekünk is van tiszteletreméltó múltúnk, régi, becses kultúránk? Ezzel a kérdéssel máris elevenjére tapintottunk a dolognak. Ez a mi bajunk, ez a mi szegénységünk és szerencsétlenségünk, hogy csak most kezdenek ben­nünket észrevenni, amikor égy csonka és koldus or­szág fővárosa maradtunk. Ha régebben is tudtak volna rólunk, az országunkról, a városunkról, a kul­túránkról, magyar erényeinkről: talán nem lettek volna olyan kegyetlenek velünk, ismeretlenekkel szem­ben a trianoni bűntény elkövetésekor. De nem voltak barátaink, nem voltak ismerő­seink, nem voltak Nürnbergjeink, pedig a magyar kultúra Dürer Albertjei az egész világ kultúráját megszépítették. Ismerték a Dürereket, de nem ismer­ték Magyarországot, Budapestet és nagyszerű ma­gyar népét. Miért keressük ma már eső után a köpö­nyeget? Mit kutassuk ma már, hogy mi volt az oka ismeretlenségünk, Isten háta mögé dugottságunknak ? Sírjuk cl, hogy Becs Hamupipőkeként a konyhába szorított belliinket és hogy a maga öreg bájai szaba­don érvényesüljenek, gálád praktikával még a léte­zésünket is letagadta a világ előtt? Hát ha így volt is, miért nem rikoltottuk mi magunk a világ fülébe, hogy fiatalok, szépek, jók és becsületesek vagyunk? Bizony sok hiba történt, nagyon is sok. A leg­nagyobb hiba azonban az volt, hogy elhagytuk ma­gunkat, jámborságunk a gyámoltalanságig fokozó­dott, uraknak éreztük magunkat, pedig balekok vol­tunk. Sokat szenvedtünk emiatt és talán a legnagyobb szerencsétlenségek is azért szakadhattak ránk, mert nem voltak barátaink, akik megvédelmeztek volna, vagy legalább a magunk védelmében segítségünkre lettek volna. Most a nagysikerű nürnbergi hét végén, egy messze világító nemes barátság fényénél jóleső érzéssel látjuk, hogy még semmi sem késő. Csak tel­jes erővel, minden akaratunkkal neki kell állani az új utak törésének. A magyar kultúra diadalmas erejé­vel kell szétrobbantani a mesterségesen elénk henge- rített sziklákat, városunk és országunk szépségének harsány hirdetésével kell a múlt árvaságának görön­I gyeit eltávolítani. Tudja meg végre az egész világ, hogy a Dürerek, a Munkácsyak, a Liszt Fereneek hosszrí sora egészen a ma gyermekeiig, a Molnár Fe- rencekig mind, mind magyarok. jTudják meg, hogy Budapest szebb, mint Európa száz más városa, ame­lyeket divat és kötelesség meglátogatni és tudják meg, hogy Budapest vizei jobban gyógyítanak, mint véges-végig azok a csodaforrások, amelyekhez az egész világ kincseit hordják. Ismerjék meg a valósá­got, hogy Pesten jól lehet enni, aludni, mulatni, hogy Pesten van a legszebb hullámfürdő és hogy a Nem­zeti Színházban jobban játsszák Shakespearet,, mint Londonban, vagy az egész világ bármely színpadján. De mindezt hírül is kell adni. És ezt a munkát önzetlenül, szavahihető módon csak az olyan jóbará­tok tudják elvégezni, mint amilyenként Nürnberggel büszkélkedhetünk. Az ilyen barátság többet ér min­den plakátnál és minden a külföldi lapokban meg­jelent és megfizetett közleménynél. Az ilyen nürn­bergi kirándulások gondolkodóba ejtik a világot, mert mindenkinek' eszébe kell jutnia, hogy a német géniusz és német szellem városa aligha volna haj­landó kultúrát cserélni olyan várossal, amely kultú­rában szegényebb nála. Győznünk kell, mert Nürnberg példája mutatja, hogy hivatottak vagyunk a győzelemre. Végig Euró­pán, végig a nagy világon minden várost barátunkká kell tennünk. És mire majd Európa minden városá­ban lesz Budapestéi’ Strasse, megérjük a magyar föltámadást. STEfSM EMIL Te“p« ÚT-, CSATORNA- és MAGASÉPÍTÉSI SZERSZÁM- ÉS MŰSZAKI ÜZLET BUDAPEST, V., VISEGRÁDI-U. 32. Alagév:CRISTÖIFOiB WINCE /e3!^7 KÖPfiöLŐ, FAYENCE FALBURKOLAT BUDAPEST, VII., GIZELLA ÚT 31. W V u CSUKA GÉZA AS ZTA LOSMESTER LÖ-BÚTOR SPECIALISTA BUDAPEST, VI!., FRANCIA UT 44. SZ. TELEFON: JÓZSEF 449—16. TÓTH SZ. JÁNOS VÍZVEZETÉK- ÉS FÜRDÓBERENDEZŐ ÉPÜLET- ES DÍSZMUBÁDOGOS BUDAPEST, II., BATTHYÁNY UCCA 6. SZÁM Tel.: Aut. 659-S8 LERCHNER és TOROK szobafestő, mázoló és bútorfényezö TELEFON; L. 963-03. BUDA PEST, VI., Petneházy-u. 44 Wriós, takarítás, aälaktlsztitti TELEFON : AUT. 504-84] 881-01 géppel és mérnöki vezetés mellett Számos hatósági elismerés — OTTOPAL ÉS TÁRSA Budapest, I., Királyhágó ucca 5/a szám i—a—— Parketta azelőtt SzéR-ésFflünisyőrRt. JHUEHNIK ISTVÁN Budapest X., Kőbányai út 41 a. TELEFON; JÓZSEF 346—43 Főbb gyártmányaink: Mindennemű székek és éttermi asztalok színházi csapo'székek, parket és szabadalmazott klozetüléiek stb MÉEI MTÄL ÉPÍTŐMESTER BUDAPEST, II., fiATTYU-U, 7. Telefon : A ni. 506-24 WBKtKBm J Fe&e/e Ödtön snérnöK Vtetxúw-k, visvexet ékeli, csatornázások, központi fútimA, szellőztetések is légszes «berendezések tervezést és kivitele Budapest II, Zsigmond ti. 1. Tel. rmtomezia $14-90

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents