Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-13 / 46. szám

8

Budapest, 1929 november 13.

tál állapíthatjuk meg, hogy ez a mi kívánságunk, ez a mi szándékunk nem vált valóra 'és azok az igeretek, amelyeket itt nekünk tettek, mindezidáig nem teljesedtek. Nagy sajnálattal látjuk, hogy

a híslalási hitel nem a mi kezünkön megy keresztül.

(Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) A törvényhatóságnak erőteljes egységes állásfoglalását kell kérni arra vonatkozóan, hogy azok az Ígéretek, azok az elgondolások, azok a szándékok, amint az eredetileg elgondolásban volt és amint azt eredetileg egyesek ígérték, meg is valósuljanak. (Zaj.)

Útépítés protekció néSkül

— A főváros lüktető életere a közlekedés. A

közlekedés kérdésében elsősorban legfontosabb kérdés az utak kiépítése, a másik fontos kérdés a villamos, a BSzKRt kérdése, a harmadik az autóbusz kérdése, a negyedik azoknak az akadályoknk elhárítása kérdése, amelyek a mai közlekedési rendszerben hátráltatóan érvényesülnek. I

— Az utak építésénél örömmel állapítjuk meg, hogy egy egészen helyes, egészen biztos irányban haladunk, az autonómia teljes erővel érvényesül az utak kérdésében, mert a pénzügyi bizottság kiküldött egy hattagú bizottságot, amely hattagú bizottság minden protekció nélkül és minden protekció ellenére minden utat megnézve és megtekintve állapítja [meg azokat a valódi szükségleteket, amely valódi szükségletek kielégítése a főváros szükségleteinek kielégítése is. A hatos bizottság, amely most jáléi, csodálkozással látta, hogy a programban, amely előttünk fekszik, bizony-bizony vannak olyan utak, amelyeknek elsőrendűsége igazán vitatható. Bizony

vannak pedig olyan utak, amelyek kimaradtak a programból és amelyek elsősorban lennének megvalósítandók.

Ezeknél az útkérdéseknél a főcél és a fő irány az kell, hogy legyen, hogy elsősorban transzverzális utakat kell építeni. (Közbeszólások balról: Keramittal.) Keramittal és kővel és mindenféle szilárd anyaggal, csak nem limportált anyaggal. A főútvonalak elsősorban legyenek kiépítendők, amely főútvonalak kiépítése után kerülhet csak sor a mellékútvonalakra.

— Elsősorban a belső utak építendők ki, mert hiszen a kültelekfejlődés itt nem kívánatos. Nem lehet a. főváros közületétől azt kívánni, hogyha valakinek egy telke yan a hegy tetején, oda azonnal utat építsünk es az ő háza kerül 20.000 P-be, a főváros pedig ^ adjon ki 100.000 P-t azért, hogy oda egy utat építsünk. A helyes rendszer az kell, hogy legyen, hogy

elsősorban a főútvonalakat építsük ki és csak azután kerül sor a mellékútvonalakra,

amelyeket egyelőre a magántevékenység tehet megfelelően járhatókká.

Az útépítés szoros kapcsolatban van a város- fejlesztéssel. Annyival inkább kell vigyázni, hogy semmi néven nevezendő protekció semmi irányban ne érvényesülhessen, mert mi vagyunk hivatva arra, hogy a közlekedés helyes irányításával a városfejlesztésnek is egy programot és utat adjunk. Ez a másik főérdeke és főkívánsága annak a hatos bizottságnak, amelynek én is szerencsés vagyok tagja lenni.

Jöjjön az egységes jegyrendszer

— Áttérve a BSzKRT kérdésére, sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy egyelőre még a részvénytársasági formában működő intézmények irányításába nem tudunk teljes mértékben és teljes erővel befolyni.

—- Meg kell állapítani, hogy BSzKRT gyönyörűen fel van javítva. Igaz,, sokan hibáztatják, hogy teljesen a táskapénzekből, azonban meg kell állapí- tani, hogy a BSzKRT a mai helyzetében és a régi pályáján tényleg a mai napon rendben van. Azonban ez nem elegendő egy közlekedési vállalatnál, mert ott nem az a lényeg, hogy pillanatnyilag rendben legyen, hanem hogy fejlődésképes is legyen. Már pedig^ hogy egy intézmény fejlődésképes legyen, szükséges, hogy a BSzKRT új vonalak nyitásával egy bizonyos fejlődési lehetőséghez jusson. Nagy hiba lenne, hogyha mi a BSzKRT-ot nem támogatnánk abban, hogy új vonalakat nyithasson,, mert

a BSzKRT-nak az a hivatása, hogy igenis a perifériális vonalakat ő lássa el.

Ezzel szemben az autóbusz arra való, hogy a belső közlekedést lássa el. Amikor ezt megállapítjuk, akkor önmagától adódik az, hogy milyen módon lehet ösz- szeköttetést szerezni az autóbusz és a BSzKRT között. Én, elsősorban gondolva az egységes jegyrendszerre és gondolva arra, hogy ia BSzKRT-ban az autóbusz, vagy az autóbuszt. a BSzKRT, vagy a kettő együttvéve egy igazgatás, vagy vezetés alá kerüljön, ki szerelném zárni azokat a súrlódásokat, amelyek a két vállalat között való rivalizálásban ma fennállanak. Ez

a súrlódás egyszerűen kiküszöbölhető akkor, ha a belső forgalmat az autóbuszvonalak látják el.

— Az autóbuszvonalaknál ma már nem fontos,

SCHÄFFER KÁROLY

okleveles mérnök

Va3út-, út-, betonépité3Í vállalkozó kövezö-mester Budapest Vili, Aggteleki ucea 17. Telefon: József 325-88

hogy új vonalakat létesítsünk, ellenben azt látjuk, hogy az autóbuszvonalak akkor rentábilisak, ha sü- rüek. Ha tehát csináltatunk még száz autóbuszt,

nem kell, hogy új vonalakkal lássuk el ebből a fővárost és új, nem rentábilis vonalak keletkezzenek, hanem az szükséges, hogy a most meglévő vonalak süríttessenek.

Én példaképpen hozom fel az 5-ös vonalat. Az 5-ös vonal akkor, amikor ritkán közlekedett, nem volt rentábilis. Amióta .sjűrűn, ötpercenként közlekedik, azóta az alsó nyolc állomáson már nem kapni helyet. Tehát kibírna ez a vonal mégegyszer olyan sűrítést is. És hogyha beállítjuk az új kocsikat és sűrítjük a járatokat, akkor elképzelem az átszállás lehetőségét a villamosról és a villamosra. Mert tudjuk, hogy ma azért nem lehet az autóbuszra átszállójegyet adni,, mert annyival több a villamos, hogy lehetetlenség az autóbuszokkal ezt az átszálló igényt elimentálni. Ellenben, ha a belső vonalon mentői több és mentői sűrűbb járatú lesz az autobuszforga- lom, akkor ‘ !

meg lesz az átszállási lehetőség és az egységes jegyrendszer> behozatalának a lehetősége.

Az egységes jegyrendszert, azt hiszem, minden párton egyformán kívánják. Itt tehát nem kell nyitott kapukat döngetnem. Ellenben az is bizonyos, hogy^ az egységes jegyrendszer is csak úgy és csak olymódon hozható be, hogy a BSzKRT, vagy a másik vállalat, vagy a főváros közülete kárt me szenvedjen. Hiszen meggyőződésem, hogy megfelelő komoly és a pártok által is ellenőrizhető számításokat fognak itt eszközölni.

— A közlekedési akadályok közé sorolom tehát elsősorban az egységes jegyrendszer hiányát. Azt hiszem, egészen másképpen fejlődnék mai közlekedésünk, hogyha olcsóbbá válnék. Lehet, hogy az egységes jegyrendszer az egyes egyedeknél bizonyos olcsóságot jelentene, ellenben láttuk azt már más alkalmakkor is, hogy az olcsósítás lényegesen, emeli a bruttó bevételt. Nem tudok jóslásokba bocsátkozni, de elképzelem ezt a lehetőséget és nem félek, hogy visszaesés következnék be. Egy másik forgalmi akadály nálunk, amint mondottam, az átszállások kérdése, hogy nem lehet megfelelő módon átszállni, amint az a külföldi városokban megvan. Egy másik forgalmi akadály viszont az aluljárók kérdése. Az aluljárók kérdésében már a pénzügyi bizottságban kifejtettem nézetemet és amint hallom, vannak bizonyos számítások, amelyek szerint az arénaúti aluljáró költsége mindössze 120.000 pengőt tenne ki. Ezt a

120.000 pengőt ebbe a költségvetésbe is be lehetne állítani, csakhogy megfelelő villamosösszeköttetés legyen az Aréna úton.

A hitelkérdés

— Ki kell temem arra, hogy vájjon milyen módon támasztható alá a főváros polgárságának gazdasági ereje. Ez a hitelkérdésnek alapos kimunkálása. A hitelkérdésről a polgármester úr tett az előbb említést.

A főváros bankjai

—• Én is úgy látom, hogy

a városnak óriási vagyoni erejét kell szolgálatába állítania annak, hogy a kiskereskedelem, a kisipar megfelelő hitelhez jusson.

Nem képzelem el a rizikós hitelvállalást, a rizikós kezességi vállalást, ellenben elképzelem azt, hogy a főváros a maga nagy erejével olyan hitelforrásokat tud nyitni, ahonnan minden rizikó nélkül ezek az érdemes intézmények, mint például a Kisipari Hitel- szövetkezet, bőségesen alimenáltassanak.

— Büszke örömmel látom a Községi Takarékpénztár fejlődését, örömmel állapítom meg, hogy abban az időben, amikor sehol senki jelzálogos kölcsönt külföldön nem tudott szerezni, ahol nem volt konkurrencia, más nem tudott kölcsönt csinálni, akkor a főváros konkurreneiamentescn, azonban minden konkurrencia felett mégis igen lényeges hitelt tudott biztosítani és ezzel kenyeret tudott adni a főváros polgárságának, kereskedőinek, iparosainak. (Közbeszólás a balközépen: Bedugult!) Nem dugult be. Az ilyen közbeszólás sokkal jobban árt,, amikor azt méltóztatnak mondani, hogy bedugult.

— Örömmel állapítom meg, hogy ezekben a kérdésekben nem konkurrált semmiféle bankkal, nem vette el a bankok kenyerét és így a magántevékenységét sem érintette.

— A Községi Takarékpénztárra nagy hivatás vár, jó vezetés mellett egységes, városfejlesztő banknak kell, hogy tekintsem, amely szoros összefüggésben kell, hogy működjék az egyes ügyosztályokkal és a mi városfejlesztő programunkat is megoldja.

— Ki kell térnem még a lakásépítés problémájára. A lakásépítéssel kapcsolatban, mint azt mindannyian méltóztatnak elismerni, tulajdonképpen a magántőkének kötelessége foglalkozni. A magántőkét azonban alá kell támasztani. A magántőke alátámasztásában helyesen járt el, még pedig elsősorban a Községi Takarékpénztár. Ez azonban még nem elegendő, ez még nem elégséges. A lakásépítés tervénél

korlátozni kellene a lakásépítkezés külter- jességének a kérdését.

Lehetetlen dolog, mint mondottam, hogy ^valakinek kis telke legyen a Guggerhegyen, oda lakást kíván építeni, utána jönnek a közművi kívánságok, amelyek megint a közt fogják terhelni. A dolog csak akkor lesz teljes, ha a közmüvekkel ellátott területen fog történni az építkezés.

Sürgős as építkezés megindítása

— Mint méltóztatnak tudni, a hitel elmaradása folytán ez az építkezés ma kevésbé fog érvényesülni. Erre vonatkozóan gondoskodnia kell a törvényhatóságnak, kellő időben fel kell írnia a kormányhoz, hogy a házadómentességet — a lakásépítkezés tevékenységet volt hivatva alátámasztani — hosszabbítsák meg, mert hiszen most vis major akadályozza a lakások építését és a házadómentesség kihasználását.

— A lakásépítkezés még más módon is elképzelhető. Itt egy bizottsági tagtársamnak az indítványára vagyok bátor rámutatni. A főváros igen sok embernek ad kenyeret s e kenyérrel kapcsolatban lakbért. Elképzelem azt, hogy

ezek a lakbérek alapját képezhetik egy komoly amortizációnak.

Amennyiben egy ilyen elképzelés keresztülvihető lenne, akkor a fővárosi alkalmazottak részére igenigen sok lakás épülhetne meg, komoly amortizációs alapon, mert hiszen a fővárosnak módjában lenne a lakbéreket erre a célra fordítania és így megindulhatna az építkezés. Ezt is vagyok bátor az illetékes ügyosztály figyelmébe ajánlani.

— A polgármester úr rámutatott arra, hogy hiszen a mi adózási fejkvótánk nem magasabb, mint más országok fővárosaiban a fejkvóta. A polgármester úrnak ez az előadása engem bizony lesújtott és nem elégített ki. Egészen más Kopenhágában az adófizetés, ahol nagy jövedelmek mellett ugyanakkora adót fizetnek, mint mi kis jövedelmek mellett ebben a rettenetes nyomorban.

Súlyosak az adóterhek

— Én tehát a bevételek fokozása esetén nem so- kalnám ezt az adótételt, azonban

119 pengőt fejenként rettenetesnek tartok.

Ennek ellenére azonban nem zárkózhatunk el az elől, hogy az inségadót, amely nem a legkisebb és a leggyengébb elemet terheli, hanem a jövedelmi adó egyik pótléka, ezt mégis behozzuk. Mert lehetetlen lett volna bizonyos szociális működéseket keresztülvinni, bizonyos szociális létesítményeket, szükségmunkát, kisipari hitelszövetkezet tőkeemelését stb. létrehozni, ha az inségadót nem hozzuk be. Remélem, hogy az inségadónak nem lesz az a sorsa, ami volt annakidején a húsfogyasztási adó sorsa, amelyet mindannyian nagy lelkesedéssel eltörlésre ítéltünk, talán azért, mert későn jött a propozíció,^ a kormány az eltörlését nem engedélyezte. (Révész Mihály: Választás előtt vagyunk!) Ha választás előtt vagyunk is, vagy nem vagyunk, a múltkori határozati javaslatban egyhangúan nyilvánult meg a törvényhatóságnak autonómiátvédő akarata,

ne méltóztassanak tehát senkit sem azzal

gyanúsítani, hogy az autonómiát nem védi meg.

Az autonómia védelmében készült — remélem — az a javaslat, amely nemsokára törvényjavaslatként fog idekerülni. Meg vagyok nyugodva, hogy az autonómia abból felfrissül, mintegy fönixmadárként fog kikerülni. Meg vagyok győződve, hogy azok a nehézségek, amelyek lehetetlenné tették azt, hogy a hatos bizottság eredményessége érvényesüljön a költségvetésben, hogy a lehetőségek meg lesznek adva az új törvényben az autonómia javára. Bizalommal elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a jobbközépen. Taps.)