Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-13 / 46. szám
Budapest, 1929 november 13. jaaK253B*~>^,c”«BBEro'%aeigagisigBBara>By»rtftMtcasa^Mai«airfs«g AZ EXPOZÉ Maga a polgármester mondta, bogy a közgyűlés költségvetési vitájában elmondott beszéde nem expozé, mert azt már elmondta a pénzügyi bizottságban. Lényegében ez így is van, de mi mégis inkább ezt a közgyűlésben elmondott igazán kiválói beszédet tekintjük a költségvetés díszes, előkelő és ízletes gar- nírungjának, az expozénak. Az a beszéd, amelyet a polgármester nevezett expozénak, érthető, világos képét adta egy esztendő költségvetésének, a főváros szándékainak és törekvéseinek, amivel szemben az a beszéd, amelyet mi mondunk expozénak, matematikai pontossággal determinálta Budapest mai helyzetét, becsületes őszinteséggel feltárta a közelmúlt sáfár- kodását és józan kézzel feltárta a jövendő ablakait. Még csak udvariatlanok sem vagyunk, ha konstatáljuk, hogy Sipöcz Jenő polgármesteri pályájában igen tiszteletreméltó haladást állapíthatunk meg. Amikor ez a finom, előkelő lélek az ügyészségi folyosó homályából a polgármesteri szék vakítói napfényébe került, az első pillanatokban, igen megérthetően, nem tudta belső értékeit, becses kvalitásait nyilvánosságra hozni. Ma azonban eljutott oda, hogy expozéját Budapest nagy polgármestereinek nagyszabású megnyilatkozásai közé sorozhatjuk. Beszéd, amelyről beszélnek és beszéd, amelyről beszélni kell. Sipöcz Jenő beszédének talán legérdekesebb és a főváros közönségét hálára kötelező része volt az, amelyben az élénken illusztráló, tökéletes képet adó számokkal állapította meg azt az értéket, amelyet Budapest képvisel a megcsonkított, Teszegényedett ország életében. Ezeket az adatokat mindenkinek meg kell ismernie, aki eddig — bár magyarnak vallotta magát — a magyar fővárossal szemben ellenséges indulatot táplált szívében, vagy aki lekicsinyelte a nemzeti munka legtekintélyesebb részét, amely Budapest polgárságának és munkásságának verejtékéből telik ki. Tudja meg mindenki, hogy Magyarország legnagyobb adófizetőjét, az állam után legnagyobb munkaadóját tisztelet és megbecsülés illeti meg. És ez a város teljesíti, — mai súlyos helyzete mellett is — igen messzemenően teljesíti azokat a kötelességeket, amelyeket említett helyzete ráró. Teljesíti kötelességeit az állammal szemben, amelynek legelső fenntartója, de teljesíti polgáraival szemben is. Az utolsó öt esztendőben hatvanhétmilliót költött Budapest beruházásokra, ma pedig, amikor napi bevételeiből külön kiadásokra nem futja, inkább kölcsönhöz folyamodik, de rendben akarja tartani üzemeit, munkát, keresetet akar biztosítani vállalkozásnak, iparnak, kereskedelemnek, kétkézi munkásoknak. Tökéletesen igaz a polgármesternek az az álláspontja, hogy azt a várost, amely az ország értékállományában a legsúlyosabb jelentőségű, az államnak szeretettel kell kezelni, meg kell becsülni. A mai kormányrendszer, a kormányban helyet foglaló államférfiak tökéletesen tudatában is vannak ennek, vége- szakadatlan volna a sor, amelyben elmondanánk a kormányzatnak Budapestről való gondoskodását. Mégis jól esett hallani azokat a szavakat, amelyekben a polgármester a kormányt arra kérte, hogy olyan gazdasági politikát kövessen, amely a fővárosnak, az ország legnagyobb adófizetőjének további fejlődését lehetővé teszi. Fontos volt ezt éppen ma hangoztatni, mert a gazdasági válság által kétségtelenül nagyon sújtott gazdaközönség olyan hangosan tárta fel bajait, olyan hangosan követelte a segítséget, hogy — ha Budapest polgársága nem nyitja ki a száját — azt lehetett volna hinni, hogy itt csak a gazdaközönségen kell segíteni, Budapest kereskedelme, ipara, egész lakossága tejben és vajban fürdik. Minden tiszteletünk az agráriusoké, Budapest békében, testvéri szeretetben kíván élni a vidékkel, de Budapest polgármesterének joga és kötelessége volt megmondani, hogy mi is szegények vagyunk, nekünk is vannak kívánságaink, nekünk sem szabad semmiben megrövidülnünk. A kellő pillanatban állott fel Sipöcz polgármester — és ezért őszinte hála illeti meg — Wl áKiliil KÜLÖNLEGES ANGOL ÉS SKÓT GYAPJÚSZÖVETEK GYÁRI LERAKATA • Budapest, IV., Váci uccá 5. sz- © Bejárat Türr István u. 9. I. em. © Telefon : Automata 876—14. sz. KÖZALKALMAZOTTAKNAK KEDVEZMÉNY ÍFÜÉÓA pfe Gdiz S&entgyörgyi és Társa Telefoni József 8-97 Budapest Vili, Bctross-u. SS azzal a kívánsággal, hogy azt a nagy értéket, amelyet a főváros gazdasági téren képvisel, az országnak minden intézkedésénél figyelembe kell venni. Annál inkább segíteni kell ezen a városon, annál inkább hóna alá kell nyúlni ennek a polgárságnak, mert Sipöcz Jenő beszédében legsötétebb árnyékként vonul föl egy riasztó szám, amely szerint Budapesten az évi fejenkénti adó 112.72 pengő. Ez még akkor is kétségbeejtő — mint Kozma Jenő mondta a bud- getvitában —, ha Kopenhágában ez a fejenkénti adó 222 pengőt is tesz ki. Kétségbeejtő, mert Budapest polgármestere — sajnos — nem tudott arról beszámolni, hogy a mi polgárságunknak kopenhágai jövedelmei is lennének. Pedig Sipöcz Jenő is ezt kívánná, meg mi is azt kívánnánk Sipöcz Jenőnek, hogy kopenhágai viszonyok között kormányozza városát. MEGJEGYZÉSEK SZILÁGYI LAJOS VÁROSPOLITIKAI TERVEIRŐL Irta: P&YR HOGÓ Mindenekelőtt próbáljuk meg tisztázni és összefoglalni a tényállást. Már a tavasszal suttogtak Szilágyi Lajos akciójáról. Már akkor beszéltek arról, hogy Szilágyinak sikerült a kormányt meggyőzni arról, hogy a fővárosban új politikát kell inaugurálnia, mert mai városházi exponensei veszélyeztetik a polgári elemek uralmát. Megállapítható, hogy e suttogások visszavezethetők ama tárgyalásokra és megbeszélésekre, melyeket Szilágyi a legkülönbözőbb pártállású politikusokkal folytatott s amelyek alapján sokan valóban hittek a rendszerváltozásban s várták a nagy meglepetés kipattanását. A meglepetés aztán ki is pattant, a nyár elején ■— amennyiben a főváros összes vezetői: pártvezérek, főpolgármester és polgármester egyaránt és egyszerre utaztak el szabadságra ... Ennek ellenére Szilágyi akciója tovább folyt s a nyár folyamán egy céltudatosan irányított sajtókampányból megismertük azt a tervezetet is, amellyel Szilágyi a fővárost boldogítani akarta és akarja. * Szilágyinak az a terve, hogy a kormány oszlassa fel fővárosi pártját s a keresztény párt és a szocialista párt között elhelyezkedve, alakuljon egy liberális blokk, amelyben az összes polgári pártok s a feloszlatott Egységes Községi Polgári Párt tagjai tömörülnének. Erről a tervről cikkezett és nyilatkozott azóta ismételten Szilágyi s ezt a tervet tette legutóbbi közgyűlési költségvetési beszédének tengelyévé. Hogy eközben jobbra-balra vagdalózott s támadásainak célpontjává ismét az Egységes Községi Polgári Pártot tette — abban legfeljebb az a meglepő, hogy e támadásokat senki sem utasította vissza. Mert Szilágyi Lajos nem közönséges kvalitású politikus. Legnagyobb ellensége sem tagadhatja még tőle a politikai rutint, a koncepciót és a szónoki tehetséget. Emellett bátor és elszánt harcos, nagyszerű debatter és mindenekfelett céltudatos és erős akaratú. Ép ezért nem szabad felszólalásait és támadásait negligálni, és ép ezért komolyan kell foglalkozni minden akciójával, még akkor is, ha azok a legnaivabb és alapvető hibában leledző tervek érdekében történnek is. Mert Szilágyi várospolitikai tervében igen sok a naivitás. Emellett hibás a kiindulási pont. Es ebből folyik az is, hogy a támadások, amelyeket terve érdekében volt pártja ellen indít, — igaztalanok. Egészen érthetetlen ugyanis, miért vádolja Szilágyi az Egységes Községi Polgári Pártot azzal, hogy kalóz-lobogó alatt evez — amikor ő a törvény- hatósági bizottság jelenlegi szessziója alatt kétszer cserélt zászlót — s egy Ízben ép az általa támadott párt zászlaja alatt_ igen hosszú ideig nagyon jól érezte magát... És amikor az Egységes Községi Polgári Párt igazán nem játszik kettős játékot, hanem nyíltan hirdeti, hogy a városházán nem csinál országos politikát, de a főváros érdekében dolgozik azon, hogy a főváros és a kormány közötti viszony barátságos és harmonikus legyen. Ám ennél súlyosabb tévedése Szilágyi tervezetének lényegében van. Szilágyi ugyanis azt hiszi, hogy 140 választott bizottsági tag esetén — az ő elgondolása alapján — a Keresztény Párt 50 mandátumot, a liberális polgári blokk ugyancsak 50 helyet, — míg a szocialisták 40 mandátumot kapnának s így a polgári többség biztosítva volna. Eltekintve attól, hogy választási eventualitások- ról csak százalékokban lehet beszélni s konkrét számokat csak az mondhat, aki a választási technikával és kalkulációkkal nincs tisztában, mondom, ettől egészen eltekintve, t a fenti kalkuláció első pillanatra elárulja az egész terv tarthatatlan voltát. Nyilvánvaló ugyanis, hogy még egy életképes liberális blokk is többször fog balfelé szavazni, mint jobbfelé s félő, hogy hamarosan a szélső baloldal járószalagjára kerülne, ami a polgári uralom meg- dőltét jelentené. Nincs azon semmi szégyelni való, ha egy párt — sőt a kormány is — a polgári front erősítésére törekszik. És nem kell szégyelni azt sem, ha a fővárosi politika jövőjét ebből a szemszögből ítéljük meg. A polgári frontot pedig a pártok mai elosztása meg tudja védeni, viszont semmiféle más csoportosulás ezt nem tudja biztosítani. Ügy a liberális blokk, mint a keresztény pártnak egyedüli kormányzópárttá való kialakítása veszélyeztetné a polgárság befolyását a városházán) s ezért reálpolitikusnak nem lehet célja az erőviszonyokat lényegesen megváltoztatni. Fejlődése miatt sok támadás érte az Egységes Községi Polgári Pártot, de azt még az ellenzéki szónokok is kénytelenek elismerni, hogy hatása és működése nem volt eredmény nélkül való. így, hogy egyébre ne hivatkozzunk, Bar ács Marcell mutatott rá arra, hogy az Egységes Községi Polgári Párt tompította le a Keresztény Községi Párt jobboldali szélsőségeit. Ezenkívül sok más jelenség is igazolja pártomnak a főváros életében történelmi szerepet betöltő hivatását. Teljesen érthetetlen tehát, hogy miért akarják ezt tőle megtagadni a jövőre nézve? Azaz hogy nagyon is érthető. Az Egységes Községi Polgári Párt az elmúlt öt esztendő alatt hihetetlen arányokban erősödött hatalomban, tekintélyben és számban. Ez pedig fáj, fáj mindazoknak, akik ezáltal gyöngültek s akik a jövőben további gyengüléstől félnek. Mert az Egységes Községi Polgári Párt tovább fog menni azon az úton, amelyen idáig haladt s amelyen, ha mást nem is ért volna el, mint a világnézeti harcoknak és a gyűlölködésnek a közgyűlési teremből való kiküszöbölését, — akkor is számot tarthat a polgárság hálájára. Ép azért az a terv, hogy a kormány kergesse szét „fővárosi pártját” és változtassa meg a pártviszonyokat, — élénken emlékeztet a róka és a holló meséjére. A kormány félti a városházán a polgári frontot és akkor azok, akiknek fáj a mai rezsim, dallamos szónoklatokkal arra akarják rábeszélni, hogy ejtse el azokat az erőket, amelyekre ma támaszkodik. Nem képzelhető azonban kormány, amely ekkorát tévedne és nem képzelhető párt, amely e tévhitnek felülne. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az Egységes Községi Polgári Párt mereven elzárkózna más pártokkal való kooperáció elől. E kooperációnak azonban mindig csak maga a párt lehet a tengelye. és Öné 1 eredeti „Eternola beszélőgép" (új, javított tfpus) © nagyLerint'váa^thatú sláger-lemez és 400 darab elsőrangú acálfű Megkaphatja szaküzlotekben m utotéoti
