Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-25 / 39. szám

Tizennyolcadat, évfolyam

Ara JO fillér

Budapest, 1929 szeptember 25.

39, szám

BliiiükntsinaniDiiicinaniaiiiDinpiiiai»nHiainaiiiauldma!itDiiiEHiiüniDii!aiiiaiitíi(iDirie)iK^iiúiTinliihiiihti

ELŐFIZETÉSI AUAK:

Egész évre

..................................24 pengő

Fél

évre...........................................12 pengő

Állandóan:

g/szhasági éutfsítő

VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

Felelős szerkesztő: 9 ÁCS Ó KMIL

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15

Keserű csalódás

ért bennünket, hogy az első hírek, az első vázlat megjelent a főváros jövő évi költségvetési esztendejéről. Még csak a végösszegek, a mérföld jelző számok, a költségvetés alapelvei, igen homályos körvonalai állanak előttünk; de máris a főváros egész lakosságának aggodalma szóiul meg a toliunkon. Erről a költségvetésről ugyanis, úgy, ahogy az első kontúrokból kibontakozik, csak egyetlen egy állapítható meg és ez az, hogy tökéletes demokratikus alkotás, mert nem ismer különbséget osztályok, felekezetek, emberek között. Demokratikus alkotás, amely a főváros társadalmának minden rétegét egyforma szívtelenséggel sújtja. A vagyonosok adója nem csökkent, a kereskedő, az iparos közmunkára nem számíthat, a legszegényebb elemektől pedig megvonja ez a költségvetés azt a szociális gondoskodást, amelyre eddig olyan büszkén és méltán büszkén hivatkoztunk.

Kozma Jenő dr.,, a Fővárosi Hírlap mai számának hasábjain rendkívül vérszegénynek mondja ezt a költségvetést, amely vigasztalan helyzetet teremt. Ez a lesújtó kritika nem enyhül azzal, hogy ismerjük a költségvetés készítőinek nehéz helyzetét, mert nem érzünk nagyvonalúságot, emelkedett szellemet, az emberi igazságra való nemes törekvést ott, ahol garasok híján kétszáz millió pengős bevételek és ugyanilyen kiadások mellett nem tudnak félmillió pengőt előkeríteni arra a szellemi szükségmunkára, amely eddig is csak morzsa volt a meggyötört középosztály elesettjei számára.

Szinte azt kell mondanunk, hogy ennél az első szívbe markoló mélységes tévedésnél meg kell szűnnie a kritika objektiv hangjának. Föl kell tételeznünk azonban mégis a főváros tanácsáról és a költségvetés készítőiről annyi jóindulatot, hogy a főváros lakosságáról való szociális gondoskodás régi tiszteletreméltó mértékéből csak a kényszer szorító ereje alatt engedtek. Nem rekriminálunk a munkanélküli segélyek elejtése miatt, mert érezzük a felelősséget, hogy az ilyen eszközöknek alkalmazása a munkásság erkölcsi züllését eredményezhetné. De ha nincs munkanélküli segély, ha alábbhagy a szociális gondoskodás, akkor legelső kötelessége lenne a fővárosnak, hogy minden erejét a munkaalkalmak megteremtésére fordítsa. Fájdalom, ezen a ponton ért bennünket a legnagyobb csalódás. Beruházás, közmunka, ebben a költségvetésben igazán fehér holló. Mélységes aggodalommal kell a jövő elé tekinteni, amikor ennek a városnak első munkaadója, maga a székesfőváros, bezárja kapuit munkaadók és munkások előtt egyaránt. Vállalkozók, iparosok, kereskedőív, Budapest üzleti életének minden tényezője elszorult szívvel, könnyes szemmel tekinthet ennek a költségvetésnek mérhetetlen sivárságára. Emiatt a költségvetés miatt fű. fog nőni mindenhol, ahol építeni, alkotni, teremteni kellene.

Ez a költségvetés semmi más, csak egy gyönge számtani produkció. Nem történt ebben semmi más, mint összeírtak két hatalmas számoszlopot, amelyeket elemi iskolai ügyességgel úgy állítottak össze, hogy kétszáz millió pengős összegnél a két számoszlop között mindössze 2531 pengő legyen a differencia. Ezt a költségvetést Budapest zajló, föltörni kívánó munkás élete nyugodt lélekkel a lomtárba helyezheti. Ebből a költségvetésből nem árad élet, nem születik munka, a magyar főváros számára. Ennek a városnak azonban van annyi életereje, hogy ki tudja kapcsolni törekvéseinek eszközei közül ezt a holt számtengert és ha kell, Budapest improduktív városi tanácsát is. Budapest lakosságának lesz ereje ahhoz, hogy gondoskodjék önmagáról és ne engedje megtörni a haladásnak, a fejlődésnek azt a vonalát, amelyen immár becsületesen, szorgalmasan, nagy reményekkel elindult.

És itt legelsősorban a főváros közgyűlésére hárul ezernyi, mérhetetlenül fontos féladat. Hogy a közgyűlésben a főváros pártjainak vezetőférfíai között meg is van a jószándék és akarat a segítésre, azt mutatja, hogy a költségvetés első kontúrjainak megismerése után azonnal jelentkeznek a segítő eszközökkel. A Fővárosi Hírlap mai számában Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke máris reménytfakasztó kijelentéseket tesz. Hogy a főváros új költségvetésében — mondja — beruházások nem szerepelnek, ez nem jelenti azt, hogy a főváros a jövő évben nem ad ki közmunkát. Rámutat pedig arra, hogy itt, a Községi Takarékpénztárnak kell a mga feladatait teljesítenie. Most világlik ki, hogy az elmúlt esztendők milyen jó munkát végeztek, mert a vigasztalan költségvetési helyzet mellett most minden támasztópont és minden segedelem nélkül állana a főváros vállalkozó világa, iparosa, kereskedője, minden üzletembere és minden munkása. Az elmúlt esztendő nagyszerű alkotását, a Községi Takarékpénztárt állítja most oda Kozma Jenő, mint

a szorult helyzetből való megváltás biztos eszközét. Bármilyen sivár, vérszegény és lélektelen legyen is tehát a főváros új költségvetése, vigasztalást kell látnia a főváros közönségének abban a bejelentésben, amelyet Kozma Jenő tesz és amelynek értelmében az Egységes Községi Polgári Párt erőteljes akciót indít a fővárosi beruházások ügyében és minden) rendelkezésre álló eszközzel azon lesz, hogy a fővárosi közmunkák kiadása meg ne akadjon. Ebben a mozdulatlanságban nem lehet más reményünk, mint az élethez való makacs ragaszkodás és ez, íme, meg fogja találni az eszközöket, amelyek megmentenek bennünket a hanyatlástól, a törekvés magaslatairól való lezuhanástól.

A budget mostohaságával szemben

az Egységes Községi Polgári Párt erőteljes akciót indít, hogy

a fővárosi közmunkák kiadása meg ne akadjon

äz úi főváress térvény revíziója meghozza az adminisztráció megjavítását

Elkészült a főváros jövő évi költségvetése, de nem sok örömet hozott. Fontos közérdekű tételeket megnyirbáltak, beruházási célokra még egészen) minimális összegek sem szerepelnek. A főváros tanácsa előtt egyetlen cél lebegett: a költségvetési egyensúly biztosítása. Érthető tehát, hogy a fővárosi iparosok és kereskedők körében nagy izgalmat kelt a költség- vetés mostohasága és azt várják, hogy a törvény- hatósági bizottság javítson a helyzeten, amit még javítani lehet. A főváros mindenkor a legbőségesebb alimentálója volt a budapesti vállalkozásnak és azok az összegek, amelyek a főváros évi költségvetésein keresztül bejutottak a közgazdasági élet vérkeringésébe, mindig felfrissülést és lendületet hoztak. Ezek az összegek a jövő évi költségvetésből hiányzanak. Minden túlzás nélkül meg lehet tehát állapítani, hogy csak a legnagyobb aggodalommal nézhetünk a közeledő tél elé.

Kozma Jenő dr.,

az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akit ezekről a problémákról megkérdeztünk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:

—• Kétségtelenül megállapítható, hogy

a jövő évi költségvetés tervezete rendkívül vérszegény és az a helyzet, amelyet ez a költségvetés teremt, vigasztalan.

Nehéz helyzet előtt állunk minden vonatkozásban. Mindenekelőtt a legszegényebb fővárosi néposztályról kell szólanom, amelynek utolsó szalmaszála, végső reménye szokott lenni a fővárosi segély. Tavaly a belügyminiszter úr jóváhagyta a segélyekre beállított 1,800.000 P-t, de költségvetési leiratában jelezte, hogy jövőre e célra egymillió pengőnél többet nem engedélyez. Ebből az következik, hogy a jövő évi költségvetésben segélyezési célokra egymillió peni- gönél több nem szerepelhet, aminek viszont az lesz a szomorú következménye, hogy

a jövő költségvetési évben csak fele annyi segélyt adhatunk a reászoruló szegényeknek, mint az idén.

— Külön probléma a fővárosi beruházások elmaradása. Az új költségvetésben beruházások nem szerepelnek, de

ez nem jelentheti azt, hogy a főváros a jövő évben nem ad ki közmunkákat. Kétségbe kellene esnünk, ha a jövő évben nem táplálhatnék fővárosi közmunkák kiadásával az ipart és a kereskedelmet.

Ha a főváros nehéz háztartási helyzetében költség- vetési úton nem tudunk pénzt előteremteni beruházásokra, akkor a Községi Takarékpénztárnak kell a maga feladatát teljesítenie. Én a magam részéről

bejelenthetem, hogy a vezetésem alatt álló Egységes Községi Polgári Párt erőteljes akciót indít a fővárosi beruházások ügyében, és minden rendelkezésre álló eszközzel azon lesz, hogy a fővárosi közmunkák kiadása meg ne akadjon.

Örömmel közölhetem, hogy meg is van a remény enr nek a problémának kedvező elintézésére. A' Községi Takarékpénztárnál — tudomásom szerint — meg van a mód és a lehetőség arra, hogy elősegítse bizonyos hitelműveletek útján ezeket a beruházásokat. Ha már a hitelviszonyok annyira leromlottak, hogy magánosok pénzhez jutni nem tudnak és tőkehiány következtében beruházásokat nem eszközölhetnek, akkor

legalább azt kell lehetővé tenni, hogy közpénzeket bocsássunk bele a budapesti ipar és kereskedelem vérkeringésébe.

Megkérdeztük Kozma Jenő véleményét a tanácsnak arról a döntéséről, amely szerint a telekértékadó bevezetésének a tervét elejtette. Kozma Jenő érdeklődésünkre ezeket mondotta:

— A Fővárosi Hírlapban erről a kérdésről közölt nyiltkozataimban hangsúlyoztam, hogy én a telekértékadót csak mint az építésre való serkentés eszközét képzelem el. Ha azonban ennek az új adónemnek a bevezetése csak újabb terhet jelent, előnyök nélkül, akkor valóban megfontolás tárgyává kell tenni, hogy ezt az új adónemet bevezessük-e. Ez a kérdés egyébként

egészen bizonyosan széleskörű vita tárgya lesz a fővárosi közgyűlésen és a költség- vetési vita alakulása fogja eldönteni, hogy a telekértékadónak a bevezetésére sor kerül-e vagy sem?

A legaktuálisabb városházi kérdésre: a fővárosi törvény reformjára tereltük ezután a beszélgetést. Kozma Jenő a következő érdekes, információkat adta:

— A belügyminisztériumban lázasan dolgoznak a reformtervezet megszövegezésén. A kiszivárgott hírek engem

teljes mértékben megnyugtatnak afelől, hogy a reform a fővárosi adminisztráció megjavítását fogja eredményezni.

Amikor a városházi adminisztráció egész vonalára kiterjedő reformtörvényt kell hozni, akkor gondoskodni kell arról, hogy ez a reform valóban kiterjedjen az adminisztrációnak a legkisebb és legrejtettebb zugaira is. Nem kétséges, hogy bizonyos hatalmi tényezők jogkörét szűkíteni kell. Az adminisztrációs reform lényege és vezérfonala az egyéni felelősség. A polgármester az adminisztráció feje és így felelős minden ténykedésért. Ennek a felelősségteljes rend-