Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-07 / 32. szám
Ära 50 fillér r' l> Tizennyolcadik évfolyam Budapest, 1929 augusztus 7. *?• B'ÉX 3£. szám ELŐFIZETÉSI ÁUMK: Egész évi'e ...............................-24 pengő Fél évre........................................12 pengő VÁM OSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadó hivatal BVDAFEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Állandóan: G/SZDJlSÁGI értesítő Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL —mmami Fostata/tarekpenzt. csekkszámla 40.421 TELEFON : A UTÓMAT A 137—15 Víz-g^az-villany-üzem lesz tehát a jövő Budapestjének a közüzeme. Nem is rossz — mondja rá a pesti polgár — majd legalább együtt szidhatom mind a három direkciót, ha példának okáért nem folyik a vízvezeték, drága a gáz- számla, vagy — ami talán még leghamarabb megesik — kialszik a villany. Azért ne tessék mindjárt megijedni és azt hinni, hogy a jövőben már a vízvezetéki csőből fog ömleni az elektromos áram és ha a konnektort megcsavarom, akkor a konyhában meggyullad a gáz-resó és ha a gáz nagyon sűrű lenne,, akkor fölereszti az ember egy Ids vízzel. Nem, a centralizáció, amelyről a Fővárosi Hírlap mai számában beszámolunk, nem ölt ilyen méreteket, de a három hatalmas közüzem egyesítése mégis az ősz egyik legnagyobb szenzációja lesz. Arról van ugyanis szó', hogy ezt a három közművet, annak igazgatását, egész adminisztrációját, egész pénz- és gazdasági ügykezelését egyesíteni kívánják és fogják is. Ha nem csalódunk, ez a nagy, s de bölcs elhatározás az egykori való üzemvizsgáló bizottság tanácsaiból ered és a belügyminiszter többszöri sürgetésére történik meg. Egészen mindegy azonban ebben a pillanatban,, hogy kitől ered az egészséges ötlet, a fontos és örvendetes az, hogy történik valami, ami az adminisztráció mammut-testét egy kicsit talán lesoványít j a és talán a közönség nak az ezresek. Túlságosan szentimentálisnak kellene lenni azonban annak a városkormányzásnak, amely egy nagy reformot ilyen ok miatt engedne felborulni. Arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy majd megszokja a közönség pénzének együttartását arra az időre, amikor a pénzbeszedő jönni fog. Majd megszokja a közönség” különösen, ha ettől a reformtól egyéb jót is várhat. Ezzel el is érkeztünk volna ahhoz a ponthoz, ahol a tények után a vágyak és reménységek veszik át szerepüket. Mert szép, szép ez a nagy7 reform, igazán üdvös azonban csak akkor lesz, ha végre vadaimra eljuthatunk a reform révén az Ígéret földjére: a közszolgáltatások árának leszállításához. Ez az, amit esztendőle óta minden faktor ígér a közönségnek. Sőt ez az a reménység, amelynek megvalósításától nem egyszer már csak alig egy hajszál választott el bennünket. Hátha most a nagy reform ezt is meghozza? Türelmetlenül várjuk, amíg megejtik a számításokat, hogy mit jelent az adminisztráció egységesítése anyagiakban. Ezt a reményt különben még egy gondolat- táplálja és ez abból a fejtegetésből fakad, amelyet a Fővárosi Hírlap mai számában Fecseg Antal bocsát a közönség elé. E szerint az egyesített óriás-üzem, amelynek vagyona egyenlő értékű a szanálási kölcsönnel, hatalmas gazdasági tényezővé szélesedik. Nemcsak arra gondolunk, hogy az egységes üzem hitelképessége igen nagy arányban emelkedik és játszva szerzi majd meg a százmilliós beruházási kölcsönt, de hiszünk abban is, hogy nagykapitális termelése lényegesen olcsóbb, mint a kisebbé. Megnövekedett kapitális, lecsökkent adminisztráció, mérséklődő termelési költségek, a rendbehozott, termelőképesebbé tett, kiszélesedett üzem többtermelése: mindezek talán meghozzák a közszolgáltatások árának méltányos leszállítását. Mert csak ha ez meglesz, akkor lesz csak igazi, reform a reform. •k£!3!aE13H^!I33SE2E3S5&&3:BBE;®i£SS£&SSaElEl!3aSI3SSS3BSa>&aaiaaEXHSE3BaaBBEIBI3&B&3ag&gBBSi3aaSig3HII Egységes weietés alá kerülnek a Víz-, a Gáz- és az Elektromosmüvek számára is hoz valami jót, valami könnyebbséget, ha talán nem is anyagit, de mindenesetre egy kis kényelmet. Ami mégis aggodalmas lehetett volna ncmiké- pen, abban a tekintetben is megvigasztal bennünket a Fővárosi Hírlap tudósítása, amelyből kiderül, hogy áz egyes műveknek megmarad az autonómiájuk, de minden hitelkérdésben és az autonómia egész területén érvényesül a centralizáció elve. Nem szűnik meg tehát az üzemek önállósága, ami természetes is, mert bármennyire összetartoznak ezek a hatalmas intézmények, munkájukat, termelésüket még sem lehet egy kalap alá vonni. Lássuk azonban, hogy milyen előnyök származnak ebből a már — úgy látszik — végleg eltökélt szoros kooperálásból ? Nem is soroljuk fel az anyag- beszerzés egységességét, mint előnyt, mert azt különben a közüzemek egyesítése nélkül is meg kell csinálni, aminthogy a törvényhatóság és a főváros közönsége ezt már igen régen és mind hangosabban követeli. A nagy nyereség, amit remélhetőleg a főváros kasszája és esetleg a közönség zsebe is meg fog érezni, az: az adminisztráció igen nagy arányban lehetővé váló leegyszerűsítése. Majdnem azt mernénk mondani, hogy az adminisztrációt akár egy- harmadára le lehet csökkenteni. Mondjuk: a gázgyár tisztviselő-kara némiképen kiegészítve elvégezheti a három üzem ügyeit. Természetesen nem vonatkozik ez azokra a szakemberekre, akiknek munkája az egyes üzemekben nélkülözhetetlen. Páratlan arányokban egyszerűsödik le minden a könyveléstől a pénzbeszedésig,, amely utóbbinak során három számla helyett egyet kap a fogyasztó és három pénzbeszedő helyett egy fog majd havonkint becsengetni a lakásunkba. Itt azonban meg kell állani egy szóra.. Csakugyan örülni fog-e a pesti közönség — ismerni kell ezt a publikumot! — annak, hogy ezentúl egyszerre, egy összegben fizetheti azt, amit eddig három- szorra, három összegben adott ki. Nem hinnénk, hogy örülne a mai gazdasági viszonyok mellett, mert a tíz pengőt fizető kisfogyasztónak az a tíz pengő éppen annyi, mint az ezreket fizető nagyfogyasztóAz egfes müveknek megmarad az aulo^ősngáfuk, de minden Síifeikérdésben és az autonómia egyéb területén érvényesül a centralizáció elve-- !■ IMII II A HÁ MOM KÖZMŰNEK MÉG AZ IDÉN SZÁZMILLIÓ BERUHÁZÁS] KÖLCSÖNT KELL FELVENNIE A Fővárosi Hírlap munkatársa teljesen beavatott városházi körökből érdekes információt kapott azoknak a tárgyalásoknak az eredményéről, amelyek a legutóbbi hetekben a fővárosi üzemi problémák megoldásáról folytak. Értesülésünk szerint ezek a tárgyalások komoly változást készítenek elő a fővárosi üzemek igazgatásában. Arról van szó ugyanis, hogy az összes döntésre illetékes tényezők a leghatározottabb formában állást foglaltak a fővárosi közműveknek: a Vízműveknek, a Gázmüveknek és az Elektromos Műveknek a koncentrációja mellett. Becsey Antal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke, aki ezeknek a tárgyalásoknak minden fázisát ismeri, érdeklődésünkre a következő rendkívül érdekes felvilágosításokban erősíti meg értesülésünket: — Valóban szóbakerült ezeken a tárgyalásokon a Vízmüvek, a Gázmüvek és az Elektromos Művek koncentrációja. Az illetékes tényezőket a legkomolyabban foglalkoztatja az a gondolat, hogy ezeknek a közmüveknek az adminisztrációját centralizálni kell. Ennek a centralizációnak magam is a legteljesebb mértékben híve vagyok, mert ismerem azokat a nagy előnyöket,, amelyekkel ez az egységesítés úgy az adminisztráció' gyorsítása, mint olcsóbbá tétele tekintetében feltétlenül járni fog. Egyfelől olcsóbbá lehetne tenni ugyanis a központi igazgatást, másfelől meg lehetne könnyíteni a felekkel való érintkezést. Ezúttal nem akarok egyebet említeni, mint pl. azt a kétségtelenül nagy előnyt, amivel a víz-, gáz- és villanyórának a leírása és a víz-, gáz- és villanyszámlának a behajtása járna abban az esetben, ha ezeket a számlákat minden lakónak egyszerre egy kézbesítő és nem három nyújtaná át. De óriási előnyt jelent az egységesítés a központi leszámolás, a könyvelés szempontjából is. Rengeteg munkát lehetne megtakarítani amellett, hogy jelentékeny költségkímélést is elérhetnénk. De külön előnye volna a fővárosi közművek egységesítésének az a kétségtelen eredmény is, hogy közvetlenebbé lehetne teremteni a kapcsolatot az autonomikus fórumokkal: a bizottságokkal, a tanáccsal és a közgyűléssel. — Egészen külön kell szólanom arról az előnyről, amit az egységesítés a tőkeerősség szempontjából jelent. Ebben a három üzemben több mint kettő- százötven millió pengő tőke van beruházva. Ezt az óriási vagyont, az egész szanálási kölcsönnel egyenértékű vagyont reprezentáló üzem olyan hatalmas gazdasági tényezővé szélesednék, amely hitelszükségleteinek a kielégítésénél is könnyebben és kétségtelenül előnyösebben tudna mozogni. — A hitelkérdés ugyanis ma rendkívül aktuális probléma e három üzem számára. Nem kétséges ugyanis, hogy a vízműveknek harmincötmillió pengős kölcsönt kell felvennie és hasonlóképen nagy összegű kölcsönökre van szüksége a Gázmüveknek és a fővárosi Elektromos Müveknek is. Az én tudomásom és véleményem szerint több mint száz milliót tesz ki az az összeg, amelyet e három fővárosi üzemnek még ebben az esztendőben fel kell vennie — fejlesztési célokra. Nem kell részletesebben magyaráznom, mennyivel nagyobb tekintéllyel, garanciaképességgel és mennyivel nagyobb hatással léphetne fel az egységesített közüzem a kölcsöntárgyalások folyamán, amelyeket meg kell majd indítani. Hivatkozom arra a világszerte ismert tényre, hogy a hitelnyújtással foglalkozó intézmények legkeresettebb alanyai a Public Utilities, vagyis a közművek. Minél tőkeerősebb és minél nagyobb egységben jelentkezik egy közmű, annál nagyobb tekintélye van, tehát annál olcsóbb kölcsönt kap.
