Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-31 / 31. szám

Budapest, 1929 július 31. 5 Rádiót és ózonfejleszto ventillátort kérnek az orvosok a kórházaknak .■■■I unna—ír»- ---------­Bor széky Károly dr. egyetemi tanár nyilatkozata a Fővárosi Hírlap számára A főváros mindenkor peldaado áldozatkészségéi tanúsított, valahányszor arról volt szó, hogy a kór­házi viszonyokat kellett megjavítani. Az utóbbi idő­ben ezen a téren sok panasz merült föl ugyan, de nem kétséges, hogy ezeknek a panaszoknak^ egyetlen közös eredőjük van és ez az a kétségtelen tény, hogy a Rókus-kórház elavult és nem tud megfelelni a mo­dern kor igényeinek. Abban az esetben tehát, lia^ a régi Rókus eltűnik a föld színéről és a Tisza^ Kál­mán téren megnyílik majd az 1600 ágyas új kórház, mértföldes lépéssel halad a főváros a kórházi álla­potok megjavításának irányában. Ezt a hosszú időre szóló kórházi építkezést nem tekintve is, a főváros áldozatkésznek mutatko­zik a meglévő kórházak javítása, nívójának emelése és modernizálása iránt. Beszéltünk ebben az ügyben Borszéky Károly dr., egyetemi rendkívüli tanárral ,a Rókus-kórház sebész­főorvosával, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Csak a legnagyobb örömmel emlékezhetem meg arról az akcióról, amely a főváros részéről meg­indult a kórházak modernizálására. Ebből a szem­pontból arról a mozgalomról kell beszélnem, amely­nek célja a fővárosi kórházaknak rádióval való el­látása. A kórházaknak rádióval való fölszerelése már hetek­kel ezelőtt foglalkoztatta a székesfővárosi közkór­házak igazgatóinak az értekezletét. Ezen az értekez­leten konkrét formában beszéltünk a kórházi rádiók felszerelésének a lehetőségéről és megvitattuk^ a pénzügyi fedezet előteremtésének a feltételeit is. Ál­talános volt az a vélemény, hogy a betegek érdekében feltétlenül kívánatos volna a rádiónak valamennyi kórházba való bevezetése. Ezen a téren számolnunk kell azonban bizonyos technikai nehézségekkel. Amilyen örvendetes volna, ha valamennyi kórházat rádióval fölszerelhetnénk, annyira óvatosaknak is kell lennünk, nehogy egyes betegeket a rádió fölszerelése és bekapcsolása révén zavarjunk. Én azt hiszem, hogy a két véglet között megtalálhatjuk azt a középutat, amelyen a rádiót valamennyi kórházban bevezethet] ük és ezt a modern technikai vívmányt a betegek hangulatának javítása és szórakoztatása érdekében hasznosíthatjuk. Egy­szerűen úgy kell megoldanunk a problémát, hogy hangosan beszélő készülék fölszerelése he­lyett kizárólag a fejhallgatókkal való föl­szerelést rendeljük el. így aztán elkerülhetjük a zavaró momentumokat, amennyiben a rádiót csak az a beteg hallja, akinek ezt az orvos megengedi. — Nagyobb nehézség annak a kérdésnek a meg­oldása, hogy honnan teremtsük elő a rádióval való felszereléshez szükséges költséget. Értekezletünk konkrét előterjesztést készített, amelyet megküldtünk a főváros tanácsának. Mi a magunk részéről végez­tünk ezzel a kérdéssel. Mi vagyunk a kezdeményezők, a tervezők és* most a főváros tanácsától várjuk, hogy terveinket végrehajtsa. Annyi bizonyos, hogy PERKEO habzó anyagú füzoSiókészüiék PÉKKÉ© ftűzoltókészülékek gyára Josef Rosenthal Budapest, V., i ükör-u. 4 hosszabb időt igényel ennek a kérdésnek minden részletében való megvitatása és az anyagi eszközök előteremtése. Borszéky professzor a beszélgetés során kitért egy rendkívül érdekes és hasznos német találmányra. Elmondotta ugyanis, hogy kipróbálásra ózonfejlesztő ventillátort küldött egy német gyár. Erről az új találmányról a professzor a következőket állapította meg: — Nagyszerű készülék ez az ózonfejlesztő ventil­látor. Nemcsak mozgásba hozza a levegőt, hanem ugyanakkor ózont is fejleszt. Nem egyszerű oxigén­fejlesztő készülékről, hanem ózonfejlesztőről van szó. (O2). Német gyártmány ez a készülék, amely olyan kitünően gyógyhatású eszköz, amilyet az utóbbi időben még nem produkált a tudomány. Természetesen szeretnek minél nagyobb példány- számban megrendeltetni, de —- sajnos — nagy hát­ránya ennek a készüléknek, hogy nagyon költséges. Darabomként 700 pengőbe kerül. Kórházaink min­den egyes szobáját . ilyen készülékkel fölszerelni rendkívül költséges dolog volna. Borszéky professzor a beszélgetés végén erősen panaszkodott a fővárosi kórházak túlzsúfoltsága miatt. Állandóan pótágyakkal kell dolgozni és valóban el­érkezett az utolsó óra az új kórház felépí­tésének megkezdésére. Borszéky professzor reményének adott kifejezést, hogy az új Rókus-kórházat sikerül a kontemplált három esztendőnél rövidebb idő alatt, esetleg két éven belül tető alá juttatni. Szen/ezMek a Ml villo- íulaldonosoK az útolajozős ellen (Levél a szerkesztőhöz.) Tekintetes Szerkesztő­ség! tJgy érzem, sok budai polgártársam nevében szólok, amidőn örömömet fejezem ki a tekintetes Szerkesztőségnek, hogy az útolajozás kérdését napi­renden tartja és jogos panaszainkat, kifakadásainkat és elkeseredésünket megszólaltatja. Nagy megnyug­vással olvastam a Fővárosi Hírlap cikkeiben, hogy előkelő városi funkcionáriusok, így maga Kozma Jenő is, a mi igazunk mellett foglaltak állást és nyi­latkozataikban ugyanazt vallják, amit mi, budai villa­tulajdonosok évek ót hangoztattunk. Megnyugvással tölt el az a remény, hogy az Egységes Községi Polgári Párt elnökének, valamint a megszólaltatott kiváló szakembereknek szava nem lesz hiábavaló és mihamarabb megszabadulunk a „megváltó” olajozástól, ami megrontotta levegőnket, megkeserítette az életünket, csak éppen a port hagyta meg nekünk. Minden szavát aláírom a Fővárosi Hírlap közérdekű cikkének. Lehetetlenség, hogy a főváros minden évben közel két milliót költsön néhány útvonal olajozására. Olyan kiadás ez, amelyre egyáltalán nincs szükség, mert a portalanítás kérdését sokkal radikálisabban, sokkal olcsóbban és jobban meg lehet oldani milliós olaj-számlák nélkül is. Teljesen mellőzni kell, igenis, az olajozást, mert hatása aránylag rövid ideig tart, s nincs arányban azokkal a kellemetlenségekkel, amik az olajozás el­kerülhetetlen velejárói. Az olajozás mint portalanító és „útjavító” esz­köz, a leghálátlanabb valami, mert piszkát, jobbra- balra szétfröccsen, esős időben olajsár keletkezik, majd felszáradva ismét por-réteg hever az úton. Az olajozás évről-évre megismétlődő játékát meg kell szüntetni, tessék azt a pénzt, amit most évente olajo­zásra költ a főváros, tőkésíteni és amortizálásra for­dítani, s így pormentes, állandó, tartós, modem fedő­anyaggal láthatják el az utakat. Csak évi egy milliót számítva, (pedig jóval többe kerül az olajozás) 10—12 millió pengő tőke állhatna így a főváros rendelkezésére, ez pedig oly nagy pénz, hogy abból nagyszerű burkolatot kaphatnának, a leg­o5zERAKH^VM?ET0R WAMW KERÍTÉSEI TE&ÉZ KÄ5FjT *j-3 A3t.SZ.AWEGYZfcKIHJMEHTO messzebb menő igényeket kielégítve, az összes olajo­zott útvonalak. Nagyon okos és figyelemreméltó a Fővárosi Hírlapnak ez az ötlete, nemcsak azért, mert ily mó­don Budapest összes vizes makadámjait el lehetne rövidesen tüntetni, hanem segíthetnének a munka­nélküliségén is, miután az új burkolásoknál rengeteg ember kereshetne kenyeret. A Fővárosi Hírlapban olvastam azt is, hogy most készül a jövő évi költségvetés és abban újra jelentékeny összeget szerepeltetnek útolajozásra. Előre is kijelentem, hogy mi, budai villatulajdo­nosok szervezkedünk és a minket képviselő budai törvényhatósági bizottsági tagoktól megköveteljük, hogy a további olajozást megakadályozzák. Nemcsak a mi érdekünk ez, hanem elsősorban pénz­ügyi kérdés és kérdése az egész budai hegyvidéknek, sőt tovább megyek: a főváros egész lakosságának, akik számára az egész hegyvidéket élvezhetetlenné tette az olajozás. Ezek üdítő, friss levegő és virágillat, a friss fű kellemes parfőmje helyett petróleumos olajszagot élvezhetnek csupán, amióta a mi boldogításunkra olajoznak. Elég volt az olajozásból. Portalan és jó utakat kérünk, de olaj nélkül. I Egy fillérrel se kerülne többe a fővárosnak a leg­modernebb útburkolat sem. Azt pedig méltán el­várhatjuk, hogy a főváros legszebb vidékein legalább olyan jó ^utaink legyenek, mint a német megyei (nem is állami) országutakon, ahol tudvalévőén már sehol sem olajoznak, még a vicinális utakon is ritkán! Ismételten köszönetét mondva a Fővárosi Hír­lapnak, felkérjük a tekintetes Szerkesztőséget, hogy az olajozás elleni akciót fel ne adja. Mindannyian hálásak vagyunk érte, akik az olajozás „áldásait” élvezni vagyunk kénytelenek egy csökönyös rendszer hibájából. Kiváló tisztelettel: Egy budai villatulajdonos. az Egységes Községi Polgári Párt hivatalos lapja. * Előfizetés! árak: léi évre ........................................12 pengő. egész év re ........ 24 oenaő.

Next

/
Thumbnails
Contents