Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-23 / 4. szám
á. szám Tizennyolcadat évfolyam Ära 50 $i88er Budapest, 1929 január 23. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre................................24 pengő Félévre ........................................12 pengő Áll andóan: GAZRASÁG1 ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztősé g és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. IPostatakarékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137-15 A fehér és a fekete golyók különös, szeszélyes játéka össze-vissza kevert mindent, de — hála a Gondviselésnek — ebben a csúnya viharban nem eshetett folt annak a három tiszteletreméltó férfiúnak a becsületén és jellemén, akik az alpolgármesteri állásért küzdöttek. A megválasztott alpolgármester örömét nem keserítheti, munkakedvét nem csökkentheti, győzelmét nem kisebbíti az a körülmény, hogy néhány óra hosszat gusztustalan politikai torzsalkodásnak volt a passzív hőse. Az ő mindenki által nagyrabeesült személye legyen az, aki megbékíti a háborgó kedélyeket. A három jelölt nemes, lovagias ellenfél volt. Egyikük sem vegyített a küzdelembe se személyi motívumokat, se politikát. A politika azonban annál jobban fölburjánzott és — sajnos — még csak a fegyvereit sem válogatta meg. Olyan heves volt a harc, olyan fájdalmas az erkölcsi veszteség, a politikai etika pedig olyan halálos sehet kapott, hogy a győztes hadvezér, de fegyvertársai is méltán sóhajthatnak föl: még egy ilyen győzelem és megáshatjuk egymás sírját. A városházi Xerxes rikítóan tarka hadserege országcsodája lett, úgyhogy ma a tűz és a víz immorális egyvelege riasztóan kergeti széjjel azokat, akik vakon hittek az elvek lovagjainak. És méltán lehet kérdezni, vájjon győzelem-e az, amely után a hadvezérnek védekező iratokat kell szerkesztenie? Győzelem-e az, amikor a voksok megszaporodnak, de az elvek elhullanak? Mégis megértjük, hogy Wolff Károly magyarázni igyekszik a fájdalmasan meglepő szövetkezést, de még érthetőbb, hogy a jobboldali és balodali szélsőségek lehetetlen együttmasirozását az elvekhez hű maradt tömegek ez után a magyarázat után sem érthetik meg. Mert csakugyan érthetetlen az a keresztény és nemzeti politika, amelynek a polgári ellenféllel szemben nemzetközi szocialista segély- esápatra van szüksége. De érthetetlen az a szociáldemokrácia is, amely halálos eltiprással fenyegető ellenfelét kecses gesztussal, barátságos mosollyal segíti a nyeregbe. Mindezt az urak nyilván elintézték azonban egymás között és jól vagy rosszul el fogják intézni a választóikkal is. A dolog súlyosabb része ott kezdődik, ahol igen komolyan vádat kell emelni az'jlc ellen, akiknek segítségével át lehetett törni a polgári frontot. A régi taktika, hogy maga a bűnös kiált tolvajt, ezúttal nem fog beválni. Az Egységes Községi Polgári Pártnak még védekezésre sincs szüksége, mert nem ez a párt szövetkezett a szocialistákkal. A Wolff-párt eddig is mindig az Egységes Községi Polgári Pártnak köszönhette pozícióját, bár ftz a párti mindig megtehette volna azt, amit most a Wolff-párt cselekedett, hogy szövetkezett volna a szocialistákkal. Ha ezt megtette volna, bármely pillanatban megsemmisíthette volna a Wolff-pártnak azt a vélt hatalmát, amelyet — mióta a vezetés kicsúszott a kezéből — szivárványként kerget — ha kell, a nemzetközi szocialisták segedelmével is. Itt csak két kérdés van, amelyre felelni kell és ez a két kérdés az, hogy kik bontották meg a polgári frontot és hogy miért bontották meg. Az első kérdésre maguk az események adták meg a feleletet. A polgári front megbontásának oka pedig egyedül az volt, hogy a Wolff-párt nem tud lemondani arról az egyeduralomról, amelyet a városházán a kommunizmust követő zavaros esztendőkben gyakorolt és pedig rosszul gyakorolt. Azt a hatalmat azonban, amellyel visszaéltek, és amellyel Budapestnek kiszámíthatatlan károkat okoztak, sohasem fogják visszakapni. Csalódni fognak azonban a szocialisták is, mert az alpolgármesterválasztás után számukra is elmarad — az aratás. Nem ismerjük — a nyíltan vagy burkoltan hangoztatott —- titkos és titokzatos paktum részleteit, de nagyon jól tudjuk, hogyha hangzottak volna el ígéretek a szocialista szervezkedésnek a városi üzemekben való megengedéséről, akkor sem lesz olyan hatalmas ember a városházán, aki a felelőtlenül kiadott váltókat le tudja számítolni. Scitovszhy Béla belügyminiszter máris kijelentette, hogy „a városi közüzemek munkásainak szakszervezeti alapon való megszervezéséhez az ő hozzájárulását megnyerni nem tudnák, mert az ilyenirányú szervezkedés nemcsak a közüzemek nagyfontosságú és zavartalan működését veszélyeztetné, hanem veszélyeztetője volna ez a polgári társadalomnak is.” A szerződő felek tehát számításaikban súlyosan tévedtek, mert ezeket a számításokat kegyetlenül keresztül fogja húzni az a polgári öntudat, amelyet a Wolf fék által elősegített szocialista front-áttörés csak megerősített. A hatalom pedig, amely után olyan A fővárosi kórházprobléma megoldásáról az utóbbi időben nagyon kevés szó esett. A főváros 1929. évi költségvetésének tárgyalása során nagy vita folyt arról a. kérdésről, hogy mekkora összeget vegyenek fel a kiadási tételek közé a. kórházépítkezés megindításának céljaira. A tanács az előirányzatba mindössze 60.000 pengőt vett fel, a közgyűlés azonban úgy határozott, hogy kétmillió pengőt fordít ebben az esztendőben a kórházépítkezés megkezdésére. A községi pártok egyértelműen sürgetik a Rókus- kórház kitelepítését és az új központi gyűjtőkórház megépítését. Kétségtelen azonban, hogy ezt a hatalmas intézményt állami segítség nélkül rövid idő alatt költségvetési keretek közt megalkotni nem lehet. Az állami segítség megadása annál indokoltabb volna, mert hiszen a kincstár nagyobb összeggel tartozik a fővárosnak betegápolási díjak fejében. A főváros tehát csak törvényes járandóságát követeli, amidőn segítséget vár az államtól a kórházprobléma megoldásához. Már-már olyan hangok hallatszottak, hogy a fővárosnak be kell perelnie az államkincstárt a körülbelül tízmillió pengőt kitevő járandóság behajtása érdekében. Megindultak tehát a tárgyalások a főváros és a népjóléti minisztérium között. Ripka Ferenc főpolgármesteré az érdem, hogy sikerült közeledést teremtenie a főváros és a népjóléti kormány között. E tárgyalásokról bizonyos kedvező hírek terjedtek el én pedig olyan értelemben, hogy a kormány liozzá,- járulása biztosítottnak tekinthető, ami azt jelenti, hogy az állam megadja a kért segítséget. Azóta, hogy e kedvező hírek megjelentek, több, mint két hónap telt el anélkül, hogy konkrét lépés történt volna. A Fővárosi Hírlap munkatársa most a legilletékesebb helyről rendkívül érdekes információkat kapott. Vass József dr. népjóléti miniszter közközvetlen környezetében ugyanis a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársának:-— A főváros és a népjóléti minisztérium között az új kórház felépítése és az állami hozzájárulás ügyében megindított tárgyalások befejeződtek. Vass József népjóléti miniszter teljes mértékben honorálta a főváros kívánságát, amelynek teljesítése most már befejezett ténynek te- j| Í kinthető. Minthogy azonban itt nagyobb összegről, | 8—10 millió pengőről van szó, az állami hozzájáru- . lás folyósítása hosszabb időt igényel. Tízmillió pengő | számottevő összeg még az államháztartás szempont- 1 jából is, épen ezért ezt a problémát csak költség- I vetési úton lehet megoldani. Beruházást viszont költ- | ségvetési úton eszközölni nem lehet. A kormány ugyanis elvként mondta ki, hogy a különben is megduzzadt költségvetést beruházási természetű tételekkel megterhelni nem szabad. További elvi álláspontja a kormánynak, hogy a költségvetési feleslegek kizárólag beruházási célokra fordítandók. Adva van tenagyon vágyódnak, még inkább ki fog csúszni Wolf fék kezéből és a szocialisták hiába várják majd a jutalmat attól a párttól, amelyben az elkövetett végzetes taktikai hiba máris súlyos válságot idézetj föl. A közvélemény előtt pedig a városházi szövetséges hatalmak mindkét része hiába hivatkozik majd arra, hogy nagy célok érdekében csak eszköznek használta föl az egyik a másikat és a másik az egyiket. A tömegek, a választóközönség nagyon jól tudja, hogy nem nagy célokról, hanem az egyik részen csak alantas hatalmi törekvésekről, a másik részen pedig csak jogosulatlan zsákmányról volt szó. hát a fővárosi kórházprobléma állami vonatkozásai tekintetében a megoldás módja. Meg kell várni június 30-ikát, amikor az 1928—29. költségvetési év lezárul. A kimutatott zárszámadási feleslegből a korma,ny bizonyos összeget folyósít az új fővárosi kórház építésére. Minden évben — az építkezés befejezéséig — a feleslegekből évenként akkora összeget utalványoz ki a kormány, amekkorát abban az évben a főváros a kórházépítkezés céljaira fordított. Előreláthatóan tehát három éven át két-három-négy- millió pengőt ad az állam erre a célra. Ebben az évben kétmillió pengőt, minthogy a főváros is ennyit vett fel a költségvetésébe, jövőre a szükséghez és a feleslegek nagyságához képest három- vagy négymillió pengőt. A népjóléti miniszter úgy tervezi, hogy három év alatt a fővárosi kórházat tető alá kell hozni... A Fővárosi Hírlap értesülései, amelyek teljesen hiteles forrásból származnak, mindenfelé nagy örömet fognak kelte», mert hiszen most már bizonyos, hogy három év múlva eltűnik a Rákóczi-útról a Rókus és új központi gyűjtőkórház épül Budapesten. BflBBBESBBBBBBBBBBBiflBBBEBBBflBBBBIBBBB Dl elöllGrlGl éi pléHánoioR&i választ o szerdal liözMs A törvényhatóság szerdai, ezidén második közgyűlése ismét a választások napja lesz. Ezalkalom- mal a négy üres elöljárói szék közül kettőt töltenek be és ugyanekkor választanak két plébánost stádiumra is. A választás két külön turnusban történik. ^ Délután 4—k>ö óráig Bajháthy Ferenc örökére választanak, amelyet most Spannberger Alajos dr. h. elöljáró tölt be ideiglenesen. Ezzel együtt szavaznak a kőbányai plébánosi stallumra is, amelynek Némethy Ernő dr. tabáni, Vezér Lajos tb. szentszéki tanácsos, János-kórházi és Károlyi Károly kirisztinavárosi lelkészek a hivatalos jelöltjei. Félhatkor az első szavazást lezárják és negyedhétkor kezdődik meg a második turnus, amelyen az Ernőd József dr. nyugdíjazásával megüresedett, s jelenleg Guth Ferenc dr. h. elöljáróval betöltött elöljárói állás, valamint a belső józsefvárosi Krisztus-király plébánia-javadalom kerül betöltésre.^ E plébániára Varg gas Tivadar ^dr. ^adminisztrátor, Hévey István lipótmezei lelkész és Rabenseifer Alfréd józsefvárosi segéd lelkészeket jelölte a hercegprímás. Három éven át zárszámadási feiesSe« gekből összesen tízmillió pengőt ad a kormány a fővárosnak az új fiókosra ik Fővárosi Hírlap értesülés©! a kórhágprobléma megoldásáról
