Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-24 / 30. szám
Budapest, 1929 július 24. ■'■Him 11 taw gj^aiggcgsawKywamamawHimMaiM Elutasította a kormány az ötmilliós útburkolási kölcsön felvételét — i — m iiiibi— ----A v árosházán még bíznak abban, hogy a belügyminiszter helyes információ után megváltoztatja döntését Többször foglalkozott már a Fővárosi FDirlap az idei útépítési program végrehajtásának nehézségeivel. Közöltük Becsey Antal és Csármann Ferenc tanácsnok ezirányú nyilatkozatait is, amelyekben a minden oldalról sürgetett munkák végrehajtásának legfőbb akadályaként a közgyűlésben még tavaly elhatározott ötmillió pengős útépítési kölcsön kormányhatósági jóváhagyásának késedelme volt megjelölve. Ennek a hosszas bizonytalanságnak a múlt hét utolsó napjain a kormány régen várt leirata vetett véget, mely arról értesítette a fővárost, hogy a belügyminiszter az ötmillió pengős útépítési kölcsön felvételét nem engedélyezi és a költségvetésnek erre vonatkozó részét nem hagyja jóvá, a közgyűlésnek ilyen határozatához nem járul hozzá, még pedig elvi okokból. Az elutasító kormány-leiratnak részletei e pillanatban még nem ismeretesek,, mert a miniszteri határozatot szigorúan bizalmas ügyként kezelik, annyi azonban máris kiszivárgott, hogy a miniszter a zárószámadásban talált olyan feleslegeket, amelyeket felhasználhatónak tart az útburkolási szükségletek kielégítésére. A feltűnést keltó' kormánydöntés ügyében először LamoSfe Károly tanácsnokhoz intéztünk kérdést, aki azonban mindössze azt erősítette meg, hogy a leirat megérkezett.-— Az útburkolási kölcsön felvételéről szóló közgyűlési határozat ügyében tényleg megérkezett a belügyminiszter döntése. Igaz az is, hogv a kormány az ötmillió pengős útburkolási kölcsön felvételéhez nem járul hozzá, nanem. más utat jelöl meg e szükséglet fedezésére. Többet erről az ügyről egyelőre nem mondhatok. F elkerestük Csármann Ferenc tanácsnokot, az út-, csatornaépítési és városrendezési ügyosztály vezetőjét, aki a következőket mondotta munkatársunknak : — Azt én is hallottam, hogy a leirat megérkezett, tartalmát azonban még nem ismerem, mert a döntést még nem kaptam kézhez. Én e döntés ellenére is még mindig bízom abban, hogy sikerül a belügyminisztert új, kielégítő határozat- hozatalra bírni, ha előtte a való helyzetet feltárjuk és őt kimerítően informáljuk. Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr nem informáltatta magát úgy és olyan alaposan erről a kérdésről, ahogyan az ügy érdekében kívánatos lenne. Fia majd ez megtörtént, másképen alakul az ő elhatározása is. Tény, hogy ha a legközelebbi hetekben nem lesz az ügy valamilyen formában elintézve, nem lesz a programra fedezet, nemcsak az időből fogyunk ki, mert később, esős őszi időben a pénzzel sem lehet már elkezdeni semmit,, hanem végleg megfeneklik a tervezett munkálatok sorsa. — Fia már megvolna a pénz, akkor is háromnégy hétbe tartanának az előkészületek, a pályázatok, versenytárgyalások, s szeptembernél előbb nem kezdődhetne el a tényleges munka. Ha pedig befejezett ténnyé válik, hogy az 1929-es program végrehajtására nem kaphatunk pénzt, akkor ez nemcsak további késedelmet jelent, hanem nagyobb lemaradást is, mert a jövő évi programot már elkészítettük, s abban ezek a munkák már nem szerepelhetnek. A városházán tehát, amint látjuk, még e pillanatban is teljesen bizonytalan, mi lesz az útépítési programmal, sőt a miniszter elutasító határozata még inkább növelte, a bizonytalanságot. Beavatott helyen érdeklődtünk aziránt, mi indíthatta a minisztert elutasító határozatának meghozatalára, s a nyert válasz a következő: — A belügyminiszter már az 1928. évi költség- vetés elbírálásakor határozottan kijelentette, hogy a kölcsön engedélyezését attól teszi függővé, hogy az 1928. évi zárószámadásban mutatkozik-e megfelelő felesleg, vagy sem. A zárószámadások, mint köztudomású, elkészültek, felkerültek a kormány elé s jelentékeny felesleget is tüntettek fel. Ez a tény valójában már akkor, a felterjesztéskor, nyilvánvalóvá tette a várható döntést, amely most meg is történt. — Az, hogy a kormány a zárószámadási felesleget szánja útépítésre, látszólag helyes is lenne, s ezzel rendben volna a dolog, ha a felesleg tényleg még meglenne és nem használták volna már fel — kormányengedéllyel — más célra. — A zárszámadás mérlege könyvelés-technikailag valóban tekintélyes felesleggel zárul, ezek azonban részben be nem hajtott és részben kétes adókövetelések, másrészt csak könyvelési tételek, úgy, hogy a valóságos felesleg nem volt több 2,200.000 pengőnél. — Ezt a 2,200.000 pengőt pedig útépítésre felhasználni nem lehet, mert már nincs meg. Az egész összeget az utolsó fillérig más célra használta fel a főváros a közgyűlés határozatának megfelelően és a kormány jóváhagyása után. — A 2,200.000 pengő egy részéből a budai Notre Dame de Sion zárda-épületeit vásárolta meg a főváros árvaház céljára, nagyobbik felét pedig a Községi Takarék tőkeemeléséhez használták fel. A fővároshoz egyébként az útburkolási kölcsönt illetőleg semmiféle döntés le nem érkezett, így még mindig van remény arra, hogy az engedélyezés megérkezik. Ez annál hihetőbb, mert az útburkolás, útépítés, tudvalévőén teljesen lukrativ beruházás, amely a telektulajdonosok hozzájárulásából az utolsó fillérig visszatérül. Becsey Antal a következőket mondotta: — A kormánydöntésről csak hallomásból tudok, magát a leiratot nem láttam és az elutasító' okokat nem ismerem. A kölcsön elmaradása kétségtelenül azt jelenti, hogy a szóban forgó programból ezévben már nem lehet semmi, ami pedig öreg hiba. Ami ezek után a lehetőségeket és a teendőket illeti, utalok arra, amit a Fővárosi Hírlapban már kifejtettem: kölcsön felvétele helyett foglalkozni kell a fővárosnak az útépítések kivitelének azzal a módjával, ahogy az állami építkezéseknél látjuk. JOHN FOWLER & Co VI., ANDRÁSSY-UT 28 AUTÓK VEZÉRKÉPVISELETE ALFA-ROMEO WOLSELEY HILLMANN MORRIS A legkiválóbb angol és olasz sport«, (ura- és kisautók. Teherautók % tonnától 12 tonnáig. Eladási osztály: VI, Teréz körút 43. szám Nyilvános versenytárgyalást kell hirdetni az útépítési program elvégzésére, olyformán, hogy a vállalkozók gondoskodjanak a pénzügyi feltételekről is, s a főváros a vállalkozóknak csak az évi annuitásokat garantálja. A nagy útépítőcégek annyira munka- nélkül vannak — a megkezdett állami útépítések ellenére is, — bogy minden bizonnyal szívesen vállalkoznak ilyen megoldásra, amely egy nevezőre hozza az építés végrehajtását, a fenntartás kérdését és a feltételként szereplő hitelműveletet. — Az állam minden vállalkozóval úgy szerződött, hogy az építési költségeket öt év alatt fizeti ki] a vállalkozók háromévi ingyenes és 10 évi díjas fenntartásra kötelezték magukat. Ennek a megoldásnak nagy előnye az is, hogy az állam 13 évre tudja előre. az utak összes költségeit kalkulálni. — A fővárosnak feltétlenül fontolóra kell venni az ilyen megoldási lehetőséget és ebben az irányban kell keresni a kibontakozást. Mindenesetre érdeklődéssel várja a nagyközönség, a sok iparos, vállalkozó és munkás, mi lesz az 1929. évi útburkolási programmal. az Egységes Községi Polgári Párt hivatalos lapja. ♦ ElőBzetésl árak’: lé! évre ......................... ... 12 oengi. egész évre ...............................24 oengű. «HA UTET« KLEIMOGEL Budapest V, ZoStán-u. 13 Telefon: Llpót 9S0—54 REDŐNYOK Telefon : József 314—33. szám Gerő és Győry redőnygyár Budapest VII, Elemér ucca 31 (a Keleti p.-u. mellett) Wetvárd és ecutasi okleveles mérnökök, Gyárkéményépités. Kemenceépités Kazánbefalazás. Gépalapozás. Budapest, IV., Muzeum-körút 21. Telelőn: Hulomata 835—64.