Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-19 / 25. szám
/ Tizennyolcadilz évfolyam Ára 50 ?ii8ér Budapest, 1929 június 19. 2ú. szám Fsii’jssnuiiraiffnSíínillEíSííESHíiSiniDíffBOíBSCJOJOBSKSIfflSSÍtSSSIIIÖiHESJIBníIIÖlfíöniniíiöSítCIJiiOIISOSHSSÍSS-^ltSOgíSDÍS^nsSíáll ELŐFIZETÉSI ÁUAK: Egész évre ...............................24 pengő Fél évre........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉUTFSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEK SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.421 TELEFON: AUTOMATA 137-15 Űtipavalókéni ladd mondjunk egy pár komoly szót a tanacs nyaralásra csomagoló mélyen tisztglt tagjainak. Nem akarjuk megrontani örömeiket, nem akarjuk, hogy a pesti bajok ürömcsöppci megkeserítsék az Adria enyhe vizét, hogy szemrehányásaink viharosra korbácsolják a Keleti tenger idegzsongító lágy hullámait, az elszáguldó Pullmann-kocsik után azonban zsebkendő-lengetésként mégis csak illik egy-két igazságot kiáltani. Ez a zsebkendő-lengetés talán gondolkodóba ejti az urakat, akik nyilván a legtisztább lelkiismeretid hiszik, hogy a jól végzett munka után édes lesz a pihenés. Éppen erről a jól végzett munkáról van szó, amelyet mi sem vonunk kétségbe és mi sem akarjuk a tanácsbeliek pihenését oktalan módon megzavarni. Valljuk és állítjuk, hogy becsületesen, jól és eleget dolgoztak az urak az idén is, ennek a becsületes, jó és elegendő munkának azonban nincsen meg a látszatja. Hogy miért nincs meg, ezt mi nem tudjuk és éppen azért szeretnénk föladni ezt a kérdést nyaralási penzumként. Vakációban ugyan csak a pótvizsgára készülő diák szokott tanulni és penzumokat készíteni, de utóvégre a pótvizsga sem végleges bukás. A sikertelenség és eredménytelenség okainak kikutatása legyen tehát a pótvizsga legfőbb kérdése. Bevalljuk, hogyha a tanács tagjai megérdemlik is a várva-várt pihenőt, mi magunk nem tudnánk a felelősséget vállalni azért, hogy amíg ők pihennek, idehaza szünetel a munka, ölhetett kezekkel vár az ipar és nyomorognak a munkástömegek. Milyen más lelkinyugalommal mehetnének nyaralni a tanács tagjai, ha tudnák, hogy idehaza megfeszült erővel folyik a munka, épülnek a kórházak, az iskolák, az utak és csatornák. Ez volna az igazi, a' megérdemelt pihenés, amelyet nem zavarna meg az a töprengés, hogy hát tulajdonképpen miért is nem indultak meg Budapesten a városi közmunkák? Vájjon tényleg mi lehet az akadálya annak, hogy annak ellenére, hogy akadályok nem lehetnek, mégis teljes a mozdulatlanság. Olvastunk belügyminiszteri leiratot, amely lelkesítő szavakkal animálja a fővárost, hogy kezdje meg a tervbe vett közmunkákat. Olvastunk polgármesteri rendeletet, amely utasításokat ad a munka megindítására. Ismerjük a közgyűlés intencióit és határozatait, látjuk az egész város hangulatát, tudjuk, hogy pénz, munkaerő, anyag és minden rendelkezésre áll. Es mégse történik semmi. Valósággal úgy érezzük, hogy semmi a világon más nem hiányzik, mint hogy valakinek meg kellett volna szólalni: gyerünk, kezdjük a munkát. És ez a valaki nem szólalt meg. Valakinek talán föl kellett volna emelnie a karját, hogy megadja a jelt a munka megkezdésére és ez a valaki, vagy valakik nem emelte föl a karját, vagy nem emelték föl a karjukat. Ezek a mi kétségeink, amelyekre nem tudunk magyarázatot, nem tudunk feleletet kapni. Ezek a szegény hasábok, amelyekre a mi szerény véleményünket, sürgető, lelkesítő szavainkat rójuk hétről-hétre, már pirulnak az unalomig elkoptatott kérések és könyörgések miatt, amelyeket a városháza felé bocsátottunk. Elkezdtük az ősszel mondogatni és magyarázgatni, hogy a tél a legalkalmasabb idő a tervek kidolgozására, hogy aztán a tavasz- szal teljes lendülettel megkezdődhessék az alkotó tevékenység. A közgyűlési teremben százszor hallottuk visszhangzani ezt a mi gyenge hangunkat. Aztán aludtak rá egyet, azaz hogy sokat, nagyon sokat aludtak rá és nem történt semmi. Rekrimináltunk egész télen, majd jött a tavasz és nem győztük ismételni, hogy elérkezett a munka legfőbb ideje. Mindent tudomásul vettek, mindenhez helyeseltek, mindenhez bólogattak. Es úgy érzett, mintha rögtön hozzá akarnának fogni a legnagyobbarányú tevékenységhez. Aztán megint nem történt semmi. Most nyár van, a tanácsnok űrak megkezdik szabadságukat és a múlt őszi sürgetésnek még mindig nincs meg az eredménye. A belügyminiszter leiratát, a polgár- mester rendeletét, a közgyűlés határozatait szépen, gondosan összehajtották, elhelyezték az íróasztaluk legelőkelőbb, a legfontosabb problémák számára fen- tartott sarkában, hogy ne adj Isten, amikor hat hét múlva visszatérnek, ott ne találják. Szerencsés utat és jó nyaralást kíván a tanács tagjainak Budapest közönségé, amely meg van győződve róla, hogy megérdemlik a tanácsbeli urak az Adria kék egét és a Keleti tenger szelíd hullámveréOlyan szépen hangzik, amikor Paulovits igazgató úr azt mondja, hogy: „a balparti kutak vize, ha nem is állandóan, de gyakran opalizálódik.“ Az embernek kedve volna azt mondani, hogy miért nem állandóan opalizálódik, mikor ez olyan szépen hangzik. A vízvezetéki esztétika, úgy látszik, pompásan vigasztaló terminus-technikusokat talál a vízívó emberiség vigasztalására. A kedves és szelíd nemeskő nevével takarják be a rút valóságot, hogy a budapesti vízvezeték vize undort keltőén szennyes. Az egész város óriási fölháborodása és a sajtónak nap- ról-napra való harca váltotta ki a vízvezeték védő karából ezt a kitűnően sikerült, ötletes kifejezést, amely azonban Budapest közönségét, amely liáborog a vízvezeték vizének szennyessége miatt, még csak annyira sem vigasztalja meg, hogy elkeseredése gúnyos mosolyra enyhüljön. Pedig valaha Budapest nagyon büszke volt a vízvezeték vizére, majdnem olyan büszke, mint a magyar állam a maga híres postájára. Most azután Paulovits igazgató nagy történelmi fejtegetésekkel mutatja ki, miért kellett a budapesti víznek opali- zálódnia. Kiderül, hogy a opalizálódásban bűnös a szentendrei sziget déli csúcsa, bűnös a nemzetközi Duna-bizottság, bűnös mindenki, csak éppen a vízvezeték igazgatósága áll hivatása magaslatán. A vízvezetéki víz válságos helyzete dolgában kérdést intéztünk Becsey AniaS kormányfotanácsoshoz, tvh. bizottsági taghoz, Magyarország egyik legkiválóbb vízműépítő mérnökéhez, aki az alábbi felvilágosítást adta a Fővárosi Hírlap tudósítójának: — Mint legtöbb város vízvezetéld vizében, úgy a budapestiben is kisebb-nagyobb mértékben vastartalom van. Nálunk ugyan eddig csak nyomokban volt található. A vastartalom azonban a talajvíz különböző állásainál — úgy látszik — változni szokott, különösen ha a víz a felsőbb rétegeket kilúgozza. Nálunk az utóbbi időben a víz vastartalma valami okból jelentékenyen megnagyobbodott. Ilyen esetben pedig, ha a csővezetékbe levegő jut be, illetve ha a víz levegővel érintkezik, az oldott állapotban levő vas oxidálódik, kicsapódik és már oldhatatlan, vör- henyes színű vasokkert képez, amely a vizet zavarossá teszi. Ez a kicsapódott vasoxid alkalmas helyeken, ahol a vízfogyasztás kevesebb, a sodródás kisebb, lerakódik a csövekbe. Különösen ott történik zavarodás, ahol a téli és a nyári vízfogyasztás közötti különbözet számottevő. A téli pangást követő nagyobb nyári fogyasztás idején azután a víz sodrása a leülepedett vas okkert felkavarja, magával ragadja, ez okozza a vöröses zavarodást. — A vas jelenléte a vízben különösen alkalmas a „crenotrix“ nevű alga, e rendkívül szapora élősdi kitenyésztődésére is. A crenotrix általában moszatos, gyökérszerű, de néha megnő karvastagságúra is, kisebb csöveket egészen eldugaszolhat és különösen a házi vezetékekben okozhat komoly zavarokat. A crenotrix megállapítottan nem ártalmas az egészségre, n,em fertőz, nem idézhet elő betegségeket, azonban gusztustalan és élvezhetetlenné teheti a vizet. De van a crenotrix-nak egy harmadik kellemetlen tulajdonsága is. Ott, ahol a víz pangása nagyobb, a vezesét. Budapest közönsége azonban azokhoz a tanácstagokhoz fordul, akik ma még idehaza maradnak, hogy mondják ki azt az egyetlen szót, amely megindítja a munkát, lendítsék föl a levegőbe a karjukat, adják meg a jelt a munka megkezdésére. Már csak erre van szükség és ezt igazán érdemes megtenni, ha másért nem, azért, hogy az ember abban a boldog tudatban használja a karlsbadi kúrát, az idegcsillapító tengeri fürdőt, vagy a fogyasztó kúrát, hogy idehaza pedig megindult a munka és fellendülőben van a gazdasági élet. ték sodrása kisebb, olyan tömegben szaporodhat el, hogy a hálózat vizét egészben, vagy részben pos- hadttá teheti. Az említett fertőződés kiküszöbölésére meg van, a technikai lehetőség, csak pénzkérdés az egész. A vizet megfelelő eljárással vastalanítani lehet, úgyhogy vegyi eljárással kicsapjuk a vízből s a kicsapott vasas részeket leszűrj ük. Az ilyen vastalanító berendezés felállítása azonban jelentékeny áldozattal jár és az állandó vastalanítás fokozza az üzemi költségeket is. A vastalanító berendezés létesítése Budapesten, véleményem szerint, legkevesebb 1—2 millió pengőbe kerülne. — Mindezen kiadások ellenére is komolyan kell azonban) mégis foglalkozni e kérdéssel, addig amíg komolyabb zavarok nem állnak elő. A vastalanító és szűrő berendezések, valamint a fokozott üzemköltségek megtérülhetnek azáltal, ha meg lehet szüntetni a mostani gyakori öblítéseket, ami végeredményben vízpazarlás és amellett csak kis részben és rövid időre csökkenti a panaszokat. —- A vízmű zavarainak megszüntetésére én az egyik bizottsági ülésen már tettem szóbeli előterjesztést, amelyet most meg fogok ismételni konkrétebb formában is. Mivel gyakoriak az olyan panaszok is, hogy a víz olajos — amit a vízművek igazgatósága azzal magyaráz, hogy a régi szivattyúkból kerülhet idegen anyag a vezetékbe, — kérdést intéztünk Becsey Antalhoz ebben az irányban is. — Nem lehetetlen, hogy a régi Worthington- szivattyúkból kerülhet valami egészen elenyésző és jelentéktelen mennyiségű olaj a vízbe, de nem Íriszem. Legalább is nem valószínű, sőt én kizártnak tartom, hogy ez az olajmennyiség akkora, amit városszerte észlelni lehessen. Egyébként ezeket a szivattyúkat rövidesen használaton kívül helyezik, az új elektromos szivattyúkat ugyanis a főváros már régebben megrendelte. Az, amit a fürdőkádakba vagy edényekbe eresztett víz tetején rövidebb, hosszabb állás után lát a publikum, szintén nem egyéb mint vasoxid-hydrát, amely olyan réteget alkot, mintha olaj lenne. — A budapesti víz vastartalma és az említett kicsapódások miatt azonban nincs okunk a legkisebb aggodalomra sem, mert mint említettem, a tapasztalható szennyeződés az egészségre teljesen ártalmatlan, legfeljebb arról beszélhetünk, hogy kevésbé ltívárra- tossá teszi a vizet és később komolyabb bajok származhatnak belőle, ha kellő időben közbe nem lépünk. Újpesten például, -—- ahol még nagyobb a víz vastartalma, mint nálunk — ugyancsak crenotrix szennyezés állott elő és oly nagy mértékben elterjedt, hogy ma már a víznek állandóan dohos szaga van. F elkerestük Borvendég Ferenc tanácsnokot, a vízvezetéld és világítási ügyosztály vezetőjét is, aki érdeklődésünkre a következőket jelentette ki: — Tölj esen indokolatlan a nagyközönség nyug- talanítása. A budapesti vízvezetéki víz kifogástalan. A fővárosi vegyészeti intézet és a közegészségi és baktereológiai intézet naponta próbákat vesz a vízből és állandóan ellenőrzi azt. Ezek a szakadatlan vizsgálatok úgy kémiai, mint góraaBaBBaBBBaflBnflflflBBBBBflBflBflBBBBBBBBBBBBBBBflBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBflBBBB KONZILIUM a pesti víz fölött
